Láncreakció

Aszódi Attila információs blogja

Egy eltitkolt és betiltott tanulmány

2019. november 28. 22:47 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Jelen blogposztom a Magyar Nukleáris Társaság mai (2019.11.28-i) szimpóziumán elmondott előadásomhoz kapcsolódik.

Sokszor elmondtuk és leírtuk: a csernobili katasztrófa az emberiség történetének az egyik (ha nem a legnagyobb) ipari katasztrófája. Csernobil katasztrófa. Nem csak a szovjet mérnökök csődje, hanem a kommunista Szovjetunió és a teljes keleti szovjet blokk kommunikációs csődje is. Rengeteg, máig ható és jóvá nem tehető hibával.

A kommunikációs szarvashibák sorában az egyik egy magyar tanulmány betiltása volt.

Ahogy Vujity Tvrtko, az ATV műsorvezetőjének Youtube-on is elérhető riportfilmjében utal rá, 1986-ban készült egy tanulmány, ami a csernobili atomerőmű-baleset lehetséges okait és következményeit boncolta.

kiradiattila_tvrtko.jpg

Pillanatkép Tvrtko ATV-s dokumentumfilmjéből (Forrás: ATV/YouTube, korábbi elérhetősége ez volt)

A tanulmány ugyan az OMIKK (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár) felkérésére készült, és az OMIKK adta (volna) ki, de a tanulmányt valójában műegyetemi kollégák írták: Csom Gyula professzor vezetésével Gács Iván, Bede Gábor, Nagy Mihály és Virágh Elemér tanár urak készítették.

A tanulmány elsősorban műszaki és a hazai környezeti kérdésekkel foglalkozott, az akkor korlátozottan hozzáférhető, korai adatok alapján. Nem foglalkozott, nem foglalkozhatott a csernobili atomerőmű körüli tényleges sugárzási helyzettel, mert ahhoz érdemi adatok akkor nem álltak itthon rendelkezésre. Ugyanakkor kitért a kommunikáció már akkor látható visszásságaira, valamint kritizálta – teljes joggal – a szovjet hatóságok fellépését. Emiatt a tanulmányt – abszolút hibásan, a későbbi félelmeket és találgatásokat felerősítve – kormányilletékesek betiltották.

Én ekkor még gyerek voltam, de később a tanulmány egyik másolati példánya a birtokomba került. Tekintettel arra, hogy a csernobili baleset okai és következményei – sok szempontból – újra az érdeklődés homlokterében vannak, a tanulmány szkennelt változatát itt közzéteszem. Olvassa bárki, akit érdekel. (A tanulmány címlapján a nevem csak azért szerepel, mert sok éve, amikor megkaptam Gács Iván kollégától ezt a másolatot, ráírtam kézzel a nevemet, jelezve, hogy ez most már az én példányom.) Ugyan a címlapon az OMIKK neve szerepel és a szerzők nincsenek rajta feltüntetve, de azt biztosan nem az OMIKK stábja készítette. Ezt akár Csom Gyula professzor, akár Gács Iván meg tudja erősíteni.

screenshot_csernobili_atomeromu_baleset_betiltott_tanulmany.pngA betiltott tanulmány címlapja

Röviden a dolgozatról. Az összesen 110 oldal terjedelmű írás elején szerepel egy általános atomenergetikai áttekintés. Ezt követi a Szovjetunióban működő RBMK reaktorok rövid bemutatása. Benne a szakértők ismertetik az RBMK reaktorok fontos hátrányos tulajdonságát, a pozitív üregtényezőt. Kiemelik a reaktor fő problémáit, úgymint a hermetikus védőépület hiányát, a nagy reaktorzónát, annak bonyolult szabályozását, és ismertetnek egyes, akkor már itthon is elérhető, a csernobili reaktorok kivitelezésének és üzemeltetésének minőségével kapcsolatos kritikákat.

A szerzők elemzik a balesethez vezető lehetséges okokat. Mintegy 20 oldalas terjedelemben foglalkoznak a baleset környezeti hatásaival. Ezen belül a tanulmány általános információkat tartalmaz a kibocsátások lehetséges mértékéről, ismerteti a svéd meteorológiai szolgálat által közreadott terjedés-becsléseket az 1986. április 26. – május 5. időszakra vonatkozóan, valamint a nemzetközi adatok mellett hazai mérési eredmények eredményeit is megadja. A Szovjetunió területére vonatkozó érdemi adatokat nem tartalmazott, nem tartalmazhatott a tanulmány, mert ilyen adatok akkor nem álltak a szerzők rendelkezésére.

Nagyon fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a tanulmány mai szemmel nézve is jó, konzervatív (nem optimista) becslést tartalmat a csernobili baleset magyarországi várható dóziskövetkezményeivel kapcsolatban. Idézem: „A csernobili atomerőmű-baleset hazai következményeiből származó többletsugárzás a következmények teljes kifutásáig integrálva a legexponáltabb helyeken sem lépi túl a személyenkénti 1-1,5 mSv effektív dózisegyenértéket…” Ez egy jó felsőbecslése a hazai dóziskövetkezményeknek, ma is megállja a helyét.

A tanulmány fontos része az a 4,5 oldal, amely a balesethez kapcsolódó tömegtájékoztatást elemzi. Ennek lényegi elemei:

  • A szovjetek első 3 heti kommunikációjának udvarias, de egyértelmű kritikája.
  • A magyar tájékoztatáspolitika bírálata:
    • Néha az volt az érzés, hogy az embereket nem kezelték felnőttként
    • Egy kiegyensúlyozottabb, objektívebb, nyíltabb tájékoztatáspolitika gyakorlása mindenképpen helyeselhető lenne.
  • Nyugati tömegtájékoztató eszközökről: „elsősorban a túlinformálás és félreinformálás volt jellemző”.

 

A tanulmány a tanulságok és lehetséges következmények elemzésével zárul. Ebben a szerzők kiemelik a nukleáris biztonság, biztonsági elemzések fontosságát, külön kitérnek a konténment fontosságára, kiemelik, hogy az új reaktorokat hermetikus védőépülettel kell ellátni. Ez is egy nagyon fontos, abszolút helytálló megállapítás. Előrevetítik az atomenergetikai programok átmeneti megtorpanását, a biztonsági előírások várható szigorodását. Leírják, hogy a NAÜ kezdeményezte az országok közötti nukleáris gyorsértesítési rendszer kialakítását. Ezek is mind olyan elemek, amelyek így 33 év távlatából is helyesek, megállják a helyüket mind a mai napig.

ines_abra1.png

A csernobili baleset után bevezetett Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES skála, forrás: OAH)

Mai szemmel olvasva érdekes a tanulmány legvége, amelyben megjelenik az atomháború veszélye mint aktuális világpolitikai téma. Szerencsére a megváltozott világpolitikai környezetben ezzel a témával ma nem foglalkozunk a napi kockázatok szintjén.

Ahogy az korábban szerepelt, a tanulmányt 1986 nyarán magyar kormányzati illetékesek betiltották, illetve nem engedélyezték annak terjesztését. Egyértelmű álláspontom az, hogy a tanulmány betiltása teljes léptéktévesztés, súlyos hiba volt a magyar hivatalos szervek részéről.

A tanulmányban leírtak ma is helytállóak, helyesek. Ugyanakkor a publikálása egészen biztosan nem befolyásolta volna az 1986 nyarán Ukrajnába vagy más szovjet területre küldött magyar kamionsofőrök munkáját és sorsát. Ez mind a tanulmány tartalma, mind az időzítése alapján kijelenthető.

Ugyan nem szerepel a címlapon napra pontos dátum, de a tanulmányban utolsóként hivatkozott publikáció 1986. június 6-i, tehát biztos, hogy a kéziratot ezt követően zárták le. Bányász Rezső, aki letiltotta a tanulmányt, 1986. július 29-i dátummal írta alá a letiltó levelét; ha azt nem teszi meg, akkor vélhetően ezt követően kezdődhetett volna meg a tanulmány terjesztése.

5 komment

System error – gondolatok a csernobili minisorozatról

2019. június 23. 17:18 - Prof. Dr. Aszódi Attila

System error / rendszerhiba – ez a számítástechnikai kifejezés jutott először eszembe, amikor megnéztem az HBO csernobili balesetről szóló minisorozatát. A film fő üzenetei a véleményem szerint valójában nem is elsősorban a csernobili balesetről és nem is az atomenergiáról, hanem arról a hibás társadalmi / irányítási rendszerről szólnak, ami elvezetett ehhez a szörnyű balesethez. Kötelező „olvasmány” (tananyag) bárkinek és mindenkinek, aki komplex műszaki vagy társadalmi rendszerekkel foglalkozik: minden mérnökhallgatónak és praktizáló mérnöknek, az emberekkel és a társadalommal bármilyen interakcióba kerülő technikai rendszer, berendezés, gép, készülék tervezőjének, gyártójának, üzemeltetőjének. És persze a társadalmi rendszerek irányítóinak, a politikusoknak, helyi és magasabb szinten egyaránt. Mindezt nem azért, mintha az események műszaki/természettudományos illetve időrendi ábrázolása annyira tűélesen pontos lenne a minisorozatban, és nem is ezért, mert mindaz, amit a filmben látunk, a volt Szovjetunióban történik. Hanem azért, mert Csernobil kétség kívül a fejlett társadalom egyik legsúlyosabb, ember által kiváltott katasztrófája, és mindig emlékezni kell rá, tanulni kell belőle, hogy a természet károsodásához és az emberáldozatokhoz vezető komplex eseményeket a jövőben el lehessen kerülni.

Azt is le kell szögezni, hogy műszaki/mérnöki szemszögből azok a fő folyamatok, amelyeket a filmben látunk, nem csak a Szovjetunióban voltak lehetségesek. 1986-ban, ugyanabban az évben szenvedett végzetes balesetet az amerikai Challenger űrrepülőgép, amely balesethez ugyanúgy súlyos műszaki, a biztonsági kultúra hiányosságaihoz köthető események köthetőek. (Ez még akkor is fontos, ha figyelembe vesszük, hogy civilek az űrrepülőgép katasztrófájában nem veszették életüket, és nagy környezetszennyezés ott nem történt.) A japán Fukushima Daiichi atomerőmű 2011-es balesete mögött ugyanúgy a biztonsági kultúra hiányosságai húzódnak meg. És a Boeing 737 MAX repülőgéptípus nemrégiben bekövetkezett, közel 350 ember halálához vezető két balesete okai ugyanúgy a tervezési és hatósági felülvizsgálati folyamat hiányosságaira vezethetők vissza. Bosszantó, utólag sokszor banális hibák, amelyeket különböző társadalmi rendszerek hajlamosak elkövetni, ha a rendszer nem megfelelően, nem megfelelő biztonsági szemlélettel van kialakítva és működtetve. Ezért rendszerhiba mindaz, amit a filmben a balesethez vezető események kapcsán látunk.

A magyar Atomtörvény egyik végrehajtási rendelete, a 118/2011 (VII.11.) kormányrendelettel kihirdetett Nukleáris Biztonsági Szabályzatok hatályos változata a következőt mondja:

2.2.2. Biztonsági kultúra
2.2.2.0100. Az engedélyes szervezet és a beszállító szervezetek vezetőségének minden szinten következetesen és határozottan el kell várniuk és támogatniuk kell az erős biztonsági kultúrához szükséges hozzáállást, valamint biztosítani kell, hogy a munkavállalók felismerjék és megértsék a biztonsági kultúra kulcsfontosságú szempontjait. Ezt többek között úgy kell megvalósítaniuk, hogy nem támogatják a túlzott magabiztosságot, valamint ösztönzik a nyitott jelentési kultúrát és az olyan kérdésfelvető magatartást, amely megakadályozza a biztonság szempontjából kedvezőtlen tevékenységeket és állapotokat. A szervezet minden tagjának - a felső vezetőségtől kiindulva - hozzá kell járulnia az erős biztonsági kultúra ösztönzéséhez és fenntartásához.

Ugyanígy rendszerhiba, hogy a balesetet követően sem a dolgozókat, sem a tűzoltókat, sem pedig Pripjaty lakóit jó ideig nem védték a nagy radioaktív kibocsátás következményeitől. A tűzoltókat a sugárzási helyzet felmérése és védőfelszerelés nélkül bevetni óriási baklövés volt. Megbocsáthatatlan hiba az is, hogy Pripjaty kitelepítését késve kezdték el, és az első értékelésben a titoktartás fontosabbnak bizonyult, mint a radiológiai helyzet felmérése és a radiológiai következmények kezelése, illetve az emberek védelme.

Az elmúlt három évtizedben jómagam rengeteget foglalkoztam a csernobili balesettel. 1986-ban, amikor az események kezdetüket vették, középiskolás voltam. Amikor a rádióban hallottuk az első híreket, kivettem a fizikaszertárból a Geiger-Müller számlálót, és mentem az iskola udvarára mérni. Ezt követően is, az évek alatt rengeteg előadásom, feladatom kötődött a balesethez: 2005-ben Szatmáry Zoltán professzor kollégámmal könyvet írtunk a baleset okairól, következményeiről, ugyanebben az évben egy magyar tudományos expedíciót vezettem a lezárt zónába (az erről készült filmet ld. itt), ahol méréseket végeztünk, mintákat vettünk, amelyeket kint ukrán laborokban és itthon is alaposan kielemeztünk. Jártunk a Vörös erdőben, még őz- és nyúl excrementumot is gyűjtöttünk, amiben a laborvizsgálatok extrém magas cézium és stroncium aktivitáskoncentrációt mutattak ki. A baleset 20. évfordulóját megelőzően, 2005 szeptemberében az ENSZ által szervezett nemzetközi konferencián Bécsben magam is jelen voltam. A csernobili baleset 30 éves évfordulójára részletes elemzést készítettem, ezt most nem kívánom megismételni, a filmre szeretnék koncentrálni.

Csernobil település határa – kevéssé szennyezett terület, a baleset utáni nagyobb kihullás ezt a területet nem érintette (Fénykép: MNT FINE, Beregnyei Miklós, 2005)