Az elmúlt hetekben néhány sajtótermék ismét megpróbálta felmelegíteni a nyáron egyszer már részletesen és alaposan kitárgyalt témát, vagyis a Paks II. atomerőmű telephelye alkalmasságának kérdését. A téma felvetése és újbóli tárgyalásának módja nem meglepő, kampányidőszakban vagyunk.
Aki követi a projekttel kapcsolatos híreket, annak nem fog meglepetést jelenteni ezen blogbejegyzés tartalma, hiszen ezeket az eredményeket már számos helyen, különböző formákban magam is elmondtam, vagy a Projekttársaság egyéb módon nyilvánosságra hozta. Lehet, hogy a bírálók most ébredtek, de mi nem. A telephely földrengés veszélyeztetettségét, és az azt meghatározó neotektonikai jellemzését az elmúlt harminc évben egymásra épülő geológiai, geofizikai, szeizmológiai kutatások, és az azokat megkoronázó, a korszerű elvárásoknak megfelelő, Földtani Kutatási Program eredményei alapján, minden ismeretet integrálva elemeztük és értékeltük.
Mindenekelőtt le kell szögezni: az Országos Atomenergia Hivatal (továbbiakban: OAH) 2017. március 30-án kiadott telephelyengedélye igazolja, hogy Paks II. telephelye a magyar jogszabályi rendszer szerint alkalmas az új atomerőművi blokkok befogadására. Mi több, egyértelműen kijelenthető az is, hogy a Paks II. telephelye a nemzetközi ajánlások szerint is megfelelő az új blokkok megépítésére.
A telephely-engedélyezés a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően több lépésben történt, ugyanis a jogszabályi előírások szerint már a telephelyengedély-kérelem megalapozását szolgáltató telephelykutatási programot is engedélyeztetni kell az OAH-val. Ez az engedélyezési folyamat 2014 folyamán zajlott, majd az OAH által 2014. november 14-én kiadott telephely vizsgálati- és értékelési engedéllyel zárult. A magyar hatóságon kívül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a SEED (Site and External Events Design Review Service) misszió keretein belül vizsgálta a telephely-vizsgálati programot, és azt megfelelőnek találta.
Szakértői munka folyik a telephely közelében feltárt kutatóárokban (Fotó: Paks II. Zrt.)
A telephelyvizsgálati kutatási program végrehajtása 2015-2016-ban zajlott, majd a Paks II. projekttársaság – a kutatások eredményeire alapozva – 2016. október 27-én benyújtotta az OAH-hoz a telephelyengedély iránti kérelmét. Az OAH – az engedélykérelem értékelési folyamatába szakértőket és szakhatóságokat is bevonva – az engedélyt 2017. március 30-án adta ki a projekttársaság részére.
Az engedélyezési eljárás kapcsán az OAH – a törvényi előírásoknak megfelelően – közmeghallgatást tartott Pakson, ahol a Paks II. projekttársaság tájékoztatást adott az engedélykérelem tartalmáról, az elvégzett kutatások és vizsgálatok eredményeiről, valamint válaszolt a résztvevők részéről felmerült kérdésekre. A közmeghallgatást megelőzően, 2016. november-decemberében – a környezetvédelmi engedélyezés során szerzett jó tapasztalatok alapján és a transzparencia jegyében eljárva – a Paks II. lakossági fórumokat tartott a régió három legjelentősebb városában, Pakson, Kalocsán és Szekszárdon, hogy tájékoztatást adjon a helyi lakosoknak a kutatás eredményeiről. A közmeghallgatást megelőzően a szükséges dokumentumok nyilvánosan elérhetőek voltak. (Érdekes módon a mostani kritikusok a hatósági eljárás során nem hallatták hangjukat.)
A program tudományos eredményeinek ismertetésére a Magyar Tudományos Akadémia két alakalommal is rendezvénynek adott helyet, ezek célja a tudományos közvélemény szakmai részletességű tájékoztatása volt. Míg 2016 májusában a kutatási eredmények előzetes eredményeiről volt szó, 2017. május 17-én közvetlenül a telephelyengedély-kérelmet megalapozó legfontosabb információk is ismertetésre kerültek. Az előadások után az érdeklődők kérdéseket tehettek fel, amelyekre a szakértők részletesen válaszoltak. Az előadásokon elhangzottak alapján is egyértelműen kijelenthető, hogy az előadásra felkért – egyébként a kutatási program végrehajtásában érdemi részt vállaló – szakértők nem kerülték el a telephely alatt húzódó aktív vetővel kapcsolatos kérdéseket, sőt, ez a témakör kifejezetten hangsúlyos szerepet kapott mind az elemzésekben, mind a konferencián. Ugyanezen alkalommal ismertetésre került az elvégzett vizsgálatok terjedelme is, így egyértelműen kijelenthető, hogy a telephely alatti terület teljes földtörténetét megismerhettük a kutatások eredményeként, beleértve ebbe természetesen a vetők és általánosságban a telephely földtörténeti negyedidőszaki (az elmúlt 2,5 millió, beleértve ebbe az elmúlt százezer év) történetét is. Szintén ismertetésre kerültek a terület földrengés-veszélyeztetettségét vizsgáló számítási módszerek és azok eredményei is, ami alapján a megfelelő tartalékokkal elvégzett számítások mellett meghatározásra kerültek mind a telephelyre jellemző maximális földrengés-értékek, mind az ebből a szabadfelszínre származtatott vízszintes gyorsulási értékek is, amelyeket az atomerőmű tervezése során annak tervezési alapjában figyelembe kell venni.
A rendelkezésre álló adatok elegendőek, az elvégzett vizsgálatok megfelelőek voltak ahhoz, hogy egyértelműen és minden kétséget kizáróan kijelenthető legyen, hogy bár a telephely alatt húzódó vető aktív, de nem képes a mértékadó földrengés hatására a felszínen a létesítményre veszélyt jelentő szignifikáns elmozdulás létrehozására, vagyis a vető nem kapabilis. A vizsgálatok szerint mértékadó földrengés a telephely közvetlen közelében kipattanó, M5.5-6.0 erősségű földrengés, amely a földfelszínen 0,34g nagyságú vízszintes gyorsulást okozhat, 10-5/év előfordulási gyakoriság mellett. A meghatározott telephelyi jellemzőket – összhangban a jogszabályokkal és a szakma szabályaival – figyelembe kell venni a létesítmény tervezése, építése és működtetése során. A földrengésből származó erőhatásokra tehát az épülő erőművet mérnöki megoldásokkal fel fogjuk készíteni, hiszen a biztonság a legfontosabb egy atomerőmű esetében.
Összességében kijelenthető, hogy a telephely alkalmas a Paks II. erőmű blokkjainak befogadására. Ezt az eredményt adta a sok száz szakember közreműködésével végzett, hatóságok által felügyelt és jóváhagyott vizsgálati program, és a vizsgálatok bázisán lefolytatott telephely engedélyezési eljárás.