A csernobili atomerőmű balesetének évfordulóján az ATV Esti Start c. műsor invitálásának is eleget tettem.

Ahogy egy korábbi blogbejegyzésemben ismertettem, a balesetnek sajnos máig tartó hatásai vannak, a létesítmény körül fekvő „lezárt zóna” legszennyezettebb részei még sokáig lezárva is maradnak. Az egykori erőmű biztonságos leszerelése érdekében azonban folyamatosan tesznek lépéseket a szakemberek: a régi betonszarkofág fölé emelnek egy új acélszerkezetes védőépületet, ami a korábbival ellentétben hermetikusan lezárható lesz. Ez a szerkezet rendelkezni fog egy beépített híddaruval is, melynek segítségével megkezdhetik a sérült 4. blokk biztonságossá tételét és teljes elbontását. (Vagyis néhány kommentelő felvetésével szemben nem igaz, hogy a szakma tétlenkedne, hiszen a körülményeknek megfelelő ütemben dolgoznak majd a szakemberek a kárelhárításon a szarkofág alatt.)  

A  műsorban említettem, hogy napjainkban egy felelős szabályozó hatóság nem engedné meg olyan erőmű építését, mint amilyen a csernobili volt, ilyen típusú megszaladásos balesetek bekövetkezésétől a nyomottvizes atomerőművekben nem kell tartani. Ennek reaktorfizikai okai vannak, a magyarázatot kissé részletesebben a Csernobilról szóló korábbi bejegyzésben olvashatja az érdeklődő.

A csernobili és a tervezett paksi blokkok biztonságának alapvető filozófiai különbségeit végül egyszerű, minden háztartásban könnyen fellelhető eszközök segítségével szemléltettem, bemutatva ezzel a Paks II. projektben megvalósítandó blokkok védelmének néhány alapelvét, amit a belső és külső veszélyek elhárítására tervezünk megvalósítani.

Részletek a videóban!