Láncreakció

Aszódi Attila információs blogja

Ellentmondásoktól hemzseg a Greenpeace/Candole tanulmány

2016. június 06. 11:15 - Prof. Dr. Aszódi Attila

A múlt héten jelent meg a zöldek egy újabb tanulmánya a Paks II projekt - értelmezésük szerinti - gazdasági elemzéséről. Szerzőnek a Greenpeace most a Candole Partners nevű társaságot bízta meg. Az elemzést több súlyos ellentmondás és hiba terheli.

Tételes problémák a Candole Partners tanulmányával kapcsolatban:

  • A Greenpeace által felkért Candole módszertana pontosan nem követhető vissza, miközben a Rothshild neves, megalapozott, nyilvánosan elérhető LCOE-forrásokat használt (IEA/NEA, német Szövetségi Gazdasági Minisztérium, DECC, EPRI).
  • A Candole hamisan azt a látszatot kelti, mintha Paks II. nem térülne meg, miközben alap villanyár-előrejelzési forgatókönyve 2026-ban 60 euró/MWh körüli, azt követően pedig növekvő árral számol. (A Rothschild tanulmány szerint a Paks II. megtérüléséhez szükséges árszint 50,5–57,4 EUR/MWh az elvárt hozam függvényében.)
  • A Candole a két új paksi blokk termelési paramétereit megtévesztő módon alábecsüli: megalapozatlanul 2027-ben 80%-os kapacitáskihasználtsággal (load factorral) számol, amely évente 1%-ponttal emelkedne 2039-ig. Ne feledjük, a mostani paksi atomerőmű 88-90% körüli éves csúcskihasználási tényezővel működik sok éve, 2015 ez az érték meghaladta a 90%-ot, ami a 15 hónapos kampány bevezetésével tovább fog nőni. A Paks II. reaktorai 18 hónapos kampánnyal is képesek lesznek üzemelni, ami tovább növeli a rendelkezésre állásukat és a kihasználási tényezőjüket. A VVER-1200 a jól kipróbált VVER-440 és VVER-1000 technológián alapul, és további üzemeltetési tapasztalat fog összegyűlni 2025-ig a Leningrád-II és a novovoronyezsi VVER-1200-as blokkok üzemeltetésével kapcsolatban.
  • A Candole különböző forgatókönyveiben félrevezető a francia O&M (operation and maintenance; üzemeltetési és karbantartási) költség adatokkal számolni, már csak azért is, mivel a francia bérek jóval meghaladják a magyar jövedelmeket. A Rothschild tanulmány O&M költségelemzése szakszerű és helyes.
  • Paks II esetében a beruházási időszak alatt esetleg felmerülő költségtúllépésből és csúszásból eredő kockázatok pénzügyi hatásának elemzése érzékenységvizsgálatként megfelelő módon szerepel a Rothschild tanulmányban, ebben a tekintetben sem vet fel új elemet a Greenpeace anyaga.

Módszertani problémák

A tanulmány a villamos energia nagykereskedelmi árának hosszú távú előrejelzésére helyezi a hangsúlyt, azonban már az elején igen meredek feltételezéssel él. Abból indul ki, hogy az erőműberuházók a jövőben nem a hosszú távú határköltségük, azaz változó költségeik és beruházási költségeik összege alapján fognak erőműépítésről dönteni, ezt az elméletileg jól megalapozott koncepciót szerinte a gyakorlat nem támasztja alá. Ennek okaként azt hozzák fel, hogy amint az erőmű megépült, az már úgyis "elsüllyedt költség" (ld. 6. oldal), így az erőművek ma is kénytelenek így működni. Valójában ugyanis ezt mondja azzal, hogy a Rothshild hosszú távú határköltség alapú villamosenergiaár-előrejelzésének módszertanát helytelennek nevezi. A tanulmány a 6. oldalon fogalmazza ezt meg:

“We believe that the long term marginal cost methodology is not the appropriate methodology for developing power price forecasts. This methodology relies on a key assumption that, in the long run, the market must on average produce a power price which allows the construction of new power plants. This means that in addition to fuel and O&M (i.e. short term marginal) costs, the price must also allow investors to recover their investment costs, including the cost of capital.”

A Candole Partners ezért a rövid távú határköltséget (az erőmű változó költségeit) tekinti mértékadónak, ami addig helyes, amíg a merit ordert (a villamosenergia-piac kínálati árgörbéjét) felállítja. A pusztán változó költségek alapján készített árelőrejelzés azonban csak a rövid távú árelőrejelzésekhez megfelelő, hiszen a már megépült erőművek tényleg változó költség alapon áraznak, ugyanis minden egyes forint, amit a működésükkel a változó költségek fölött tudnak termelni, az a befektetett tőke (capital expenditure/capex) megtérülését növeli. A jelenlegi villamosenergia-piac kínálati görbéje így valóban kizárólag a változó költségek alapján épül fel.

Határköltség: A határköltség a mikroökonómiai termeléselméletben egy „nagyon kicsi” pótlólagos jószágegység kibocsátásából eredő költség. A határköltségfüggvény (határköltséggörbe) definíció szerint az összköltségfüggvény első deriváltja. A határköltség jele az angol „marginal cost” (határköltség) alapján MC. 

Változó költség: Változó költségnek (variable cost) hívja a mikroökonómiai termeléselmélet és a vállalatgazdaságtan egy vállalat azon költségeit, amelyek függnek a kibocsátástól. Az erőművek esetén  változó költség az a költségelem, ami a megtermelt villamos energia mennyiségével arányos, pl. az üzemanyag költség, hűtővíz költség, illetve bizonyos anyagköltségek.

Állandó költség: Állandó vagy fix költségek alatt a mikroökonómia és a vállalatgazdaságtan egy vállalat azon költségeit érti, amelyek nem függnek a kibocsátás mértékétől.  Az erőművek esetén az állandó költség tipikusan a beruházási és tőkeköltség, vagy éppen az üzemeltetők bérköltsége, amelyek nem függenek attól, hogy az adott üzemi évben az erőmű mennyi villamos energiát termelt.

Az állandó költségek és a változó költségek összege a vállalat összköltségével egyenlő. Erőműveknél egységnyi villamos energiára (1 kWh-ra vagy 1 MWh-ra) vetített állandó és változó költségek összegét nevezzük fajlagos villamosenergia-termelési egységköltségnek (Ft/kWh vagy EUR/MWh).

De mi a helyzet hosszú távon?

Hosszú távon azonban az erőművek beruházásáról a változó költségek és tőkeköltség együttese alapján hoznak a beruházók döntéseket. Erőművet pedig építeni kell, hiszen az igények kielégítése egy olyan piacon, ahol a régi kapacitásokat le kell állítani, csak úgy lehetséges, ha új kapacitások is épülnek. Itt a potenciális technológiák közötti döntésnél a hosszú távú költségek és árak összevetése alapján lehet döntést hozni. A költségek tekintetében az élettartamra átlagolt átlagos villamosenergia-termelési egységköltség (LCOE) a nemzetközileg elfogadott egyik módszer. Hosszú távú árelőrejelzéshez a hosszú távú határköltségekkel dolgozó, Rothshild által is használt módszertan a megfelelő.

Az árelőrejelzésről

Az árelőrejelzésnél egyébként a Candole Partners kicsit szelektíven értelmezte az inputlehetőségeket. Ismert, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (OECD IEA) által évente kiadott World Energy Outlook kiadványban évek óta három szcenárió szerepel: a New Policies, a Current Policies és a 450 Scenario (utóbbi a legzöldebb, és a légköri CO2-koncentráció 450 ppm-ben való korlátozását célozza). A Candole Partners érdekes módon csak a New Policies és a Current Policies feltételezéseit használta fel, a legzöldebbet nem. 

Persze az OECD IEA 450 Scenario inputjainak elhagyása torz zöld szemüvegen keresztül "érthető", hisz ebben a modellben olyannyira magasra emelkednek a CO2-költségek, hogy a világ atomerőművei bőségesen megtérülnek. És hát ugye a Greenpeace valószínűsíthetően nem olyan tanulmányt rendelt, aminek ezt kellett volna kihoznia. Bár ez felveti azt a kérdést, hogy a Greenpeace és/vagy a megbízásából dolgozó elemző nem tartja fontosnak a klímavédelem ma nemzetközileg elfogadott keretrendszerét? Én szilárdan hiszem, hogy a légkör szén-dioxid koncentrációját nem szabad 450 ppm fölé engedni, ez ma az egyik legnagyobb kihívás. Kár, hogy a most prezentált Greenpeace tanulmányban a zöldek környezetvédelmi elkötelezettsége megbicsaklani látszik.

Na de nézzük az eredményeket, ezek tehát kizárólag a változó költségek alapján kalkulált értékek. (Emlékezzünk, a Rothshild elemzése szerint Paks II. megtérüléséhez 2025-öt követően minimum 50-57 euró/MWh-s villamosenergia-ár szükséges).

A Candole Partners villamosenergiaár-előrejelzése; Forrás: Candole Partners (2016): NPP Paks II., Economic feasibility, Impact on Competition and Subsidy Costs, p. 9.

A Greenpeace megbízásából készített alap forgatókönyv szerint („Base” elnevezésű, kék vonal, OECD IEA New Policies szcenárió alapján) Paks II. megtérül! E szerint 2026-ban már 60 euró/MWh-s árra számíthatunk, ami ezt követően tovább nő, 2040 után pedig a tanulmány leírása szerint változatlan marad, azaz innentől kezdve 76-77 eurós árral számolhatunk.

Ne feledjük, a Candole partnerei elemzésében a változó költség alapú ár szerepel, kizárólag erre még nem épülne új gáz, vagy új szénerőmű, hisz ez csak azok változó költségét fedezné. De ha csak a már megépült, jelenlegi erőművek maradnának a rendszerben (a Candole feltételezése szerint minden gázerőmű 59%-os hatásfokkal, ami persze a ma már üzemelő, korábban épült gázerőművekre nem igaz, különösen nem terheléskövető üzemmódban), akkor a számításuk szerint a 2026-os villanyár 60 euró/MWh lesz. Ez pedig már elég ahhoz, hogy az új paksi blokkok megtérülését biztosítsa.

A megtérülés feltételei még kedvezőbbek az OECD IEA Current Policies forgatókönyve alapján készített, zöld vonallal jelzett ("High" elnevezésű) forgatókönyv esetén.

Összefoglalóan megállapítható, hogy bár olyan feltételezéseket tettek a tanulmány készítői, melyek a valóságtól eltérnek, és a Paks II. projekt megtérülése szempontjából hátrányosak, mégis azt mutatják a fenti ábra szerinti kék és zöld forgatókönyvek, hogy a Paks II. projekt megtérül azon költségadatok és teljesítménykihasználási tényező mentén, melyek a mi saját számításainkból adódtak. Ha már az atomenergiát ellenző Greenpeace megbízásából készített villamosenergia árszámítás is a Paks II. megtérülését mutatja, akkor nem járhatunk rossz úton.

Egy kis gázerőművi költségelemzés

Merüljünk el kicsit jobban a várható áramtermelési költségek és piaci árak elemzésében, hiszen a matek egyébként nem olyan bonyolult. Néhány évtizedes távlatban az észak-amerikai kitermelésű földgáz tekinthető az orosz és közel-keleti kitermelésű földgáz versenytársának, a gázárazás így vélhetően ehhez fog igazodni, ezért vegyük most alapul az észak-amerikai gázárakat.

Az amerikai Henry Hub gáztőzsde "futures" árai alapján tételezzük fel, hogy az észak-amerikai gázt 2025-ben 3-4 USD/MMBtu áron lehet megvásárolni. Ehhez jön 4 dollár szállítási költség (LNG formájában szállítják Európába), ez így együtt 7-8 USD/MMBtu, átszámítva 24-27 euró/MWh. Átlag 55%-os hatásfokkal számolva ez 44-49 euró gázerőművi tüzelőanyag-költség. Ehhez jön 8 euró CO2-költség (20 euró/tCO2 szén-dioxid ár feltételezésével), 1 euró vegyszerköltség, máris 53-58 euró/MWh gázerőművi egységköltségnél járunk, s még nem számoltunk üzemeltetési költséggel (munkaerő) és tőkeköltségekkel sem (pedig a gázerőművet is meg kell építeni, ahhoz is kell acél, beton, épület, elektronika stb.). Ne feledjük, ez a fenti önköltség már tartalmazza az amerikai palagáz-forradalom gázárakra gyakorolt hatását, hisz az amerikai gázárnak emiatt feltételeztünk ilyen alacsony, 3-4 USD/MMBtu értéket.

Ez ugye azt is jelenti, hogy ha egy gázerőmű 2025-ben kizárólag a villamos energia eladásából él, akkor ilyen feltételek mellett 53-58 euró/MWh árnál még csak a változó költsége térül majd meg. Az új paksi blokkok a számításaink szerint pedig minden (!) költségelemet figyelembe véve 50-57 euró/MWh LCOE mellett lesznek képesek villamos energiát termelni.

A piacok összekapcsoltsága

A Candole tanulmány azt írja: hazánk a jövőben a közép- és kelet-európai piacon árelfogadó lesz, hisz egyre erőteljesebb lesz a piacok összekapcsoltsága. Ezt írja a 7. oldalon, ahol az árelőrejelzés részleteit taglalja:

„In addition, due to the European Commission’s price coupling initiative (Hungary is coupled with the Czech and Slovak markets, which are in turn coupled with Germany – see www.ote.cz) and an ample interconnection capacity with the neighbouring countries, we assume Hungary will be a price-taker in the Central European coupled market dominated by Germany.”

A tanulmány azon részében viszont, amikor azt elemzi, milyen hatással lesz Paks II. a piacra, s mi a releváns piac Paks II. számára, akkor hirtelen minden megváltozik a tanulmány írói fejében. Korrelációelemzés eredményeként azt kapják, hogy Magyarország nincs is integrálódva a közép-európai piacba, erről a 32. oldalon olvashatunk:

„The calculations above indicate that currently the Hungarian electricity wholesale market should be seen as a separate relevant geographic market for the purpose of evaluating the effect of the Hungarian state investment in Paks II. Despite market coupling, it seems that the Hungarian market is not integrated fully with neighbouring markets and, as a result, price differences persist.”

A Candole vizsgálatának persze a 2025 utáni időszakra kellene vonatkoznia, de a szerzők a jelenlegi körülmények alapján úgy döntenek, hogy hazánk számára 2025-ben és azt követően is a magyar piac lesz a releváns piac, annak ellenére, hogy az árelőrejelzés során ennek pont az ellenkezőjét feltételezték: azt, hogy hazánk a bőséges határkeresztező kapacitás miatt a piacon árelfogadó, azaz integrálódott szereplő lesz. A helyzet az, hogy hazánk valójában már ma is jól integrálódott a közép-európai árampiacba, bőséges határkeresztező kapacitásokkal rendelkezünk, és ez csak pozitív irányba fog változni a jövőben. A Candole-tanulmány tehát itt is ellentmondásba keveredik saját magával.

Találunk azonban olyan pontokat is a Greenpeace által megrendelt tanulmányban, amellyel jómagam is egyet tudok érteni:

  • a tanulmány szerint hosszú távon növekvő gázárakkal és
  • növekvő CO2-árakkal kell számolnunk,
  • s hosszú távon a szénerőművi villamosenergia-termelés önköltsége is nő.

A fenti kijelentések elfogadhatóak, és mindezek elősegítik az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Sőt, akarva-akaratlanul az üzem közben szén-dioxid-mentes villamosenergia-termelő atomerőművek piaci helyzetét is javítják.

Összességében azonban újra egy olyan zöld tanulmányt látunk, ami bővelkedik hibákban, inkonzisztenciában és készítésénél nem követték a tudományban elfogadott módszereket, pl. a számítások nem reprodukálhatóak, mert az ehhez szükséges adatokat a szerzők nem közölték. Ahogy korábban többször elmondtam, egy ilyen projekt megtérülése három alapvető tényezőtől függ:

  1. az erőmű milyen önköltségen lesz képes villamos energiát előállítani;
  2. évente mennyi villamos energiát fog termelni, vagyis milyen lesz a kihasználási tényezője;
  3. milyen nagykereskedelmi piaci áron lesz képes a villamos energiát értékesíteni.

Ezekre vonatkozóan a következőket állapíthatjuk meg:

Ad.1: Az önköltség szempontjából nem hoz a Candole tanulmány olyan érvet, ami a Rothshild tanulmányban szereplő értékeket megalapozatlanná tenné.

Ad.2: A Candole éves 80%-os kihasználási tényezőre vonatkozó feltételezése teljesen hibás, az ilyen technológiáknál szokásos 90% körüli értéknél a projekt a Candole számítása szerint is megtérül.

Ad.3: A Candole tanulmányban szereplő reális piaci árprognózisok is megfelelő fedezetet biztosítanak a projekt megtérüléséhez, a fenti feltételek mellett a Candole árelőrejelzései is olyan piaci árakat mutatnak, amelyek az erőmű várható önköltsége fölött vannak.

Érdekes, hogy maga a Candole tanulmány szerzője sem állítja, hogy a Rothschild tanulmány téves következtetéseket vagy megállapításokat tett volna. A projektet folyamatosan támadó hvg.hu-ban közölt interjúban a Candole tanulmány szerzője, Jan Ondřich arra a kérdésre, hogy "Kijelenthető-e, hogy a magyar kormány által igazolásul hivatkozott Rothschild-tanulmány téves következtetéseket és megállapításokat tett?", ezt válaszolta: "Nem, azt hiszem, ez túl erős kijelentés volna."

Ha valaki az új paksi blokkok korrekt gazdaságossági számításai iránt érdeklődik, én magam is (továbbra is) a Rothshild elemzését ajánlom (itt írtam róla), mely alapján továbbra is állítom, hogy a hazánk számára szükséges új paksi blokkok megépítése az ország számára megtérülő beruházás lesz.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://aszodiattila.blog.hu/api/trackback/id/tr468783246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pancho_sanza · www.nst.blog.hu 2016.06.06. 13:12:19

Na de mi van, ha nem lesz terul meg? Akkor a kovetkezo ket generacio hivhatja "aszodizas-nak" a dolgok elbaszasat? Az elkurtuk uj neve az lesz, hogy "elaszodiztuk"?

is 2016.06.06. 13:55:56

Egy egeszen ordas csusztatas van az anyagban:
1. A Rotschild azt mondja, hogy EUR 60 alatt van a megterulesi ar
2. Jon egy anyag, ami hosszasan taglalja, hogy miert van ez az osszeg inkabb 90 felett
3. Mellesleg hoz egy abrat, hogy sose lesz az aramar 90 felett, inkabb 60 es 80 kozott.
4. Erre Aszodi lecsap, hogy aztmondja: "60 alatt megterul, es ok is azt mondjak, hgoy 60 felett lesz"

Nem, Kedves Aszodi Attila, nem terul meg 60 alatt, es ezt mondja mindenki, Onon kivul.

2016.06.06. 15:18:05

@is: Most akkor csak az Aszódi mondja, vagy pl. a Rotschild is?

ortegay 2016.06.06. 18:17:44

Paks2 körüli LMP; greenpeace cirkusz mögött egyértelműen a Westinghouse piaci térnyerésének szándéka áll. Így bombázták demokratikusra Irakot, Afganisztánt, Jugoszláviát.
A Westinghouse társaságban 87 százalékos tulajdonrésszel rendelkező japán Toshiba konszern ramatyul áll a Japán erőművek leállítása miatt.
A Greenpeace ebben a témakörben hiteltelen. Nagy tőkéscsoportok támogatják.
Ahogy az LMP-t is.
Miért a megtérülés a téma? Ma olcsó az áram. És tíz év múlva?
1970-ben már egyszer benyaltuk, hogy nem emelkedik az olaj ára. Pár év múlva a régióban elfogy az energiafelesleg. Akkor pedig emelkednek az árak.
süti beállítások módosítása