Láncreakció

Aszódi Attila információs blogja

Visszatért járvány előtti önmagához villamosenergia-fogyasztásunk

2020. augusztus 06. 22:06 - Prof. Dr. Aszódi Attila

A magyar villamosenergia-fogyasztás visszatérni látszik járvány előtti önmagához: a 2020. július 27. – augusztus 2. közötti 30. hét hazai áramfelhasználása 847,6 GWh volt, ami 3,5%-kal, vagyis 28,3 GWh-val magasabb, mint az előző év azonos hetének áramfogyasztása.

Érdekesség, hogy az elmúlt hét minden napján magasabb volt a fogyasztás, mint az előző év azonos hetének napjain (ld. az 1. ábrán), ami stabil áramigény-növekedésre utal.

1. ábra: A magyar villamosenergia-fogyasztás 2019. és 2020. év 30. hetén (forrás: MAVIR adatok, saját ábrázolás)

Még érdekesebb folyamatot mutat be a 2. ábra, amin a 2020. év heteinek hazai áramfogyasztásának változását láthatjuk a 2019. év azonos heteihez viszonyítva. Amint az ábrán megfigyelhető, 19 hét, vagyis közel 5 hónap után a múlt hét volt az első, amikor a heti villamosenergia-igény meghaladta az előző év azonos időszakának áramigényét. Megjegyzendő, hogy ebben a 19 hétben 7 olyan hét volt, amikor a csökkenés meghaladta a 10%-ot, a legnagyobb heti csökkenés 14,5% volt. Az elmúlt hét fogyasztása nem csak relatív skálán, hanem abszolút értékben is magasabb volt, mint az elmúlt 17 hét bármelyikének heti fogyasztása.

2. ábra: A magyar villamosenergia-rendszer heti fogyasztásának változása 2020 eddig eltelt heteiben a 2019. év azonos hetéhez viszonyítva (forrás: MAVIR adatok, saját ábrázolás)

Logikusan merülhet fel a kérdés, hogy nem okozhatta-e a múlt heti változást a meleg időjárás miatt növekvő légkondicionálásigény-növekedés, de a helyzet az, hogy a múlt hét középhőmérséklete mindössze 1 °C-szal volt magasabb, mint az előző év azonos hetének középhőmérséklete, ami nem jelentős különbség, és a növekvő áramigény kb. 15-25%-áért lehet csak felelős. Nyilván szerepet játszik a mért adatokban, hogy az ország jelenleg nyaralási üzemmódban van, nagyon sokan szabadságukat töltik, és a hőség miatt nagy a légkondicionálás áramigénye, az is bizonyos, hogy több légkondicionáló működik, mint 2019-ben, ugyanakkor a háztetőre telepített napelemek száma is növekedett az elmúlt év óta, amit a MAVIR kimutatásai többségükben nem tudnak figyelembe venni.

Tehát a múlt heti áramigény-növekedés a gazdaság egészének szokásoshoz közeli működésére utal. Így összességében azt mondhatjuk, hogy az áramigény kilábalni látszik a járvány okozta válságból. Meglátjuk, mit mutatnak majd a következő hetek.

 

Az adatok feldolgozásában és az ábrák elkészítésében Biró Bence, a BME energetikai mérnök hallgatója volt a segítségemre. Köszönet érte!

1 komment

Pillangóhatás

2020. június 26. 07:01 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Szeretem a Balatont. Csendes nyárestéken, amikor lemenőbe fordul a Nap, a szél és a strandok elcsendesednek, ráereszkedik a vízre egy semmihez nem fogható, páratlan jelenség: rózsaszín-narancs-zöld-türkiz színű, pasztelles, olajos máz telepszik a vízre, egy olyan, lassan de folyamatosan változó színvilág, amit sehol máshol a világon nem láttam.


A Balaton utánozhatatlan nyáresti pasztellje (Fotó: Aszódi Attila)

Szeretem a Balatont. Ez a magyar tenger, de nem fogható a tengerhez, vagy inkább egyetlen tenger sem fogható a Balatonhoz: a tengerek sósak, ha úszunk bennük, a sós víz marja a szemünket és az íze kellemetlen érzéssel tölt el. Ezzel szemben a Balaton vize lágy, selymes, érzésre puhább még a csapvíznél is. A Balatonban úszni ezért sokkal jobb, mint a tengeri úszás.

Szeretem a Balatont, mert a miénk, és nekünk kell rá vigyázni, miközben a Balaton nem mindig vigyáz ránk: időnként szörnyű felhők húzódnak rá a vízre, és akár rövid idő leforgása alatt pokollá változtatják a környéket. Hihetetlen figyelni a partról, ahogy egy nyári zivatarban eltűnik a másik part, miközben pár kilométerre tőle süt a nap.

Természettudományokkal foglalkozó emberként mindig lenyűgözött mindaz, amit a Balaton fölött meg lehet figyelni. A nyári nagy melegben, a földfelszínen felmelegedő levegő nagy sebességgel emelkedik fel, hatalmas mennyiségű energiát és párát tárolva be a légkörbe, majd – ha erre minden feltétel adott – rövid idő alatt kisül a légkörbe betárolt energia, és eső vagy jégeső formájában megérkezik a csapadék, általában heves szél kíséretében.

Strandolók, vízibiciklizők, gumimatracosok, horgászok és vitorlázók nagy veszélyben lennének ilyenkor, ha nem állna rendelkezésükre erről megfelelő információ. Aki több napot eltölt a Balaton mellett, maga is tapasztalhatja, milyen informatív a balatoni viharjelző-rendszer – a tó legtöbb pontjáról körülnézve azonnal láthatjuk, ha veszély merült fel, és első vagy másodfokú viharjelzésnek megfelelően villognak a viharjelző-rendszer sárga lámpái.

A járvány miatti utazási korlátozások okán idén talán több magyar állampolgár tölti majd a megérdemelt szabadságát a Balatonnál, de eleve sokan kedvelik a Balatont úticélként. Minden Balatonnál tartózkodó alapvető érdeke, hogy a viharjelző-rendszer megbízhatóan működjön. Ehhez nyilván nem csak az kell, hogy jók legyenek a lámpái, hanem az is, hogy a lámpák állapotáról döntést hozó meteorológusok megalapozottan dönthessenek. Ehhez nem csak jó modellek, hanem megbízható mérési adatok is kellenek. Hiába nagy pontosságú egy időjárás előrejelzési modell, ha a belé táplált adatok pontatlanok, a modell megbízhatósága is csökken. Márpedig a Balaton feladja a szakembereknek a leckét: a nagy vízfelület, a tó körüli változatos domborzat, a Bakony közelsége mind olyan tényezők, amelyek ezeket az előrejelzéseket a meteorológiában megszokotthoz képest még tovább komplikálják. A megbízható adatokat évtizedek óta szolgálja a siófoki meteorológiai obszervatórium, ami egyedülálló helyen, a vízbe benyúló kis félszigeten található.


Felhők a Tihanyi-félsziget fölött (Fotó: Aszódi Attila)

Pár éve lehetőségem volt meglátogatni a siófoki obszervatóriumot, és saját szememmel láthattam, hogy a helyszín páratlan belátást nyújt, hiszen a kis félszigetről tulajdonképpen a Badacsonyig el lehet látni, tehát a meteorológiai torony kiváló lehetőséget biztosít a vizuális megfigyelésekre: a szolgálatban lévő meteorológus a viharjelzés fokozatáról hozandó döntése előtt a mérési és szimulációs eredmények mellett azt is látja, hogy milyen a tényleges felhőzet, milyen a tényleges helyzet a tó fölött. Mindez alapvető, létfontosságú információ akkor, amikor olyan döntést kell meghozni, ami – ha hibás – akár emberek életébe is kerülhet.

A vizuális megfigyelésen túl az obszervatórium létfontosságú műszereket működtet, amelyek évtizedek óta rögzítik az adatokat, így a klímaváltozás folyamatainak megértéséhez, statisztikai értékeléséhez is felbecsülhetetlen adatokat szolgáltat a számunkra, valamint – ahogy fent említettem – bemenő adatokat ad az előrejelzési modellekhez. Látjuk a sajtóban, hogy van most egy terv a meteorológiai obszervatórium melletti telek beépítésére. Természetes, hogy minél többen szeretnék szabadidejüket a Balatonnál tölteni, és természetes az is, hogy az emberek a vízhez a lehető legközelebb szeretnének tartózkodni. Teljesen megértem a beruházót, aki közvetlenül a Balaton partra szeretne építeni, hiszen a páratlan hely és a nagyon jó kilátás nyilván magasabb értékesítési árral és adott esetben kedvezőbb megtérüléssel kecsegtet. A beruházó szempontjai tehát teljesen logikusak.


Az obszervatórium megfigyelőtornyából ma gyakorlatilag a teljes Balatont be lehet látni, a távolban a 43 km-re lévő Badacsony sziluettje is felsejlik (Fotó: Aszódi Attila)

Ugyanakkor az egyéni érdek itt most súlyosan szembekerül egy fontos közérdekkel: ha a tervek szerinti sok emeletes épületet felhúzzák a siófoki obszervatórium mellé, akkor az gátolni fogja a meteorológusok kilátását a meteorológiai toronyból, és meg fogja változtatni bizonyos műszerek jelzéseit, illetve meg fogja növelni bizonyos mérések bizonytalanságát, hiszen az új épület az obszervatórium közvetlen szomszédságában lenne, és a magassága meghaladná a meteorológiai torony magasságát.

Ez pedig minden feltételt megteremt arra, hogy a pillangóhatás árnyoldalait sokan megtapasztaljuk. A légkör egy rendkívül bonyolult fizikai rendszer, amiben a turbulens áramlások kaotikus folyamai meghatározóak. Kaotikus rendszerek fontos jellemzője, hogy a kiinduló állapotban bekövetkező kis eltérés nagyon nagy eltérést tud eredményezni egy későbbi időpontban. A Wikipédia szócikke szerint a pillangóhatás egy népszerű megfogalmazása szerinti lényege, hogy „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Itt most persze nem a Föld túloldalán élőkért aggódunk, hanem az lényeges számunkra, hogy a meteorológusok mekkora pontossággal tudják megmondani, hogy hol és mikor csap le egy-egy nyári zivatar a tó körül.

A pillangóhatás mint elv lényege a meteorológiai mérések tekintetében azt jelenti, hogy a mérések természetszerű bizonytalansága miatt sosem tudjuk teljesen pontosan meghatározni a légkör mint rendszer aktuális állapotát, de minél pontosabbak a mérések, annál pontosabbak a modellfuttatás számára felhasznált kezdeti feltételek. Ha beépítik a siófoki meteorológiai obszervatórium szomszédságát, azzal megváltoztatják az ottani jellemző levegőáramlási viszonyokat, megnő az előrejelzési számításokban felhasznált mérések bizonytalansága, ezért a viharjelzés számára használt légköri modellek előrejelzési pontossága és megbízhatósága lecsökken. Kisebb megbízhatósággal, kisebb beválási jósággal fogjuk megkapni a modellfuttatások eredményeit: több olyan eset lesz, amikor feleslegesen küldik ki a strandolókat a vízből, mert az előre jelzett vihar valójában nem fog megérkezni a partra, ugyanakkor több olyan eset is lesz, amikor a vihar hamarabb csap le, mint ahogy azt az előrejelzés mutatta. De mindez nem csak a Balaton, hanem az egész ország szempontjából probléma, hiszen a pillangóhatás elvének megfelelően, a kaotikusan viselkedő légkörre vonatkozó mérések bizonytalanságának növekedése az előrejelzések pontosságát és beválását az ország távolabbi részeire is lerontja.

Ha már eddig beépítetlen maradt az obszervatórium melletti telek, maradjon is úgy, ahogy van, szolgáljon közcélokat anélkül, hogy zavarná az obszervatórium működését. Mindannyiunk biztonsága és a sokunk által kedvelt Balaton érdekében. Nagyon bízom abban, hogy a közeli napokban ennek megfelelő döntések születnek.

3 komment

Válaszok egyes, Csernobillal kapcsolatos kérdésekre

2020. április 21. 07:07 - Prof. Dr. Aszódi Attila

2020. április 18-án Vujity Tvrtko vendége voltam egy élő Facebook közvetítés formájában. A legtöbb felmerült kérdést magában az élő adásban megbeszéltük, de pár nézői kérdés nyitva maradt, ezekre igyekszem itt röviden válaszolni.

  • Jód: Nagyon fontos, hogy a háztartásban mindig jódozott sót használjunk! A jód elengedhetetlenül szükséges a pajzsmirigy egészséges működéséhez. Magyarország alapvetően jódban szegény terület, ezért a jódozott só használatán keresztül a szükséges jód mennyiséget be tudjuk vinni a szervezetünkbe. Ugyanakkor vigyázzunk, hogy ne sózzuk túl az ételeket, mert a túlzott sóbevitel magas vérnyomást okozhat.
  • Miért került szóba a jód: mert a jódnak nem csak a természetben megtalálható stabil izotópja létezik, hanem radioaktív jódizotópok is vannak, amelyek a maghasadás során keletkeznek, és amelyek – ha egy nukleáris baleset során a környezetbe kerülnek és bejutnak az ember szervezetébe – a pajzsmirigyben felhalmozódva sugárzásukkal károsíthatják a pajzsmirigyet. A csernobili balesetben sok radioaktív jód jutott ki a környezetbe, és az erőmű körüli területeken okozott is egészségkárosodást. 1986-ban Magyarországra is eljutott egy kis része ennek a szennyezésnek, de nálunk szerencsére az ebből származó pajzsmirigy dózisok sokkal kisebbek voltak, így az egészségügyi problémát nem okozott a magyar lakosságnak. Hazánkban nem volt kimutatható Csernobil után a pajzsmirigyrákos esetek számának növekedése, szemben a Szovjetunióval, ahol több, mint 6000 olyan pajzsmirigyrákos esetet találtak, ami Csernobil számlájára volt írható. (Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a korai szűréssel ezek a Szovjetunión belüli megbetegedések 99,75%-ban gyógyíthatóak voltak.)
  • Magyarország szennyezése 1986-ban: Magyarországra a csernobili radioaktív jód mellett más izotópok is eljutottak, többek között a cézium-137 és a stroncium-90 izotópja nagyon jól mérhető volt hazánkban. Érdekes tény, hogy bár Magyarország szomszédos Ukrajnával, de hazánk az enyhén szennyezett európai országok közé tartozott, mert a kihullás a levegőáramlatoktól és a csapadékviszonyoktól függött, és például Skandinávia, Ausztria, Németország egyes részei jelentősen több csernobili eredetű radioaktív kihullást szenvedtek el, mint Magyarország.
  • Magyarországi egészségügyi következmények: Hazánkban a természetes háttérsugárzás mértéke 2,5 mSv/év (évente 2,5 milliszívert). A magyarországi lakosoknál a csernobili eredetű szennyezés ehhez 70 év alatt összesen kevesebb, mint 1 mSv dózist ad hozzá. Ez a növekedés bár dózisban kiszámolható, de mivel a természetes háttérnél jelentősen kisebb értékű, így ennek következtében kimutatható negatív egészségügyi következmények nem jelentkeztek. Sem a születési rendellenességek számában, sem a rákos megbetegedések számában nem látunk olyan változást, ami a csernobili baleset hazai hatásának lenne tekinthető.
  • 5G hálózatok: A mobilhálózatok rádióhullámokkal működnek. Ez ún. nem ionizáló sugárzás, míg a radioaktivitással ionizáló sugárzás jár együtt. Nincs arra tudományosan alátámasztott bizonyíték, hogy a polgári életben használt rádiótechnológia növelné az emberek körében előforduló rákos megbetegedések gyakoriságát. Ugyanakkor az bizonyított, hogy a nagy intenzitású rádióhullámok szöveteken belüli elnyelődése a szövet felmelegedését okozza, és ez esetleg káros hatású lehet. Emiatt korlátozzák azt a rádióhullám-térerősséget, aminek az embert ki szabad tenni. Határértékek vannak mind a rádiótelefon bázisállomások, mind pedig a mobiltelefonok használatához kapcsolódóan. Én magam mindig fülhallgatóval, headsettel, autóban pedig kihangosítóval telefonálok, ritkán beszélek pár percnél hosszabban fejhez tartott mobiltelefonnal. A családtagjaimat is mindig arra bíztatom, hogy hosszabb telefonálásba ne kezdjenek bele headset vagy fülhallgató nélkül. Ezzel radikálisan csökkentjük a fejünket érő rádióhullámokat, ráadásul szabad lesz mindkét kezünk, tudunk közben írni, vagy bármi más eszközt kezelni. Autóközlekedés közben ez törvényi előírás is, és radikálisan javítja a fizikai biztonságunkat. Szerintem ezt érdemes követni az 5G technológia megjelenése során is. Biztos vagyok benne, hogy az a rengeteg hasznos tulajdonság, ami az 5G-vel elérkezik (gyorsabb adatátvitel, rövidebb válaszidő, eszközök közötti hatékony kommunikáció) hamar megmutatja előnyeit és sokan fogják hatékonyan használni ezt az új technológiát.
  • A baleset okaival és következményeivel sokszor foglalkoztam már, különböző írásokban. Azoknak, akiket a részletek érdekelnek, ajánlom a baleset 30. évfordulójára készített blogbejegyzésemet: https://aszodiattila.blog.hu/2016/04/26/csernobil_201
  • Az HBO csernobili minisorozatáról itt írtam részletesebben: https://aszodiattila.blog.hu/2019/06/23/system_error_gondolatok_a_csernobili_minisorozatrol

 

Szólj hozzá!

A járvány hatása a villamosenergia-fogyasztásunkra

2020. április 13. 08:33 - Prof. Dr. Aszódi Attila

A járvány miatt szükségessé vált intézkedések nyilvánvalóan befolyással bírnak mindannyiunk életére. Az elmúlt hetekben egymás után bevezetett korlátozások mind a családok, mind a munkavállalók, mind pedig a vállalatok mindennapi működését átalakították. Ez egyértelműen kihatással van a villamosenergia-fogyasztásunkra is.

Jelen rövid írásban azzal foglalkozunk, hogy a 2020. február vége óta eltelt öt hétben hogyan változott a magyar villamosenergia-rendszer napon belüli terhelése és a naponként, illetve hetenként felhasznált villamos energia mennyisége. Az elemzésekhez a Magyar Villamos Rendszerirányító (MAVIR) adatpublikációs oldalán nyilvánosan elérhető negyedórás terhelési adatokat és a korábbi évekre vonatkozó MAVIR jelentéseket  vettük alapul.

Referenciaként a járványügyi intézkedésekkel még nem érintett 2020. február 24. – március 1. hetet választottuk (erre a referencia hétre a későbbiekben 0. hétként hivatkozunk).

Amint az 1. ábrán látható, a február utolsó heti fogyasztás 928 229 MWh volt, ehhez képest minden következő héten kisebb villamosenergia-fogyasztásokat látunk, öt hét alatt 814 481 MWh-ra, összesen 12,25%-kal csökkent a heti felhasználás. A változás fokozatosan, de lendületesen következett be, és láthatóan a kijárási korlátozás bevezetését követően vált jelentőssé.

1. ábra: A heti villamosenergia-fogyasztás az elmúlt öt hétben Magyarországon

Ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy a 12,25%-os csökkenés azt mutatja, hogy az országnak továbbra is jelentős mértékben van szüksége villamos energiára, szó nincs arról, hogy harmadával vagy felével csökkent volna a villamosenergia-fogyasztás. Sőt, a biztonságos áramellátás ma talán még fontosabb, mint normál időben.

Ha a heti adatok után megnézzük a napi áramfogyasztási adatok alakulását, azt lehet megfigyelni, hogy a hetek első napjaiban a csökkenés sokkal kisebb mértékű, mint a hetek második felében. A következő ábrán azt tüntettük fel, hogy a vizsgált öt hetes időszakban hogyan változott a napi villamosenergia-fogyasztás a referenciának tekintett 2020. február 24. – március 1. napokból álló hét (0. hét) adott napjának fogyasztásához képest.

2. ábra: A heti villamosenergia-fogyasztás az elmúlt öt hétben Magyarországon

 

A diagramból jól látható, hogy az utolsó három hétben a péntek, szombat és vasárnapi napok fogyasztáscsökkenése a legnagyobb, itt 15%-ot meghaladó értékeket is látunk.

A napon belüli változásokat a terhelési görbék alapján tekinthetjük át.

A 3. – 6. ábrák az elmúlt hat hét (beleértve a vizsgálatban referenciaként kezelt 0. hét adatait is) adott napjainak (rendre a hétfői, szerdai, pénteki és szombati napoknak) a terhelési görbéit mutatják. Jól látszik, hogy a rendszerterhelés csökkenése a hét első felében jóval kisebb, mint a hét második felében. Az utóbbi két hét áramigény-csökkenése a teljes napon belül megfigyelhető a pénteki és szombati terhelési görbéken, míg a csökkenés a hét elején nem annyira jelentős.

 

3. ábra: A magyar villamosenergia-rendszer terhelése az elmúlt 6 hét hétfői napjain

 

4. ábra: A magyar villamosenergia-rendszer terhelése az elmúlt 6 hét szerdai napjain

5. ábra: A magyar villamosenergia-rendszer terhelése az elmúlt 6 hét pénteki napjain

6. ábra: A magyar villamosenergia-rendszer terhelése az elmúlt 6 hét szombati napjain

Hozzá kell ugyanakkor tegyük, hogy az adatok abszolút változását óvatosan kell kezelni, mert azt több dolog is torzítja:

  • A tavasz megérkezésével egy olyan periódusban vagyunk, amikor természetszerűleg megváltozik a fogyasztás szerkezete: az idő melegszik, így egyre kevesebb fűtési hőigény jelentkezik, ez önmagában csökkenti a villamosenergia-fogyasztást.
  • Egyre hosszabbak a nappalok, ez csökkenti a világítási igényt, és egyre több embert sarkall arra, hogy többet legyen a szabadban.
  • A március 29-i napban az óraátállítás miatt ténylegesen csak 23 óra volt, ezért az aznapi fogyasztás-csökkenés egy jelentős része ebből származik (ld. a 2. ábrán a piros pontot a vasárnapi adatok között).
  • Nő a Nap által nyújtott besugárzás, ami növeli a fotovoltaikus bázisú villamosenergia-termelést. Ez elvileg benne lenne a fogyasztási adatokban, de sajnos ez nem teljesen van így, hiszen nagyon sok háztartási méretű kiserőmű (magánházak tetejére szerelt kis naperőmű) működik, amelyeknek a termelése javarészt helyben kerül felhasználásra. A napsütés intenzitásának növekedése és a napsütötte órák számának növekedése növeli ezt a típusú termelést, amivel ezek a háztartások több áramot termelnek, és közben kevesebb áramot vételeznek a hálózatról (ld. az első két pont alatti szempontokat), így az ebből származó torzító hatás duplán jelentkezik. Az Energiahivatal adatai szerint  2019 végén 461 MW összes háztartási méretű kiserőmű kapacitás volt hazánkban, így ez az itt látható változásokkal összemérhető nagyságrendben van, de ezek mérésének hiányában a napi szintű adatokban mindezt számszerűsíteni nem tudjuk.

Az összes itt felsorolt hatás az országosan mért villamosenergia-fogyasztás csökkenése irányába mutat, de a látott adatokból nem tudjuk leválasztani ezeket a hatásokat, így nem mondható meg pontosan, hogy mennyi a járványügyi intézkedések, és mennyi a meteorológiai körülmények hatása. Az bizonyos, hogy a korlátozó intézkedések március utolsó hetére 12% körüli áramigény-csökkenést eredményeztek. Ez az érték megközelíti azt a csökkenést, amit a 2008-as válság hatására 2009-ben meg lehetett figyelni. A folyamatok hosszú távú nyomon követésre érdemesek, mert a mostani válság gyakorlatilag ugrásfüggvényszerűen, kvázi egyik napról a másikra (egyik hétről a másikra) következett be, így a gazdasági rendszer és a villamosenergia-rendszer összefüggései vizsgálatában hasznos adatokat szolgáltathatnak a most zajló sajnálatos események.

Látni kell azt is, hogy a fent vázolt folyamat 5 hét alatt játszódott le, és a kb. 12%-os heti fogyasztáscsökkenés csak az utolsó márciusi hétre jellemző. Ha a teljes március havi fogyasztást vizsgáljuk, akkor – első ránézésre meglepő módon – a 2020. márciusi áramfogyasztásunk még így is 1,85%-kal magasabb, mint a megelőző, 2019. év márciusi fogyasztás. Az év első három naptári hónapjára vonatkozó fogyasztási adatok alakulását a 7. ábra mutatja be, amiből látható, hogy az elmúlt évtized léptékében értékelve is magasnak mondható a 2020 márciusi áramfogyasztás. A járvány miatti intézkedések hatását érdemes lesz tehát az áprilisi hónapra is nyomon követni. Lényeges lesz a jövőnk szempontjából, hogy milyen gyorsan sikerül a magyar és az európai gazdaságot újra működésbe hozni. Ha ez gyorsan és hatékonyan következik be, akkor az áramfogyasztásra gyakorolt hatás is mérsékelt maradhat.

A mostani változások nyilván bizonyos átrendeződést okoznak az egyes szektorok között is. A sok „home office”, otthonról végzett munka és otthoni tanulás egyértelműen növeli az otthoni villamosenergia-fogyasztást. Mindenki otthon van, sokat működnek az otthoni számítógépek, többet főzünk és mosogatunk otthon, az otthon felhasznált energiamennyiség az otthoni használati melegvíz felhasználás növekedése miatt is növekszik, miközben az éttermek, menzák és irodák javarészt bezártak. Ennek hatása az otthoni energiaszámlákban is meg fog jelenni.

7. ábra: Egy évtized első három havi villamosenergia-fogyasztásai a magyar villamosenergia-rendszerben (Adatok forrása: MAVIR, saját ábrázolás)

 

Arra is szükségesnek látom felhívni a figyelmet, hogy a magyar villamosenergia-rendszer még a járványügyi intézkedések közepette is 4000 MW és 6000 MW közötti terheléseket mutat (ld. a 3-6. ábrákat), ennek a villamos energiának a folyamatos és biztonságos rendelkezésre állása az egész ország alapvető érdeke. Semmi, a kórházak sem működnének a folyamatos áramellátás nélkül. Azt is ki kell emelni, hogy még most is, április első hetében is 4000 MW-ot megközelítő alapterhelés (zsinórterhelés) látszik a rendszerben, az atomerőművi zsinóráramra, mint eddig is, most is nagy szükség van.

A magam részéről azt kívánom minden erőmű és hálózat üzemeltetőnek, hogy egészségesen tudják tartani az üzemviteli és karbantartó személyzetet, a műszakokat ki tudják állítani, hogy az áramellátást ebben a nehéz időszakban is folyamatosan fenn lehessen tartani!

Köszönetnyilvánítás: az adatok feldolgozásában és megjelenítésében Biró Bence műegyetemi hallgató volt a segítségemre, amit ezúton is köszönök neki!

 

Jelen írásom az Index.hu Pénz beszél rovatában jelent meg először, 2020.04.09-én.

Szólj hozzá!

Egy eltitkolt és betiltott tanulmány

2019. november 28. 22:47 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Jelen blogposztom a Magyar Nukleáris Társaság mai (2019.11.28-i) szimpóziumán elmondott előadásomhoz kapcsolódik.

Sokszor elmondtuk és leírtuk: a csernobili katasztrófa az emberiség történetének az egyik (ha nem a legnagyobb) ipari katasztrófája. Csernobil katasztrófa. Nem csak a szovjet mérnökök csődje, hanem a kommunista Szovjetunió és a teljes keleti szovjet blokk kommunikációs csődje is. Rengeteg, máig ható és jóvá nem tehető hibával.

A kommunikációs szarvashibák sorában az egyik egy magyar tanulmány betiltása volt.

Ahogy Vujity Tvrtko, az ATV műsorvezetőjének Youtube-on is elérhető riportfilmjében utal rá, 1986-ban készült egy tanulmány, ami a csernobili atomerőmű-baleset lehetséges okait és következményeit boncolta.

kiradiattila_tvrtko.jpg

Pillanatkép Tvrtko ATV-s dokumentumfilmjéből (Forrás: ATV/YouTube, korábbi elérhetősége ez volt)

A tanulmány ugyan az OMIKK (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár) felkérésére készült, és az OMIKK adta (volna) ki, de a tanulmányt valójában műegyetemi kollégák írták: Csom Gyula professzor vezetésével Gács Iván, Bede Gábor, Nagy Mihály és Virágh Elemér tanár urak készítették.

A tanulmány elsősorban műszaki és a hazai környezeti kérdésekkel foglalkozott, az akkor korlátozottan hozzáférhető, korai adatok alapján. Nem foglalkozott, nem foglalkozhatott a csernobili atomerőmű körüli tényleges sugárzási helyzettel, mert ahhoz érdemi adatok akkor nem álltak itthon rendelkezésre. Ugyanakkor kitért a kommunikáció már akkor látható visszásságaira, valamint kritizálta – teljes joggal – a szovjet hatóságok fellépését. Emiatt a tanulmányt – abszolút hibásan, a későbbi félelmeket és találgatásokat felerősítve – kormányilletékesek betiltották.

Én ekkor még gyerek voltam, de később a tanulmány egyik másolati példánya a birtokomba került. Tekintettel arra, hogy a csernobili baleset okai és következményei – sok szempontból – újra az érdeklődés homlokterében vannak, a tanulmány szkennelt változatát itt közzéteszem. Olvassa bárki, akit érdekel. (A tanulmány címlapján a nevem csak azért szerepel, mert sok éve, amikor megkaptam Gács Iván kollégától ezt a másolatot, ráírtam kézzel a nevemet, jelezve, hogy ez most már az én példányom.) Ugyan a címlapon az OMIKK neve szerepel és a szerzők nincsenek rajta feltüntetve, de azt biztosan nem az OMIKK stábja készítette. Ezt akár Csom Gyula professzor, akár Gács Iván meg tudja erősíteni.

screenshot_csernobili_atomeromu_baleset_betiltott_tanulmany.pngA betiltott tanulmány címlapja

Röviden a dolgozatról. Az összesen 110 oldal terjedelmű írás elején szerepel egy általános atomenergetikai áttekintés. Ezt követi a Szovjetunióban működő RBMK reaktorok rövid bemutatása. Benne a szakértők ismertetik az RBMK reaktorok fontos hátrányos tulajdonságát, a pozitív üregtényezőt. Kiemelik a reaktor fő problémáit, úgymint a hermetikus védőépület hiányát, a nagy reaktorzónát, annak bonyolult szabályozását, és ismertetnek egyes, akkor már itthon is elérhető, a csernobili reaktorok kivitelezésének és üzemeltetésének minőségével kapcsolatos kritikákat.

A szerzők elemzik a balesethez vezető lehetséges okokat. Mintegy 20 oldalas terjedelemben foglalkoznak a baleset környezeti hatásaival. Ezen belül a tanulmány általános információkat tartalmaz a kibocsátások lehetséges mértékéről, ismerteti a svéd meteorológiai szolgálat által közreadott terjedés-becsléseket az 1986. április 26. – május 5. időszakra vonatkozóan, valamint a nemzetközi adatok mellett hazai mérési eredmények eredményeit is megadja. A Szovjetunió területére vonatkozó érdemi adatokat nem tartalmazott, nem tartalmazhatott a tanulmány, mert ilyen adatok akkor nem álltak a szerzők rendelkezésére.

Nagyon fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a tanulmány mai szemmel nézve is jó, konzervatív (nem optimista) becslést tartalmat a csernobili baleset magyarországi várható dóziskövetkezményeivel kapcsolatban. Idézem: „A csernobili atomerőmű-baleset hazai következményeiből származó többletsugárzás a következmények teljes kifutásáig integrálva a legexponáltabb helyeken sem lépi túl a személyenkénti 1-1,5 mSv effektív dózisegyenértéket…” Ez egy jó felsőbecslése a hazai dóziskövetkezményeknek, ma is megállja a helyét.

A tanulmány fontos része az a 4,5 oldal, amely a balesethez kapcsolódó tömegtájékoztatást elemzi. Ennek lényegi elemei:

  • A szovjetek első 3 heti kommunikációjának udvarias, de egyértelmű kritikája.
  • A magyar tájékoztatáspolitika bírálata:
    • Néha az volt az érzés, hogy az embereket nem kezelték felnőttként
    • Egy kiegyensúlyozottabb, objektívebb, nyíltabb tájékoztatáspolitika gyakorlása mindenképpen helyeselhető lenne.
  • Nyugati tömegtájékoztató eszközökről: „elsősorban a túlinformálás és félreinformálás volt jellemző”.

 

A tanulmány a tanulságok és lehetséges következmények elemzésével zárul. Ebben a szerzők kiemelik a nukleáris biztonság, biztonsági elemzések fontosságát, külön kitérnek a konténment fontosságára, kiemelik, hogy az új reaktorokat hermetikus védőépülettel kell ellátni. Ez is egy nagyon fontos, abszolút helytálló megállapítás. Előrevetítik az atomenergetikai programok átmeneti megtorpanását, a biztonsági előírások várható szigorodását. Leírják, hogy a NAÜ kezdeményezte az országok közötti nukleáris gyorsértesítési rendszer kialakítását. Ezek is mind olyan elemek, amelyek így 33 év távlatából is helyesek, megállják a helyüket mind a mai napig.

ines_abra1.png

A csernobili baleset után bevezetett Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES skála, forrás: OAH)

Mai szemmel olvasva érdekes a tanulmány legvége, amelyben megjelenik az atomháború veszélye mint aktuális világpolitikai téma. Szerencsére a megváltozott világpolitikai környezetben ezzel a témával ma nem foglalkozunk a napi kockázatok szintjén.

Ahogy az korábban szerepelt, a tanulmányt 1986 nyarán magyar kormányzati illetékesek betiltották, illetve nem engedélyezték annak terjesztését. Egyértelmű álláspontom az, hogy a tanulmány betiltása teljes léptéktévesztés, súlyos hiba volt a magyar hivatalos szervek részéről.

A tanulmányban leírtak ma is helytállóak, helyesek. Ugyanakkor a publikálása egészen biztosan nem befolyásolta volna az 1986 nyarán Ukrajnába vagy más szovjet területre küldött magyar kamionsofőrök munkáját és sorsát. Ez mind a tanulmány tartalma, mind az időzítése alapján kijelenthető.

Ugyan nem szerepel a címlapon napra pontos dátum, de a tanulmányban utolsóként hivatkozott publikáció 1986. június 6-i, tehát biztos, hogy a kéziratot ezt követően zárták le. Bányász Rezső, aki letiltotta a tanulmányt, 1986. július 29-i dátummal írta alá a letiltó levelét; ha azt nem teszi meg, akkor vélhetően ezt követően kezdődhetett volna meg a tanulmány terjesztése.

5 komment

System error – gondolatok a csernobili minisorozatról

2019. június 23. 17:18 - Prof. Dr. Aszódi Attila

System error / rendszerhiba – ez a számítástechnikai kifejezés jutott először eszembe, amikor megnéztem az HBO csernobili balesetről szóló minisorozatát. A film fő üzenetei a véleményem szerint valójában nem is elsősorban a csernobili balesetről és nem is az atomenergiáról, hanem arról a hibás társadalmi / irányítási rendszerről szólnak, ami elvezetett ehhez a szörnyű balesethez. Kötelező „olvasmány” (tananyag) bárkinek és mindenkinek, aki komplex műszaki vagy társadalmi rendszerekkel foglalkozik: minden mérnökhallgatónak és praktizáló mérnöknek, az emberekkel és a társadalommal bármilyen interakcióba kerülő technikai rendszer, berendezés, gép, készülék tervezőjének, gyártójának, üzemeltetőjének. És persze a társadalmi rendszerek irányítóinak, a politikusoknak, helyi és magasabb szinten egyaránt. Mindezt nem azért, mintha az események műszaki/természettudományos illetve időrendi ábrázolása annyira tűélesen pontos lenne a minisorozatban, és nem is ezért, mert mindaz, amit a filmben látunk, a volt Szovjetunióban történik. Hanem azért, mert Csernobil kétség kívül a fejlett társadalom egyik legsúlyosabb, ember által kiváltott katasztrófája, és mindig emlékezni kell rá, tanulni kell belőle, hogy a természet károsodásához és az emberáldozatokhoz vezető komplex eseményeket a jövőben el lehessen kerülni.

Azt is le kell szögezni, hogy műszaki/mérnöki szemszögből azok a fő folyamatok, amelyeket a filmben látunk, nem csak a Szovjetunióban voltak lehetségesek. 1986-ban, ugyanabban az évben szenvedett végzetes balesetet az amerikai Challenger űrrepülőgép, amely balesethez ugyanúgy súlyos műszaki, a biztonsági kultúra hiányosságaihoz köthető események köthetőek. (Ez még akkor is fontos, ha figyelembe vesszük, hogy civilek az űrrepülőgép katasztrófájában nem veszették életüket, és nagy környezetszennyezés ott nem történt.) A japán Fukushima Daiichi atomerőmű 2011-es balesete mögött ugyanúgy a biztonsági kultúra hiányosságai húzódnak meg. És a Boeing 737 MAX repülőgéptípus nemrégiben bekövetkezett, közel 350 ember halálához vezető két balesete okai ugyanúgy a tervezési és hatósági felülvizsgálati folyamat hiányosságaira vezethetők vissza. Bosszantó, utólag sokszor banális hibák, amelyeket különböző társadalmi rendszerek hajlamosak elkövetni, ha a rendszer nem megfelelően, nem megfelelő biztonsági szemlélettel van kialakítva és működtetve. Ezért rendszerhiba mindaz, amit a filmben a balesethez vezető események kapcsán látunk.

A magyar Atomtörvény egyik végrehajtási rendelete, a 118/2011 (VII.11.) kormányrendelettel kihirdetett Nukleáris Biztonsági Szabályzatok hatályos változata a következőt mondja:

2.2.2. Biztonsági kultúra
2.2.2.0100. Az engedélyes szervezet és a beszállító szervezetek vezetőségének minden szinten következetesen és határozottan el kell várniuk és támogatniuk kell az erős biztonsági kultúrához szükséges hozzáállást, valamint biztosítani kell, hogy a munkavállalók felismerjék és megértsék a biztonsági kultúra kulcsfontosságú szempontjait. Ezt többek között úgy kell megvalósítaniuk, hogy nem támogatják a túlzott magabiztosságot, valamint ösztönzik a nyitott jelentési kultúrát és az olyan kérdésfelvető magatartást, amely megakadályozza a biztonság szempontjából kedvezőtlen tevékenységeket és állapotokat. A szervezet minden tagjának - a felső vezetőségtől kiindulva - hozzá kell járulnia az erős biztonsági kultúra ösztönzéséhez és fenntartásához.

Ugyanígy rendszerhiba, hogy a balesetet követően sem a dolgozókat, sem a tűzoltókat, sem pedig Pripjaty lakóit jó ideig nem védték a nagy radioaktív kibocsátás következményeitől. A tűzoltókat a sugárzási helyzet felmérése és védőfelszerelés nélkül bevetni óriási baklövés volt. Megbocsáthatatlan hiba az is, hogy Pripjaty kitelepítését késve kezdték el, és az első értékelésben a titoktartás fontosabbnak bizonyult, mint a radiológiai helyzet felmérése és a radiológiai következmények kezelése, illetve az emberek védelme.

Az elmúlt három évtizedben jómagam rengeteget foglalkoztam a csernobili balesettel. 1986-ban, amikor az események kezdetüket vették, középiskolás voltam. Amikor a rádióban hallottuk az első híreket, kivettem a fizikaszertárból a Geiger-Müller számlálót, és mentem az iskola udvarára mérni. Ezt követően is, az évek alatt rengeteg előadásom, feladatom kötődött a balesethez: 2005-ben Szatmáry Zoltán professzor kollégámmal könyvet írtunk a baleset okairól, következményeiről, ugyanebben az évben egy magyar tudományos expedíciót vezettem a lezárt zónába (az erről készült filmet ld. itt), ahol méréseket végeztünk, mintákat vettünk, amelyeket kint ukrán laborokban és itthon is alaposan kielemeztünk. Jártunk a Vörös erdőben, még őz- és nyúl excrementumot is gyűjtöttünk, amiben a laborvizsgálatok extrém magas cézium és stroncium aktivitáskoncentrációt mutattak ki. A baleset 20. évfordulóját megelőzően, 2005 szeptemberében az ENSZ által szervezett nemzetközi konferencián Bécsben magam is jelen voltam. A csernobili baleset 30 éves évfordulójára részletes elemzést készítettem, ezt most nem kívánom megismételni, a filmre szeretnék koncentrálni.

Csernobil település határa – kevéssé szennyezett terület, a baleset utáni nagyobb kihullás ezt a területet nem érintette (Fénykép: MNT FINE, Beregnyei Miklós, 2005)