A HVG.hu arról írt a napokban, hogy nőtt Magyarország energiafüggősége. A témával ma a portfolio.hu is foglalkozik hasonló tartalmú cikkében.
Valójában itt nem energiafüggőségről, hanem az importált energiahordozóktól való függőségről van szó, amit a szakma energiaimport-függőségnek hív; de ne merüljünk el ennyire a nyelvészet szépségeiben, nézzük a szakmai tartalmat!
Az energiaimport-függőség növekedése ugye azt jelenti, hogy a korábbiakhoz képest jobban ki vagyunk téve az importból származó villamos energiának, gáznak, kőolajnak, szénnek. A HVG.hu cikke azt is leírja, hogy amíg az energiaimport-függőség 2013-ban 51%-volt, addig 2014-ben ez már 61%-ra növekedett, ami megközelíti a valaha mért legnagyobb, 63%-os értéket.
Az energiaimport-függőséget az Eurostat a (nettó import / fogyasztás) mérőszámmal méri. Az adatok alaposabb vizsgálatából kitűnik, hogy 2014-ben egyébként semmi rendkívüli nem történt. Mindössze amiatt nőtt ilyen nagymértékben az importfüggőség, mert gáztárolóink feltöltéséhez 2014-ben több gázt importáltunk, s ez megjelent a képlet számlálójában, míg a fogyasztás érdemben nem változott. Az importfüggőség persze még így is magas, figyelmet érdemel.
Egy érdekességre azonban hadd hívjam fel a figyelmet: amíg a kőolaj, a földgáz és a szén importaránya ezen energiahordozók importjától, exportjától, adott évi fogyasztásától, és ezáltal a hazai termeléstől függ, addig a villamos energia termelésében van egy aduász a kezünkben: az atomerőműben megtermelt villamos energia akkor is hazainak minősül, ha az előállításához szükséges uránt ill. nukleáris üzemanyagot importáljuk.
Ennek persze nyomós okai vannak, jól leírja ezeket a Nemzetközi Energiaügynökség World Energy Outlook 2014 című kiadványa is:
- A nukleáris üzemanyag ellátási láncában a világ sosem szembesült az ellátás megszakadásával.
- Egy atomerőműben egy egységnyi (kWh) villamos energia előállításához sokkal kisebb mennyiségű (kisebb tömegű és kisebb térfogatú) üzemanyagra van szükség, mint a fosszilis erőművekben, így az üzemanyag készletezése, stratégiai felhalmozása sokkal egyszerűbb és olcsóbb.
- Ennek megfelelően az atomerőművek több éves üzemanyag-készlettel rendelkeznek (a paksi atomerőmű is két éves üzemanyag-készlettel rendelkezik), és a két üzemanyag betöltés közötti időtartam is 12 és 24 hónap között változik az atomerőműveknél – az energetikai reaktorok képesek 12, 15, 18 vagy akár 24 hónapig üzemanyag-átrakás, azaz friss üzemanyag berakása nélkül folyamatosan működni. (Az új paksi blokkok is 18 hónapos átrakási ciklussal fognak üzemelni.) Ez az időtáv lehetőséget ad arra, hogy az ellátás esetleges zavarait az érintettek ki tudják küszöbölni.
- Az üzemanyag árának hirtelen és nagymértékű emelkedése sokkal kisebb gazdasági hatásokat vált ki, mint a fosszilis üzemanyagok esetében.
- Az atomerőművi üzemanyag árának 50%-os emelkedése az erőmű termelési önköltségét mindössze 5%-kal emeli meg, gázerőmű esetén ez akár 30-35%-ot is elérhet.
- Hasonlóan, még a fűtőelemek árának jelentős megemelkedése sem képes érdemi hatást gyakorolni az érintett ország fizetési mérlegére, mivel a nukleáris üzemanyag mennyisége és értéke az ország fizetési mérlegéhez képest kicsi, elhanyagolható. Nem így van ez az olaj- és gáz árának drasztikus emelkedésével.
Az importfüggőség a kitettségre, az ellátás megszakadásának kockázatára kíván rávilágítani. Fentiek miatt az atomerőművek ellátásbiztonsági kockázata rendkívül alacsony, ezért az atomerőműveket inkább az ellátásbiztonságot növelő erőművekként tartja számon az irodalom.
Mindezek alapján érthető, hogy a világ legnagyobb intézményei, így az ENSZ, a Nemzetközi Energiaügynökség, vagy az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) is hazai forrásként kezelik az atomenergiát. Érthető módon így van ez az Eurostatnál is.
Ha a paksi atomerőmű kapacitását nem tartanánk fenn hosszú távon, akkor ez a hazai villamosenergia-termelő kiesne a rendszerből a 2030-as években és - lévén nagy mennyiségű áram stabil termelésére rendelkezésre álló energiahordozónk nem igazán van - kénytelenek lennénk villamosenergia-importtal pótolni a leállításra kerülő mostani paksi blokkokat. Ezzel tovább növekedne Magyarország energiaimport-függősége. Ez pedig - ahogy a cikk is kiemeli - nem lenne kedvező változás.
Érdekes, hogy amíg a HVG.hu rendszeresen ekézi, támadja a paksi kapacitásfenntartási projektet, addig most az energiaimport-függőség növekedése miatt aggódik. Hiányzik a konzisztencia. A paksi új blokkok épp az energiaimport-függőség csökkentését, ill. növekedésének megfékezését kívánják szolgálni.
Örvendetes, hogy a HVG.hu is tud a paksi új blokkok mellett érvelni, nagy kár, hogy ehhez az kell, hogy a cikkíró ne ismerje fel, hogy az energiaimport és a villamosenergia-termelés határainkon belüli lehetőségei között szoros összefüggések vannak.
