A nukleáris kapacitásfenntartás közös európai érdekünk, már csak azért is, mivel tiszta, megbízható és olcsó villamosenergia-forrásról van szó. Ezt nem csak Magyarország állítja, hanem az Európai Parlament tavaly decemberben elfogadott állásfoglalása is („Az európai energiaunió felé”) ismét egyértelművé tette. A szöveg azonban sokkal több, mint egy átlagos politikai dokumentum: rögzíti az Unió energetikai jövőképét az elkövetkező évtizedekre.

Forrás: Európai Parlament

Az Európai Unió jogalkotásáért felelős testülete, az Európai Bizottság még 2015 februárjában hirdette meg az Energiaunió létrehozására irányuló intézkedéscsomagját, amely több mint 40 területen tervez jogalkotási vagy politikai lépéseket a következő két évben. A csomag átszabná az EU teljes villamos-energia- és gázpiacát, új szabályozást irányoz elő többek között az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások területén, és ezáltal kijelölné az európai energiarendszer kereteit 2030-ig, illetve az azt követő időszakra.

Az EP képviselői néhány hete ezzel a kulcsfontosságú csomaggal kapcsolatban fogadtak el állásfoglalást, illetve fogalmazták meg elvárásaikat. Az európai honatyák egyértelművé tették: az atomenergia biztos pillére marad az uniós energiastratégiának. Nélküle nincs stabil, olcsó energiaellátás, és a klímavédelmi célok sem lennének elérhetőek. Ez némileg ellentmond a hazai és európai zöld lobbisták és zöld párti politikusok Paks körüli károgásának. De hát nézzük meg, mit is mond az Unió a Jávor Benedek által napi szinten kárhoztatott atomenergiáról. Idézzük az EP-állásfoglalását:

(…) (143.) megjegyzi, hogy 2014-ben az atomenergia adta az uniós villamosenergia-mix* 27%-át, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energia több mint felét, hogy a 132 uniós atomerőműből** 2050-re 130-nak a leszerelése esedékes, ami jelentős hiányt eredményez az uniós villamosenergia-szerkezetben az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és alapterhelési villamos energia terén, elismeri, hogy noha néhány tagállam úgy döntött, hogy felhagy az atomenergiával, más tagállamok nemzeti és uniós energetikai és éghajlat-változási célkitűzéseik elérése érdekében új atomenergetikai projekteket kívánnak végrehajtani, és felkéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy az Unió ehhez – az uniós belső piaci és versenyszabályok szerint – nyújtson felhatalmazó keretet azon tagállamok számára, amelyek új atomenergetikai projekteket kívánnak megvalósítani;

(144.) megjegyzi, hogy az atomenergia az európai energiarendszer egyik legfontosabb alkotóeleme, amely alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást eredményez, egyidejűleg korlátozza az importtól való függőséget, biztosítva az állandó villamosenergia-ellátást, amely kiszolgálhatja a belső piacot és szilárd alap lehet egy olyan energiarendszerhez, amelybe a megújuló energiák fokozatosan bevezethetőek;

(145.) felhívja az atomenergiát kivezető tagállamokat annak biztosítására, hogy azt azonos ellátást biztosítani képes, valamint a termelés és elosztás közös rendszerének stabilizálásához hozzájáruló energiatermelési móddal váltsák fel; (…)

Vagyis az Európai Parlament nem osztja a zöld pártok szélsőséges véleményét. A vita alapján úgy tűnik, az EP képviselők többsége tisztában van a megújuló energiaforrások technológiai korlátaival. Az uniós testület arra is ráirányítja a figyelmet, milyen kockázatot hordozna magában (már csak klímavédelmi és ellátásbiztonsági szempontból is), ha az unió területén működő, üzemidejük végét elérő atomerőművi blokkok helyett idővel nem épülnének újak. Az atomerőmű alapvető forrása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású zsinóráramnak. Az Európai Unió országaiban felhasznált alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energia 50 százalékát atomerőművek állítják elő. Az Európai Parlament épp ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az új atomenergetikai projektek megvalósításához szükséges kereteket. Az elfogadott szöveg arra is kitér: a nukleáris energia nem akadálya a megújuló energiaforrások térnyerésének, már csak azért sem, mivel a zöldek által preferált időjárásfüggő megújulók nem alkalmasak az alaperőművek pótlására.

A hozzászólások alapján úgy tűnik, sem Jávor Benedek (Európai Zöldek), sem Molnár Csaba (Európai Szocialisták) nem elégedett a néhány hete Strasbourgban elfogadott állásfoglalás szövegével – nem csoda, hiszen az uniós dokumentum tételesen cáfolja azokat a méregzöld állításokat (pl. hogy a nukleáris energia elavult és drága technológia lenne, vagy nem lenne tiszta energia), amiket idehaza a projektet ellenző magyar képviselők az antinukleáris kampányuk részeként hangoztatni szoktak. Az EP-ben leszavazták őket. Érdekes, hogy a kommunikációban aktív zöld képviselők nem verték nagy dobra, hogy az unió továbbra is „az európai energiarendszer egyik legfontosabb alkotóelemeként” tekint az atomenergiára.

Fontos kiemelni: minden tagállam szuverén joga, hogy energiamixét megválassza. Ez szükségszerű is, hiszen az egyes tagállamok eltérő adottságokkal bírnak (más a földrajzuk, eltérő erőforrásokhoz és energiahordozókhoz férnek hozzá), amit figyelembe kell venni az energetikájukban is. Magyarország olyan stratégia mentén halad előre, amely az uniós célkitűzésekkel összhangban erősíti az ellátásbiztonságot, csökkenti az importfüggőséget és elősegíti, hogy mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók megfizethető áron jussanak villamos energiához. Tesszük ezt úgy, hogy a Paks II projekt összhangban van a Magyar Országgyűlés által 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégiával.

* Az angol eredetiben "electricity mix", vagyis „villamosenergia-mix” kifejezés szerepel, míg a magyar fordításba sajnos – hibásan – energiamix-et írt a hivatalos fordító.

** A szöveg megfogalmazása nem teljesen pontos, helyesen 132 atomerőművi blokk (vagy reaktor) üzemel Európában.