A múlt hét folyamán a nemzetközi környezetvédelmi eljárás nyolcadik állomásához is elérkeztünk: a müncheni nyilvános fórum keretein belül meghallgattuk a német lakosság észrevételeit, megválaszoltuk valamennyi felmerült kérdésüket, majd a német fél által delegált szakértőkkel együtt szakértői konzultáción vettünk részt.

Bár az ügyben eljáró bajor környezetvédelmi minisztérium a több mint 80 milliós Németország teljes területéről várta az érdeklődőket, melynek megfelelően gondoskodott arról is, hogy nagy befogadóképességű helyszínt biztosítson a rendezvény számára, a német lakosság felől csekély volt az érdeklődés, a Gasteig kulturális központ több száz férőhelyes koncerttermében megrendezett nyilvános fórumon alig néhány tucatnyi zöld aktivista vett részt.

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

Még annak ellenére is kevesen érdeklődtek, hogy kellő idő állt rendelkezésre a dokumentáció megismerésére. A beruházó által rendelkezésre bocsátott több, mint kétezer oldalas környezeti hatástanulmány nem csak magyarul, hanem angolul is elérhető bárki számára, továbbá ennek a közérthető összefoglalója és a nemzetközi fejezete az eljárásban részt vevő országok hivatalos nyelvén is hozzáférhető, így németül is.

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

A kedden délelőtt 11 órakor kezdődő nyilvános fórum a csekély számú részvevő annál fokozottabb érdeklődése következtében maratonira sikeredett. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb hozzászólást meghallgathassuk és az összes felmerült kérdésre maradéktalanul választ adhassunk, az „eszmecsere” kedden este éjszakába nyúlóan, majd másnap reggel kilenc órától további hat órán át folytatódott.

Ahogy eddig minden helyszínen, az esemény felvezetéseként egy előadás keretében tájékoztattuk a jelenlévőket a projekt jelenlegi állásáról és annak potenciális környezeti hatásairól. Kihangsúlyoztuk, hogy a létesítendő új paksi blokkoknak meg kell felelniük mind a hazai, mind a nemzetközi nukleáris biztonsági követelményeknek.

Biztosítottuk a résztvevőket arról, hogy a szigorú biztonsági követelményrendszernek való megfelelést a létesítési folyamat során több szinten ellenőrizzük, és teljesülése nélkül az Országos Atomenergia Hivatal a hatályos magyar jogszabályok értelmében nem is adhatja ki az új blokkokra vonatkozó létesítési engedélyt.

Részletesen elmagyaráztuk, hogy az új blokkok ún. "Fukushima-álló" biztonsági rendszereinek segítségével miként akadályozható meg nagy mennyiségű radioaktív anyag kikerülése környezetbe. Ezzel valamennyi határon átívelő hatás a tervezéskor figyelembe vett külső- és belső, emberi-, illetve természeti eredetű kezdeti események rendkívül széles skálája esetében is elhanyagolható vagy semleges. Biztosítottuk továbbá a német lakosságot, számolunk még azzal a lehetőséggel is, hogy ha a teljes Duna elveszne a reaktor hűtése számára, akkor az új blokkok hűtését alternatív hőnyelőkkel is meg lehessen oldani (hasonlóan a jelenleg üzemelő paksi blokkokhoz).

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

A környezetvédelmi engedélyeztetési eljáráshoz közvetlenül, illetve közvetve (pl. létesítési engedély) kapcsolódó kérdésekre adott válaszaink mellett hadd idézzek pár érdekes hozzászólást a fórumról.

Az egyik német gyógyfürdővel rendelkező kisváros képviselője Paks II. súlyos balesete által okozott esetleges sugárterhelés miatt aggódott, miközben kérdésemre elismerte, hogy településének gyógyvize nagy mennyiségben radioaktív radont tartalmaz. Tájékoztattam, hogy Paks II-nek ugyan súlyos baleset esetén sincs érdemi határon átnyúló hatása, így emiatt aggódniuk nem érdemes. A saját lakóhelyén a helyi radon-koncentráció miatt őt, illetve az oda érkező gyógyulni vágyókat számottevő többlet sugárterhelés éri. Rámutattam, hogy a magasabb dózis ellenére - ahogy a hozzászóló bevezetőjében is elismerte - vendégeik boldogan és gyógyultan távoznak a fürdőhelyről.

Egy másik tiltakozó az észak-déli német nagyfeszültségű távvezeték építése miatt aggódott, amelyre megítélése szerint azért volna szükség, hogy a megújulókat kiszorítva az atomerőművekben megtermelt áramnak legyen helye az európai hálózatban. Valójában az új „energiafolyosó” (Stromautobahn) a német zöldfordulat mellékterméke: az Észak-Németországban, on- és off-shore szélerőművekben megtermelt áramot fogja az áramhiánnyal küzdő déli területekre szállítani. Volt olyan hozzászóló, aki azt a nyilvánvaló tényt is szépíteni próbálta, hogy Németország francia atomerőművekből importál áramot – a grafikon, amelyet már Münchenben is bemutattam, az ő állításával ellentétes tényadatokat mutat, és alátámasztja, hogy már ma is nagy mennyiségben érkezik francia (elsősorban atomerőművi áram) Németországba.

Kép: Fraunhofer Institut, a pozitív értékek német szempontból importot, a negatívak exportot jelentenek

Persze volt olyan zöld aktivista is, aki a rendkívül magas szén-dioxid kibocsátása miatt ellenzi a paksi projektet, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az atomerőmű üzemeltetése során nem bocsát ki üvegház hatású gázokat, és a teljes életciklusra vetített széndioxid-kibocsátása is az egyik legkisebb a villamosenergia-termelési technológiák közül.

A nyilvános fórum helyenként feszült hangulatban telt, mely legfőképpen a zöld aktivisták tudatos információ-ferdítésének volt köszönhető. A magyar delegáció által adott válaszokat elferdítve, hamis tartalommal megtöltve próbálták utóbb a jegyzőkönyvben rögzíttetni, mindezt nem csekély órabérért (ezt a két napos fórum második napján a Greenpeace megbízásából jelen lévő aktivisták egyike tartotta lényegesnek kihangsúlyozni). Ez a módszer nem csupán hazugságtartalma, hanem és - legfőképpen - a lakosság tudatos félretájékoztatásának szándéka miatt felháborító. Arra, hogy például a Greenpeace megbízottja miért volt mindvégig kioktató és támadó Münchenben, a közmeghallgatást követően a hvg.hu-nak adott - egyébként sok-sok ponton inkorrekt - beszámolójából kapunk magyarázatot.

Kérdés: „Ha a közmeghallgatáson minden kérdésére kielégítő, elfogadható választ kapna, rábólintana arra, hogy Magyarország mégiscsak megépítse az új atomerőművét?”

Oda Becker: „Nem. Az én kérdéseim összességében retorikai célzatúak is; arról szólnak, hogy rámutassanak: mi mindenre nem tudnak ma a magyar szakemberek sem válaszolni. Hogy miközben azt állítják, hogy minden rendben lesz, és semmilyen veszély nem leselkedik ránk Paks II. miatt, valójában az a helyzet, hogy ez nincs így sem Magyarországon, sem Finnországban, sem az Egyesült Királyságban. Az a cél, hogy ezt belássák, elismerjék, és meghátráljanak.”

Felveti a kérdést, hogyan lehet érdemi, tartalmi párbeszédet folytatni a zöld szervezetek képviselőivel, ha látható módon a felvetéseikre adott válaszaink nem is érdeklik őket, és a fenti idézetben tükrözött szakmaisággal állnak az ügyhöz. A müncheni és a korábbi nemzetközi nyilvános fórumok rendkívül alacsony látogatottsága további kérdésként veti fel számomra, hogy a zöld szervezetek milyen társadalmi támogatottságot élveznek ebben az ügyben, valóban mögöttük állnak-e a társadalom szélesebb rétegei? A német nyilvános fórum nem azt mutatta, mintha a német közvéleményt érdemben érdekelné a Paks II. projekt. 

Végül hadd jegyezzem meg, hogy a mintegy tizenhét órás vitát követően a bajor hatóságokkal és a minisztérium által felkért szakértőkkel folytatott megbeszélés rendkívül konstruktív légkörben zajlott: itt a hasonló kérdések megválaszolására másfél óra is elegendő volt. Az érdeklődő – nukleáris iparban jártas – szakemberek teljes mértékben elégedettek voltak a magyar szakértők által adott válaszokkal.

Az eljárás nemzetközi szakaszának utolsó állomása Belgrád lesz, ahol a nyilvános fórumra és a szakértői konzultációra november első hetében kerül sor.

Aszódi Attila