Láncreakció

Aszódi Attila információs blogja a Paksra tervezett új blokkokkal kapcsolatban

Zöldségek netovábbja, avagy gondolatok a Paks II. projekt környezetvédelmi engedélyéhez kapcsolódó zöld támadásokról

2017. november 14. 15:18 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Az elmúlt időszakban több hírportálon is megjelent az a hír, mely szerint az Energiaklub és a Greenpeace Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné Paks II. környezetvédelmi engedélyezésének ügyét, miután a Pécsi Törvényszék elutasította késve beérkezett keresetlevelüket.

A Pécsi Törvényszék sajtóközleménye szerint „a jogi képviselővel eljáró Greenpeace Magyarország Egyesület, valamint az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ Egyesület a keresetlevelét – a törvényi rendelkezés és a jogerős közigazgatási határozatban szereplő tájékoztatás ellenére – tévesen a másodfokú hatóságnál nyújtotta be, ami miatt a keresetlevele 30 napon túl érkezett meg az elsőfokú hatósághoz. A bíróság a jogerős végzésében megállapította, hogy a keresetlevél helytelen címre való megküldése a felperesek részéről önhibának tekintendő tévedés volt, ezért az ebből eredő határidő mulasztás nem orvosolható.”

Az Energiaklub tévedése beismerése helyett a Pécsi Törvényszék törvényes eljárását kritizálja, hibáját Paks II. környezetvédelmi engedélyeztetési eljárásával kapcsolatos valótlan állításokkal próbálja leplezni. Sajtónyilatkozataikban azt állítják, hogy:

  • a környezetvédelmi engedélykérelem részeként benyújtásra került Környezeti hatástanulmányban (KHT) „egy sor fontos kérdés nem tisztázott: nem derült ki belőle, hol tárolnák véglegesen a kiégett fűtőelemeket, ahogy az sem, hogy az erőmű hőtermelése hogyan hathat a Duna élővilágára”;
  • az engedélyezési eljárás során „nem hangoztak el egyértelmű válaszok arról, hogyan fogja megváltoztatni a Duna vízminőségét az új erőmű”;
  • a Dunába visszaengedett, felmelegedett hűtővízzel kapcsolatban „nem is sejteni, hogy ez milyen hatással lesz majd a vízminőségre”;
  • nem kaptak választ arra, hogy „az esetleges nyári alacsony vízállás árapályok esetén milyen biztonsági kockázata lehet annak, ha egyszerűen nem lesz elég víz a Dunában, amellyel az atomerőművet hűteni lehetne.”

A fenti állítások valótlanságáról bárki meggyőződhet, hiszen a környezetvédelmi engedélyezéshez kapcsolódó dokumentumok évek óta és ma is nyilvánosan elérhetőek a Paks II. Atomerőmű Zrt. honlapján. Maga a KHT mintegy 2200 oldal terjedelmű, és tartalmazza az összes, jelen fázisban releváns információt a Paks II. projektről, a felmelegedett hűtővíz Dunára gyakorolt hatásáról, a normál üzemi működés és az esetleges üzemzavarok radiológiai hatásairól, a víz- és légszennyezési, zaj- és rezgésterhelési vizsgálatok eredményeiről, a radioaktív és hagyományos hulladékok kezeléséről, elhelyezéséről, az állat- és növényvilágra gyakorolt hatásokról, továbbá a várható gazdasági és társadalmi hatásokról is. A KHT 19. fejezete több, mint 70 oldalon foglalkozik a Paks II. projekt vonatkozásában a radioaktív hulladékok és kiégett kazetták kezelésének és elhelyezésének kérdéskörével, míg 11. és 12. fejezete a Duna medermorfológiájának és hőterhelésének modellezésével, illetve a Víz Keretirányelv szerinti vízminőség-vizsgálattal foglalkozik, összesen több, mint 500 oldal terjedelemben. A fenti kérdések a lakossági fórumokon és közmeghallgatásokon is szerepeltek, minden alkalommal részletes választ adtunk rájuk, bemutatva a vonatkozó vizsgálatok eredményeit.

Utóbbiaknak megfelelően egyértelműen kijelenthető, hogy az Energiaklub és a Greenpeace sajtóban közétett nyilatkozatai félrevezetőek, valótlan állításokat tartalmaznak a Paks II. projekt keretein belül lezajlott környezetvédelmi engedélyezési eljárásról.

Az engedélyezési eljárással párhuzamosan Pakson és az erőmű körüli 40 további településen lakossági fórumokat tartottunk, a hatósági közmeghallgatásra Pakson került sor. Nemzetközi környezeti hatásvizsgálati eljárást is lefolytattunk, amely során 7 európai országban összesen 9 helyszínen (Münchentől Bécsen át Kijevig) tartottunk nyilvános fórumokat és szakértői konzultációkat, három további országgal pedig írásban konzultáltunk. A hazai és nemzetközi nyilvános fórumokon és a közmeghallgatáson az eljárással kapcsolatosan minden vélemény meghallgatásra, minden felmerült kérdés megválaszolásra került, továbbá az eljáró hatósághoz írásbeli vélemények és kérdések is beérkeztek, amelyeket a hatóság szintén figyelembe vett a törvényi előírásokkal összhangban lefolytatott környezetvédelmi engedélyezés során. Ezt rögzíti a kiadott környezetvédelmi engedély is, bárki meggyőződhet róla. Az Energiaklub és a Greenpeace az eljárásban civil szervezetként - ügyfélként - részt vettek, a közmeghallgatáson, hazai és nemzetközi nyilvános fórumokon a szervezetek képviselői megjelentek, észrevételeiket megtették, kérdéseik megválaszolásra kerültek. Az utóbbi napok sajtómegjelenéseiben az eljárás során elhangzott kérdéseikhez, a már kifejtett véleményükhöz képest újabb észrevételt a két civil szervezet nem fogalmazott meg.

kozmeghallgatas_2.jpg

Közmeghallgatás Pakson 2015. május 7-én (Fotó: Paks II.)

A beadott környezeti hatástanulmány és a tisztázó hiánypótlások alapján, a belföldről és külföldről, magánszemélyektől, kormányoktól, hatóságoktól és szervezetektől, így az Energiaklubtól és a Greenpeace-től beérkezett vélemények és észrevételek megfelelő figyelembevételével az illetékes környezetvédelmi hatóság, a Baranya Megyei Kormányhivatal 2016. szeptember 29-én adta ki a Paks II. projekt elsőfokú környezetvédelmi engedélyét, amely 2017. április 18-a óta az elsőfokú környezetvédelmi engedélyt helybenhagyó másodfokú határozattal jogerős és végrehajtható.

Az Energiaklub és a Greenpeace mostani fellépése alaptalan, valótlanságok sorát tartalmazza. A szervezetek képviselői ügyfelek voltak a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban, minden döntésről közvetlenül értesülhettek, a beadványokat olvashatták, jelen voltak a közmeghallgatásokon, különböző fórumokon. Hogy milyen gonddal végezték a munkájukat, jól mutatja, hogy például az egyik romániai közmeghallgatásról elkéstek, mert nem vették figyelembe, hogy Románia más időzónában van, mint Magyarország. Persze, ha valakinek csak annyi a dolga, hogy kérdezzen, és a válasz nem is érdekli, azt nem jegyzi meg, annak számára nem okozhat gondot, hogy a hirdetményekben szereplő törvényes határidőket, illetve a közigazgatási határozatban szereplő tájékoztatást (a bírósági felülvizsgálat körülményeiről) nem veszi figyelembe. A környezetvédelmi engedély bírósági eljárására – internetoldaluk tanúsága szerint – adományokat gyűjtöttek, az így összeszedett több, mint egy millió forintból bízták meg az ügyvédet, aki képviselte őket a bírósági eljárásban. Az, hogy egy bírósági beadványt az adományokból megbízott ügyvéd nem tud szabályosan beadni, jól jellemzi kompetenciájukat. Persze ez az ő felelőségük, számoljanak el a támogatóik felé. De mindezt elfedni azzal, hogy a bíróságra és Paks II.-re próbálják áthárítani a felelősséget – véleményem szerint – elfogadhatatlan. Nyilván az megy Strasbourgba, aki akar, biztosan ahhoz is lehet adományokat gyűjteni, és a zöld szervezeteknek ez arra is alkalmas lehet, hogy rendszeresen beletehessék majd közleményeikbe, hogy „Paks II. körül bizonytalanság van”, vagy „majd Strasbourg megállítja a projektet”. De ez a törekvésük nem változtat azon a tényen, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárás szabályosan lezajlott, amelyben a magyar jogszabályok betartásával minden kérdésre válasz született. Még akkor is, ha ezt a zöld civilek el akarnák hallgatni, vagy az eltelt rövid idő ellenére megpróbálnák elfelejteni. A Paks II. érvényes, jogerős és végrehajtható környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik, zajlik a tervezés és a többi engedélykérelem összeállítása.

Fontos kiemelni, hogy az ENSZ Espooi Egyezmény titkársága „best practice”-ként, vagyis követendő példának és jó gyakorlatnak minősítette a Paks II. beruházás környezeti hatásvizsgálati eljárását, és ugyanígy jó gyakorlatnak azonosította azt az ENSZ alatt működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is. A mindig kritikus Ausztria véleménye szerint a felek együttműködése az eljárás során hatékony volt. A Nukleáris Biztonsági Egyezmény (Convention on Nuclear Safety - CNS) felülvizsgálati értekezlete során a nemzetközi közösség kiemelkedően jó gyakorlatként azonosította a magyar engedélyezési eljárások transzparenciáját. Az antinukleáris zöld szervezeteknek nyilván a nemzetközi szervezetek véleménye sem mérvadó, nekik valószínűleg ez sem elég független.

1 komment

Az Európai Bizottság szerint évi 7,35% hozamot hoz a Paks-2 projekt!

2017. október 08. 12:21 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Pénteki írásomban röviden összefoglaltam az Európai Bizottság most nyilvánosságra hozott mélyreható gazdasági vizsgálatának fő gondolatmenetét és eredményeit.

Most egy dologra szeretnék kitérni, a megtérülési számítások eredményeire. Ezzel részletesen foglalkozik a Bizottsági döntés, a 88 oldalas végső döntésén belül mintegy 40 oldalon keresztül ismereti azt a gondolatmenetet, amely mentén az állami támogatás létének és uniós joggal való kompatibilitása kérdésének eldöntéséhez számszerű értékelést készített az Európai Bizottság.

Itt bemutatja a várható árampiaci árakat, amelyekre vonatkozóan azt állapítja meg, hogy jelentős áremelkedés várható az európai és régiós árampiacokon.

Összehasonlítja a Paks-2 beruházás belső megtérülési rátájának (IRR) és a súlyozott átlagos tőkeköltségnek (WACC) az értékét. A jövőre vonatkozó becslések bizonytalanságát ún. Monte Carlo szimulációk segítségével próbálja meg számszerűsíteni, ahol bizonyos bemenő paraméterek változására feltételez egy paramétertartományt, és ebben a tartományban variálja ezeket a bemenő paramétereket. A lényeg az alábbi.

A Bizottság többféle villamosenergia-ár és műszaki paraméter alapján becsülte meg a projekt várható megtérülését. Az érzékenységvizsgálat kiterjedt a teljesítmény-kihasználtsági tényezőre, különböző költségelemekre és természetesen a villamos energia nagykereskedelmi árára is. A testület 2017. februári adatokon alapuló részletes vizsgálata szerint a projekt várható hozama (belső megtérülési rátája) évi 6,79-7,90%, míg egy piaci magánbefektető 7,40-8,35%-ot várna el egy hasonló projekttől.

irr-values.jpg

A belső megtérülési rátára végzett Bizottsági szimulációk eredményei (Forrás: Európai Bizottság döntése)

Az Európai Bizottság szimulációinak középértéke azt mutatja, hogy a Paks-2 projekt évi 7,35% hozamot hoz majd. Egy piaci magánbefektető (ha lenne ilyen) a Bizottság szerint évi 7,88% hozamot várna el egy ilyen beruházástól, ami mintegy fél százalékkal magasabb hozamelvárás, mint a projektben várható hozam. Az Európai Bizottság értékelésében ezen fél százalékpontnyi hozameltérés miatt minősül a Paks II. projekt állami finanszírozása állami támogatásnak.

wacc-irr_table.jpg

A WACC és az IRR értékek tartománya a Bizottsági szimulációk eredményeiben (Forrás: Európai Bizottság döntése)

Ez a hozam természetesen a projekt teljes életciklusára vonatkozik, vagyis a magyar állam a 10 éves előkészítési-építési időre, valamint a 60 éves várt üzemidőre is joggal remélheti ezt a hozamot.

Az érzékenységvizsgálatra lefolytatott Monte Carlo szimuláció Bizottság által bemutatott eredményei egyáltalán nem tartalmaznak negatív belső megtérülési rátákat, sőt, a legalacsonyabb érték is 5,7% körül van, azaz a projekt a Bizottság által számolt egyik paraméter-kombináció szerint sem mutatja azt, hogy az új atomerőmű ne hozná vissza a bele fektetett tőkét. Minden eredmény azt tükrözi, hogy a projekt a befektetett tőkét visszahozza, azon felül profitot termel, és ennek várt mértéke a brüsszeli testület számításai alapján évi 7,35% körül alakul.

 

Szólj hozzá!

Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának határozata a Paks II. projektről

2017. október 06. 19:15 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Amint 2016 januárjában a Rothschild bankház által készített elemzés alapján jómagam röviden, a Magyar Idők pedig hosszan beszámolt róla, a Paks II. projekt megtérülési számításai stabil lábakon állnak. Az Európai Bizottság 2015 novemberében a projekt gazdaságosságára és az állami támogatás kérdésére vonatkozó mélyreható vizsgálatot indított (a teljes bizottsági akta itt). 2017. március 6-án a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP) meghozta döntését, melyről egy két oldalas sajtóközlemény formájában tájékoztatta akkor a nyilvánosságot.

A Főigazgatóság által meghozott döntés részleteit a Bizottság ma hozta nyilvánosságra. Ennek apropóján készült a mai blogbejegyzés, melyben összefoglalom, hogy a vizsgálat milyen eredményre vezetett.

eubizottsag.png

Miután a Bizottság megállapította, hogy a Paks II. projekt állami finanszírozása állami támogatásnak minősül, azt vizsgálta meg, hogy az állami támogatás összeegyeztethető-e az európai uniós jogszabályokkal, azaz engedélyezhető-e. A Bizottságnak ehhez a következő hat szempontot kellett részletesen megvizsgálnia:

Az intézkedés

  1. közös érdekű cél elérését szolgáló tevékenységet tesz-e lehetővé,
  2. piaci hibát küszöböl-e ki,
  3. a közös érdek eléréséhez megfelelő eszköz-e,
  4. ösztönző hatású-e,
  5. arányos-e,
  6. nem torzítja-e aránytalanul a versenyt.

 

Közös érdek

A közös érdek vizsgálata során a brüsszeli testület utalt az Európai Unió legmagasabb szintű jogaként megjelenő, az elsődleges uniós jog részét képező Euratom Szerződésre, annak is 2. cikk (c) pontjára, miszerint:

„2. cikk

Feladatának teljesítése érdekében a Közösség, e szerződés rendelkezései szerint (…)

(c) elősegíti a beruházásokat, és — különösen a vállalkozások kezdeményezéseinek támogatásával — biztosítja a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését.

A Bizottság – érthető módon – úgy véli, hogy a Paks II. projekt megvalósítása és az ennek érdekében hozott tagállami intézkedés, vagyis a projekt állami finanszírozása egy új nukleáris beruházás előmozdítását célozza, így egy, az EU elsődleges jogforrásának számító szerződésben megfogalmazott közös európai érdek eléréséhez járul hozzá.

Piaci hibát küszöböl ki

A piaci hiányosság létére vonatkozóan a Bizottság deklarálta, hogy az atomenergetikai projektek speciális sajátosságokkal bírnak, ilyenek a rendkívül nagy beruházási összeg, a hosszú előkészítési, létesítési időszak, a kifejezetten hosszú üzemidő, az erőmű technológiai komplexitása, az engedélyezés bonyolultsága, de ilyen az atomerőművekkel kapcsolatos összetett szabályozói környezet is. Mindezek olyan kockázatokat jelentenek, amelyek a piac számára nehezen kezelhetők, ezért ha az atomerőművek létesítését kizárólag a piacra bíznánk, úgy az atomerőművi beruházások szintje elmaradna a szükséges mértéktől.

A Bizottság szerint létezik tehát egy piaci hiányosság, amely Magyarországon is fennáll, ezért az állami beavatkozás indokolható és szükséges.

Megfelelő, ösztönző és arányos

A határozat azt is megállapította, hogy a magyar állam által foganatosított intézkedés, vagyis az új paksi blokkok állami finanszírozása megfelelő eszköz a közös európai érdek elérésének előmozdítására, hiszen szerinte más eszközök, így például adókedvezmények nem lettek volna elegendőek a projekt megindításához. Ehhez hasonlóan, a Bizottság úgy értékelte, hogy a hazai intézkedésnek, azaz a projekt állami finanszírozásának ösztönző hatása is igazolt, hisz a projekt ténylegesen kezdetét vette. Az intézkedés arányosságát és az esetleges túlkompenzáció hiányát a Bizottság szerint jól jelzi, hogy a projekt megtérülése egy kicsivel alacsonyabb, mint az a szint, amit egy piaci magánbefektető egy hasonló projekttől elvárna, így a projekt teljes állami finanszírozása arányos intézkedésnek minősül.

Nem torzítja aránytalanul a piacot

A piactorzító hatások elkerülését a Bizottság több szempont szerint vizsgálta: elemezte a hazai villamosenergia-piacra, a szomszédos országok piacaira kifejtett hatásokat, valamint külön értékelte a régi és új paksi blokkok együttes üzemének idejét is. A brüsszeli testület fontosnak tartotta, hogy a Paksi Atomerőmű jelenlegi blokkjainak tulajdonosa és üzemeltetője, valamint az új blokkok tulajdonosa és üzemeltetője a jövőben ne egyesüljön, ezáltal ne alakulhasson ki a piac torzításának lehetőségét felvető, túlzott piaci koncentráció. A Bizottság erre szolgáló garanciaként előírta, hogy

a piaci koncentráció megelőzése érdekében Paks II funkcionálisan és jogilag független lesz a paksi atomerőmű üzemeltetőjétől (jelenleg a Magyar Villamos Művek Zrt.) és annak bármilyen esetleges jogutódjától vagy más állami tulajdonú energetikai vállalatoktól.

Egy további vizsgálati szempont volt, hogy az új paksi blokkok új piaci szereplők számára nem jelentenek-e piaci belépési korlátot, valamint hogy a piacról nem szorítanak-e ki már ma is piacon lévő szereplőket. E kérdéskört a Bizottság részletesen, három alpont mentén vizsgálta. A hazai piacra vonatkozóan megállapította, hogy a Paks II. projekt valóban a hazai nukleáris kapacitást fenntartó projekt, és hogy a ma működő paksi blokkok leállítása után a hazai erőműhiányos állapot újra visszatér, a hazai jelentős nettó villamosenergia-import pozíció fennmarad. A határokon átívelő hatásokkal kapcsolatban a testület felhívja a figyelmet arra, hogy a hazai nettó áramimport évek óta 30% körüli, valamint hogy a hazai határkeresztező kapacitások mértéke a hazai beépített erőművi teljesítőképesség 75%-ának felel meg, azaz országunk az európai rendszerbe jól integrálódott.

A határozat indoklása rögzíti azt is, hogy az új atomerőmű árelfogadó szereplő lesz a piacon, a piaci árat más, az új blokkoknál magasabb költségű termelők fogják meghatározni, és a Magyarországra irányuló villamosenergia-export továbbra is jövedelmező tevékenység marad. A Bizottság deklarálja, hogy a szomszédos tagállamok közül azon piacokat figyelembe véve, amelyek részei a piaci összekapcsolásnak, vagyis a szlovák-magyar-román piacon még az MVM és a Paks II. együttes piaci részesedése sem fogja meghaladni a 20%-ot, így Paks II. piaci részesedése is kicsi marad. A további szomszédos uniós tagállamokra kifejtett esetleges hatásokról a Bizottság megállapította, hogy a piacösszekapcsoltság hiánya és a szűkebb mértékű fizikai összeköttetések miatt hatás még kevésbé lesz érzékelhető.

A brüsszeli testület külön figyelmet szentelt annak az időszaknak, amelyben Paks1 és Paks2 egymással párhuzamosan fog üzemelni. Az Európai Bizottság erre vonatkozóan rögzíti, hogy a 6 blokkos együttes üzem ideje rövid lesz, és hogy az ellátásbiztonság, valamint a ma működő blokkok leszerelésének gondos tervezése miatt ez az időszak mindenképpen arányosnak tekinthető, különösen annak tudatában, hogy a jelenleg üzemelő blokkok a hazai villamosenergia-termelés több, mint 50%-át (a hazai áramfelhasználás kb. 36%-át) biztosítják. A testület azt is megjegyzi, hogy a 6 blokkos üzem idején az üzemben lévő hazai erőművek együttesen sem lesznek képesek kielégíteni az addig is növekvő hazai villamosenergia-igényeket és további erőművek építésére, és/vagy külföldi források igénybevételére lesz szükség. Az új erőművi igényeket az ENTSO-E előírásainak való megfelelési kényszer is megerősíti.

A piactorzító hatások utolsó számottevő kockázatát a Bizottság a nagykereskedelmi piaci likviditási kockázatokban azonosította. A magyar fél ennek elkerülésére a következő garanciákat vállalta:

(1) a Paks II. projekttársaság az általa megtermelt villamos energia legalább 30%-át a HUPX-en, vagy más, ehhez hasonló, a Bizottság által jóváhagyott áramtőzsde napi, a napon belüli, vagy futures piacain értékesíti;
(2) a fennmaradó részt a társaság átlátható, objektív és diszkriminációmentes feltételeket biztosító aukciókon értékesíti. 

Az Európai Bizottság döntésének összefoglalása

Részletes és hosszan tartó vizsgálatai eredményeképpen az Európai Bizottság határozatában rögzítette, hogy a Paks II. projekt állami finanszírozása az európai uniós joggal összhangban történik. A projekt állami finanszírozása ugyan az Európai Bizottság szerint állami támogatásnak minősül, de az kompatibilis az erre vonatkozó európai szabályokkal. Az állami támogatás mindössze abban áll, hogy a projekt által várhatóan megtermelt profit kis mértékben elmarad attól a szinttől, amit egy piaci magánbefektető egy hasonló beruházástól elvárna. A beruházás közös európai célt szolgál, profitot termel, az állam befektetése a projektbe ösztönző hatású, megfelelő, arányos, piaci hibát küszöböl ki, és nem torzítja aránytalanul a magyar és regionális villamosenergia-piacot.

A 16 hónap időtartamú, standstill (a fővállalkozói szerződés közvetlen megvalósítását felfüggesztő) állapotot eredményező Európai Bizottsági vizsgálat lezárultával az utolsó uniós akadály is elhárult a projekt előrehaladása elől. Jelenleg az orosz féllel közösen azon dolgozunk, hogy a fizikai munkálatok mihamarabb megkezdődhessenek, az új blokkok pedig 2026-2027-ben kereskedelmi üzembe léphessenek.

Következtetések

Az Európai Bizottság vizsgálata is alátámasztja, hogy az új blokkok építésére hazánknak szüksége van, a blokkok visszahozzák a befektetett pénzt és profitot is termelnek:

  • Paks II. nélkül nincs hosszú távú biztonságos és klímabarát áramellátás Magyarországon. A paksi új blokkokban megtermelt áram részben ellensúlyozni tudja a növekvő fogyasztás és az öregedő erőművek bezárása következtében várható villamosenergia-hiányt.
  • Az új blokkok által termelt bevételek elegendőek lesznek a költségek fedezésére, beleértve a tőkét, a tőke költségeit (amelyek tartalmazzák a kamatkiadásokat is), az üzemanyag, az üzemeltetés, a karbantartás, a hulladékkezelés és a majdani leszerelés költségeit, sőt a beruházás nyereséget is termel.
  • Az Európai Bizottság szerint a Paks II. projekt összhangban van az EURATOM szerződés célkitűzéseivel és segít azokat teljesíteni. Összeurópai érdekeket is szolgál: erősíti az uniós ellátásbiztonságot a villamosenergia-piacon.

Az Európai Bizottság most publikált határozata alátámasztja, hogy a paksi atomerőmű kapacitás-fenntartási projektje Magyarország számára egy energiapolitikai szempontból stratégiai fontosságú beruházás, amely nyereséget is termel majd.

bf0d3cf71ea85cecd0daf53f1f8668d6.png

A paksi 5. és 6. blokk látványterve

Szólj hozzá!

Miért a VVER-1200 technológiát választotta Magyarország a Paks II. projekt megvalósításakor?

2017. szeptember 25. 18:12 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Atomerőmű létesítési projektek során fontos, hogy a beruházó egy olyan – a biztonságot a középpontba helyező – követelményrendszert tartson szem előtt, amely kialakítása során a nukleáris energia alkalmazására vonatkozó jogszabályi követelményeket és előírásokat, valamint a befogadó ország sajátosságait is figyelembe veszi. Magyarországon az 1996. évi CXVI törvény, az úgynevezett Atomtörvény rendelkezik az atomenergia használatának egyértelmű feltételeiről. Az egyik alapelv, hogy „az atomenergia alkalmazása által okozott kockázat ne legyen nagyobb, mint más tevékenységek társadalmilag elfogadott kockázata”. Az Atomtörvény előírja a nemzetközi előírásokkal is összhangban levő hazai szabályozás kialakítását, amivel az atomerőművekre vonatkozó biztonsági követelmények betartathatóak. Az Atomtörvényben előírtakkal összhangban kiadásra került a 118/2011. Kormányrendelet, valamint ennek mellékleteként a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok (a továbbiakban NBSZ), amelynek hatálya a „Magyarország területén létesíteni kívánt, valamint a már üzemelő nukleáris létesítményekre, azok rendszereire és rendszerelemeire, a nukleáris létesítménnyel kapcsolatos tevékenységekre és az e tevékenységet végzőkre terjed ki”, célja a nukleáris energia biztonságos használatának biztosítása.

Atomerőmű létesítése esetén a hazai vonatkozó jogszabályok mellett az iparágra jellemző módon figyelembe kell venni a nemzetközi szervezetek ajánlásait, valamint az atomerőművek üzemeltetése során világszerte felhalmozott tapasztalatot, tudást is. Napjainkban a japán Fukushima Dai‑ichi atomerőmű blokkjainak balesete tapasztalatainak figyelembevétele szintén alapvető követelmény.

Ha kialakítjuk a műszaki és nukleáris biztonsági követelményrendszert, ennek fényében értékelhetjük az egyes potenciális reaktorszállítók által kínált technológiákat és vethetjük össze ezek jellemzőit.

Jelen írásban bemutatom, hogy a piacon elérhető reaktortechnológiák tulajdonságainak és az európai, valamint a hazai követelményeknek az ismeretében a Roszatom konszern által kínált atomerőművi technológia a legmegfelelőbb a Paks II. projekt megvalósítására, továbbá ez az egyetlen, ami a hazai műszaki és nukleáris biztonsági követelményeket képes teljesíteni.

Atomerőmű típusa, generációja

A jelenleg üzemelő atomerőművi blokkok döntő többsége könnyűvíz hűtésű, könnyűvíz moderátoros reaktorral szerelt, ezen belül is legnépszerűbbek (több mint 60% részesedéssel) a nyomottvizes (PWR – Pressurized Water Reactor) típusok. A második legelterjedtebb a forralóvizes reaktor (BWR – Boiling Water Reactor) technológiájú atomerőmű, ennek az elfogadottsága azonban a fukushimai atomerőmű-baleset következtében jelentősen csökkent.

A PWR és BWR technológiákról röviden

A BWR reaktorokban a reaktor aktív zónájában a hűtőközegként használt víz (normál üzemvitel során) elforr, majd az így keletkezett gőz hajtja meg a gőzturbinát. A turbina által előállított mechanikai energiát a generátor alakítja át villamos energiává. A turbinából távozó fáradt gőzt kondenzálják, majd visszavezetik a reaktorba. A BWR erőművekben emiatt nincs szükség gőzfejlesztőre, kétkörös hűtőrendszert alkalmaznak.

A PWR reaktorokban a fent leírtakkal szemben a reaktor aktív zónájában nagy nyomású víz hűti a fűtőelemeket, a turbinát meghajtó gőz egy speciális hőcserélőben, a gőzfejlesztőben keletkezik. A gőzfejlesztő közbeiktatásával elérhető, hogy a zónát hűtő radioaktív közeg ne érintkezzen a turbinával. A PWR erőművek ezért háromkörös hűtőrendszert alkalmaznak.

A BWR és PWR reaktortípusok elvi felépítése (Forrás: NRC)

A jelenleg építés alatt álló reaktorok esetében még tovább nőtt a PWR-ek dominanciája, immár 80%-nyi részesedést is meghaladva, miközben a BWR-ek részesedése 10% alá csökkent. Hasonlóan csekély az egyéb reaktortípusok (pl. nehézvizes blokkok) részesedése a most épülő blokkok között, ezek az erőműtípusok ráadásul olyan addicionális technológiákat is igényelnek az üzemeltetésük során (pl. nehézvíz üzem), amelyekkel kapcsolatban Magyarországon nincsen sem tapasztalat, sem infrastruktúra. A keletkező kiégett üzemanyag sokkal kisebb mennyisége is a PWR technológia mellett szól, szemben a nehézvizes reaktortechnológiával.

Figyelembe véve a technológiai jellemzőket és a piaci tendenciákat, valamint azt a tényt, hogy nyomottvizes reaktorok építésére, üzemeltetésére és karbantartására hazánkban jelentős szakértelem gyűlt össze a Paksi Atomerőmű jelenlegi blokkjainak üzeme alatt, a szóba jövő reaktortípusok PWR-ekre korlátozása abszolút megalapozott és szükségszerű hazánk esetében.

A jelenleg a piacon elérhető nyomottvizes reaktorok közül csupán néhány olyan típus van, amely a jelenleg legkorszerűbbnek számító 3. vagy a még fejlettebb, ún. 3+ generációba tartozik. Mivel csak a 3., ill. 3+ generációs reaktorok képesek a jelenleg érvényes szigorú hazai nukleáris biztonsági követelményrendszer teljesítésére, csak ezek kerülhettek szóba az új paksi blokkok esetén, preferálva a 3+ generációt, amely még fejlettebb biztonsági megoldásokkal rendelkezik.

Dióhéjban az atomerőművek generációiról

A nukleáris energia hasznosítása egy viszonylag fiatal energiatermelési mód. Az első, főként prototípus reaktorokat az 50-es évek második felében és a 60-as években építették, ezeket nevezzük 1. generációs atomerőműveknek, ilyenek jelenleg már nem üzemelnek a világon.

Az 1. generációs erőművek üzemeltetése során összegyűjtött tapasztalatok alapján fejlesztették ki a 2. generációs típusokat, amik főként a 70-es, 80-as, kisebb részben a 90-es években épültek. A jelenleg üzemelő atomerőművek döntő többsége 2. generációs atomerőmű, köztük a paksi blokkok is.

A 2. generációs atomerőművek üzemeltetési és biztonsági tapasztalatainak felhasználásával, az eltelt időben fejlesztett elemzési, tervezési módszerek segítségével születtek meg a 3. generációs reaktortípusok a 90-es években. A fejlesztés fő irányvonalai a biztonság növelése, a gazdasági versenyképesség javítása, a nukleáris védettségi szempontok és a fenntarthatósági követelmények figyelembevétele voltak.

A 3. generációs reaktorok további optimalizálása a kétezres években a 3+ generáció létrejöttét eredményezte – ezek a technológiai alapon nem élesen elkülönülő típusok főként biztonsági szempontból tekinthetők sokkal fejlettebbnek. A 3+ generációs reaktorok többségében a tervezési alapon túli események kezelése és a passzív működésű biztonsági rendszerek kiemelt használata már alapvető követelmény. Ezen típusok tervezésekor a korábbinál jóval nagyobb figyelmet fordítottak a külső eredetű veszélyforrásokkal szembeni ellenállóképesség kialakítására, egyes blokkok például már egy nagy utasszállító repülőgép rázuhanásának is képesek ellenállni.

Az atomerőművek generációi

A jelenleg elérhető, legalább építési fázisban levő 3. vagy 3+ generációs nyomottvizes reaktorok az alábbiak: AP1000 (Westinghouse), APR-1400 (KEPCO), EPR (Areva), VVER-1200 (Rosatom). Az Atmea-1 (MHI-Areva) típus építése még nem kezdődött meg sehol, a tervek szerint a törökországi Sinop telephelyen épülhetnek a jövőben ilyen blokkok. Ennek a típusnak a készültségi szintje és referenciái ugyanakkor jelentősen elmaradnak a többi felsorolt típusétól, így ez nem tárgya a további vizsgálatoknak.

Blokkméret, hálózatba illeszthetőség

A jelenleg érvényes energiastratégia (Nemzeti Energiastratégia 2030) az atomenergia kb. 40%-os részesedésének fenntartását célozza meg hosszú távon a hazai villamosenergia-termelésben. Ez a jelenleg üzemelő paksi blokkok 2032-2037 között várható leállítását követően – a hazai villamosenergia-fogyasztás előrejelzett növekedését is figyelembe véve – legalább 2000 MW atomerőművi kapacitás hosszú távú üzemelését igényli.

A piacon elérhető, a nukleáris biztonsági követelményeknek megfelelő nyomottvizes blokkok bruttó egységkapacitása 1100-1700 MW között változik. A hazai villamosenergia-rendszer adottságait (energiaellátás biztonsága, üzembiztonság, rendszerszabályozás, tartalékok), az egyes típusok rendszerbe illesztésének költségeit figyelembe véve az extrém nagy reaktorméret (azaz az EPR 1600-1700 MW nettó teljesítményű blokkja) nem megfelelő a hazai villamosenergia-rendszer számára.

Nukleáris biztonsági jellemzők, követelményeknek való megfelelés

A hazai nukleáris biztonsági szabályozás kiindulópontja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség égisze alatt elfogadott, hazánk által is ratifikált Nukleáris Biztonsági Konvenció (CNS – Convention on Nuclear Safety), valamint az Európai Unió közös nukleáris biztonsági alapdokumentuma, a Nukleáris Biztonsági Direktíva (EURATOM 2014/87 direktíva). Ezen alapdokumentumok követelményei jelennek meg a hazai Atomtörvényben, illetve az NBSZ-ben.

Általános biztonsági elvárások

A hazai szabályozás – a fent bemutatott nemzetközi szabályozással összhangban – nem kizáró jellegű, vagyis nem ad kizárólagosságot egy adott atomerőmű-típusnak, meghatározza azonban azokat a minimum követelményeket, amelyeket egy új építésű atomerőműnek feltétlenül teljesítenie kell. Ezek a minimum követelmények az elmúlt időszakban – részben a fukushimai atomerőmű-baleset következtében, részben a már korábban is felmerült biztonsági kérdések kezelésére – jelentősen szigorodtak. A szigorítások közül érdemes kiemelni az NBSZ által meghatározott követelményeket új atomerőművi blokkok esetére. Az új blokkoknál az ún. zónaolvadási gyakoriság kritériuma szigorodott a most üzemelő reaktorokhoz képest (10-5/év a korábbi 10-4/év értékkel szemben), illetve ezeknél az új reaktoroknál az engedélyesnek igazolnia kell azt, hogy a jelentős vagy korai radioaktív kibocsátás a balesetek során gyakorlatilag kizárható („practically eliminated”). (Az NBSZ 10-6/évben korlátozza a nagy vagy korai kibocsátással járó eseményláncok összegzett gyakoriságát.)

Szigorításokra a jövőben is számítani kell, hiszen a nukleáris biztonság folyamatos fejlesztése az iparág egyik fő elvárása. A tudomány fejlődésével meghatározott új eredmények, illetve az üzemeltetési tapasztalatok úgy kerülnek visszacsatolásra a tervezés folyamatába, hogy a szabályzatok előírják az atomerőművek biztonsági szintjének folyamatos felülvizsgálatát, és szükség esetén további növelését. A fentieket figyelembe véve olyan megoldások választása a célszerű, amelyek kellő tartalékokkal bírnak. Mindezek alapján belátható, hogy a Magyarországnak megfelelő reaktortípus kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja a szigorú biztonsági követelményeknek való megfelelés, azzal a kitétellel, hogy amennyiben lehetséges, adott esetben a jelenlegi követelményeken is túlmutató biztonsági paraméterek álljanak fenn.

A legfontosabb és legösszetettebb szempontrendszer a nukleáris biztonságé. A fukushimai tapasztalatok figyelembe vétele (amely már a hazai szabályozásba is bekerült) mindenképp azt indokolta, hogy kimondottan 3+ generációs atomerőművi blokktípus kerüljön kiválasztásra, ami a fukushimai tapasztalatok hasznosítása mellett a külső (természeti és emberi eredetű) veszélyforrásoknak való ellenálló-képesség növelését, illetve a súlyos balesetek kezelésére beépített rendszerek telepítését is jelenti. Magyarország egyértelmű érdeke „Fukushima-álló” reaktortípus beszerzése, amely a komplex üzemzavarok és súlyos balesetek megfelelő kezelhetősége mellett egy nagy utasszállító repülőgép rázuhanásával szemben is kellő mértékben ellenálló. Ez utóbbi elvárás csak robusztus, kettős falú konténmenttel (kettős falú hermetikus reaktor védőépülettel) teljesíthető. A súlyos balesetek kezeléséhez az olvadt üzemanyag megbízható lokalizációja és hűtése szükséges, ami az olvadék-kezelő rendszerek meglétét feltételezi. Alapvető követelmény az ún. mélységi védelem elvének alkalmazása, és a különböző mélységi védelmi szintek megfelelő elválasztása is. Emellett a kiégett üzemanyag tárolómedencéit is méretezni kell különböző súlyosságú üzemzavarokra és külső veszélyeztető tényezőkre. A hatályos jogszabályi előírások mellett a magyar fél által megfogalmazott követelmények az ún. EUR (European Utility Requirements) követelményrendszert is alapul vették.

A koreai fejlesztésű APR-1400 reaktortípus – noha bizonyos fejlett biztonsági megoldásokat is tartalmaz – nem felel meg több alapvető, fent említett követelménynek (pl. hiányzik a duplafalú konténment, négyszeres helyett csak kétszeres redundancia adott a biztonsági villamosenergia-betáplálásban, stb.), emiatt nem kezelhető 3+ generációs típusként, így nem tárgya a további vizsgálatoknak.

A magyar NBSZ 3/A kötetének 3a.2.1.2400 pontja szerint „A biztonság szempontjából fontos rendszereket, rendszerelemeket hasonló feltételek között kipróbált, bevált konstrukciós megoldásokat alkalmazva kell tervezni. Ettől eltérő esetben olyan technológiákat és termékeket kell alkalmazni, amelyek alkalmazhatóságát megvizsgálták és igazolták. Az új tervezési megoldások esetében, amelyek eltérnek a műszaki gyakorlatban bevett megoldásoktól, az alkalmazhatóságot adekvát kutatásokkal, tesztekkel, más alkalmazásokban szerzett tapasztalatok elemzésével biztonsági szempontból igazolni kell.”

A kipróbált rendszerek szempontjából az evolúciós reaktortípusoknak (EPR, VVER-1200) nyilvánvaló előnye van az innovatív (radikálisan új műszaki megoldásokat alkalmazó) típusokkal (pl. AP1000) szemben, hiszen előbbieknek a tervezési üzemzavarok kezeléséhez szükséges rendszerei alapvetően már üzemelő atomerőművekben is alkalmazott, bevált, kipróbált berendezéseken alapulnak. A VVER-1200 esetében ilyen referencia – a kettős falú konténment vagy az olvadékcsapda szempontjából – a megépült és azóta már üzemelő kínai Tianwan atomerőmű AES-91 típusú blokkjai, illetve az orosz Novovoronyezs-II atomerőmű első üzemelő blokkja. További ilyen blokkok építése, illetve üzembe helyezése is zajlik több országban.

A Paks II. atomerőmű 5-ös és 6-os blokkjának látványterve

Kettős falú hermetikus védőépület

A biztonsági rendszerek között feltétlenül kiemelendő a kettős falú konténment követelménye, amely a magyar fél konkrét előírásai közt is szerepel. Általánosan elmondható, hogy kettős falú konténment esetén a belső konténmentfal alapvetően a radioaktív anyagok lokalizálásában, létesítményen belül tartásában játszik szerepet, míg a külső fal a külső eredetű veszélyforrások (pl. repülőgép rázuhanás, meteorológiai hatások stb.) ellen biztosít védelmet. Teljes értékű kettős konténment esetében – azaz amikor a külső fal a teljes belső konténmentet körülveszi és hermetikusan lezárja – a két fal közötti zárt térrész, az ún. annulus további védelmi szintet jelent, hiszen ebben az esetben az annulus légtere depresszió alatt tartható, az ott lévő közeg elszívható és szűrhető, azaz a belső fal esetleges szivárgása esetén is megakadályozható a radioaktív anyagok környezetbe jutása. Ezt – a két konténmentfal közötti zárt térrészből való elszívást, az erre szolgáló szellőztető és szűrő rendszer meglétét – az NBSZ is előírja.

A robusztus konténment jelentősége és a konténment hűthetősége a fukushimai baleset egyik fontos tanulsága is, a konténment üzemzavari nyomáscsökkentésre tervezett rendszere, az ún. szűrt leeresztés ugyanis gyakorlatilag használhatatlan volt a cunami által sújtott japán blokkokban.

Egyértelmű, hogy a kettős falú konténment nagyobb védelmet nyújt a környezetnek (és a reaktornak), mint a régebbi típusoknál alkalmazott egyszeres falú védőépület. A VVER-1200 – az EPR-hez hasonlóan – két teljes értékű különálló, zárt védőépülettel rendelkezik, az annulus a két fal közötti teljes térrészben zárt, így a belső fal egészét körülveszi a szekunder (külső) konténment. A konténment hűtése kellő redundanciával bíró hűtőrendszerekkel minden üzemállapotban biztosított.

A VVER-1200 reaktor kettősfalú konténmentjének sematikus ábrája

Az AP1000 típus ezzel szemben csak ún. részleges kettős konténmenttel rendelkezik, a belső teljes konténment hermetikusan zárt, kb. 5 cm vastag acélfalból készült, míg a külső, vasbeton fal (védőépület) nem hermetikusan zárt, azon nyílások találhatóak a belső konténment passzív hűtéséhez szükséges levegőáramlás biztosítására. Az annulusnak ebben az esetben csak az alsó része zárt, innen biztosított az elszívás. Az EUR követelményrendszere az annulus térrészeinek minél jelentősebb összeköttetését ajánlja az elszívás biztosításának érdekében.

Az EPR és a VVER-1200 konténment rendszere két, teljes értékű hengeres falból és az azt lezáró kupolákból áll, amelyek egyenként kb. 1 m vastagságú nagy szilárdságú vasbeton szerkezetek (a belső fal előfeszített vasbeton). A teljes szekunder konténment nyilvánvalóan lényegesen jobb védelmet tud nyújtani a külső hatások (pl. tűz, robbanás, vegyi anyagok, repülő tárgyak) ellen, emellett lehetővé teszi a teljes annulus (a konténment falak közötti gyűrűs térrész) atmoszférájának ellenőrzését és tisztítását a primer konténment esetleges sérülése esetén. A teljes kettős konténment – a külső konténmentfal zártsága és a belső konténment vastag vasbeton fala miatt – a repülőgép-rázuhanás esetén is jobban védett mind a repülőgép mechanikai hatásai, mind pedig a becsapódást követő kerozintűz elleni védelem tekintetében.

A VVER-1200 technológiát alkalmazó Leningrád-II. atomerőmű konténmentje építés alatt (Forrás: rosatom.hu)

Az AP1000 esetében a részleges kettős konténment felvet biztonsági aggályokat, ebben az esetben ugyanis a külső védőépület nem szivárgásmentes, az annulus felső része pedig közvetlen összeköttetésben áll a környezettel, onnan az elszívás, az esetlegesen megjelenő radioaktív anyagok kiszűrése nem lehetséges. Ennek következtében az AP1000 külső védőépületének nincs nyomástartó vagy lokalizációs funkciója. Komplex üzemzavarok és súlyos balesetek (TAK – tervezési alap kiterjesztésébe tartozó üzemállapotok) esetén az AP1000 konténment nyomáscsökkentésére a belső konténment tartály falán keresztüli hőelvonás alkalmazható, amelyhez a külső védőépület nyílásain keresztül kialakuló természetes levegőáramlásra és a védőépület tetején elhelyezkedő víztartályokból történő passzív befecskendezésre is szükség van. Ez a megoldás biztonsági szempontból kevésbé robusztus, mint a teljes kettős falú konténment, a gyengébb lokalizációs funkció mellett bizonyos külső hatások is jelentősebben érinthetik a típust. Kérdéses például repülőgép-rázuhanás vagy külső tűz esetén a belső konténment megfelelő védettsége, illetve a passzív konténment hűtés rendelkezésre állása. A víztartályok sérülése vagy a természetes levegőáramlási útvonal károsodása esetében az AP1000 csak a konténment szűrt leeresztésével képes a konténment nyomás csökkentésére, ez azonban – a Paks-2 projektben előírt követelmények alapján – elkerülendő TAK üzemállapotokban.

Pihentető medence elhelyezése

Fontos kérdés – a fukushimai baleset tapasztalatai alapján is – a kiégett üzemanyag védelme a külső hatásokkal szemben, valamint a kiégett üzemanyag hőelvonásának biztosítása komplex üzemzavarok esetében. A Paks-2 projektben megfogalmazott követelmények a fent említett tapasztalatokra alapozva (és a biztonságot szem előtt tartva) minden besugárzott üzemanyagra ugyanolyan védelmi szintet írnak elő a külső veszélyeztető tényezőkkel szemben, függetlenül attól, hogy az adott üzemanyag a reaktorban, vagy a pihentető medencében található-e. A kiégett üzemanyag tárolására szolgáló pihentető medence lényegesen jobb védettséggel rendelkezik a külső veszélyeztető tényezőkkel szemben, amennyiben azt a konténmenten belül helyezik el (és természetesen még jobb a környezet védelmének szintje, ha a konténment kettős falú). Ezt a megoldást alkalmazzák a VVER-1200 esetében, míg az EPR és az AP1000 típusoknál a kiégett üzemanyagok pihentető medencéje a konténmenten kívül található. Ez szintén a VVER nagyobb biztonsági tartalékát eredményezi. (Az EPR esetében az üzemanyagkezelő épület külső védelme megegyezik a konténmentével, az AP1000 esetében azonban ez a védelmi szint kérdéses például a repülőgép-rázuhanással szembeni védelem tekintetében.)

Zónaolvadék kezelése súlyos balesetek során

Szintén fontos kérdés a zónaolvadással járó súlyos balesetek kezelése a különböző reaktortípusoknál. A Paks-2 projektben megfogalmazott követelményrendszer szerint a radioaktív anyagok lokalizációjában szerepet játszó fizikai gátak tervezésénél konzervatív elveket kell alkalmazni az ún. szakadékszél-hatás elkerülése céljából, azaz ezeket a gátakat jelentős biztonsági tartalékokkal kell megtervezni. (Ezt az ajánlást egyébként a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonsági útmutatói [No. SSG-2] is tartalmazzák.)

Fejlett biztonsági szintet jelent a zónaolvadással járó súlyos balesetek esetére a VVER-1200-ban és az EPR-ben is alkalmazott zónaolvadék-csapda. Ez a biztonsági rendszer – a nukleáris üzemanyag megolvadásával járó, tervezési alap kiterjesztésébe tartozó – súlyos baleset esetén is képes az olvadt üzemanyag befogadására és lehűtésére az ún. ex-vessel fázisban (a reaktortartály falának prognosztizált sérülése után). Ennek az EPR és a VVER-1200 reaktoroknál alkalmazott zónaolvadék csapda rendszernek a megbízhatósága lényegesen nagyobb, mint az AP1000 típusban alkalmazott ún. IVR stratégia (in-vessel retention – zónaolvadék reaktortartályon belüli megtartása a reaktortartály falának külső hűtésével) megbízhatósága, utóbbinál a reaktortartály esetleges sérülése esetén ugyanis általában nincs további telepített rendszer az üzemanyag-olvadék kezelésére. Az amerikai nukleáris biztonsági hatóság számításai szerint a reaktortartály falának sérülése a tartály külső hűtése esetén is viszonylag nagy valószínűséggel előfordulhat nagyobb teljesítményű reaktorok, így az AP1000 esetén, ami a szükséges tartalékok meglétét kérdőjelezi meg az AP1000 reaktorra.

A VVER-1200 zónaolvadék-csapdájának 3D modellje

Fenti – és további, itt nem részletezett – szempontok alapján egyértelmű, hogy a Paks-2 projekttársaság által megfogalmazott, a fukushimai tapasztalatokat is figyelembe vevő szigorú nukleáris biztonsági és műszaki követelményrendszernek csak a VVER-1200 technológia felel meg.

Egyéb (üzemeltetési és engedélyezési tapasztalatok)

A típusok értékelésekor mindenképp figyelembe kell venni azt is, hogy a jelenlegi paksi blokkok szintén orosz (szovjet) tervezésűek, ennek következtében hazánkban az elmúlt három évtizedben több, mint 120 reaktorévnyi üzemeltetési, karbantartási, engedélyezési és oktatási tapasztalat halmozódott fel az orosz nyomottvizes reaktorokkal kapcsolatban, továbbá szoros együttműködés alakult ki az orosz tervezőkkel, kivitelezőkkel, kutatókkal, valamint a hasonló erőműveket üzemeltető társaságokkal. (Meg kell jegyezni, hogy a mostani paksi blokkok még 2. generációs, a hetvenes években tervezett típus tagjai, így természetesen attól jelentősen eltér a VVER-1200 blokkok dizájnja, sok ponton – pl. szerkezeti anyagok, szerelvények, rendszerek felépítése – azonban nagyban hasonlít a VVER-440-éhez.) Ez a tapasztalat a projekt megvalósítása, majd az üzemeltetés időszakában a működtetés, a karbantartás és adott esetben az üzemzavarok kezelése területén nagyon komoly előnyökkel jár, amit szintén figyelembe kell venni az értékelés során.

A Paksi Atomerőmű turbinacsarnoka (Forrás: atomeromu.hu)

Az új blokkok kapcsán felállított követelményrendszerrel kapcsolatban elmondható, hogy kiemelt szerepet kapott a fukushimai tapasztalatoknak való megfelelés, illetve a „Fukushima-állóság” követelménye. Ennek a követelménynek a teljesülését a szállítónak igazolnia kell. A fent említett rendszerek – és egyéb biztonsági megoldások – garantálják a VVER-1200 ellenálló képességét a fukushimaihoz hasonló kezdeti eseményekkel és egyéb külső hatásokkal szemben.

2 komment

A Paks II telephelyengedélye tudományosan megalapozott, nyilvánosan lefolytatott engedélyezési folyamat eredménye

2017. július 13. 18:24 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Hétfőn az atlatszo.hu-nak a Paks II. projekt telephelyengedélye kapcsán megjelent cikkére reagálva közzétettem a Paks II. projekttársaság (továbbiakban Projekttársaság) paksi telephely alkalmasságáról szóló közleményét. Az elmúlt napokban sajnos több médium is átvette az atlatszo.hu tényszerűtlen és szakmailag megalapozatlan állításait, melyekkel igyekszik félrevezetni a magyar lakosságot a Paks II. projekt telephelyengedélyezési-eljárásának nyilvánosságát és a paksi telephely alkalmasságát illetően.

Tézisek elöljáróban

  • Jelen írás válasz az atlatszo.hu két újságcikkére, nem pedig a paksi telephely földrengésbiztonsági értékelése. Azért készítettem, hogy az atlatszo.hu újságírója és az érdeklődők számára megvilágítsam, hogy Bodoky úr érvelése hibás.
  • Az NBSZ (Nukleáris Biztonsági Szabályzatok) teljesülésének ellenőrzése és az erről való döntés az Atomtörvénnyel kijelölt kompetens nukleáris biztonsági hatóság törvényben deklarált feladata. Ha az állampolgárok vagy az ügyfelek a hatóság döntésével nem értenek egyet, a hatósági döntések felülvizsgálata a jogszabályokban rögzített módon lehetséges.
  • Az atlatszo.hu rengeteg valótlanságot állít. A rendelkezésre álló idő és az ilyen blogposztok terjedelmi jellemzői miatt nem vállalkozom itt az összes téves és/vagy valótlan állítás cáfolatára.
  • Az atlatszo.hu támadása nem csak inkorrekt, hanem méltatlan is: egy partvonalról történő bekiabálás egy komplex nukleáris biztonsági kérdésbe, ráadásul úgy hangszerelve, hogy akár alkalmas lehet a közvélemény megtévesztésére is.
  • Egy telephely földtani és egyéb jellemzőit nem önmagukért határozzuk meg, hanem azért, hogy a nukleáris létesítményt biztonságosan lehessen megvalósítani.

A Paks II. telephely-engedélyezési folyamata a kezdetektől fogva transzparensen, a lakosság folyamatos tájékoztatása mellett zajlott. Ahogyan azt az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) szerdán kiadott sajtóközleménye is leírja,  a Paks II. projekttársaság 2014. április 11-én nyújtotta be az új atomerőművi blokkok telephelyének vizsgálatára- és értékelésére vonatkozó engedély iránti kérelmét. Az engedélykérelmi dokumentáció részeként benyújtott telephelyvizsgálati- és értékelési program tartalmát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) missziója is megfelelőnek találta, az OAH mint eljáró hatóság pedig 2014. november 14-én kiadott határozatával elfogadta azt. Már a kétlépcsős eljárás ezen szakaszában bevontuk az érdeklődő lakosságot: az OAH szervezésében 2014. május 5-én Pakson közmeghallgatást tartottunk, ahol a jelenlévők kifejthették véleményüket, kérdezhettek a telephelyvizsgálati- és értékelési programmal kapcsolatban. A közmeghallgatásról egyébként jegyzőkönyv is készült, ami azóta is elérhető az OAH weboldalán, továbbá a Projekttársaság is beszámolt róla honlapján.

A Projekttársaság 2015 tavaszán kezdte meg a telephelyvizsgálati- és értékelési program (Földtani Kutatási Program, a továbbiakban FKP) végrehajtását, melynek aktualitásairól honlapján kiadott közleményekben is beszámolt.

Az FKP előzetes eredményeiről az érdeklődő nyilvánosságot többek között a 2016. május 6-án a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében, Az új atomerőművi blokkok telephelyvizsgálatának tudományos eredményei címmel tartott konferencia keretein belül tájékoztattuk, azon bárki szabadon részt vehetett. A Projekttársaság honlapján ugyancsak beszámolt az Akadémián tartott eseményről.

A legkiválóbb szakemberek a kor műszaki-tudományos színvonalán elvégzett, átfogó vizsgálati program részfeladatainak, kutatási tevékenységeinek eredményei alapján elkészült jelentések minden ismeretelemének tanulmányozása, értékelése és figyelembe vétele mellett elkészítették a Paks II. program telephelybiztonsági-jelentését (a továbbiakban TBJ). A TBJ valamennyi rendelkezésre álló ismeretet összesítő, szintetizáló tanulmány, melyet a Projekttársaság a telephelyengedély iránti kérelme részeként 2016. október 27-én nyújtott be az OAH-hoz. A kérelem benyújtásáról a Projekttársaság közleményt adott ki (erről a blogomon is beszámoltam), míg az engedélykérelmet megalapozó dokumentációt nyilvánosan elérhetővé tette honlapján.  

Az FKP eredményei közérthető bemutatásának céljából a fenti, széleskörű tájékoztatás mellett fórumsorozatot indítottunk: 2016. november 18-án Pakson, november 30-án Szekszárdon, míg december 5-én Kalocsán tartottunk lakossági tájékoztatót. A paksi eseményről videófelvétel is készült, melyet blogomon is közzétettem, a Projekttársaság pedig honlapján számolt be az eseményekről. A lakosság véleményének megismerése, kérdéseinek megválaszolása céljából az OAH 2016. december 13-án tartotta a telephelyengedélyezési-eljáráshoz kapcsolódó közmeghallgatást a zöld civil szervezetek, parlamenti pártok és a sajtó képviselőinek jelenlétében, melyről a Projekttársaság ugyancsak beszámolt, továbbá az OAH által készített jegyzőkönyv is mind a mai napig elérhető honlapjukon.

  • Az atlatszo.hu mindkét cikkének címe súlyos valótlanságokat tartalmaz. Sosem mondtam, hogy nincs itt semmi látnivaló. Nem mondtam soha (a szakemberek sem), hogy a paksi telephely vagy Magyarország területe földrengésmentes lenne. Nem igaz, hogy a földtani kutatás eredményeit eltitkolták volna.
  • A megítélésem szerint az atlatszo.hu egy csúnya félelemkeltési sémára alapoz: arra épít, hogy a magyar közvéleménynek nincs közvetlen földrengésélménye, csak a médiából származó “valahol Olaszországban, valahol Japánban nagy földrengés volt, ami nagy katasztrófát okozott” hírélménye van. Ezért kialakult egy attitűd a magyar lakosságban, mintha földrengés bárhol máshol lehetne, de nálunk nem. És most jön az atlatszo.hu „nagy leleplezése”, az atomerőmű alatt bizony lehetne földrengés, de eltitkolták. Ez súlyos ferdítés. Ha valaki megnézi a Kárpát-medence elmúlt 1600 évben bekövetkezett jelentősebb földrengéseinek – az általam is sokszor bemutatott – térképét, az láthatja, hogy ha valahol, hát az ország közepén rendkívül ritkán és kis földrengések következtek be. Ennek ellenére a földrengéseket figyelembe vesszük, és az erőművet az ilyen eseményekre is méretezzük.

foldrengesek.jpg

2017. május 17-én az Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága (KÖTEB) újabb nyilvános konferenciát szervezett a Paks II. projekt telephely-vizsgálati programjával kapcsolatban A Paks II atomerőmű telephely-vizsgálatának tudományos eredményei címmel: a szakértők immár annak legfontosabb tudományos eredményeit ismertették. Beszámolóm az eseményről itt  elérhető. A konferencián a zöld civil szervezetek és a sajtó képviselői is jelen voltak. A résztvevők szabadon kérdezhettek, az előadók minden kérdésre választ adtak.

A fentiek alapján nehezen állítható, hogy „eltitkoltuk volna a telephelyvizsgálati- és értékelési program eredményeit”, vagy azt, hogy az engedélyezési eljárás bármely résztvevője „eltussolt” volna bármit is. A telephely vizsgálatát, a Földtani Kutatási Program végrehajtását, a kutatási eredmények értékelésének módszertanát, folyamatát és a végkövetkeztetéseket is folyamatosan nyomon követhette az érdeklődő lakosság, kérdéseik pedig válaszra találtak a lakossági fórumsorozat, a közmeghallgatások és az Akadémián tartott, említett konferenciák alkalmával.

Az elmúlt napok sajtójából azonban az derül ki számomra, hogy a fenti, széleskörű tájékoztatás és a közétett, nyilvánosan elérhető, átfogó dokumentumok rendelkezésre állása ellenére egy-egy – nagyon fontos, de a végkövetkeztetéshez nem elégséges – részinformáció alapján szenzációhajhász zsurnaliszták téveszméi képesek a lakosságot félrevezető rémhíreket generálni. Gondolok itt egy-egy kiragadott pontra a Nukleáris Biztonsági Szabályzatokból, vagy egy-egy félmondatra a tanulmányokból.

Hogyan is kell értelmezni a vonatkozó nukleáris szabályozást

A 118/2011. (VII. 11.) Korm. rendeletet, vagyis Nukleáris Biztonsági Szabályzatokat (NBSZ) nem lehet egy-egy rendelkezés kiemelésével, annak hiányos idézete mellett értelmezni, abból általános érvényű következtetéseket levonni. Ahogy minden más jogszabályt, ezt is a hivatkozott rendelet, a jogszabályi környezet teljeskörű ismerete mellett, annak kontextusában lehet megérteni.

A kutatási eredmények értékelése során a szakértők az elkészült részjelentések minden állítását tanulmányozták, értékelték. Az atlatszo.hu által idézett részjelentés egy állítása egyike azoknak, melyek azt bizonyítják, hogy a paksi telephely alatt húzódó Dunaszentgyörgy-Harta vetőzóna aktív, és amelyből ennél messzemenőbb következtetést nem lehet levonni. Tudományos szempontból azonban nagyon fontos eltérés van egy vető (a földkéregben létrejövő szakadási sík, amely mentén elmozdulás történhet) aktivitása és annak kapabilitása (felszínig hatolva maradó és jelentős felszíni elmozdulás létrehozásának képessége) között. Ez az a két fogalom, melyek megértésének hiánya jelentős félreértéseket tud generálni. Egy aktív vetős szerkezet nem feltétlenül kapabilis. Ahhoz, hogy kapabilis legyen, a felszíni elmozdulásnak nem csak észlelhetőnek, hanem a biztonság szempontjából szignifikánsnak is kell lennie.

Érdekes, hogy valami miatt az újságíró az első cikkében elmulasztotta beidézni a 7.3.1.0900. NBSZ követelmény a) és c) pontját, mintha csak úgy érezte volna, hogy álláspontját csak a b) pont támasztja alá. (A második cikkbe már bekerült az a) és c) pont is.) Azt ugyanakkor elmulasztotta értelmezni, hogy a b) pontban szerinte a „veszélyes törésvonal” mit is jelentene. Ugyanis a külső környezeti veszélyeket a létesítmény biztonsága miatt, a biztonság aspektusából kell megítélni, nem öncélúan.

A cikk(ek) által is többször említett NBSZ 7.3.1.0900 követelményének értelmezését segítheti az OAH által kiadott 7.1. számú Útmutató (Nukleáris létesítmények telephely-vizsgálatának és -értékelésének módszertana), amelyet azonban az atlatszo.hu cikke elmulasztott hivatkozni. Ennek 5.5. pontja szerint:

„A vizsgálat és értékelés célja annak eldöntése, hogy a telephelyen és környezetében lévő (kibúváson található vagy fedett) vetőn lehetséges-e olyan méretű földrengés, amely a felszínen permanens elmozdulást hoz létre. A felszínre kifutó elmozdulást okozó (capable) törést, vetőt az alábbi attribútumok egyikének megléte definiálja:

  • Az adatok ismétlődő jelleggel mozgásra, szignifikáns deformációkra és/vagy diszlokációkra utalnak olyan időintervallumban, amely alapján feltételezhető, hogy a következő mozgás a felszínre vagy a felszín közelébe kifut. Döntő ismérv az elmúlt 35000 év alatt történt legalább egy, a felszínen manifesztálódó mozgás, vagy ismétlődő jellegű mozgások az elmúlt 500000 évben, amelyek alapján, valószínűségi alapon nem zárható ki a jelenség megismétlődése a telephelyen.
  • A szeizmogén szerkezetről feltehető, hogy a maximális lehetséges földrengés elegendően nagy és olyan fészekmélységű, hogy feltételezhető a telephely geodinamikai sajátosságai alapján a felszínre kifutó, permanens elmozdulást okozó vetődés.

Szerkezeti kapcsolat létezik egy ismert felszínre kifutó, elmozdulást okozó veszélyes törésvonallal, amelynek mozgása kiválthatja a telephely környezetében lévő vető mozgását.”

Az Útmutató hozzáteszi:

„A felszínre kifutó permanens elmozdulást kiváltani képes szerkezet nem azonos az aktív szerkezettel.”

"Ha a telephelyen a felszínre kifutó, permanens elmozdulást létrehozni képes vető lehetőségét tudományos evidenciák megbízhatóan alátámasztják, s az elmozdulás érintheti a létesítményt, a telephelyet alkalmatlannak kell nyilvánítani.” Fontos érteni, hogy az idézett szövegben a permanens felszíni elmozdulás ÉS kapcsolattal van összekötve azzal, hogy az elmozdulás érintheti a létesítményt, tehát a két feltételnek EGYÜTT kell ahhoz teljesülnie, hogy a telephely alkalmatlan legyen.

A paksi telephely alatt húzódó vető kapabilitását széleskörű földtani és geomorfológiai térképezés, űrgeodéziai, vízi szeizmikai és szeizmotektonikai modellek és vizsgálatok alapján, tudományos alapon, az ismeretek integrális elemzését követően a hozzáértő szakemberek kizárták.

A paksi telephely alkalmas az új blokkok befogadására!

A tudományos munka alapelve és a tudós felelőssége az, hogy részeredmények birtokában ne, csak a teljes ismeretanyag rendelkezésre állása esetén vonjon le következtetéseket, hozzon döntéseket, ez pedig nem a csúsztatás vagy az elhallgatás jele.

Az OAH a teljes dokumentáció birtokában, annak többrétű értékelése mellett, a végrehajtás során ellenőrzéseket végezve, a közvéleményt bevonva és meghallgatva, és ugyancsak a teljes ismeretanyaggal rendelkező független szakértők álláspontjának figyelembe vételével a jogszabályi előírások teljesülését 2017. március 30-án kiadott telephelyengedélyével helybenhagyta, a paksi telephelyet tehát alkalmasnak ítélte meg az új blokkok befogadására.

Az atlatszo.hu tehát semmi újat nem tárt fel. Az újságíró felém megnyilvánuló személyeskedése szerintem méltatlan, de ez legyen az én magánvéleményem.

Az azonban teljesen elfogadhatatlan, hogy egy nagy értékű, több száz szakembert megmozgató vizsgálati program és hatósági engedélyezési eljárás után, ahol a szakemberek mind névvel, büntetőjogi felelősségük tudatában, szakmai becsületükre alapozva vállalják a szakmai álláspontjukat, jön egy újságíró, és névtelenségbe burkolózó, „nevük elhallgatását kérő geofizikusok értékes útmutatására” hivatkozva megpróbálja a program résztvevőit besározni, az eredményeket pedig befeketíteni. Teszi ezt ráadásul egy olyan internetes lap nevében, ami az átlátszóságra, a nyilvánosságra alapozza márkáját...

Az „értékes útmutatást” nyújtó szakértők az atlatszo.hu cikke szerint egyébként nincsenek tisztában a nukleáris létesítmények földrengésbiztonságának alapkövetelményeivel és fogalmaival. „Ismétlődő és szignifikáns – az általam megkérdezett szakértők nem tudták megmondani, mitől szignifikáns, vagy mitől nem az egy felszíni elmozdulás egy földrengés során: szómágiának minősítették a jelzőt, amit azért vetett be a nagy tekintélyű tudós testület, hogy a telephelyet annak ellenére alkalmasnak lehessen nyilvánítani […]” – állítja az atlatszo.hu cikke. Mindkét kifejezés alapvető mind a NAÜ ajánlásaiban, mind például a fent említett OAH Útmutatóban.  Tehát nem "szómágiáról", hanem a nemzetközi ajánlásokban is használt szakkifejezésekről van szó. (Szignifikáns elmozdulásnak itt egy adott szintet meghaladó vagy jelentős egyenlőtlenséget okozó elmozdulás számít, az ismétlődő jelleg pedig – ahogy a fenti Útmutató idézetből is látható – az egynél többször előforduló mozgást jelenti meghatározott időtartam alatt.) Az atlatszo.hu cikke tehát rögzíti, hogy az általa hivatkozott, „nevük elhallgatását kérő geofizikusok” nem ismerik a vonatkozó hatályos nukleáris szabályozást. Sem a magyart, sem a nemzetközit. Sajnos azonban név nélkül nyilatkozó szakértőkkel igen nehéz tudományos vitát folytatni.

Az atlatszo.hu valótlanságokat állít a paksi telephely-vizsgálatok eredményeiről és a paksi telephely alkalmasságáról! Valótlanul mutatja be azt is, hogy én mit mondtam erről a kérdésről. És hibásan értelmezi a 2017. május 17-i MTA konferencián elhangzottakat is. Horváth Ferenc előadását senki nem rejtegette. Az esemény nyilvános volt, azon bárki részt vehetett, felvételt is készíthetett. Az előadók azt kérték, hogy előadásuk szerkeszthető, PPT formában NE, csak pdf formában kerüljön nyilvánosságra. Egy levelezési félreértés folytán az esemény után rövid ideig az MTA sajtóosztálya a PPT-ket osztotta meg, amelyet visszavont. Rövid idővel ezt követően az MTA sajtóosztálya számára rendelkezésre álltak az előadások PDF verziói, tőlük azonban ezt heteken keresztül nem kérte senki. Miután a július 10-i atlatszo.hu cikk kapcsán láttam, hogy az MTA konferencia előadások tartalma érdeklődésre tart számot, én magam osztottam meg az előadásokat PDF fájlokban a blogomon. A telephelybiztonsági-jelentés 1200 oldala 2016 novembere óta fent van az interneten, nyilvános. Az különösen furcsa, hogy az újságírónak először az fáj, hogy egy előadás nincs fent az interneten, amikor pedig felkerül, akkor az a probléma.

A július 10-i cikk megjelenését követően kollégámon keresztül kerestem az atlatszo.hu újságíróját, hogy elmondhassam neki, miért hibás az érvelése és a végkövetkeztetése. Kollégám telefonjára szóban nem, csak e-mailben reagált. Azt írta hétfőn 12:51-kor, hogy „A mai nap sajnos nem alkalmas, szerdán vagy pénteken tudnánk erre sort keriteni XY ügyvéd úr jelenlétében.” Sajnálatos, hogy ebben a fontos ügyben nem tudott hamarabb rendelkezésre állni. Az azonban, hogy kapásból jelezte, hogy csak ügyvéd jelenlétében hajlandó találkozni, bennem kérdéseket vet fel. Rengeteg interjút adok, igyekszek minden megkeresésnek eleget tenni. Nem volt még példa az elmúlt években, hogy egy újságíró ügyvédjének jelenléte legyen a fő szempont. Az atlatszo.hu jogásza biztosan a nukleáris biztonsági szabályzatokban különösen jártos nukleáris szakjogász. Vagy lehet, hogy nem is a kapabilis vető definíciója érdekli valójában az atlatszo.hu-t? Ennek ellenére természetesen továbbra is szeretném elmagyarázni Bodoky úrnak – akár ügyvéde jelenlétében is – a paksi telephely földrengésbiztonságának alapjait.

 

4 komment

A paksi telephely alkalmas az új blokkok befogadására

2017. július 10. 21:30 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Hónapokkal ezelőtt végigtárgyalt és lezárt ügyet próbál meg szenzációs újdonságnak beállítani az atlatszo.hu – alaptalanul – a paksi telephely alkalmasságával kapcsolatban.

A Paks II. projekt telephely-vizsgálatáról nagyon sok helyen beszéltünk előadások formájában, ezen a blogon is többször írtam a témáról, például
Az alábbiakban a Paks II. projekttársaság mai közleményét adom közre, reagálva az atlatszo.hu mai alaptalan és szakszerűtlen cikkére. A témában folytatás következik.
20170330the06.jpg Bejárás a Földtani Kutatási Program egyik helyszínén (2016. augusztus)
 ----------------------------
A működő atomerőmű telephelye vizsgálatának nagy múltja van, de tekintettel az új atomerőművi blokkokra vonatkozó szigorú követelményekre, a Paks II. projekttársaság 2014 óta folytatott részletes vizsgálati programot, aminek célja volt, hogy a legmodernebb eszközökkel kerüljenek meghatározásra a telephely jellemzői. A vizsgálatoknak feladata volt az is, hogy meggyőződhessünk a telephely alkalmasságáról, illetve arról, hogy a telephely alkalmasságát kizáró körülmény nem áll fenn.
 
A vizsgálatok 2014-ben a háromdimenziós szeizmikus vizsgálatokkal kezdődtek, majd a 2015-2016 években a Földtani Kutatási Programmal folytatódtak, melynek keretében számos mélyfúrás, sekélyfúrás, műholdas vizsgálatok, árkolás és sok egyéb vizsgálat történt.
 
Az eredmények alapján a megbízott szakcégek összeállították a telephelyengedély-kérelmet, amelyet a Paks II. projekttársaság 2016. október végén adott be az Országos Atomenergia Hivatalhoz. Az engedélykérelmet a projekttársaság (néhány tíz oldalnyi, az emberi eredetű veszélyekkel kapcsolatos minősített résztől eltekintve) nyilvánosságra hozta még a közmeghallgatás előtt (2016 novemberében) a weblapján, ami azóta is bárki számára elérhető1.
 
Az eredmények bemutatására 2016 májusában és 2017 májusában a szakemberek nyilvános tudományos konferenciát szerveztek a Magyar Tudományos Akadémián. A Paks II. projekttársaság lakossági fórumokat szervezett Kalocsán, Szekszárdon és Pakson 2016 novemberében, az OAH pedig a Paks II. és a vizsgálatokat végző szakemberek bevonásával közmeghallgatást tartott 2016. december 13-án Paks városában.
 
Minden szükséges információ, adat nyilvánosan bárki számára hozzáférhető volt, és hozzáférhető ma is körülbelül 1200 oldalnyi terjedelemben. A vizsgálati eredmények, a szakértői és szakhatósági vélemények felhasználásával az Országos Atomenergia Hivatal 2017. március végén adta ki a telephelyengedélyt, megállapítva, hogy a telephely alkalmas az új blokkok építésére.
 
Az atlatszo.hu 2017. július 10-i cikkében beállítottal szemben tehát az információk nyilvánosan elérhetőek voltak és ma is elérhetőek a projekttársaság honlapján. A tény, hogy a paksi telephely alatt aktív vető húzódik, nem új keletű, ez a nyilvánosan elérhető engedélykérelmi dokumentumokban is egyértelműen le van írva, a lakossági fórumokon, valamint a szakma tájékoztatása céljából a Magyar Tudományos Akadémián tartott ülések alkalmával is számos alkalommal elhangzott. Az aktív vető megléte nem kérdőjelezi meg a telephely alkalmasságát, ez akkor lenne így, ha a vetőről bebizonyosodna, hogy képes szignifikáns és maradó felszíni elmozdulást létrehozni. Ugyanakkor a széleskörű vizsgálatok (földtani és geomorfológiai térképezés, űrgeodézia, vízi szeizmika) alapján kizárható, hogy a vető jelentős (szignifikáns) maradó (permanens) felszíni elmozdulást lenne képes okozni2 , vagyis kizárható, hogy a vető kapabilis lenne.
 
Az új paksi blokkok a meghatározott telephelyjellemzőknek megfelelően kerülnek majd megtervezésre és megépítésre. Pontosan azért kellett elvégezni a paksi telephely-vizsgálatokat, hogy ezt szakszerűen meg lehessen tenni. A program keretében megállapításra kerültek a telephelyre jellemző, 100.000 évente visszatérő földrengés jellemzői: a vízszintes talajfelszíni gyorsulás 0,34 g-re adódott, ez lesz az új blokkok méretezési alapja. Ez kellően robosztus szerkezetet eredményez ahhoz, hogy egy földtani eredetű kezdeti eseménynél a létesítmény biztonsága biztosítható legyen.
 
Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy teljesen transzparensen jártunk el a telephely-engedélyezési eljárásban is, minden releváns adatot nyilvánosságra hoztunk. Az atlatszo.hu cikke valótlan képet fest mind az engedélyezési eljárásról, mind pedig a telephelyvizsgálat eredményeiről.
 
A Paks II. projekt a legszigorúbb nemzetközi előírásokkal, ajánlásokkal összhangban valósul meg.
 
 
Paks, 2017. július 10.
 
MVM Paks II. Zrt.
 
 
 
 
 
 
2 Az OAH által kiadott telephelyengedély indoklása szerint:
A tervezett telephely geotektonikai környezetében lévő vetőzónák (különös tekintettel a telephely alatti térrészben kimutatott ÉK-DNy csapásirányú, Dunaszentgyörgy-Harta vetőzóna) a pannon rétegsort harántolva a negyedidőszaki képződmények felszínközeli tartományát is érinthette. Azonban a komplex vizsgálatok (fúrások, árkolás, űrgeodézia, geomorfológiai térképezés) eredményei alapján megállapítható, hogy a százezer éves időskálán bekövetkező, Mw<6 erősségű, 8-12 km fészekmélységű földrengésekhez kapcsolódó szakadási síkok nem érik el a földfelszínt, tektonikus eredetű felszíni deformációt nem okoznak.
 
A telephelyen a felszínre kifutó vetők által okozott elvetődés lehetősége a vizsgálatok megállapításai alapján kizárt. Az elvetődéssel összefüggő elmozdulás nem mutatható ki a telephelyen. A Rendelet 7. melléklete 7.3.1.1100 szerinti alkalmatlanná nyilvánítás feltételei nem állnak fenn a vizsgált telephely vonatkozásában.
 
A komplex vizsgálatok igazolták, hogy a vizsgált telephely és annak legalább 10 km-es sugarú körzetén belül nincs olyan törésszakasz, ahol az utolsó százezer évben a felszínre kifutó vető által okozott felszíni elmozdulás volt. A Rendelet 7. melléklete 7.5.2.0700 szerinti alkalmatlanná nyilvánítás feltételei nem állnak fenn a vizsgált telephely és annak legalább 10 km-es sugarú körzete vonatkozásában.
Szólj hozzá!

MTA konferencia az új blokkok telephely-vizsgálatának tudományos eredményeiről

2017. július 10. 21:06 - Prof. Dr. Aszódi Attila

2017. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében az Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága (KÖTEB) konferenciát szervezett a téma szakértőinek a Paks II. erőmű telephely-vizsgálati programjának legfontosabb tudományos eredményeiről.

Jelen bejegyzés célja azon érdeklődők tájékoztatása, akik a konferencián nem tudtak részt venni, de a telephely vizsgálatának tudományos eredményeiről szeretnének tájékoztatást kapni.

Az esemény részletes programja a következő előadásokat tartalmazta:

(Az előadók által levetített prezentációkat az előadás címére kattintva lehet megtekinteni.)

A konferencián az előadók prezentációik mentén ismertették a tervezési filozófia fontosságát, a telephely-kutatás során azonosított veszélyeket, illetve ezek figyelembe vételének módját az erőmű tervezése során. Mint minden telephelynek, a Paks II. erőmű blokkjai telephelyének is egyedi jellemzői vannak, ezen jellemzők helyes meghatározása a jó tervezéshez elengedhetetlen.

A vizsgálatok eredményeinek értékelését követően kijelenthető, hogy a telephely alkalmas az új blokkok létesítésére. A kor műszaki-tudományos színvonalán a telephelyre jellemző körülmények és veszélyek a tervező által a hatályos nukleáris biztonsági követelményeknek megfelelően kezelhetők, a blokkok tervei ezeknek megfelelően készülhetnek el. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy az Országos Atomenergia Hivatal 2017. március 30-án kiadta a blokkok telephely-engedélyét.

Szólj hozzá!

A Francia Tudományos Akadémia illetékes bizottsága a megújulós mítoszok és téveszmék helyett a fizikai törvényeken alapuló energiapolitikai vitát sürget

2017. július 06. 05:58 - Prof. Dr. Aszódi Attila

A Francia Tudományos Akadémia illetékes energetikai bizottsága (Comité de prospective en énergie) kritikus állásfoglalást tett közzé 2017. április 19-én az aktuális francia energiapolitikához (Transition energetique) kapcsolódóan. Az elemzés kiemeli: „az energetikai átmenet témájához kapcsolódó programok nem számolnak a szükséges mértékben a fizikai, műszaki és gazdasági korlátokkal”.

institut_de_france.jpg

A Francia Tudományos Akadémia épülete (A kép forrása: mta.hu)

A Francia Tudományos Akadémia állásfoglalásának további fontosabb megállapításai:

  • Az aktuális viták alapján az állampolgárok akár arra a téves következtetésre is juthatnak, hogy a megújuló energiaforrások tömeges fejlesztésének köszönhetően az atomenergia és fosszilis energiaforrások feleslegessé válnak, azoktól meg lehetne örökre szabadulni.
  • Nincs egy egyetemesen ajánlható, kizárólagos energiapolitika; minden országnak a földrajzi és klimatikus adottságaihoz igazodva kell a megfelelő energiamixet kialakítania: például Québec tartomány Kanadában könnyedén képes a tartomány villamosenergia-igényének 98 százalékát vízerőművek segítségével biztosítani, de ebből nem következik, hogy más államok adottságai is megfelelőek lennének ehhez.
  • A vállalások meghatározása során a valóságot kell alapul venni: a szél- és naperőművek névleges teljesítménye alapján félrevezető döntést lehet hozni, mivel Franciaországban az éves kihasználtságuk 23%, illetve 13%. Mivel időjárásfüggő, szakaszosan termelő erőművekről beszélünk, a rendszerirányítóknak szükséges gondoskodni a lakosság azon időszakokban történő ellátásáról is, amikor szél- és napenergia-termelés nem áll rendelkezésre. Egy európai szinten összekapcsolt villamosenergia-hálózat sem képes megoldani ezt a problémát, mivel Európa-szerte egyszerre van éjszaka és az anticiklonok hatása is gyakran a szomszédos országokkal egyidejűleg jelentkezik.
  • Az ipari mértékű áramtárolás nem megoldott: a francia szivattyús tározós erőművek nem rendelkeznek szabad kapacitással. Két napi villamosenergia-fogyasztás (kb. 2,85 TWh) tárolásához a Tesla által is alkalmazott lítium-ionos tárolási módszer mellett legalább 12 millió tonna akkumulátorra lenne szükség, amelynek előállítása 360 ezer tonna lítiumot igényelne. (Ez azért is különösen ambíciózus, mivel évente a világon 40 ezer tonna lítium kerül kitermelésre.)
  • Ha minimalizálni szeretnénk a black-out kockázatát, a villamosenergia-hálózat stabilitását erősíteni szükséges az ingadozó termelők váratlan és gyors terhelésváltozása következtében. Egyetlen ország sem képes - a megfelelő tárolókapacitások hiányában - a megújuló termelők integrálására szabályozható és megfelelő kapacitású víz-, hő-, illetve atomerőművek nélkül.
    Ráadásul a 2010-ben a német áramigény 22 százalékát biztosító nukleáris erőművek kivezetése nem vethető össze azzal, hogy egy hasonló döntésnek milyen következménye lenne Franciaországban (ahol az atomenergia részesedése sokkal magasabb). Ráadásul hiába nőtt a német villamosenergia-mixben 30 százalékra a megújulók részaránya, és hiába csökkent az atomerőműveké 13 százalékra, a fosszilis energiahordozók részaránya 55 százalék maradt. Mivel időszakos termelők a megújulók, 13 GW-nyi új szénerőmű kapacitás vált szükségessé, ami a német lignitvagyon gyorsított ütemű kitermelésével is együtt járt.

    „Nehezen nevezhető sikernek a német energiapolitikai fordulat, mivel Európában továbbra is Németország az egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó, ráadásul a legmagasabb lakossági villamosenergia-árak mellett.”
  • Franciaországban az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó károsanyag-kibocsátás: évente 540 TWh áramtermelés mellett 46 millió tonna CO2, ugyanez az adat a Rajnán túl 631 TWh termelés 334 millió tonna CO2, vagyis hatszor több a német szén-dioxid kibocsátás. Ezek a kedvező francia adatok egyértelműen az atomerőművek jelenlétének köszönhetőek (75% az arányuk az áramtermelésben), mivel az atomenergia a leghatékonyabb eszköz a fosszilis energiatermelők részarányának csökkentésére az energiamixben. Természetesen vannak kihívások a nukleáris ágazatban, de a független és kompetens felügyelő hatóságnak, valamint a felelős hulladékgazdálkodásnak köszönhetően ezek kezelhetőek.
  • „Valódi ellentmondás, ha az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentését az atomenergia részesedésének erőltetett leépítésével szeretnék elérni.” Számos tanulmány bizonyítja, hogy a megújulók 30-40 százalékot meghaladó részesedése az energiamixben durva áremelkedést eredményez, növeli a károsanyag-kibocsátást, valamint megkérdőjelezi az ellátásbiztonságot. Ráadásul a megújulók térnyerése a primer energia tekintetében (pl. közlekedés) még nehézkesebb, miközben fontos szempont az energiahatékonyság, valamint a károsanyag-kibocsátástól mentes termelés. Franciaország esetében azt is érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt évtizedekben számos (ipari) tevékenységet fosszilis helyett villamosenergia bázisúvá alakítottak.
  • „Egyértelmű az állampolgári igény, hogy minél jelentősebb legyen a megújulók szerepe az energiaellátásban, viszont ezzel párhuzamosan azt is meg kell követelniük a döntéshozóktól és választott képviselőktől, hogy megvalósítható és koherens forgatókönyveket vizsgáljanak, amelyek nem a mítoszokra, téveszmékre építenek. Ezeknek a forgatókönyveknek egyértelművé kell tenni, hogy nem lehetséges kizárólag (100%) megújuló alapon biztosítani egy ország energiaellátását, és ki kell jelölni egy olyan ésszerű modellt, amelyben az atomenergiának helye van a következő évtizedekben, ha fontos számunkra a karbonmentes áramtermelés.”
  • A munkahelyteremtés szempontjából is lényeges hosszú távon, hogy a már létező technológiák K+F törekvései mellett (pl. nukleáris hulladék biztonságos elhelyezése, energiatárolás, intelligens hálózatok, CO2 -leválasztás) az energiahatékonyság is szerepet kapjon a közgondolkodásban.  

 

Azt gondolom, hogy a Francia Tudományos Akadémia megállapításai – azon túl, hogy nagyon tanulságosak egy nagy európai ország rangos testületétől – a magyar energiapolitikai vitában is tanulságosak, sok tekintetben érvényesek.

115 komment

Amiben Németország hazánk mögött kullog, avagy rövid elemzés az ENTSO-E tagországok villamosenergia-termelésének szén-dioxid-intenzitásáról

2017. május 02. 07:20 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Meglehetősen érdekes vita zajlik Németországban napjainkban arról, hogy az a sok erőfeszítés és pénz, amit a németek az Energiewende-re, az energetikai fordulatra költenek, hasznos és eredményes tud-e lenni. A múlt hét végén például a Zeit Online jelentetett meg egy kommentár cikket, amely többek között arról értekezik, hogy Németország sem a klímavédelmi, sem a megújuló energiahordozók részesedésére kitűzött EU-s célokat nem tudja teljesíteni, miközben vita van az elektromos alaphálózat fejlesztéséről, és a szénerőművek forszírozott kivezetéséről is.

Ehhez kapcsolódóan a mai blogbejegyzésemet egy olyan ábra köré csoportosítom, amely azt mutatja be, hogy az ENTSO-E tagországaiban mennyi szén-dioxid-kibocsátással jár egy megawattóra villamos energia előállítása. Az ábrán fekete színnel jelöltük a kelet- és közép-európai országokat és Görögországot, hazánkat zöld színnel, az ENTSO-E átlagot narancssárgával, a kelet- és közép-európai átlagot citromsárgával emeltük ki.

Adatok forrása: ENTSO-E (2016): Statistical Factsheet 2015, saját számítás és ábrázolás. Feltételezések: feketekőszén-erőmű CO2-intenzitása: 0,9 tCO2/MWh, lignittüzelésű erőmű: 1 tCO2/MWh, gázerőmű: 0,5 tCO2/MWh, olajtüzelésű erőmű: 0,7 tCO2/MWh. Számításunk során minden más villamosenergia-termelési módot CO2-mentesnek feltételeztünk.

 Nagyon érdekes a kép, több következtetést is megenged.

  1. Jól látszik, hogy a közép- és kelet-európai villamosenergia-rendszerekben egy megawattóra villany megtermelése igencsak sok szén-dioxid-kibocsátással jár, a régiós átlag (citromsárga oszlop) 530 kgCO2/MWh. Ennek oka a szénerőművek jelentős súlya, és itt nemcsak Lengyel- és Csehországra gondolunk, hanem tulajdonképpen az összes tőlünk délre fekvő balkáni országot is felhozhatjuk példaként. Ezekben az országokban kifejezetten sok széntüzelésű erőmű üzemel.
  2. Feltűnik, hogy a „zöldnek” beállított Németországban egy megawattóra villamos energia megtermeléséhez átlagosan 465kg szén-dioxid kibocsátása társul, ez különösen a 279 kg/MWh magyar adat fényében és a német zöld szervezetek atomenergia-ellenességének tükrében tűnik érdekesnek. Csak, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: Németországban egységnyi villamos energia előállítása átlagosan kétharmadával több CO2-kibocsátással jár, mint hazánkban.
  3. Az oly sokat emlegetett és példaként elénk állított, a megújuló energiahordozók felhasználásában élen járó Dániában is több szén-dioxid-kibocsátással jár egy MWh villany megtermelése, mint hazánkban, a dán adat 291 kgCO2/MWh, szemben a magyar 279 kgCO2/MWh-val.
  4. Az ENTSO-E átlagát jelző oszlop elhelyezkedéséből (narancssárga oszlop) az is feltűnik, hogy az átlagtól jobbra elhelyezkedő országok érdemben csökkentik az átlagot. A sor vége felé találjuk a sok atomerőművet, összesen 58 reaktort üzemeltető Franciaországot, melynek a villamosenergia-termelésből származó teljes éves CO2-kibocsátása mindössze 21 millió tonna (éves nettó villamosenergia-termelése 546 TWh), mely például a 92%-kal kevesebb villanyt termelő Bulgária, vagy Görögország kibocsátási adatával van közel azonos szinten. Fontos kiemelni: a Franciaországgal összevethető mennyiségű villanyt termelő Németországban (546TWh vs. 580TWh) az éves villanytermelés 270 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással jár, ami a francia adat közel 13-szorosa! A fajlagos mutatók alapján (1 MWh-ra vetítve) a „zöld” Németországban a villamos energia megtermelése kb. 12-szer több szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a nukleáris utat választó Franciaországban. A németek vállalták, hogy az ország üvegházgáz-kibocsátását 2020-ra az 1990-es évhez képest 40%-kal csökkentik, de a hírek szerint ezt a célt Berlin messze nem tudja teljesíteni.
  5. Az egyes országok villamosenergia-rendszereit ismerve azt is tudjuk, hogy a kibocsátási "rangsor" végén (klímavédelmi szempontból a legjobb), a legalacsonyabb szén-dioxid-intenzitást felmutató országok többségében, így Svájcban, Svédországban, Franciaországban, Finnországban együttesen az atomerőművi és a vízerőművi villanytermelés a meghatározó. Hasonlóan alacsony károsanyag-kibocsátással jár a rendkívül sok vízerőművet üzemeltető Norvégia és Ausztria villamosenergia-termelése is, ne feledjük ugyanakkor, hogy az utóbbi két országban hatalmas hegységek teszik lehetővé a nagy mennyiségű vízerőművi áramtermelést (ld. a lenti képet). 

Európa domborzati térképe a magasságkülönbségek kiemelésével. Jól látható, hogy milyen kedvező a vízenergia-termelés szempontjából Ausztria és Norvégia domborzata, szemben pl. az alföldi Magyarországgal, ahol a vízenergia-potenciál sokkal-sokkal korlátozottabb. Az ábra forrása: pinterest.com

Korábbi blogposztomból már kiderült, hogy az európai erőműpark idős, akkor azonban nem tértem ki a közép-kelet-európai régiós helyzetre. Vessünk ezért most egy rövid pillantást a régiónkban működő, a jelenlegi villamosenergia-importunk egyik legfőbb forrását jelentő szénerőművek életkor-eloszlására.

Adatok forrása: Platts World Electric Power Plants Database, 2015; saját ábrázolás

A közép-kelet-európai szénerőművek közel fele (43%-a), mintegy 27 ezer megawattnyi erőmű már ma is 40 éves vagy annál idősebb. Ha csak a régiós szénerőművekre jellemző 45%-os csúcskihasználási tényezővel számolunk, akkor ezeknek az idős régiós erőműveknek évente 106 TWh áram megtermelését köszönhetjük (2015-ben az összes régiós szénerőmű (≈65GW) kb. 250 TWh villanyt termelt). Mi lesz ezekkel 2030-ban? A válasz egyszerű: ezek az erőművek szűk 15 év múlva legalább 55 évesek lesznek, valószínűleg 2030-ig befejezik működésüket. Az így kieső villamos energiát az országoknak pótolniuk kell, és ne feledjük: ez a régiós villamosenergia-fogyasztás közel negyede. Minden, a klímavédelemben elkötelezett ország alapvető érdeke és feladata, hogy minél kevesebb magas karbonintenzitású termelő legyen a rendszerben.

Az európai és globális klímavédelmi törekvések fényében a napnál világosabb, hogy a közép-kelet-európai erőműpark dekarbonizációját nem kerülhetjük el. Ahogy láttuk ebben a bejegyzésben, Magyarország villamosenergia-iparának karbonintenzitása alacsony. Az új paksi blokkok létesítésének célja, hogy kiváltsák a 30-as években leállításra kerülő jelenlegi paksi blokkokat, így hazánk hosszú távon is fenntarthassa a nukleáris termelőkapacitását, ezáltal alacsony szén-dioxid-intenzitású erőműparkját. Ha nem épülnének meg a paksi új blokkok, a megújuló részarány bővítése mellett (legalább ezek kiszabályozására, de termelési célokra is) minden bizonnyal kénytelenek lennénk új gázerőműveket építeni, ami nemcsak a vezetékes földgáz-importunkat növelné, hanem az ország szén-dioxid-kibocsátásának növekedésével is járna. Ez pedig szembe menne klímavédelmi célkitűzéseinkkel és vállalásainkkal, továbbá ellátásbiztonsági szempontból is hátrányos lenne.

 

Megjegyzések:

1) A magyar villamosenergia-import fedezi a hazai villanyfogyasztás harmadát. Azon túl, hogy ez komoly ellátásbiztonsági aggályokat vet fel, azért probléma, mert ha egy gyors számítás során azt feltételeznénk, hogy a 2015-ben 13,7 TWh-t elérő magyar villanyimport forrásai lignittüzelésű erőművek voltak (ld. ukrán, cseh, lengyel importforrásaink), akkor ez 13,7 millió tonna CO2 kibocsátásával növelné meg az amúgy kb. 7,5 millió tonnás hazai erőművi CO2-kibocsátást. Ez a magyar villanyfogyasztás karbonintenzitását közel duplájára, 520 kgCO2/MWh-ra növelné, s ezzel a hazai villanyfogyasztás Európában az erősen karbonintenzívek közé tartozna. Az erősen összekapcsolt és jól integrált európai villamosenergia-rendszerben ugyanakkor nehéz azonosítani minden egyes határmetszéken áthaladó MWh villamos energia eredetét, és kétségtelen, hogy a fent idézett ENTSO-E adatbázis az egyes országok áramtermelési adatait, azok forrásszerkezetét tartalmazza.

2) Az európai klímavédelmi célkitűzések teljesítése és az öreg erőművek nyugdíjazása ezen fosszilis kapacitások egy jelentős részének kivezetését fogja eredményezni, függetlenül attól, hogy pontosan melyik tagállamban is működnek is.

3) Az egyes országok villamosenergia-termelésének karbonintenzitását mutató első ábrán Hollandia esetében az „egyéb fosszilis” tüzelőanyagot (mely a teljes holland termelés 85%-a) a pontosabb kép érdekében más statisztika alapján szén- és gázerőművi termelésre bontottuk, amely szerint a szénerőművek a teljes holland áramtermelés 31%-át, a gázerőművek pedig 49%-át adták. Ez így 80%, a fennmaradó 5%-ot az egyéb kategóriában hagytuk (így CO2-intenzitására számításainkban 0 tCO2/MWh-t feltételeztünk).

4 komment