Sokszor felhívtam már rá a figyelmet, hogy az egyes európai országok megújulós energiapolitikái nincsenek összehangolva, és hogy nem követheti mindenki a német példát. Olyannyira így van ez, hogy még a németek is módosítják a saját mostani rendszerüket, bizonyos korlátozásokat vezetve be a megújulók támogatási és fejlesztési rendszerébe. Örömteli, hogy az atomenergiával és a Paks II projekttel oly kritikus 444.hu, valamit az index is arról írt az elmúlt hetekben, hogy a német rendszer komoly kihívásokat okoz, nemcsak Németországban, hanem a szomszédos országokban is.

A 444.hu például ezt írta cikkében Németországról: „Mivel az állam hatalmas támogatást ad a megújulóenergia-piac felpörgetésére, óriásiak a költségek is, ezeket pedig főleg az emberekkel fizettetik meg…”. Ugyanott ezt is olvashattuk: „Szintén probléma, hogy egyelőre nemhogy csökkent volna, de még nőtt is a széndioxid-kibocsátás. Ezt a megújuló energiaforrások legnagyobb problémája okozza: ha sokat süt a nap, és sokat fúj a szél, akkor ugyan nagyon sok áram termelődik, de amikor nem is süt, és nem is fúj, akkor semennyi sem. Emiatt olyan kiegészítő erőművekre van szükség, amiket könnyű gyorsan bevetni vagy leállítani. Az egyik legolcsóbb ilyen pedig a szénerőmű. Így minél nagyobb a megújuló energia aránya a német piacon, annál fontosabbak lettek a nagy ingadozásokat kiegyenlítő szénerőművek.”

Az index.hu írása pedig arra is rávilágít, hogy valójában a németek „kicsit túltolták a zöldenergia-forradalmat”: az úgynevezett „ingyen áram” (minden ellenkező híreszteléssel szemben az sincs ingyen!) ellátásbiztonsági anomáliákat eredményezett, ráadásul olyan pazarló és drága rendszert építenek, amely végső soron ellentétes a német energetikai fordulat, az Energiewende eredeti céljaival.

De nézzük, mi is változott a német energiapolitikában az elmúlt néhány hónapban? Valójában az, hogy a németek elérkeztek az időjárásfüggő, ingadozó megújuló energiaforrások rohamos kiépítésének korlátaihoz, kiderült, szükség van a rendszer kézi vezérlésére és egy komolyabb korrekcióra. Ennek fényében a német kormány módosította a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt (EEG-Gesetz): ez országos szinten korlátozza és központilag szabályozza az új megújulós – szél, nap, biomassza alapú – erőművi beruházásokat. Az elmúlt hetekben a német sajtó intenzíven foglalkozott a témával (Der Spiegel, Deutsche Welle és Die Welt), a zöldek fel is vannak háborodva.

Németország egyes régióiban az átviteli hálózat kapacitásszűkülete miatt a tervek szerint vagy egyáltalán nem lehet szélerőművet építeni (pl. 2021-ben az Északi-tengeren), vagy az elmúlt 3 év új szélerőmű-építési átlagtempójának 58%-ában korlátozzák az új beépítéseket. Az intézkedések célja a költséghatékonyság növelése (értsd: túl drága a jelenlegi rendszer), áttérés a támogatás kiosztásának tendereztetésére, a termelők sokféleségének megtartása és 2025-ig a megújuló energiaforrások bruttó villamosenergia-fogyasztásban mért részarányának 45%-ra emelése (ez jelenleg 33%).

Lássuk a részleteket! A német sajtóban röviden EEG 2017-nek nevezett, 2016. júliusban elfogadott törvénymódosítással a németek befejezik azt a gyakorlatot, hogy mindenki számára előre meghatározott, fix árakkal (kötelező átvételi árakkal) támogassák a megújuló energiaforrások terjedését. Ehelyett 2017-től áttérnek az egyes megújuló energiahordozókon belül a projektek versenyeztetésére. Ez azt jelenti, hogy központilag meghatározzák, évente milyen megújuló technológiából hány megawatt építését látják indokoltnak, erre versenyt hirdetnek, és az építhet megújulós erőművet, aki azért a tenderen a legkevesebb támogatást kéri.

Vagyis továbbra is a megújulós támogatásért versenyeznek a szereplők, csak szigorúbb feltételek mellett.

A német minisztérium szerint nem lesz többé „túltámogatás” (ami nyilván azt is jelenti, hogy az eddigi rendszerben az jelen volt alaposan). Az átvételi ár rendszere megmarad, azonban a megújulós projektekbe beruházók versenyre kelnek a támogatásért, s aki kevesebb támogatással tudja a projektjét megvalósítani, az nyer.

2017-től kezdve szárazföldi és tengeri szélerőművekre, napelemekre és biomassza-erőművekre írnak ki tendereket, a támogatási időszak továbbra is 20 évre szól. A versenyeztetés a kiserőműveket (<750 kW) nem érinti, biomassza esetében ez a határ 150 kW, de a német kormány becslései szerint az új beépítések 80%-a így is az új rendelkezések hatálya alatt fog történni (magyarán az új kapacitások 80%-ában nagy berendezések beépítésével számolnak).

Szárazföldi szélerőművekre 2017-2019-ben évi 2800 MW, 2020-tól évente 2900 MW kapacitás kiépítése a cél. Az elmúlt három évben, 2013-2015-ben rendre 2768 MW, 4359 MW, 3536 MW-tal bővült a német szélerőművi beépített teljesítőképesség, míg az elöregedett szélerőművek leszerelése évi kb. 200-400 MW mennyiséget tehetett ki (adatok forrását lásd itt és itt, számolt adatok, mindkét anyag 6. és 8. oldala alapján). Megjegyzendő, hogy az adatok alapos elemzése azt mutatja, hogy az éves jelentésekben lévő egyes adatok nem mindig konzisztensek, és a készítők a következő évben korrigálják a korábbi évek beépített teljesítmény és új szélerőmű építési adatokat, ezért a számok időnként csak hozzávetőlegesek.

A szárazföldi szélerőművek esetében újdonság, hogy bevezetnek egy telephely-korrekciós tényezőt. Ennek célja, hogy szélerőművek ezentúl ne csak Németország egyes régióiban (ahol sokat fúj a szél) épüljenek, hanem szerte az országban. A legérthetőbben ezt az alábbi ábra szemlélteti.

Adatok forrása: Bundesministerium für Wirtschaft und Energie

A fenti ábra azt jelzi, hogy azokon a telephelyeken, ahol a szél kevésbé fúj (vízszintes tengelyen a 100%-os értéktől balra), a beruházók magasabb támogatásra lesznek jogosultak. Az ábra szerint például a referenciául szolgáló telephelynél 30%-kal alacsonyabb minőségű telephely 29%-kal magasabb támogatásra lesz jogosult, mint a referenciatelephelyre épített szélerőmű.

Ismert, hogy az eddigi bőkezű támogatás miatt Németországban rendkívül sok szélerőmű épült, s bizony olyan helyekre is került belőle, ahol igencsak gyengén fúj a szél (a nagylelkű támogatás miatt még így is megérte a befektetőnek, a fogyasztóknak már kevésbé). Ezt bizonyítja, hogy Németországban a szélerőművek éves átlagos csúcskihasználási tényezője (load factor) csak 16-18% körül van, a 2013-as 17%-os érték akkoriban az egész Unióban a harmadik legalacsonyabb érték volt (lásd Európai Bizottság (2015): EU energy in figures 2015, p. 101.)!

Felmerül a kérdés, jó döntés-e olyan országban új szélerőművek tömkelegét építeni, ahol a leginkább szeles helyeket már kihasználták, és ahol a szélerőművek átlagos kihasználtsága már így is az egyik legalacsonyabb. Energetikailag erősen megkérdőjelezhető, a fogyasztók számára pedig gazdaságilag kifejezetten hátrányos. A német szabályozás mostani változása tovább torzítja ezt az abszurd helyzetet, hiszen jobban támogatja a széljárás szempontjából kedvezőtlenebb helyszíneket, így tovább rontja a teljes rendszer hatékonyságát.

"Piszkos üzlet tiszta árammal"

Hogy mekkora politikai és gazdasági probléma alakult ki a szélenergiával kapcsolatban Németországban, jól lemérhető a német közszolgálati ARD televízió egy hónappal ezelőtti exkluzív riportjából. A 30 perces film bemutatja, hogy a szélenergia-hasznosítás erősen zavarja azon családoknak a mindennapi életét, akiknek a házára "ránőttek" a szélerőművek. Az egyszerű fogyasztó durva áramár-növekedést volt kénytelen elszenvedni az elmúlt években a megújulók kényszerített kiépítése miatt. Helyi vezetők ugyanakkor saját gazdasági érdekeik mentén hoznak döntéseket, a riport több olyan esetet mutat be, amikor egy település úgy engedélyezett szélerőműpark-építést, hogy valamelyik helyi döntéshozó saját földjére került szélkerék és ebből komoly éves bérleti díjat tud realizálni. A kormányzó CDU helyettes frakcióvezetője amiatt panaszkodik, hogy soha ilyen brutális lobbival nem volt még dolguk, mint a szélenergia esetén.

A tengeri szélerőműveknél is érdekes a helyzet: a német offshore szélerőműpark tekintetében az a cél, hogy a 2015. évi 3295 MW-ról 2030-ra 15000 MW-ra nőjön a beépített kapacitás (itt ez volt a korábbi cél is, és a felfutás egyáltalán nem volt olyan dinamikus, mint a szárazföldi szélerőművek esetén; ez érthető is, hiszen off-shore szélerőművet építeni és üzemeltetni sokkal drágább és műszakilag is sokkal nagyobb kihívás). 2021-22-ben évente 500 MW, 2023-25-ben évi 700 MW, 2026-tól évi 840 MW tengeri szélerőműkapacitás kiépítésére terveznek tendert kiírni. 2021-ben csak a Balti-tengerre írnak ki tendert, az Északi-tengeri telephelyek hálózati szűkület miatt kimaradnak a versenyből.

Napelemekre évi 600 MW kiírását tervezik (ne feledjük, a kiserőművekre és háztartási felhasználású napelemekre a tendereztetés nem vonatkozik), az éves kapacitásnövekedés célértéke 2500 MW. A változás érzékeltetéséhez jó tudni, hogy 2011-12-ben az újonnan telepített napelem-kapacitás Németországban 7000-8000 MW között volt. Ez később, a támogatások megnyirbálásával jelentősen, évi 1500-3700 MW-ra csökkent.

Biomasszából 2017-2019-ben mindössze évi 150 MW bruttó teljesítőképesség, 2020-2022-ben évi 200 MW kiépítését tartják célszerűnek, az ezt követő időszakra még nem határoztak meg célszámot. A biomassza alapú áramtermelő berendezések az év óráinak felében kapnak támogatást. Így próbálják őket rászorítani, hogy vegyenek részt a rendszer szabályozásában, és akkor termeljenek, amikor kevés nap- és szélerőmű áll rendelkezésre, ami miatt felszalad az áram nagykereskedelmi ára.

A fentiek úgy értelmezhetők, hogy a németek a korábbi években tapasztaltakhoz képest alacsonyabb szél- és naperőmű-építési ütemre térnek át, mindezt kézi vezérléssel teszik, és egy intelligens rendszer alapjai megteremtésének szándékával erőfeszítéseket tesznek a mai rendszer konszolidálására, a megújuló energiaforrások jobb rendszerintegrálására. A német Fraunhofer Intézet egyébként az Energiewende teljes költségét 1100 milliárd euróra teszi, ami óriási összeg, 176 db új paksi blokk megépítésének költsége. Ennyi VVER-1200-as reaktor képes lenne évente a teljes EU-s villanyfogyasztás - 28 ország áramfogyasztásának - felét szén-dioxid-kibocsátás nélkül megtermelni.

Érdemes arra is figyelnünk, hogy a „nem szándékolt áramlás” (ún. „hurokáramlások”) miatt a német megújulós fordulat milyen problémákat okoz a lengyel, cseh vagy épp a Benelux hálózatban. Az északi tartományokban megtermelt, agyontámogatott „potyautas elektronok” az előbb említett országok határkeresztező kapacitásait lefoglalva jutnak el a dél-német fogyasztókhoz. A 444.hu által hivatkozott ACER (Energiaszabályzók Együttműködési Ügynöksége) szerint csak ez a költség 2014-ben meghaladta az 1 milliárd eurót.

Bár az Energiewende politikai támogatottsága Németországban továbbra is magas, ezt a lakosság ökoáramhoz való hozzáállása már nem tükrözi olyan mértékben, mint a korábbi években jellemző volt – a prémiumot egyre kevesebben hajlandóak megfizetni. Az Energie & Management szaklap megbízásából készült felmérés megállapította, hogy a 2013-ban a lakosság által felhasznált 29,6 milliárd kWh ún. ökoáram mennyisége 2015-re 21,2 milliárd kWh-ra csökkent, vagyis egyre kevesebb német háztartás hajlandó megfizetni az ökoáram úgynevezett ˝tiszta lelkiismereti˝ felárát. Amíg a mintegy 40 millió német háztartásból 2013-ban még ötmillió fizetett elő ökoáramra, addig 2015-ra ez a szám 4,4 millióra csökkent. (Forrás: Energie und Management)

A most bejelentett módosítások természetesen nem jelentik a megújuló szektor állami támogatásának, erőltetett fejlesztésének végét, az azonban egyértelműen kiderül a törvénymódosításból, hogy az időjárásfüggő termelők ilyen mértékű támogatása felborította (vagy legalábbis felborulással fenyegeti) a német villamosenergia-szektor egyensúlyát, mind gazdasági, mind energetikai vonatkozásban.

Egy ésszerűen felépített villamosenergia-rendszerrel szembeni egyik legfontosabb követelmény az ellátásbiztonság garantálása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem támogatása, illetve a költséghatékonyság. Az ingadozó megújulók önmagukban nem képesek az ellátás biztonságát garantálni, ehhez az időjárástól független erőművekre is szükség van. Előny, ha utóbbiak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is segítségünkre vannak, és ha működtetésükhöz nem kell óriási hálózatbővítési költségeket vállalni, továbbá – ha a helyzet megkívánja – a rendszer kiegyensúlyozásában is részt tudnak venni. Épp ilyenek lesznek az új paksi atomerőművi blokkok.