Láncreakció

Aszódi Attila információs blogja a Paksra tervezett új blokkokkal kapcsolatban

Még Németországban sem süt a Nap éjszaka – az átalakuló német megújulótámogatási-rendszerről

2016. augusztus 31. 09:12 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Sokszor felhívtam már rá a figyelmet, hogy az egyes európai országok megújulós energiapolitikái nincsenek összehangolva, és hogy nem követheti mindenki a német példát. Olyannyira így van ez, hogy még a németek is módosítják a saját mostani rendszerüket, bizonyos korlátozásokat vezetve be a megújulók támogatási és fejlesztési rendszerébe. Örömteli, hogy az atomenergiával és a Paks II projekttel oly kritikus 444.hu, valamit az index is arról írt az elmúlt hetekben, hogy a német rendszer komoly kihívásokat okoz, nemcsak Németországban, hanem a szomszédos országokban is.

A 444.hu például ezt írta cikkében Németországról: „Mivel az állam hatalmas támogatást ad a megújulóenergia-piac felpörgetésére, óriásiak a költségek is, ezeket pedig főleg az emberekkel fizettetik meg…”. Ugyanott ezt is olvashattuk: „Szintén probléma, hogy egyelőre nemhogy csökkent volna, de még nőtt is a széndioxid-kibocsátás. Ezt a megújuló energiaforrások legnagyobb problémája okozza: ha sokat süt a nap, és sokat fúj a szél, akkor ugyan nagyon sok áram termelődik, de amikor nem is süt, és nem is fúj, akkor semennyi sem. Emiatt olyan kiegészítő erőművekre van szükség, amiket könnyű gyorsan bevetni vagy leállítani. Az egyik legolcsóbb ilyen pedig a szénerőmű. Így minél nagyobb a megújuló energia aránya a német piacon, annál fontosabbak lettek a nagy ingadozásokat kiegyenlítő szénerőművek.”

Az index.hu írása pedig arra is rávilágít, hogy valójában a németek „kicsit túltolták a zöldenergia-forradalmat”: az úgynevezett „ingyen áram” (minden ellenkező híreszteléssel szemben az sincs ingyen!) ellátásbiztonsági anomáliákat eredményezett, ráadásul olyan pazarló és drága rendszert építenek, amely végső soron ellentétes a német energetikai fordulat, az Energiewende eredeti céljaival.

De nézzük, mi is változott a német energiapolitikában az elmúlt néhány hónapban? Valójában az, hogy a németek elérkeztek az időjárásfüggő, ingadozó megújuló energiaforrások rohamos kiépítésének korlátaihoz, kiderült, szükség van a rendszer kézi vezérlésére és egy komolyabb korrekcióra. Ennek fényében a német kormány módosította a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt (EEG-Gesetz): ez országos szinten korlátozza és központilag szabályozza az új megújulós – szél, nap, biomassza alapú – erőművi beruházásokat. Az elmúlt hetekben a német sajtó intenzíven foglalkozott a témával (Der Spiegel, Deutsche Welle és Die Welt), a zöldek fel is vannak háborodva.

Németország egyes régióiban az átviteli hálózat kapacitásszűkülete miatt a tervek szerint vagy egyáltalán nem lehet szélerőművet építeni (pl. 2021-ben az Északi-tengeren), vagy az elmúlt 3 év új szélerőmű-építési átlagtempójának 58%-ában korlátozzák az új beépítéseket. Az intézkedések célja a költséghatékonyság növelése (értsd: túl drága a jelenlegi rendszer), áttérés a támogatás kiosztásának tendereztetésére, a termelők sokféleségének megtartása és 2025-ig a megújuló energiaforrások bruttó villamosenergia-fogyasztásban mért részarányának 45%-ra emelése (ez jelenleg 33%).

Lássuk a részleteket! A német sajtóban röviden EEG 2017-nek nevezett, 2016. júliusban elfogadott törvénymódosítással a németek befejezik azt a gyakorlatot, hogy mindenki számára előre meghatározott, fix árakkal (kötelező átvételi árakkal) támogassák a megújuló energiaforrások terjedését. Ehelyett 2017-től áttérnek az egyes megújuló energiahordozókon belül a projektek versenyeztetésére. Ez azt jelenti, hogy központilag meghatározzák, évente milyen megújuló technológiából hány megawatt építését látják indokoltnak, erre versenyt hirdetnek, és az építhet megújulós erőművet, aki azért a tenderen a legkevesebb támogatást kéri.

Vagyis továbbra is a megújulós támogatásért versenyeznek a szereplők, csak szigorúbb feltételek mellett.

A német minisztérium szerint nem lesz többé „túltámogatás” (ami nyilván azt is jelenti, hogy az eddigi rendszerben az jelen volt alaposan). Az átvételi ár rendszere megmarad, azonban a megújulós projektekbe beruházók versenyre kelnek a támogatásért, s aki kevesebb támogatással tudja a projektjét megvalósítani, az nyer.

2017-től kezdve szárazföldi és tengeri szélerőművekre, napelemekre és biomassza-erőművekre írnak ki tendereket, a támogatási időszak továbbra is 20 évre szól. A versenyeztetés a kiserőműveket (<750 kW) nem érinti, biomassza esetében ez a határ 150 kW, de a német kormány becslései szerint az új beépítések 80%-a így is az új rendelkezések hatálya alatt fog történni (magyarán az új kapacitások 80%-ában nagy berendezések beépítésével számolnak).

Szárazföldi szélerőművekre 2017-2019-ben évi 2800 MW, 2020-tól évente 2900 MW kapacitás kiépítése a cél. Az elmúlt három évben, 2013-2015-ben rendre 2768 MW, 4359 MW, 3536 MW-tal bővült a német szélerőművi beépített teljesítőképesség, míg az elöregedett szélerőművek leszerelése évi kb. 200-400 MW mennyiséget tehetett ki (adatok forrását lásd itt és itt, számolt adatok, mindkét anyag 6. és 8. oldala alapján). Megjegyzendő, hogy az adatok alapos elemzése azt mutatja, hogy az éves jelentésekben lévő egyes adatok nem mindig konzisztensek, és a készítők a következő évben korrigálják a korábbi évek beépített teljesítmény és új szélerőmű építési adatokat, ezért a számok időnként csak hozzávetőlegesek.

A szárazföldi szélerőművek esetében újdonság, hogy bevezetnek egy telephely-korrekciós tényezőt. Ennek célja, hogy szélerőművek ezentúl ne csak Németország egyes régióiban (ahol sokat fúj a szél) épüljenek, hanem szerte az országban. A legérthetőbben ezt az alábbi ábra szemlélteti.

diagram_min_korr.jpg

Adatok forrása: Bundesministerium für Wirtschaft und Energie

A fenti ábra azt jelzi, hogy azokon a telephelyeken, ahol a szél kevésbé fúj (vízszintes tengelyen a 100%-os értéktől balra), a beruházók magasabb támogatásra lesznek jogosultak. Az ábra szerint például a referenciául szolgáló telephelynél 30%-kal alacsonyabb minőségű telephely 29%-kal magasabb támogatásra lesz jogosult, mint a referenciatelephelyre épített szélerőmű.

Ismert, hogy az eddigi bőkezű támogatás miatt Németországban rendkívül sok szélerőmű épült, s bizony olyan helyekre is került belőle, ahol igencsak gyengén fúj a szél (a nagylelkű támogatás miatt még így is megérte a befektetőnek, a fogyasztóknak már kevésbé). Ezt bizonyítja, hogy Németországban a szélerőművek éves átlagos csúcskihasználási tényezője (load factor) csak 16-18% körül van, a 2013-as 17%-os érték akkoriban az egész Unióban a harmadik legalacsonyabb érték volt (lásd Európai Bizottság (2015): EU energy in figures 2015, p. 101.)!

 

Ez a 17%-os éves csúcskihasználási tényező azt jelenti, hogy 1000 MW-nyi szélerőmű éves szinten csak

1000 MW ∙ 8760 h ∙ 0,17 = 1 489 GWh

villamos energiát tud előállítani, míg egy 90%-os kihasználási tényezőjű azonos teljesítményű atomerőművi blokk

1000 MW ∙ 8760 h ∙ 0,9 = 7 884 GWh

villamos energiát, vagyis több mint ötször többet.

Felmerül a kérdés, jó döntés-e olyan országban új szélerőművek tömkelegét építeni, ahol a leginkább szeles helyeket már kihasználták, és ahol a szélerőművek átlagos kihasználtsága már így is az egyik legalacsonyabb. Energetikailag erősen megkérdőjelezhető, a fogyasztók számára pedig gazdaságilag kifejezetten hátrányos. A német szabályozás mostani változása tovább torzítja ezt az abszurd helyzetet, hiszen jobban támogatja a széljárás szempontjából kedvezőtlenebb helyszíneket, így tovább rontja a teljes rendszer hatékonyságát.

"Piszkos üzlet tiszta árammal"

Hogy mekkora politikai és gazdasági probléma alakult ki a szélenergiával kapcsolatban Németországban, jól lemérhető a német közszolgálati ARD televízió egy hónappal ezelőtti exkluzív riportjából. A 30 perces film bemutatja, hogy a szélenergia-hasznosítás erősen zavarja azon családoknak a mindennapi életét, akiknek a házára "ránőttek" a szélerőművek. Az egyszerű fogyasztó durva áramár-növekedést volt kénytelen elszenvedni az elmúlt években a megújulók kényszerített kiépítése miatt. Helyi vezetők ugyanakkor saját gazdasági érdekeik mentén hoznak döntéseket, a riport több olyan esetet mutat be, amikor egy település úgy engedélyezett szélerőműpark-építést, hogy valamelyik helyi döntéshozó saját földjére került szélkerék és ebből komoly éves bérleti díjat tud realizálni. A kormányzó CDU helyettes frakcióvezetője amiatt panaszkodik, hogy soha ilyen brutális lobbival nem volt még dolguk, mint a szélenergia esetén.

A tengeri szélerőműveknél is érdekes a helyzet: a német offshore szélerőműpark tekintetében az a cél, hogy a 2015. évi 3295 MW-ról 2030-ra 15000 MW-ra nőjön a beépített kapacitás (itt ez volt a korábbi cél is, és a felfutás egyáltalán nem volt olyan dinamikus, mint a szárazföldi szélerőművek esetén; ez érthető is, hiszen off-shore szélerőművet építeni és üzemeltetni sokkal drágább és műszakilag is sokkal nagyobb kihívás). 2021-22-ben évente 500 MW, 2023-25-ben évi 700 MW, 2026-tól évi 840 MW tengeri szélerőműkapacitás kiépítésére terveznek tendert kiírni. 2021-ben csak a Balti-tengerre írnak ki tendert, az Északi-tengeri telephelyek hálózati szűkület miatt kimaradnak a versenyből.

Napelemekre évi 600 MW kiírását tervezik (ne feledjük, a kiserőművekre és háztartási felhasználású napelemekre a tendereztetés nem vonatkozik), az éves kapacitásnövekedés célértéke 2500 MW. A változás érzékeltetéséhez jó tudni, hogy 2011-12-ben az újonnan telepített napelem-kapacitás Németországban 7000-8000 MW között volt. Ez később, a támogatások megnyirbálásával jelentősen, évi 1500-3700 MW-ra csökkent.

Biomasszából 2017-2019-ben mindössze évi 150 MW bruttó teljesítőképesség, 2020-2022-ben évi 200 MW kiépítését tartják célszerűnek, az ezt követő időszakra még nem határoztak meg célszámot. A biomassza alapú áramtermelő berendezések az év óráinak felében kapnak támogatást. Így próbálják őket rászorítani, hogy vegyenek részt a rendszer szabályozásában, és akkor termeljenek, amikor kevés nap- és szélerőmű áll rendelkezésre, ami miatt felszalad az áram nagykereskedelmi ára.

A fentiek úgy értelmezhetők, hogy a németek a korábbi években tapasztaltakhoz képest alacsonyabb szél- és naperőmű-építési ütemre térnek át, mindezt kézi vezérléssel teszik, és egy intelligens rendszer alapjai megteremtésének szándékával erőfeszítéseket tesznek a mai rendszer konszolidálására, a megújuló energiaforrások jobb rendszerintegrálására. A német Fraunhofer Intézet egyébként az Energiewende teljes költségét 1100 milliárd euróra teszi, ami óriási összeg, 176 db új paksi blokk megépítésének költsége. Ennyi VVER-1200-as reaktor képes lenne évente a teljes EU-s villanyfogyasztás - 28 ország áramfogyasztásának - felét szén-dioxid-kibocsátás nélkül megtermelni.

Érdemes arra is figyelnünk, hogy a „nem szándékolt áramlás” (ún. „hurokáramlások”) miatt a német megújulós fordulat milyen problémákat okoz a lengyel, cseh vagy épp a Benelux hálózatban. Az északi tartományokban megtermelt, agyontámogatott „potyautas elektronok” az előbb említett országok határkeresztező kapacitásait lefoglalva jutnak el a dél-német fogyasztókhoz. A 444.hu által hivatkozott ACER (Energiaszabályzók Együttműködési Ügynöksége) szerint csak ez a költség 2014-ben meghaladta az 1 milliárd eurót.

Bár az Energiewende politikai támogatottsága Németországban továbbra is magas, ezt a lakosság ökoáramhoz való hozzáállása már nem tükrözi olyan mértékben, mint a korábbi években jellemző volt – a prémiumot egyre kevesebben hajlandóak megfizetni. Az Energie & Management szaklap megbízásából készült felmérés megállapította, hogy a 2013-ban a lakosság által felhasznált 29,6 milliárd kWh ún. ökoáram mennyisége 2015-re 21,2 milliárd kWh-ra csökkent, vagyis egyre kevesebb német háztartás hajlandó megfizetni az ökoáram úgynevezett ˝tiszta lelkiismereti˝ felárát. Amíg a mintegy 40 millió német háztartásból 2013-ban még ötmillió fizetett elő ökoáramra, addig 2015-ra ez a szám 4,4 millióra csökkent. (Forrás: Energie und Management)

A most bejelentett módosítások természetesen nem jelentik a megújuló szektor állami támogatásának, erőltetett fejlesztésének végét, az azonban egyértelműen kiderül a törvénymódosításból, hogy az időjárásfüggő termelők ilyen mértékű támogatása felborította (vagy legalábbis felborulással fenyegeti) a német villamosenergia-szektor egyensúlyát, mind gazdasági, mind energetikai vonatkozásban.

Egy ésszerűen felépített villamosenergia-rendszerrel szembeni egyik legfontosabb követelmény az ellátásbiztonság garantálása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem támogatása, illetve a költséghatékonyság. Az ingadozó megújulók önmagukban nem képesek az ellátás biztonságát garantálni, ehhez az időjárástól független erőművekre is szükség van. Előny, ha utóbbiak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is segítségünkre vannak, és ha működtetésükhöz nem kell óriási hálózatbővítési költségeket vállalni, továbbá – ha a helyzet megkívánja – a rendszer kiegyensúlyozásában is részt tudnak venni. Épp ilyenek lesznek az új paksi atomerőművi blokkok.

1 komment

Ellentmondásoktól hemzseg a Greenpeace/Candole tanulmány

2016. június 06. 11:15 - Prof. Dr. Aszódi Attila

A múlt héten jelent meg a zöldek egy újabb tanulmánya a Paks II projekt - értelmezésük szerinti - gazdasági elemzéséről. Szerzőnek a Greenpeace most a Candole Partners nevű társaságot bízta meg. Az elemzést több súlyos ellentmondás és hiba terheli.

Tételes problémák a Candole Partners tanulmányával kapcsolatban:

  • A Greenpeace által felkért Candole módszertana pontosan nem követhető vissza, miközben a Rothshild neves, megalapozott, nyilvánosan elérhető LCOE-forrásokat használt (IEA/NEA, német Szövetségi Gazdasági Minisztérium, DECC, EPRI).
  • A Candole hamisan azt a látszatot kelti, mintha Paks II. nem térülne meg, miközben alap villanyár-előrejelzési forgatókönyve 2026-ban 60 euró/MWh körüli, azt követően pedig növekvő árral számol. (A Rothschild tanulmány szerint a Paks II. megtérüléséhez szükséges árszint 50,5–57,4 EUR/MWh az elvárt hozam függvényében.)
  • A Candole a két új paksi blokk termelési paramétereit megtévesztő módon alábecsüli: megalapozatlanul 2027-ben 80%-os kapacitáskihasználtsággal (load factorral) számol, amely évente 1%-ponttal emelkedne 2039-ig. Ne feledjük, a mostani paksi atomerőmű 88-90% körüli éves csúcskihasználási tényezővel működik sok éve, 2015 ez az érték meghaladta a 90%-ot, ami a 15 hónapos kampány bevezetésével tovább fog nőni. A Paks II. reaktorai 18 hónapos kampánnyal is képesek lesznek üzemelni, ami tovább növeli a rendelkezésre állásukat és a kihasználási tényezőjüket. A VVER-1200 a jól kipróbált VVER-440 és VVER-1000 technológián alapul, és további üzemeltetési tapasztalat fog összegyűlni 2025-ig a Leningrád-II és a novovoronyezsi VVER-1200-as blokkok üzemeltetésével kapcsolatban.
  • A Candole különböző forgatókönyveiben félrevezető a francia O&M (operation and maintenance; üzemeltetési és karbantartási) költség adatokkal számolni, már csak azért is, mivel a francia bérek jóval meghaladják a magyar jövedelmeket. A Rothschild tanulmány O&M költségelemzése szakszerű és helyes.
  • Paks II esetében a beruházási időszak alatt esetleg felmerülő költségtúllépésből és csúszásból eredő kockázatok pénzügyi hatásának elemzése érzékenységvizsgálatként megfelelő módon szerepel a Rothschild tanulmányban, ebben a tekintetben sem vet fel új elemet a Greenpeace anyaga.

Módszertani problémák

A tanulmány a villamos energia nagykereskedelmi árának hosszú távú előrejelzésére helyezi a hangsúlyt, azonban már az elején igen meredek feltételezéssel él. Abból indul ki, hogy az erőműberuházók a jövőben nem a hosszú távú határköltségük, azaz változó költségeik és beruházási költségeik összege alapján fognak erőműépítésről dönteni, ezt az elméletileg jól megalapozott koncepciót szerinte a gyakorlat nem támasztja alá. Ennek okaként azt hozzák fel, hogy amint az erőmű megépült, az már úgyis "elsüllyedt költség" (ld. 6. oldal), így az erőművek ma is kénytelenek így működni. Valójában ugyanis ezt mondja azzal, hogy a Rothshild hosszú távú határköltség alapú villamosenergiaár-előrejelzésének módszertanát helytelennek nevezi. A tanulmány a 6. oldalon fogalmazza ezt meg:

“We believe that the long term marginal cost methodology is not the appropriate methodology for developing power price forecasts. This methodology relies on a key assumption that, in the long run, the market must on average produce a power price which allows the construction of new power plants. This means that in addition to fuel and O&M (i.e. short term marginal) costs, the price must also allow investors to recover their investment costs, including the cost of capital.”

A Candole Partners ezért a rövid távú határköltséget (az erőmű változó költségeit) tekinti mértékadónak, ami addig helyes, amíg a merit ordert (a villamosenergia-piac kínálati árgörbéjét) felállítja. A pusztán változó költségek alapján készített árelőrejelzés azonban csak a rövid távú árelőrejelzésekhez megfelelő, hiszen a már megépült erőművek tényleg változó költség alapon áraznak, ugyanis minden egyes forint, amit a működésükkel a változó költségek fölött tudnak termelni, az a befektetett tőke (capital expenditure/capex) megtérülését növeli. A jelenlegi villamosenergia-piac kínálati görbéje így valóban kizárólag a változó költségek alapján épül fel.

Határköltség: A határköltség a mikroökonómiai termeléselméletben egy „nagyon kicsi” pótlólagos jószágegység kibocsátásából eredő költség. A határköltségfüggvény (határköltséggörbe) definíció szerint az összköltségfüggvény első deriváltja. A határköltség jele az angol „marginal cost” (határköltség) alapján MC. 

Változó költség: Változó költségnek (variable cost) hívja a mikroökonómiai termeléselmélet és a vállalatgazdaságtan egy vállalat azon költségeit, amelyek függnek a kibocsátástól. Az erőművek esetén  változó költség az a költségelem, ami a megtermelt villamos energia mennyiségével arányos, pl. az üzemanyag költség, hűtővíz költség, illetve bizonyos anyagköltségek.

Állandó költség: Állandó vagy fix költségek alatt a mikroökonómia és a vállalatgazdaságtan egy vállalat azon költségeit érti, amelyek nem függnek a kibocsátás mértékétől.  Az erőművek esetén az állandó költség tipikusan a beruházási és tőkeköltség, vagy éppen az üzemeltetők bérköltsége, amelyek nem függenek attól, hogy az adott üzemi évben az erőmű mennyi villamos energiát termelt.

Az állandó költségek és a változó költségek összege a vállalat összköltségével egyenlő. Erőműveknél egységnyi villamos energiára (1 kWh-ra vagy 1 MWh-ra) vetített állandó és változó költségek összegét nevezzük fajlagos villamosenergia-termelési egységköltségnek (Ft/kWh vagy EUR/MWh).

De mi a helyzet hosszú távon?

Hosszú távon azonban az erőművek beruházásáról a változó költségek és tőkeköltség együttese alapján hoznak a beruházók döntéseket. Erőművet pedig építeni kell, hiszen az igények kielégítése egy olyan piacon, ahol a régi kapacitásokat le kell állítani, csak úgy lehetséges, ha új kapacitások is épülnek. Itt a potenciális technológiák közötti döntésnél a hosszú távú költségek és árak összevetése alapján lehet döntést hozni. A költségek tekintetében az élettartamra átlagolt átlagos villamosenergia-termelési egységköltség (LCOE) a nemzetközileg elfogadott egyik módszer. Hosszú távú árelőrejelzéshez a hosszú távú határköltségekkel dolgozó, Rothshild által is használt módszertan a megfelelő.

Az árelőrejelzésről

Az árelőrejelzésnél egyébként a Candole Partners kicsit szelektíven értelmezte az inputlehetőségeket. Ismert, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (OECD IEA) által évente kiadott World Energy Outlook kiadványban évek óta három szcenárió szerepel: a New Policies, a Current Policies és a 450 Scenario (utóbbi a legzöldebb, és a légköri CO2-koncentráció 450 ppm-ben való korlátozását célozza). A Candole Partners érdekes módon csak a New Policies és a Current Policies feltételezéseit használta fel, a legzöldebbet nem. 

Persze az OECD IEA 450 Scenario inputjainak elhagyása torz zöld szemüvegen keresztül "érthető", hisz ebben a modellben olyannyira magasra emelkednek a CO2-költségek, hogy a világ atomerőművei bőségesen megtérülnek. És hát ugye a Greenpeace valószínűsíthetően nem olyan tanulmányt rendelt, aminek ezt kellett volna kihoznia. Bár ez felveti azt a kérdést, hogy a Greenpeace és/vagy a megbízásából dolgozó elemző nem tartja fontosnak a klímavédelem ma nemzetközileg elfogadott keretrendszerét? Én szilárdan hiszem, hogy a légkör szén-dioxid koncentrációját nem szabad 450 ppm fölé engedni, ez ma az egyik legnagyobb kihívás. Kár, hogy a most prezentált Greenpeace tanulmányban a zöldek környezetvédelmi elkötelezettsége megbicsaklani látszik.

Na de nézzük az eredményeket, ezek tehát kizárólag a változó költségek alapján kalkulált értékek. (Emlékezzünk, a Rothshild elemzése szerint Paks II. megtérüléséhez 2025-öt követően minimum 50-57 euró/MWh-s villamosenergia-ár szükséges).

A Candole Partners villamosenergiaár-előrejelzése; Forrás: Candole Partners (2016): NPP Paks II., Economic feasibility, Impact on Competition and Subsidy Costs, p. 9.

A Greenpeace megbízásából készített alap forgatókönyv szerint („Base” elnevezésű, kék vonal, OECD IEA New Policies szcenárió alapján) Paks II. megtérül! E szerint 2026-ban már 60 euró/MWh-s árra számíthatunk, ami ezt követően tovább nő, 2040 után pedig a tanulmány leírása szerint változatlan marad, azaz innentől kezdve 76-77 eurós árral számolhatunk.

Ne feledjük, a Candole partnerei elemzésében a változó költség alapú ár szerepel, kizárólag erre még nem épülne új gáz, vagy új szénerőmű, hisz ez csak azok változó költségét fedezné. De ha csak a már megépült, jelenlegi erőművek maradnának a rendszerben (a Candole feltételezése szerint minden gázerőmű 59%-os hatásfokkal, ami persze a ma már üzemelő, korábban épült gázerőművekre nem igaz, különösen nem terheléskövető üzemmódban), akkor a számításuk szerint a 2026-os villanyár 60 euró/MWh lesz. Ez pedig már elég ahhoz, hogy az új paksi blokkok megtérülését biztosítsa.

A megtérülés feltételei még kedvezőbbek az OECD IEA Current Policies forgatókönyve alapján készített, zöld vonallal jelzett ("High" elnevezésű) forgatókönyv esetén.

Összefoglalóan megállapítható, hogy bár olyan feltételezéseket tettek a tanulmány készítői, melyek a valóságtól eltérnek, és a Paks II. projekt megtérülése szempontjából hátrányosak, mégis azt mutatják a fenti ábra szerinti kék és zöld forgatókönyvek, hogy a Paks II. projekt megtérül azon költségadatok és teljesítménykihasználási tényező mentén, melyek a mi saját számításainkból adódtak. Ha már az atomenergiát ellenző Greenpeace megbízásából készített villamosenergia árszámítás is a Paks II. megtérülését mutatja, akkor nem járhatunk rossz úton.

Egy kis gázerőművi költségelemzés

Merüljünk el kicsit jobban a várható áramtermelési költségek és piaci árak elemzésében, hiszen a matek egyébként nem olyan bonyolult. Néhány évtizedes távlatban az észak-amerikai kitermelésű földgáz tekinthető az orosz és közel-keleti kitermelésű földgáz versenytársának, a gázárazás így vélhetően ehhez fog igazodni, ezért vegyük most alapul az észak-amerikai gázárakat.

Az amerikai Henry Hub gáztőzsde "futures" árai alapján tételezzük fel, hogy az észak-amerikai gázt 2025-ben 3-4 USD/MMBtu áron lehet megvásárolni. Ehhez jön 4 dollár szállítási költség (LNG formájában szállítják Európába), ez így együtt 7-8 USD/MMBtu, átszámítva 24-27 euró/MWh. Átlag 55%-os hatásfokkal számolva ez 44-49 euró gázerőművi tüzelőanyag-költség. Ehhez jön 8 euró CO2-költség (20 euró/tCO2 szén-dioxid ár feltételezésével), 1 euró vegyszerköltség, máris 53-58 euró/MWh gázerőművi egységköltségnél járunk, s még nem számoltunk üzemeltetési költséggel (munkaerő) és tőkeköltségekkel sem (pedig a gázerőművet is meg kell építeni, ahhoz is kell acél, beton, épület, elektronika stb.). Ne feledjük, ez a fenti önköltség már tartalmazza az amerikai palagáz-forradalom gázárakra gyakorolt hatását, hisz az amerikai gázárnak emiatt feltételeztünk ilyen alacsony, 3-4 USD/MMBtu értéket.

Ez ugye azt is jelenti, hogy ha egy gázerőmű 2025-ben kizárólag a villamos energia eladásából él, akkor ilyen feltételek mellett 53-58 euró/MWh árnál még csak a változó költsége térül majd meg. Az új paksi blokkok a számításaink szerint pedig minden (!) költségelemet figyelembe véve 50-57 euró/MWh LCOE mellett lesznek képesek villamos energiát termelni.

A piacok összekapcsoltsága

A Candole tanulmány azt írja: hazánk a jövőben a közép- és kelet-európai piacon árelfogadó lesz, hisz egyre erőteljesebb lesz a piacok összekapcsoltsága. Ezt írja a 7. oldalon, ahol az árelőrejelzés részleteit taglalja:

„In addition, due to the European Commission’s price coupling initiative (Hungary is coupled with the Czech and Slovak markets, which are in turn coupled with Germany – see www.ote.cz) and an ample interconnection capacity with the neighbouring countries, we assume Hungary will be a price-taker in the Central European coupled market dominated by Germany.”

A tanulmány azon részében viszont, amikor azt elemzi, milyen hatással lesz Paks II. a piacra, s mi a releváns piac Paks II. számára, akkor hirtelen minden megváltozik a tanulmány írói fejében. Korrelációelemzés eredményeként azt kapják, hogy Magyarország nincs is integrálódva a közép-európai piacba, erről a 32. oldalon olvashatunk:

„The calculations above indicate that currently the Hungarian electricity wholesale market should be seen as a separate relevant geographic market for the purpose of evaluating the effect of the Hungarian state investment in Paks II. Despite market coupling, it seems that the Hungarian market is not integrated fully with neighbouring markets and, as a result, price differences persist.”

A Candole vizsgálatának persze a 2025 utáni időszakra kellene vonatkoznia, de a szerzők a jelenlegi körülmények alapján úgy döntenek, hogy hazánk számára 2025-ben és azt követően is a magyar piac lesz a releváns piac, annak ellenére, hogy az árelőrejelzés során ennek pont az ellenkezőjét feltételezték: azt, hogy hazánk a bőséges határkeresztező kapacitás miatt a piacon árelfogadó, azaz integrálódott szereplő lesz. A helyzet az, hogy hazánk valójában már ma is jól integrálódott a közép-európai árampiacba, bőséges határkeresztező kapacitásokkal rendelkezünk, és ez csak pozitív irányba fog változni a jövőben. A Candole-tanulmány tehát itt is ellentmondásba keveredik saját magával.

Találunk azonban olyan pontokat is a Greenpeace által megrendelt tanulmányban, amellyel jómagam is egyet tudok érteni:

  • a tanulmány szerint hosszú távon növekvő gázárakkal és
  • növekvő CO2-árakkal kell számolnunk,
  • s hosszú távon a szénerőművi villamosenergia-termelés önköltsége is nő.

A fenti kijelentések elfogadhatóak, és mindezek elősegítik az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Sőt, akarva-akaratlanul az üzem közben szén-dioxid-mentes villamosenergia-termelő atomerőművek piaci helyzetét is javítják.

Összességében azonban újra egy olyan zöld tanulmányt látunk, ami bővelkedik hibákban, inkonzisztenciában és készítésénél nem követték a tudományban elfogadott módszereket, pl. a számítások nem reprodukálhatóak, mert az ehhez szükséges adatokat a szerzők nem közölték. Ahogy korábban többször elmondtam, egy ilyen projekt megtérülése három alapvető tényezőtől függ:

  1. az erőmű milyen önköltségen lesz képes villamos energiát előállítani;
  2. évente mennyi villamos energiát fog termelni, vagyis milyen lesz a kihasználási tényezője;
  3. milyen nagykereskedelmi piaci áron lesz képes a villamos energiát értékesíteni.

Ezekre vonatkozóan a következőket állapíthatjuk meg:

Ad.1: Az önköltség szempontjából nem hoz a Candole tanulmány olyan érvet, ami a Rothshild tanulmányban szereplő értékeket megalapozatlanná tenné.

Ad.2: A Candole éves 80%-os kihasználási tényezőre vonatkozó feltételezése teljesen hibás, az ilyen technológiáknál szokásos 90% körüli értéknél a projekt a Candole számítása szerint is megtérül.

Ad.3: A Candole tanulmányban szereplő reális piaci árprognózisok is megfelelő fedezetet biztosítanak a projekt megtérüléséhez, a fenti feltételek mellett a Candole árelőrejelzései is olyan piaci árakat mutatnak, amelyek az erőmű várható önköltsége fölött vannak.

Érdekes, hogy maga a Candole tanulmány szerzője sem állítja, hogy a Rothschild tanulmány téves következtetéseket vagy megállapításokat tett volna. A projektet folyamatosan támadó hvg.hu-ban közölt interjúban a Candole tanulmány szerzője, Jan Ondřich arra a kérdésre, hogy "Kijelenthető-e, hogy a magyar kormány által igazolásul hivatkozott Rothschild-tanulmány téves következtetéseket és megállapításokat tett?", ezt válaszolta: "Nem, azt hiszem, ez túl erős kijelentés volna."

Ha valaki az új paksi blokkok korrekt gazdaságossági számításai iránt érdeklődik, én magam is (továbbra is) a Rothshild elemzését ajánlom (itt írtam róla), mely alapján továbbra is állítom, hogy a hazánk számára szükséges új paksi blokkok megépítése az ország számára megtérülő beruházás lesz.

4 komment

Csernobil 30 margójára - ATV interjú

2016. április 29. 00:11 - Prof. Dr. Aszódi Attila

A csernobili atomerőmű balesetének évfordulóján az ATV Esti Start c. műsor invitálásának is eleget tettem.

Ahogy egy korábbi blogbejegyzésemben ismertettem, a balesetnek sajnos máig tartó hatásai vannak, a létesítmény körül fekvő „lezárt zóna” legszennyezettebb részei még sokáig lezárva is maradnak. Az egykori erőmű biztonságos leszerelése érdekében azonban folyamatosan tesznek lépéseket a szakemberek: a régi betonszarkofág fölé emelnek egy új acélszerkezetes védőépületet, ami a korábbival ellentétben hermetikusan lezárható lesz. Ez a szerkezet rendelkezni fog egy beépített híddaruval is, melynek segítségével megkezdhetik a sérült 4. blokk biztonságossá tételét és teljes elbontását. (Vagyis néhány kommentelő felvetésével szemben nem igaz, hogy a szakma tétlenkedne, hiszen a körülményeknek megfelelő ütemben dolgoznak majd a szakemberek a kárelhárításon a szarkofág alatt.)  

A  műsorban említettem, hogy napjainkban egy felelős szabályozó hatóság nem engedné meg olyan erőmű építését, mint amilyen a csernobili volt, ilyen típusú megszaladásos balesetek bekövetkezésétől a nyomottvizes atomerőművekben nem kell tartani. Ennek reaktorfizikai okai vannak, a magyarázatot kissé részletesebben a Csernobilról szóló korábbi bejegyzésben olvashatja az érdeklődő.

A csernobili és a tervezett paksi blokkok biztonságának alapvető filozófiai különbségeit végül egyszerű, minden háztartásban könnyen fellelhető eszközök segítségével szemléltettem, bemutatva ezzel a Paks II. projektben megvalósítandó blokkok védelmének néhány alapelvét, amit a belső és külső veszélyek elhárítására tervezünk megvalósítani.

Részletek a videóban!

1 komment

Csernobil 30 - a baleset okai és következményei

2016. április 26. 05:43 - Prof. Dr. Aszódi Attila

30 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt az atomenergia békés célú alkalmazásának legsúlyosabb balesete az egykori Szovjetunió (a mai Ukrajna) területén, a csernobili atomerőműben. A balesetnek nagyon jelentős hatása volt a nukleáris energetikára, mind a technológiát, mind a szabályozást, mind a társadalmi elfogadottságot illetően. A baleset, illetve az azt követő szovjet elhallgatás és a tájékoztatás csődje sokak szerint a Szovjetunió felbomlásában is fontos szerepet játszott.

Az RBMK reaktor

A baleset idején Csernobilban négy RBMK típusú atomerőművi blokk üzemelt. Az RBMK egy jellegzetes, nagy egységteljesítményű grafit moderátoros könnyűvíz hűtésű, forralóvizes reaktortípus. Felépítése jelentősen eltér a többi energetikai reaktorétól, ugyanis a korai plutónium-termelő reaktorok továbbfejlesztésén alapul. (A közhiedelemmel ellentétben a balesetet szenvedett csernobili reaktorban nem termeltek fegyvercélú plutóniumot, de maga a típus valóban alkalmas lett volna erre.)

A reaktorban az üzemanyag és a láncreakcióban keletkezett hő elvonását végző hűtővíz (hagyományos könnyűvíz) – az elterjedtebb BWR (forralóvizes) reaktoroktól eltérően – nem egy nagyméretű, nagy nyomásra tervezett reaktortartályban, hanem különálló hűtőcsövekben áramlik, a grafit moderátor pedig a csövek között, azokon kívül található. Ennek a reaktortípusnak van néhány előnyös tulajdonsága: a hűtőcsöves kialakítás miatt a reaktor leállítása nélkül is elvégezhető az üzemanyag cseréje (ehhez csak az adott hűtőcsatornát kell kizárni és egy speciális átrakógépet rácsatlakoztatni), valamint gyakorlatilag korlátok nélkül növelhető a reaktortípus teljesítménye újabb üzemanyag és hűtőcsatorna hozzáadásával. Nem véletlen, hogy a baleset idején már 1300 MW-os (eredetileg 1500 MW-osra ra tervezett) RBMK is üzemelt Litvániában, de már tervezés alatt állt a 2000 MW egységteljesítményű modell is.

Az RBMK reaktor felépítése (Forrás: WNA)

A néhány előnyös tulajdonság azonban jóval több, súlyosan hátrányos jellemzővel párosult. A reaktor mérete a csöves elrendezés és a grafit moderátor miatt óriási volt (az 1661 hűtőcsatornában elhelyezett 190 tonna urán mellett 1700 tonna grafitot tartalmazott). Ez a nagy méret bonyolulttá tette a reaktor szabályozását. Még nagyobb gond volt azonban a reaktorban az inherens biztonság hiánya. Az inherens biztonság azt jelenti, hogy az aktív zónában olyan visszacsatolások működnek, amelyek reaktorfizikai szempontból a biztonság irányába viszik a reaktort – ez nem utólag beépített, mérnöki berendezéseket jelent, hanem a fizika és a reaktorfizika alkalmazását a biztonság érdekében.

A könnyűvizes reaktorokban (ilyenek a paksi atomerőmű jelenlegi és tervezett blokkjai is) a neutronok lassítását végző moderátor és a hasadásokban keletkező hőt elvonó hűtőközeg is ugyanaz a könnyűvíz. Nézzük, mi történik ezekben a reaktorokban, ha a láncreakció felgyorsul! A hasadások számának növekedésével egyre több hő keletkezik, magyarul az üzemanyag felmelegszik, hőjét pedig átadja a hűtőközegnek, így az szintén felmelegszik. A hőmérséklet emelkedésével a hűtőközeg forrni kezd, azaz gőzbuborékok jelennek meg benne, amelynek hatására csökken a neutronok lassításának hatékonysága (ami szükséges lenne a láncreakció fenntartásához), így végeredményben a hasadások száma csökkenni kezd. A reaktor tehát rendelkezik egy bizonyos önszabályozó képességgel, ami segít megakadályozni azt, hogy ún. kritikussági baleset következzen be benne.

Itt meg kell jegyezni, hogy egy ezzel ellentétes hatású folyamat is lezajlik: a könnyűvíz molekulákban (H2O) levő hidrogén bizonyos valószínűséggel elnyeli a neutronokat, amik így már nem vehetnek részt a hasadásokban. A közeg elforrásával – amellett, hogy a moderátor sűrűsége csökken – a neutronelnyelő anyag sűrűsége is csökken, azaz több szabad neutron fog rendelkezésre állni a hasadásokhoz. Ez a folyamat könnyűvizes reaktorokban elhanyagolható a moderátorsűrűségre gyakorolt hatásához képest, a két effektus eredője tehát negatív visszacsatolás. Ezt úgy mondjuk, hogy a könnyűvizes reaktorok üregtényezője (az üreg a gőzbuborékot jelenti) negatív.

 

Negatív visszacsatolás nyomottvizes reaktorokban, és annak hiánya az RBMK-ban (Forrás: Aszódi Attila)

Az RBMK-ban ezzel szemben a moderátor és a hűtőközeg nem ugyanaz az anyag: a moderátor a fent említett hatalmas grafittömbök formájában a hűtőközeget és üzemanyagot tartalmazó csatornák között helyezkedik el. Így a láncreakció intenzitásának növekedésekor hiába forr el a hűtőközeg egy része, a moderátor anyag magsűrűsége csaknem változatlan marad, hiszen a grafit hőtágulása ilyen szempontból csaknem elhanyagolható, ráadásul a grafit felmelegedése ebben a folyamatban sokkal lassabb. A helyzetet tovább rontja az, hogy a víz elforrásával ebben az esetben is elvesztjük a neutronokat elnyelő hidrogén egy részét, itt a nyomottvizes reaktorokkal ellentétben azonban nem kompenzálja a folyamatot a moderátorsűrűség csökkenéséből eredő neutronszám-csökkenés, hiszen a grafit magsűrűsége a folyamatban alig változik (a szilárd grafit ebben a folyamatban nem "forr el", benne buborékok nem keletkezhetnek). Az RBMK-ban tehát – bizonyos üzemállapotokban – a láncreakció megszaladása a neutronok számának további emelkedését eredményezi, azaz a reaktor nem önszabályozó, üregtényezője pozitív. Ez egy rendkívül veszélyes reaktorfizikai tulajdonsága az RBMK reaktornak, ami teljesen eltér a könnyűvíz hűtésű, könnyűvíz moderálású reaktorokétól.

 Ez a pozitív üregtényező mint konstrukciós hiba a csernobili baleset alapvető oka (root cause), emellett azonban még számtalan további tervezési hiányosság terhelte a típust. Ilyen volt például a biztonsági védőépület (konténment) hiánya, vagy a biztonsági rendszerek kikapcsolhatósága.

A baleset

A balesetet egy rosszul megtervezett és a biztonsági rendszabályok sorozatos, durva megszegésével végrehajtott kísérlet okozta, amelynek során lecsökkentették volna a reaktor teljesítményét, majd leállították volna azt. A kísérletet azonban késleltette a teherelosztó kérése, ami miatt fél napig alacsony teljesítményen üzemelt a reaktor, igen jelentős xenon-mérgezettséget eredményezve, és instabil állapotba juttatva a reaktort. (A xenon-mérgezettség azt jelenti, hogy a reaktorban nagy mennyiségű - az urán hasadásából keletkező - Xe-135 izotóp halmozódik fel, amely előszeretettel nyeli el a reaktorban a neutronokat. Mennyisége azonban nem állandó, kiszabályozása emiatt, főleg nagyméretű reaktorokban nehézkes.)

Az operátorok ezután számos biztonsági berendezést kiiktatva próbálták előkészíteni a blokkot a tervezett kísérletre, ami az instabil reaktorban ún. megszaladáshoz, azaz a láncreakció ellenőrizetlen felgyorsulásához vezetett. Ennek következtében hatalmas energiamennyiség szabadult fel a reaktorban gőzrobbanást okozva, tönkretéve az üzemanyagot és a hűtőcsatornákat, és óriási mennyiségű vízgőzt, hidrogént és metánt termelve. A robbanékony gázok berobbanása után a moderátorként alkalmazott grafit meggyulladt, ami a magasabb légkörbe juttatta a kikerülő radioaktív anyagokat.

A tervezési hibák mellett nagyon komoly hiányosságok voltak a vezetési kultúrában és a biztonsági kultúrában is, hiszen a kísérlet, ami a balesethez vezetett, nem lett kellően megalapozva és engedélyeztetve (nem ismerték fel annak biztonsági relevanciáját), ráadásul az operátorok még ettől a rossz tervtől is eltértek, többször megszegték az üzemeltetési szabályzatot.

A felrobbant reaktorépület (Forrás: wikipedia)

Radioaktívanyag-kibocsátások

A robbanás során a reaktorépület gyakorlatilag megsemmisült, emiatt a reaktorban található radioaktív anyagok egy része szinte akadálytalanul kerülhetett a környezetbe. A meggyulladt grafit tüzének eloltása mintegy 8-10 napig tartott, ami tovább fokozta a radioaktív anyagok kibocsátását és transzportját a légkörben. Ennek megfelelően a kibocsátás a baleset után jó egy hétig volt jelentős. A kikerült radioaktív anyagok összes aktivitása a becslések szerint 1-2 EBq (exabequerel = 1018 Bq) lehetett.

A reaktorban lévő nemesgázok (kripton, xenon) 100%-a a környezetbe került. A jód-, tellúr-, és cézium-izotópok 20-40%-a jutott ki. Ezek az izotópok az égő grafit által felmelegített levegővel együtt több kilométer magasságba emelkedtek, és a légköri folyamatok függvényében igen nagy távolságba is eljutottak. A reaktor üzemanyagának kb. 3,5%-a, azaz 6 tonnányi fűtőelem szóródott szét a reaktor körül. A nagyobb fűtőelem-darabkák a reaktor közvetlen környezetében a talajra estek, a kisebb (néhány mikrométeres) darabkák jelenlétét viszont több száz kilométerre is ki lehetett mutatni. (Még Magyarországon is találtak ilyen, Csernobilból származó ún. forró részecskét.) A kevésbé mozgékony izotópok (stroncium, cirkónium, cérium, bárium stb.) az üzemanyagba ágyazódtak, ezért ezeknek is kb. 3.5%-a került a környezetbe a fűtőelem-darabkákkal együtt.

A csernobili baleset által érintett zónákat a talaj felületi radioaktív szennyezettsége alapján határozták meg. Azokat a területeket, ahol a Cs-137 izotóp általi szennyezettség meghaladta a 37 kBq/m2-t, szennyezett, kontaminált zónának nevezték. Súlyosan szennyezett terület alatt az 555 kBq/m2 vagy annál magasabb fajlagos aktivitású területeket értették.

Radiológiai és egészségügyi hatások

A robbanásokban ketten meghaltak. A harmadik elhalálozás másnap reggel történt, égési sérülések miatt. A következő egy hétben további 28 személy veszítette életét égési sérülések vagy súlyos sugárbetegség miatt, így adódik a baleset 31 közvetlen halálos áldozata. Az előzőeket is beleértve 2005 közepéig kevesebb, mint ötven haláleset köthető közvetlenül a balesethez. Ezek többsége olyan erőművi dolgozó és tűzoltó, akik az elhárítás kezdeti fázisában nagyon magas sugárterhelésnek voltak kitéve. 

A baleset elhárításán 1986-1987-ben mintegy 200 000 odarendelt katona, belügyminisztériumi dolgozó, tűzoltó, bányász dolgozott, őket hívja a köznyelv likvidátoroknak. Számukra átlagosan 120 mSv effektív dózist adnak a becslések, a későbbi időkben a helyszínen dolgozó további 400 000 likvidátor esetében már sokkal kisebb dózisok adódtak. A 115 000 kitelepítettnek 30 mSv, a 30 km-es zónán kívül szennyezett területeken élőknek 9 mSv a baleset miatti átlagos effektív dózisa.

Szennyezés nagyobb, mint 70 mSievert/óra (a roncstelep kerítésének táblája; Fotó: Aszódi Attila)

A három érintett országon kívül élő európaiak átlagos effektív dózisa 1 mSv lehetett az első évben, később ez jelentősen csökkent. (A távolabbi európai országokban ennél is kisebb sugárterhelés adódott.) Magyarországon az első évben kb. 0,5 mSv volt a lakosság átlagos többletdózisa a baleset következtében, a 70 évre (teljes élettartamra) integrált effektív dózis 1 mSv körüli. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyes területek szennyezettsége között nem csupán a távolság miatt lehet különbség, hasonlóan fontos szerepe van a meteorológiai viszonyoknak is. A csernobili balesetet követően elsősorban ott tapasztalták a szennyezőanyagok jelentős kihullását, ahol radioaktív csóva átvonulása idején csapadék is hullott. Ennek tulajdonítható pl. Ausztria Magyarországnál nagyobb szennyezettsége. (Összehasonlításként: a globális átlagos természetes háttérsugárzás 2,3 mSv effektív dózist jelent évente.)

Cs-137 kihullásából adódó szennyezettség Csernobil után (Figyelem! A skála nem lineáris.)
(Forrás: IAEA)

Egyes likvidátorok sugárterhelése jelentősen (akár több nagyságrenddel) meghaladta a lakosság dózisát, így a likvidátorok esetében többféle egészségügyi hatás is kimutatható: a nagyon jelentős sugárterhelést elszenvedettek körében az akut sugárbetegség előfordulásán kívül késői hatásként a szürkehályog, illetve a leukémia gyakoriságának növekedését (a gyakoriság megduplázódását) találták.

A likvidátorokon kívül a lakosságnál is kimutatható a sugárzás egészségügyi hatása, de az más jellegű: 2005-ig mintegy 6000 pajzsmirigyrákos esetet diagnosztizáltak az érintett ukrajnai, orosz és belorusz területeken, amelyek nagy része a pajzsmirigyet ért többlet sugárterhelés következménye. Szerencsére a pajzsmirigyrák nagyon jó prognózisú ráktípus, az időben felfedezett megbetegedések csaknem 100%-ban gyógyíthatók, emiatt is fontos az érintettek monitorozása, melyet a hatóságok kiemelten kezeltek.

A likvidátorok leukémia és szürkehályog esetszám-növekedésén, illetve a lakossági pajzsmirigyrákos eseteken kívül más – sugárzás miatti – hosszú távú hatást, pl. a genetikai mutációk illetve születési rendellenességek gyakoriságának növekedését nem tudták kimutatni.

Kitelepítések

A baleset másnapján, április 27-én kitelepítették az erőmű dolgozóinak is lakhelyéül szolgáló 45 ezres Pripjatyot. Május 14-ig az erőmű 30 km-es körzetében élő összesen 116 ezer lakost áttelepítettek. A későbbiekben 30-ról 40 km-re növelték az erőmű körüli védőzóna nagyságát, ennek eredményeképpen további 220 ezer embert telepítettek át.

Kitelepítés (Forrás: IAEA)

Mintegy ezer kitelepített lakos visszatért az eredeti lakóhelyére, főként az idősebb korosztály képviselői közül. Az elmúlt két évtizedben különböző programok zajlanak a szennyezett területek megtisztítására, 2010-ben pedig Fehéroroszország bejelentette, hogy használatba szeretné venni a korábban szennyezettnek nyilvánított és lezárt területeit. A Fehérorosz Miniszteri Tanács döntése értelmében 2011 és 2015 között, majd egészen 2020-ig egy nemzeti program keretében a korábban szennyezett területeket ismételten használatba veszik, ami a sugárzási szintek figyelembe vétele mellett minimális korlátozások betartása és a használati feltételek rögzítése mellett lehetséges. A csernobili baleset által érintett belorusz területekről (Gomel és Mogilev régiók) korábban 137 ezer embert telepítettek át más területekre. A területen problémát okozhat a mezőgazdasági termelés, hiszen a termények jó része vélt és/vagy valós félelmek miatt eladhatatlan. A túl magas szennyezettségű talajokat beerdősítik.

Hatások az élővilágra a lezárt zónában

Vadlovak a lezárt zónában (Forrás: animal-figures.livejournal.com)

A természeti hatásokat illetően a legsúlyosabban érintett terület a később Vörös Erdőnek nevezett terület volt. Itt a szennyezettség olyan mértékű volt, hogy a fenyők – és számos állategyed is – elpusztultak az akut sugárzás következtében.

Ahogy arról az MNT FINE 2005-ös tudományos expedíciója keretében, a lezárt zónában készített dokumentumfilmben (Csernobil a saját szemünkkel) beszélünk, ott a Vörös Erdőben 1986 április végén, májusában 10 Sv/h nagyságrendű lehetett a dózisintenzitás, ami óriási érték.

A 30 km-es lezárt zónán belül a balesetet követő években az élővilág súlyosan károsodott, az arra érzékeny egyes fajoknál magasabb halálozási rátát és a reprodukciós képesség csökkenését vagy elveszítését, illetve egyes esetekben kromoszómaszintű károsodást is megfigyeltek a magas sugárzási szint miatt. Ugyanakkor a fajok mutációját - egy fenyőfajt leszámítva - nem figyelték meg.

A lezárt zónán kívül nem tapasztalták az élővilág akut sugárkárosodását. A sugárzási szint csökkenésével az élővilág néhány év alatt helyreállt: a területen (az emberi zavaró hatások hiányában) olyan állatfajok jelentek meg, amelyek korábban nem, vagy kevéssé voltak jellemzőek Csernobil környékére. Ezek közül a farkasokat, barna medvét, vörös hiúzt, európai bölényt, és ritka sas-fajokat érdemes kiemelni, valamint a rendkívül ritka vadon élő Przewalski-lovat. Az ENSZ által szervezett 2006-os Chernobyl Forum jelentése alapján a lezárt zóna a vadon élő állatok menedékévé vált. A zóna külső részén a sugárzás lényegesen lecsökkent, az állatok életfeltételei adottak. Néhány nagyobb testű emlős esetében számlálásokat is végeztek, ezek eredménye azt mutatta, hogy az egyes fajok eloszlása nem függ egyértelműen a sugárzási szinttől, és a fajok egyedszáma folyamatosan növekszik.

Szarvasok és vaddisznók egyedszámának változása a sugárzási szint függvényében illetve az idő elteltével (Forrás: cell.com)

A szarkofág

A balesetben megrongálódott reaktorépület természetesen nem volt képes a környezettől elzárni a sérült reaktorzónát, ezért 1986 második felében egy ideiglenesnek szánt védőépületet, az ún. szarkofágot építették a reaktor fölé. A szarkofágot eredetileg csupán tíz évre tervezték, a végleges védőépület felépítését azonban a Szovjetunió felbomlása megakadályozta. Az épület egyre rosszabb állapotban van, nem volt tovább halogatható a cseréje.

A szarkofág (Fotó: Aszódi A.)

Az ukrán állam végül nemzetközi segítséget kért a projekthez, amelyet az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) koordinál. A létrehozott pénzügyi alapba (Chernobyl Shelter Fund) 1997 óta fizetnek be az országok – Magyarországot is beleértve. 2015 végéig mintegy 1,3 milliárd euró gyűlt össze az alapban, amely fedezi az építés költségeit. A kapcsolódó munkálatokkal együtt a projekt teljes költségvetése 2 milliárd euró lesz.

A teljes szerkezet 257 méter széles, 164 méter hosszú és 110 méter magas lesz, tömege eléri a 29 000 tonnát. Az építés 2012-ben kezdődött meg, az új védőépület befejezését 2017-re tervezik. Az új, immár hermetikus védőépület lehetővé teszi, hogy többnyire távirányítással leszereljék a korábbi szarkofágépületet, amely nélkül nem lenne lehetséges az üzemanyag-maradványok eltávolítása. (Az épülő új védőépületről látványos drónos videó található az EBRD honlapján.)

Az épülő új védőépület (New Safe Confinement) (Forrás: EBRD)

Hatások a nukleáris iparra

A baleset roppant fontos következményekkel járt a nukleáris iparra nézve. A közvélemény – teljesen jogosan – biztonságosan üzemelő atomerőműveket, pontos tájékoztatást, együttműködő üzemeltetőket követelt. Néhány ország végleg elfordult az atomenergia alkalmazásától, de a többi országban is sokat szigorítottak a biztonsági követelményeken. Új reaktortípusok fejlesztése kezdődött meg, ezek lettek a III. generációs reaktorok. Mindamellett, hogy a - nálunk is alkalmazott - nyomottvizes reaktorokban a csernobilihez hasonló megszaladásos baleset fizikai okokból nem tud lejátszódni, és grafit hiányában a kibocsátásokat fokozó grafittűz sem lehetséges, nyilvánvalóvá vált, hogy az új típusok fejlesztésénél figyelembe kell venni az esetleges súlyos balesetek előfordulását is, mérnöki megoldásokat adva súlyos zónasérüléssel járó kis gyakoriságú esetekre és létre kellett hozni a nukleárisbaleset-elhárítást, a lakosság védelméhez szükséges intézkedésekre való felkészülés moder rendszerét is. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a csernobili balesetet követően vezette be a nemzetközi nukleáris eseményskálát (az ún. INES skálát) a gyorsértesítések és a lakosság tájékoztatásának elősegítése érdekében.

Csernobil – ismét, a TMI balesetéhez hasonlóan – megmutatta az emberi tényező, a biztonsági kultúra fontosságát, amely ma már alapvető jelentőségű a nukleáris biztonság értékelésében. Emellett a társadalommal való kommunikációt is előtérbe helyezte: ismét bebizonyosodott, hogy a lakosság bizalma csak a megfelelő, őszinte tájékoztatás mellett tartható fenn.

Ajánlott videóanyag: Csernobil a saját szemünkkel
(Dokumentumfilm a 2005-ös magyar tudományos expedícióról, a lezárt zónában végzett mérésekről és megfigyelésekről, Magyar Nukleáris Társaság, FINE)

Részletesebb olvasnivaló: Szatmáry Zoltán, Aszódi Attila: Csernobil - Tények, okok, hiedelmek, Typotex, 2010, ISBN: 978-963-2791-17-3

Felhasznált források:

http://www.world-nuclear.org/information-library/safety-and-security/safety-of-plants/chernobyl-accident.aspx

https://www.iaea.org/sites/default/files/chernobyl.pdf

http://www.cell.com/current-biology/pdf/S0960-9822(15)00988-4.pdf

http://www.unscear.org/unscear/en/chernobyl.html

http://www.ebrd.com/what-we-do/sectors/nuclear-safety/chernobyl-new-safe-confinement.html

Szatmáry Zoltán, Aszódi Attila: Csernobil - Tények, okok, hiedelmek, Typotex, 2010, ISBN: 978-963-2791-17-3
 

73 komment

Paks-2 aktualitások - Kiemelt jelentőséggel bír a biztonság - VIDEÓ

2016. április 25. 20:21 - Prof. Dr. Aszódi Attila

2016. április 14-én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem energetika iránt érdeklődő hallgatóit tömörítő Energetikai Szakkollégium szervezett "egész estés"  előadást a Paks II. projekt aktualitásairól, ahol meghívott előadóként számolhattam be a fejleményekről.

Az este első részében az érdeklődők a kapacitás-fenntartási projekt környezeti hatásvizsgálati eljárásának a már lezajlott hazai és nemzetközi szakaszáról kaptak információt. Külön értékeltem és elemeztem az új blokkok biztonsági követelményrendszerét, mivel az új reaktorok tervezése során a normál üzem és a várható üzemi események mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a tervezési alapon túli üzemzavarokra és a súlyos balesetekre is. A korszerű hazai nukleáris biztonsági szabályozásnak köszönhetően súlyos balesetek esetén a telephely 800 méter sugarú körén kívül nem lehet szükség sürgős óvintézkedésre. Ehhez nagyon robusztus és biztonságos erőművet kell megtervezni és megépíteni.

Ezt követően tájékoztattam a hallgatókat az atomerőművek építésével járó feladatok összetettségéről és nagyságáról, mindezt más országok folyamatban lévő VVER típusú atomerőmű-építési projektjeinek tapasztalatai alapján.

A teltházas előadás zárásaként a jelenleg is folyó Földtani Kutatási Program néhány eredményét ismerhették meg az érdeklődők, kiegészítve ezeket az információkat a programra alapozott telephely-engedélyezési eljárás tartalmi elemeinek bemutatásával, valamint a környezetvédelmi és telephely-engedélyek engedélyezési folyamatban betöltött szerepével.

További információk a TelePaks által készített és közzétett videóban!

Szólj hozzá!

Európai Bizottság: Az atomenergia szerepe Európában a jövőben is megmarad

2016. április 24. 20:12 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Néhány hete az Európai Bizottság kiadta az úgynevezett PINC (Nuclear Illustrative Programme) jelentést, amely az európai nukleáris beruházásokról ad áttekintő képet. Az alábbiakban összefoglalom a jelentés főbb tartalmi elemeit, vagyis azt, hogyan is látja az Európai Bizottság az európai nukleáris energetika helyzetét 2016-ban.

A PINC jelentés elkészítését az EURATOM szerződés 40. cikke írja elő, az ezt megelőző kiadás 2008. évre datálódik.

 

MÁS EU-S ORSZÁG IS ALKALMAZ ÉS ÉPÍT ATOMERŐMŰVET

 Jelenleg az Európai Unióban a tagállamok fele, vagyis 14 ország használ atomenergiát. Ezekben az országokban ez hozzájárul a villamosenergia-ellátás biztonságához, és segít elérni az EU 2030-as klíma- és energiapolitikai céljait.

A 14 tagállamban 129 nukleáris reaktor működik (összesen 120 GWe beépített teljesítőképességgel), átlagéletkoruk 30 év. Új atomerőművet jelenleg 10 EU-s tagországban terveznek építeni, ebből 3 országban (Finnország, Franciaország, Szlovákia) építés alatt áll 4 reaktor, míg 3 országban (Finnország, Magyarország, Egyesült Királyság) engedélyezési fázisban van atomerőmű-építés. Napjainkban további 5 országban (Bulgária, Csehország, Litvánia, Lengyelország, Románia) áll előkészítés alatt atomerőművi projekt.

Európa összes nukleáris energiatermelő kapacitásának alakulása (GWe) (Forrás: Nuclear Illustrative Programme)

 

AZ EURÓPAI UNIÓBAN A VILÁGON LEGFEJLETTEBB NUKLEÁRIS BIZTONSÁGI SZABÁLYRENDSZER MŰKÖDIK

Európa számos országában és globálisan is sokhelyütt várható, hogy az atomerőművi villamosenergia-termelés az évszázad végéig meghatározó szerepet fog játszani. A Bizottság szerint a világon az EU rendelkezik a legfejlettebb, jogi kötőerővel és kikényszeríthető szabályokkal rendelkező nukleáris biztonsági keretrendszerrel. A legutóbbi, 2008-as PINC jelentés (és a Fukushimai katasztrófa) óta az EU-s nukleáris ipar számos változáson ment át: lezajlottak az úgynevezett stressztesztek, új nukleáris biztonsági, radioaktívhulladék- és kiégettfűtőanyag-kezelési, illetve sugárvédelmi szabályokat dolgoztak ki. A stressztesztek szerint az EU-ban, Ukrajnában és Svájcban a nukleáris biztonság magas színvonalú, mindazonáltal az EU új javaslatokat is megfogalmazott, az erőmű-üzemeltetők ezeket folyamatosan hajtják végre. A fukushimai tapasztalatok alapján módosított nukleáris biztonsági irányelv új, magasabb szintre emeli a nukleáris biztonsági követelményeket, világos, EU-szintű céllá emeli az atomerőművi balesetek és nagy kibocsátások kockázatának csökkentését. Emellett európai ellenőrzési rendszert (peer-reviews) vezet be, melynek keretében bizonyos nukleáris biztonsági szempontok érvényesülését rendszeresen, 6 évente ellenőrzik. A stresszteszteket 2016-ban Örményországban is elvégzik, s a vizsgálatok a Bizottság reményei szerint ezt követően Törökországban és Fehéroroszországban is lezajlanak majd.

 

AZ EU GLOBÁLIS VEZETŐ A NUKLEÁRIS TECHNOLÓGIÁBAN

A PINC jelentés leírja: az Európai Unióról elmondható, hogy a nukleáris ipar minden szegmensében globálisan vezető szerepet tölt be. A nukleáris ipar az EU-ban közvetlenül 400-500 ezer embert foglalkoztat, s közvetve is mintegy 400 ezer további ember munkalehetőségét teremti meg. A Jelentés szerint ez a vezető szerep globálisan is fontos érték, hiszen 2050-ig világszerte mintegy 3 ezer milliárd eurónyi nukleáris ipari befektetésre van szükség, és 2040-ig várhatóan a nukleáris energiát használó országok száma is nő. EU-s szinten a nukleáris kapacitás 2025-ig várhatóan csökken (az elöregedő erőművek fokozatos leállítása és Németország atomerőműveinek leállítása miatt), ez a trend azonban a Bizottság várakozásai szerint 2030 körül megáll, és a kapacitások hosszú távon 95-105 GWe körül, a mostani beépített kapacitás 80-90%-a körül stabilizálódhatnak. A Bizottság egyúttal azt is kimondja, hogy az Unióban a villamosenergia-fogyasztás növekedésére számít.

vver-1200.jpg

A VVER-1200 reaktortípus látványterve (Forrás: power-technology.com)

A Bizottság szerint a nukleáris kapacitásfenntartás során az EU-ban épülő új reaktorok legnagyobb valószínűség szerint a legfejlettebb reaktorok lesznek, így az EPR, AP1000, VVER-1200, ACR 1000 és ABWR típusok építése valószínűsíthető. Fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a Bizottság is a legfejlettebb reaktorok közé sorolja az orosz VVER-1200 reaktortípust (ilyen reaktorok épülnek majd a Paks-2 projektben hazánkban).

olkiluoto_3_july_2014_460.jpg

Az Olkiluoto-3 telephelyen épülő EPR reaktor 2014-ben (Forrás: wnn.com)

Az atomerőművek fűtőelemeinek előállításáról és beszerzéséről, vagyis az úgynevezett front-end-ről a Jelentés elmondja, hogy az EU uránimportja igen diverzifikált, annak 27%-a Kazahsztánból, 18%-a Oroszországból, 15%-a Nigerből, 14%-a Ausztráliából, 13%-a pedig Kanadából származik. A nyugati tervezésű reaktorokhoz az EU-ban a nukleárisüzemanyag-gyártó kapacitás rendelkezésre áll, és képes kielégíteni az európai igényeket, az orosz reaktorokhoz azonban néhány évbe telne ezt a gyártókapacitást kifejleszteni, feltéve, hogy ehhez megfelelő méretű piac áll rendelkezésre.

A Jelentés megerősíti, hogy az EU-ban bevett gyakorlat az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítása is. Ezek híján az európai reaktorok 90%-át 2030-ig le kellene állítani, amint az eredetileg tervezett üzemidejük végét elérik. Az üzemidő-hosszabbítások mellett is elmondható azonban, hogy 2050-ig mintegy 350-450 milliárd eurót kell befektetni új atomerőművek építésébe ahhoz, hogy az EU 2050-ben és azt követően is 95-105 GWe beépített nukleáris erőművi kapacitással rendelkezzen.

hanhikivi_1.jpg

Elkezdődtek az előkészítő munkálatok a finn Hanhikivi-1 telephelyen (Forrás: jussilagroup.fi)

A radioaktív hulladékokról szólva a Jelentés leírja, hogy a legtöbb EU-s országban már működik a kis- és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére alkalmas tároló, és várhatóan 2020-2030 között Finnországban, Svédországban és Franciaországban is üzembe helyezésre kerülnek a világ első mélygeológiai tárolói, amelyek a nagy aktivitású hulladékok és kiégett fűtőelemek végső elhelyezésére szolgálnak majd.

olkiluoto_repository.jpg

A Finnországban, Olkiluotoban épülő mélygeológiai tároló látványterve (Forrás: wnn.com)

A végső elhelyezés megoldásának finanszírozásával kapcsolatban a Jelentés szerint az EU-ban 2050-ig 253 milliárd euróra lesz szükség az atomerőművek leszerelésére és a radioaktív hulladékok kezelésére. A tagállami adatok alapján ebből az összegből 133 milliárd már ma rendelkezésre áll, a többit a jövőben kell felhalmozni, tipikusan a most is alkalmazott gyakorlat szerint az egyes erőművekben megtermelt és értékesített áramra alapozva.

 

Non-power applications: a nukleáris alkalmazások átszövik mindennapjainkat

 A Jelentésből megtudhatjuk, hogy Európában évente mintegy 500 millió diagnosztikai eljárás során használnak röntgenes és radioizotópos eljárásokat, és naponta több mint 700 ezer európai egészségügyi dolgozó használ nukleáris és radiológiai technológiát. Az orvosi képalkotó berendezések Európában jelentős méretű (évi 20 milliárd euró) piacot jelentenek, amely folyamatosan, körülbelül évi 5%-kal növekszik.

A kutatóreaktorok elsősorban anyagvizsgálati, nukleárisüzemanyag-vizsgálati, valamint alapkutatási és fejlesztési célokat szolgálnak. Több közülük orvosi célú radioizotópokat is gyárt, világszerte több mint 10 ezer kórház, évente több mint 35 millió beteg diagnosztizálására és kezelésére alkalmaznak radioizotópokat.

Következtetésképpen a Jelentés megállapítja, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiaként és az ellátásbiztonságot növelő tényezőként az atomenergia várhatóan 2050-ben is az EU energiamixének fontos alkotóeleme lesz.

Az EU-n kívüli térségek atomenergia-hasznosításának gyors növekedése a Bizottság szerint azt indokolja, hogy az EU megtartsa globális vezető szerepét a nukleáris technológiában és -biztonságban, ehhez azonban a folyamatos kutatás-fejlesztés továbbra is nélkülözhetetlen marad.

allegro.jpg

Az ALLEGRO kísérleti gyorsreaktor terve (Forrás: IAEA előadás)

Az ITER fúziós kísérleti reaktor, valamint a 4. generációs fissziós gyorsneutronos reaktorok fejlesztése és jövőbeli ipari alkalmazásra való előkészítése kulcsfontosságú. A Bizottság - a hazánkban is kutatott - ALLEGRO, ALFRED, MYRRHA és ASTRID reaktorok, valamint a moduláris kisreaktorok fejlesztésének jelentős előrehaladásával számol a következő időszakban. A Jelentés felhívja rá a figyelmet, hogy a nukleáris tudás és kompetencia fenntartása alapvető fontosságú.

iter.jpg

Az ITER fúziós reaktor építése (Forrás: FFE)

Szólj hozzá!

„Atomausstieg? Nein, danke.”

2016. március 18. 22:59 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Magyarországon - a hazai híradások tükrében - sokan gondolhatják azt, hogy az „Energiewende” („zöld fordulat”) ügyében teljes a konszenzus Németországban. Pedig valójában sokkal árnyaltabb a helyzet. Legutóbb épp a Frankfurter Allgemeine Zeitung a fukushimai baleset évfordulóján tette mérlegre a német kormány döntését: miért nem terjed jobban, miért nem népszerűbb az „Energiewende” a nagyvilágban?  A cikk címe: „Atomausstieg? Nein, danke.” (A zöldek „Atomenergia? Nem, köszönjük!” szlogenje után szabadon „Kiszállni az atomenergiából? Nem, köszönjük!”)

A lap úgy látja, Németország meglehetősen magára maradt az atomerőművek bezárásával, a kezdeti rémület után más nem követte a német modellt.

A német kormányzat 2011-ben, a fukushimai balesetet követően azt tűzte ki célul, hogy 2022-ig teljesen megszűnik az atomenergia felhasználása az országban. A fukushimai baleset után sebtiben bezárt idősebb német blokkok mellett a többi nukleáris egység (jelenleg 8 blokk) üzemben maradt. Amíg 2011-ben a német áramszükséglet 23 százalékát biztosították atomerőművek, addig az arány 2015-ben még mindig 14 százalék volt – vagyis Németország áramellátásában a „zöld fordulat” ellenére a mai napig jelentős szerepet játszanak a nukleáris létesítmények. Például a Grohnde atomerőmű a minap döntött rekordot – az 1984 óta működő blokk fennállása óta 350 milliárd kWh villamos áramot termelt. Ahogy a németek mondják: „Stromerzeugungsweltmeister” (áramtermelő világbajnok), hiszen ennyi áramot eddig egyetlen blokk sem volt képes előállítani a világon. Csak, hogy érzékeltessem, mekkora mennyiségről van szó: a 350 TWh (=350 milliárd kWh) Magyarország éves fogyasztásának kb. nyolcszorosa! A Frankfurter Allgemeine Zeitung szóvá is teszi, hogy Fukushima óta a sajtóban nem lehet olvasni ilyen és ehhez hasonló „győzelmi jelentéseket”. Pedig a tények ettől még tények maradnak.

akw_grohnde.jpg

Grohnde atomerőmű (Forrás: E.ON)

A FAZ cikke kiemeli: ha nő az atomenergia szerepe a jövőben, kevesebb káros gáz (pl. szén-dioxid) kerül a bolygó légkörébe. Jelenleg 65 atomerőművet építenek a világban, a legtöbbet Kínában – 2020-ban már 58 GW atomerőművi kapacitás áll majd az ázsiai országban rendelkezésre. A német lap szerint ezzel Kína növeli az ellátásbiztonságot, ráadásul olcsón és tisztán tud áramot termelni a nukleáris létesítményeiben, nem úgy, mint a szénerőművekben. Oroszország, India, az Egyesült Államok és Dél-Korea mellett olyan országok is építenek reaktorokat, ahol eddig még nem is létezett atomerőművi villamosenergia-termelés (pl. Egyesült Arab Emirátusok, Fehéroroszország), ráadásul a FAZ szerint Japánban is fokozatosan újranyitják a korábban leállított erőműveket. A neves német lap rámutat, hogy miközben Németország mellett Svájc és Belgium is tervbe vette a nukleáris létesítmények bezárását (bár ott nem tettek olyan határozott és gyors lépéseket, mint Németországban), Csehország, Finnország, Litvánia, illetve Magyarország is a kapacitásfenntartás vagy bővítés politikáját képviselik, hasonlóan Nagy-Britanniához és akkor még nem beszéltünk az „új belépőkről”: Törökországról és Lengyelországról.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a zöldek arra próbálják meg rávenni Berlint, érjék el azt, hogy a szomszédos országok is bezárják nukleáris létesítményeiket, illetve ne építsenek újakat, mivel az a zöldek szerint úgysem térülne meg. Miközben azonban a németek úgy gondolják, elérkezett az idő a létesítmények leállítására, máshol inkább az üzemidő-hosszabbításon törik a fejüket. Nem véletlenül – hiszen Európában nagyon sok tagállam esetében meghatározó az atomenergia szerepe az áramellátásban: Franciaországban 76 százalék(!) az arány, Magyarországhoz hasonlóan Belgiumban, Szlovákiában és Ukrajnában is atomerőművek adják a hazai termelés felét (nálunk az import magas aránya miatt az áramfelhasználáson belül az atomenergia részesedése 36 százalék), Svédország esetében 42 százalék az atomenergia részesedése, de Finnország, Svájc, Csehország, Szlovénia és Bulgária esetében is meghatározó (kb. 30 százalék) mértékű.

A német lap úgy látja, nagyon sok ország esetében nem járható a „német út”. Külön kiemeli, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) sem támogatja az atomerőművek bezárását. Már csak azért sem, mivel a nemzetközi szervezet szerint az atomenergia járul hozzá leginkább a klímavédelmi célok teljesüléséhez.

Az IEA úgy számol, a klímapolitikai célok teljesítése érdekében 2050-ig meg kellene duplázni, 396 GW-ról 930 GW-ra növelni a beépített nukleáris kapacitást, így biztosítani lehetne, hogy növekvő fogyasztás mellett is a részaránya a jelenlegi 11 százalékról 17 százalékra emelkedjen. Persze mindennek csak akkor van értelme, ha a nukleáris szakma felelősségteljesen jár el – szigorítja a követelményrendszert, betartja az ütemtervet, nem lépi túl a tervezett projektköltségvetést, erősíti a biztonsági előírásokat, a projekteket megfelelően „társadalmasítja” és időben dönt a nukleáris hulladék elhelyezéséről.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke az „Energiewende” problematikájának csak egy szűk szegmensével foglalkozik, technológiai kérdésekkel például egyáltalán nem. Nem taglalja például a rendszerszabályozás és az ellátásbiztonság problémáit, vagy azokat az európai szinten jelentkező szindrómákat, ahogy a német megújuló támogatási rendszer eltorzítja az egész európai árampiac folyamatait, és a sok időjárásfüggő megújuló forrás, valamint a Németországon belüli észak-déli átviteli hálózati fejlesztés késése (a „Stromautobahn” hiánya) nehézséget okoz az országon belül és kívül egyaránt. Önmagában az, hogy a neves Frankfurter Allgemeine Zeitung szembesíti az olvasóit azzal, hogy a német energiapolitikai pályát kevesen követik, felhívja a figyelmet a koncepció néhány fontos gyenge pontjára. Nem vagyok egyedül azzal a meggyőződésemmel, hogy nem a német út a fenntartható megoldás a villamos energetikai problémáink orvosolására, mert önmagukban az időjárásfüggő megújulók nem adnak egy biztonságos, stabilan működő villamosenergia-rendszert. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság igényli az alapterhelést lefedni képes atomerőműveket, az ingadozó megújulók mellé pedig elengedhetetlenek lennének a nagy kapacitású villamosenergia-tárolók, melyek ma ipari léptékben, a szükséges mennyiségben nem állnak rendelkezésre. Vajon ezek hiányában az "Energiewende" nem a konvencionális energiahordozókról a megújulókra való átállás programja helyett a nagyobb földgázimport-függőségre való átállás programja lesz? Az Északi Áramlat gázvezeték kapacitásának megduplázására vonatkozó német terv sokkal inkább az utóbbi opció képét vetíti előre. 

nord_stream.jpg

Északi Áramlat 2 gázvezeték (Forrás: strategic-culture.org)

3 komment

Fukushima 5 – következmények a nukleáris biztonságra

2016. március 11. 10:57 - Prof. Dr. Aszódi Attila

5 éve történt a nagy Tohoku földrengés és a fukushimai atomerőmű vesszőfutása az idővel, a természeti kihívásokkal, és a biztonsági hiányosságok következményeivel.

Mindnyájunknak az agyába égtek azok a képsorok: hatalmas, hömpölygő árhullám, ami nem kímél házat, iskolát, magával sodor autót, embert, jószágot. Ma öt éve történt Japán történetének egyik legnagyobb katasztrófája, melynek során rendkívüli erejű – a Richter skálán 9-es erősségű – földrengés okozott szintén rendkívüli méretű cunamit. A szökőár végigsöpört az epicentrumhoz közeli partszakaszokon, néhol 30 méter feletti hullámmagasságot is elérve. A földrengés és a cunami hatására mintegy 127.000 épület vált a földdel egyenlővé, és további csaknem egymillió épület (!) sérült meg valamilyen mértékben. Kb. 100 darab, ilyen esetekre tervezett cunami óvóhely semmisült meg, a 2015. márciusi adatok szerint az áradásban csaknem 16.000 ember vesztette életét, hatezren megsérültek, és még mindig több mint 2500 embert tartanak számon eltűntként. Több mint 200.000 ember él ideiglenes vagy új otthonban, eredeti lakóhelyéről kitelepítve.

hajo.jpg

Forrás: www.bt.com

Sokunknak azonban azok a képsorok is örökre megmaradnak, amikor élő adásban láttuk felrobbanni a fukushimai atomerőmű három blokkjának reaktorépületét is. Az áradás ugyanis a tengerparton elhelyezkedő hatblokkos atomerőművet sem kímélte: a cunami következtében megszűnt a blokkok hűtése és elszakadtak az áramforrásoktól is. Az atomerőmű nem volt képes kezelni a hosszú távú teljes feszültségkiesést, megfelelő súlyosbaleset-kezelési rendszerek hiányában a cunamit követően néhány órával megsérültek a reaktorok, azok üzemanyaga megolvadt, és átolvasztotta az üzemanyagot magában foglaló nyomástartó edényt, az ún. reaktortartályt is. Az üzemanyag sérülése és az azt követő folyamatok során nagy mennyiségű hidrogéngáz keletkezett, ami az elkövetkező napokban az 1. és 3. blokk reaktorépületében felrobbant. A 3. blokkon keletkezett hidrogén egy közös csővezetéken keresztül a 4. blokk reaktorépületébe is átszivárgott, ahol szintén robbanás történt. A 2. blokk védőépülete, az ún. konténment a hűtés hiánya miatt kialakult nagy nyomás miatt sérült meg. A baleset a Csernobil óta bekövetkezett legsúlyosabb atomerőművi esemény, és ahhoz hasonlóan 7. szintű besorolást kapott a hétfokozatú Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán. A telephelyen a mai napig küzdenek a helyreállítási feladatokkal. A reaktorok biztonságos leállított állapotban vannak, de a nehéz sugárzási körülmények és a komplikált műszaki helyzet miatt sok évig eltart még a sérült üzemanyag kiemelése és biztonságos tárolóba helyezése.

fa.jpg

Forrás: Yasuyoshi Chiba/AFP/Getty Images

A baleset következtében jelentős mennyiségű radioaktív anyag került a környezetbe, a reaktorok körüli védőépületeknek, valamint az eltérő technológiának köszönhetően azonban ez így is kb. a csernobili kibocsátás egytizede. Mivel a japán hatóságok – a nehéz körülményekhez képest – igen gyorsan reagáltak az eseményre az érintett lakosság kitelepítésével, valamint egyes termények fogyasztásának betiltásával, a baleset egészségügyi hatásai a lakosságra nézve jelentősen alatta maradnak a csernobili baleset hatásainak. A fukushimai baleset miatt nem következett be sugárbetegség miatti haláleset, és várhatóan a jövőben sem lehet majd kimutatni a lakosság körében a korlátozott többletdózis esetleges hatásait. (A statisztikai elemzések szerint ugyan a leginkább érintett lakossági csoportokban megnőhet egyes rákos megbetegedések száma, ezek azonban nem lesznek kimutathatók a lényegesen nagyobb számú megbetegedés között, amelyek a fukushimai kibocsátástól függetlenül is bekövetkeznek.)

munkas.jpg

Forrás: www.cnn.com

A baleset előtt 54 energiatermelő reaktor üzemelt a szigetországban. A balesetet követően a japán atomerőművi blokkokat fokozatosan leállították alapos biztonsági felülvizsgálat céljából. A japán nukleáris biztonsági hatósági és engedélyezési rendszert megreformálták, új biztonsági követelményeket állítottak az erőművek és az azokat működtető villamos társaságokkal szemben. Japán 2011-et követően atomerőművi villamosenergia-termelés nélkül maradt, a reaktorok átvizsgálása és a biztonságnövelő intézkedések megvalósítása sok időt (és pénzt) igényelt. Az első reaktor, amit visszakapcsoltak a hálózatra a Sendai atomerőmű 1. blokkja volt 2015 augusztusában, amit nemsokára az erőmű 2. blokkja, idén tavasszal pedig a Takahama atomerőmű két blokkja követett. Utóbbiak jelenleg ideiglenesen ismét állnak egy bírósági döntés következtében.

A baleset nem csak Japán nukleáris iparára hatott ki. Közvetlenül a balesetet követően – az egyébként is erősen antinukleáris gondolkodású – Németország is leállított nyolcat 17 üzemelő reaktora közül, és elhatározta az atomerőművek 2022-ig történő fokozatos kivonását.

Az országok nagy része azonban nem mondott le az atomerőművi villamosenergia-termelésről, ehelyett a működő atomerőművek biztonságának felülvizsgálata, és – ha szükséges, – annak növelése mellett döntöttek. Nem ez volt az első ilyen biztonsági felülvizsgálat a nukleáris történelemben: minden komolyabb esemény hosszabb távon a nukleáris biztonság növeléséhez vezetett, hiszen az iparág igyekszik tanulni a korábban elkövetett hibákból. Az 1979-es amerikai TMI-2 baleset például az atomerőművet üzemeltető személyzet oktatásának, képzésének jelentős javulását eredményezte világszerte, ekkor vált ismertté a biztonsági kultúra fontossága, és új biztonsági elemzési módszereket vezettek be, amelyek ma az eszköztár elengedhetetlen részét képezik. Az 1986-os csernobili baleset még jelentősebb következményekkel járt: azt követően kezdődött meg a korábbiaknál jóval biztonságosabb, passzív biztonsági rendszereket is felvonultató III. generációs atomerőművek fejlesztése, hangsúlyt kapott a lakosság védelme és a nemzetközi gyorsértesítési rendszer. Emellett nagyon sokat fejlődött a nukleáris biztonság nemzetközi szabályozása is, többek között ekkor hozták létre a korábban már említett Nemzetközi Nukleáris Eseményskálát (International Nuclear Event Scale - INES) a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) égisze alatt, de számos további nemzetközi egyezmény is született a nukleáris balesetek megelőzésével, kezelésével, vagy következményeik felszámolásával kapcsolatban.

A fukushimai balesetet követően az Európai Unió is elrendelte az összes üzemelő és épülő atomerőművi blokk biztonságának újraértékelését a fukushimai események tükrében. Ez volt az ún. stressz-teszt, amelynek keretében vizsgálták a reaktorok tervezési alapjának megfelelőségét, azok felkészültségét a természeti katasztrófák ellen és a súlyos balesetek következményeinek enyhítésére.

Akkor, 2011 végén és 2012 elején magam is részt vettem a nemzetközi összefogásban, az Európai Unió felülvizsgálati szakértői csoportjának tagjaként vizsgáltam az egyes atomerőmű üzemeltető országok beszámoló jelentéseit, valamint értékeltem több környékbeli ország nukleáris létesítményei esetében a követelményeknek való megfelelést. A hazánkban Célzott Biztonsági Felülvizsgálat néven zajlott ellenőrzés megállapította, hogy a jelenlegi paksi blokkok tervezési alapja megfelelő, és hogy azokban számos szükséges biztonságnövelő intézkedést már Fukushima előtt megvalósítottak vagy elhatároztak. A stressz-teszt során azonosított javítóintézkedések elvégzését szintén megkezdték. Biztonságnövelő intézkedéseket gyakorlatilag minden európai atomerőműben elhatároztak.

A baleset következményeként a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is átvizsgálta saját követelményeit, és hasonlóan tett az európai országok nukleáris hatóságait tömörítő WENRA (Western European Nuclear Regulators Association) is. Ezek a változtatások immár a hazai szabályozásban is megjelentek: az Országos Atomenergia Hivatal például az új blokkokra vonatkozó, 2014-ben megjelent követelményrendszerbe már eleve beépítette a fukushimai baleset tanulságait, ami biztosítja, hogy az új paksi blokkokban ne történhessen a fukushimaihoz hasonló baleset, ugyanakkor arra is garancia, hogy az erőmű építője a tervezés kezdeti fázisától kezdődően vegye figyelembe a fukushimai tapasztalatokat és olyan erőművet építsen, ami a szigorú új követelményeknek megfelel, és képes ellenállni a különböző szélsőséges külső és belső veszélyeknek.

Az atomerőmű üzemeltetők világszervezete, a WANO új ellenőrzési programokat indított annak érdekében, hogy az atomerőművek üzemeltetéséhez legjobban értő szakemberek rendszeres időközönként ellenőrizzék az összes erőművet, és kiszűrjék az esetleges üzemeltetői hiányosságokat, valamint segítsék, hogy a „jó gyakorlatok” elterjedjenek, a „rossz gyakorlatok” pedig feltárásra és felszámolásra kerüljenek.

A nukleáris ipar nem felejti, nem felejtheti el Fukushimát. Ez olyannyira így van, hogy a korszerű nukleáris biztonsági követelmények figyelembe veszik a fukushimai tapasztalatokat. Következetesen elvárják, hogy az erőmű méretezve legyen minden releváns külső és belső veszélyeztető tényezőből kiinduló kezdeti eseményre. Megkövetelik, hogy a biztonsági rendszerek megtöbbszörözve és eltérő technológiákkal is (azaz redundáns és diverz módon) képesek legyenek ellátni a funkciójukat, az egyes biztonsági rendszerek térben el legyenek választva, hogy a több rendszert érintő közös okú hibák lehetőségét el lehessen kerülni. Az új alapelvek és követelmények beépültek a nemzetközi és hazai szabályozásba. Ennek következtében az új építésű blokkok tervezésénél Fukushima tapasztalatait kötelező figyelembe venni, nem lehet „fapados atomerőművet” építeni. Fukushima tapasztalatai már a magyar követelmények összeállításánál és a Paks-2-re vonatkozó megvalósítási szerződés előkészítésénél a rendelkezésünkre álltak, így magától értetődőn a 12,5 milliárd eurós költségkereten belül minden olyan biztonsági rendszer megtervezésre és megépítésre fog kerülni, ami alapján a paksi új blokkok meg fognak felelni a legszigorúbb nemzetközi követelményeknek is. A biztonság az atomerőmű alapáras kelléke, nem valami extra „fícsör”.

Ahogy arról a napokban az Inforádiónak adott riportban is beszéltem (részletek itt és itt), mind a magyar-, mind az uniós szabályozás figyelembe veszi a fukushimai baleset tapasztalatait is. A magyar nukleáris szabályozás korszerű. Az új blokkokra vonatkozó biztonsági előírásokat tartalmazó követelmények is nemzetközi dokumentumokra épülnek. Épp ezért az új paksi blokkok a jelenleg elérhető legbiztonságosabb, ún. 3+ generációs, „Fukushima-álló” technológiát képviselik. A legmodernebb elvárásoknak megfelelően passzív és aktív biztonsági rendszerekkel is fel lesznek szerelve. Az aktív – villamosenergia-betáplálással és/vagy szivattyúkkal, külső energiaforrással üzemelő – biztonsági rendszerek a tervezési alapba tartozó üzemzavarok esetén felelnek a reaktor biztonságos leállításáért és hűtéséért. A biztonsági berendezésekből több, egymástól térben elválasztott párhuzamos rendszert is kialakítanak, így tovább csökkenthető annak az esélye, hogy egy külső veszélyforrás egyszerre tegye üzemképtelenné az összes rendszert.

Súlyosabb üzemzavarok, balesetek esetére a tervezési alapot kiterjesztjük, ekkor passzív biztonsági rendszerekre támaszkodhatunk, amelyek külső energiaforrás vagy hajtóanyag nélkül is képesek ellátni feladatukat. A biztonsági rendszerek megfelelő kombinációja lehetővé teszi, hogy – az úgynevezett mélységi védelem elvének (angolul defence in depth) következetes alkalmazása mellett – ha az üzemzavari rendszerek valamilyen okból nem tudnák ellátni feladatukat és az események súlyosabbá válnak, akkor helyettük más, független rendszerek veszik át a szerepet.

Természetesen az emberi tényezőt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen az operátor is hibázhat. Az automatizált, korszerű és jó minőségű irányítástechnikának köszönhetően viszont ez a kockázat csökkenthető. Az operátorok speciális kiválasztási folyamat után egy részletes képzési és vizsgáztatási programban vesznek részt, amelynek az utolsó szakaszában fontos szerepet játszik majd az a teljes léptékű blokkszimulátor, ami az új blokkok üzembehelyezése előtt két évvel rendelkezésre kell álljon a telephelyen, és azon az operátorok nem csak a normál üzemviteli teendőket, hanem az üzemzavarok és balesetek széles spektrumának kezelési műveleteit is gyakorolhatják.

A magyar nukleáris szakma komoly hagyományokkal bír, több évtizednyi tapasztalatot gyűjtöttünk össze az orosz technológiával működő atomerőművi blokkok üzemletetésében. Erre a tapasztalatra építve kiemelkedő biztonsági színvonalú új, 3+ generációs blokkokat építhetünk a paksi telephelyen. De a projektben résztvevő minden szakembernek emlékeznie kell a fukushimai tanulságokra.

64 komment

Paks II. új mikroszeizmikus mérőhálózata is érzékelte az indonéz földrengést

2016. március 03. 16:36 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Ahogy több hírforrás is beszámolt róla, a tegnapi napon nagy erejű tenger alatti földrengés történt Indonézia közelében, melynek ott sajnos halálos áldozatai is voltak. Cunami szerencsére most nem követte a rengést.

A Paks II. projekt keretében zajló Földtani Kutatási Program egyik feladata, hogy olyan monitoringhálózatot építsen ki és működtessen hosszú távon, ami az egészen kis, telephely körüli földrengéseket is képes detektálni.

A földrengések helyét a szeizmikus hullámok regisztrálásával lehet meghatározni.  A mikroszeizmikus monitorozás célja a kisebb mikrorengések megfigyelése és a hipocentrumok nagy pontosságú meghatározása Paks 100 km-es környezetében. Ez az atomerőmű telephelyvizsgálatának és -értékelésének folyamatában az egyik leghangsúlyozottabb szeizmológiai elem. A Paksi Atomerőmű telephelyének mikroszeizmikus monitorozása 1995-ben kezdődött, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség javasolataival összhangban egy korszerű, digitális szeizmológiai állomáshálózatot telepítettek. A mikroszeizmikus monitorozás folytatása, a meglévő mérőhálózat korszerű szinten tartása mind a működő atomerőmű, mind az új blokkok miatti telephely értékelés szempontjából fontos kötelezettség. A modern méréstechnika lehetővé teszi, hogy a Földtani Kutatási Program keretein belül üzembe helyezett 5 nagy érzékenységű lyukszeizmográffal kiegészítve a jelenleg működő hálózatot, annak érzékenységét az eddiginél alacsonyabb magnitúdó tartományba vigyük.

A napokban üzembe helyezett 5 darab mikroszeizmikus mérőállomás a Paks II. atomerőmű telephelyének 30 km-es körzetében található. A PKB1 mérőállomás Előszálláson, PKB2 mérőállomás Akasztón, a PKB3 mérőállomás Császártöltésen, a PKB4 mérőállomás Kölesden, míg a PKB5 mérőállomás Pusztahencsén került beüzemelésre.

img_3094_b.jpg

A pusztahencsei szeizmikus mérőállomás fotója (Fotó: MVM Paks II. Zrt.)

Ezek az új mérőállomások olyan nagy érzékenységűek, hogy a tőlünk nagy távolságban kipattant 2016. március 2-i szumátrai földrengés hatását is képesek voltak érzékelni. Habár a rendszer még a beüzemelés fázisában van, de a mérési eredmények bárki számára elérhetőek Magyarország Földrengési Információs Rendszerének honlapján. Ezek az adatok most is és a jövőben is folyamatosan nyilvánosak lesznek.

eloszallas_20160302.gif

Az előszállási PKB1 mikroszeizmikus mérőállomás digitális adataiból generált szeizmogram (Forrás: HUN-Reng)

A korábbi vizsgálati eredmények és a most zajló Földtani Kutatási Program eredményei egyaránt nagy szerepet játszanak majd abban, hogy a telephely jellemzése elkészüljön és a telephelyengedély megszerezhető legyen.

Szólj hozzá!

Miért NEM alternatívája az épületszigetelés az erőműépítésnek?

2016. február 22. 18:48 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Az elmúlt időben többször is olvastam a magyar sajtóban olyan érvelést, miszerint nincs szükség a Paks II. beruházásra, mert az energiahatékonyság növelésével, az épületek felújításával annyi energiát tudunk megtakarítani, hogy nem is kellene megépíteni a két új paksi blokkot. 

A hvg.hu például két éve úgy számolt, hogy „(…) családi házakban él az ország lakosságának nagy része, 7 millió ember, akik összesen 2,6 milliárd köbméter földgázt használnak el évente, miközben 8,75 millió tonna szén-dioxidot bocsátanak ki a levegőbe. A teljes hazai családi ház állomány éves energia-megtakarítási potenciálja ráadásul duplája a tervezett két új paksi blokk éves energiatermelési potenciáljának. (…)”

 Legutóbb egy zöld politikustól olvastam hasonlót:

– Milyen energiatermelő egységek lehetnének az alternatívái a megépítendő paksi erőműnek?
- A megoldások sorában az első az energiahatékonyság növelése lehetne. Csak azzal akár 10-20 százalékkal csökkenthetnénk az ország energiafelhasználását, ha rendbe hoznánk a lakóházak fűtési rendszereit, s megfelelően szigetelnénk az épületeket.

Újságírók, zöld aktivisták és politikusok rendszeresen elkövetik azt a bakit, hogy összekeverik az energia és a villamos energia fogalmát. Pedig az energetika nem játék: a szakszerűtlen hozzáállás működésképtelen energiarendszerhez vezet. 

A hazai épületek fűtésére vonatkozóan a KSH ad némi útmutatást (ld. a 2. táblát, illetve az ott szereplő adatok alapján készített lenti ábrát). 2008-as adatok szerint a hazai lakóegységek 58%-ában földgázzal, 22,7%-ában szilárd tüzelőanyaggal (fával, szénnel), 16,6%-ában távhővel, 2,6%-ában egyéb energiahordozóval fűtünk.

lakasfutes_ksh_2008.png

Forrás: KSH (2010): A háztartások energiafelhasználása, 2008, p. 4.

Mindezekből nyilvánvaló, hogy ha épületeinket leszigeteljük, korszerűsítjük, akkor földgázt, (legnagyobb részben földgázra épülő) távhőt, fát és szenet takarítunk meg, villamos energiát nemigen.

A nagy lakótömbök hőszigetelési projektjei (a falszerkezet külső szigetelése és a nyílászárók cseréje) tapasztalata szerint a lakások lecsökkent szellőzését mesterséges szellőzéssel, ventilátorok beszerelésével kell orvosolni, ami önmagában kis mértékű villamosenergia-igény növekedést eredményez. Ha a hőszigeteléssel párhuzamosan a világítást is korszerűre cserélik, az abból származó kis mértékű villamosenergia-megtakarítás körölbelül akkora, mint a szellőzőventilátorok többlet áramigénye. Tehát a villamosenergia-felhasználás érdemben nem változik.

Továbbá az alacsony energiaigényű épületek – mind családi házak, mind társasházak – esetében az építtetők egyre gyakrabban döntenek hőszivattyús fűtés mellett. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben az épület fűtését is villamos energia felhasználásával oldjuk meg, azaz az alacsony energiaigényű épületben a mai átlaghoz képest valóban alacsony a fűtési energiaigény, de ezt sokszor épphogy villamos energia felhasználásával elégítik ki.

Ezáltal a zöldek megtévesztő, az energiahatékonyság hívószót tartalmazó kommunikációjával ellentétben az alacsony energiafogyasztású épületek terjedésével nemhogy nem csökken, hanem inkább nő az épületállomány villamosenergia-fogyasztása.

Azt sugallni tehát, hogy az épületek szigetelése kiváltja a Paks II beruházást, súlyos megtévesztés és/vagy megbocsáthatatlan szakmai tévedés.

Az épületek hőszigetelése Magyarországon nem tudja csökkenteni a villamosenergia-felhasználást, mert főként földgáz elégetését takarítja meg, illetve az új, alacsony energiafogyasztású és hőszivattyúval fűtött épületek építése akár a villamosenergia-fogyasztás növekedését is eredményezheti, ráadásul – optimális esetben, vezérelt fogyasztást biztosító GEO tarifa használatával – a rendszerszabályozást is könnyebbé teheti.

Vagyis a zöldek érvelésével ellentétben az energiahatékonyság nem oldja meg a 2020-2030-as évek erőműhiányos gondjait. Az új paksi blokkok, és egyéb erőműépítések segítenek majd ezen igazán.

 

1 komment