A múlt hétvégi szivárgás okát sikerült feltárnia a krskoi atomerőmű üzemeltetőinek, és részletes beszámolót tettek közzé a szlovén nyelvű weboldalukon. Véleményem szerint helyesen jártak el, amikor a kismértékű szivárgás érzékelésekor azonnal leállították a reaktort, noha annak mértéke a határérték alatti volt. A hiba kijavítása akár több hónapot is igényelhet, és felhívja a figyelmet arra, hogy az atomerőművek öregedéskezelése nem csak formalitás, hanem a „vassal”, a berendezéssel komolyan foglalkozni kell. De nézzük a részleteket.
A krskoi atomerőművet üzemeltető NEK weblapján megjelent beszámoló alapján a hideg leállított állapotba hozott blokkon a mérnökök személyes vizsgálata alapján feltárták a szivárgás okát, ami nem egyszerűen egy kis átmérőjű, a reaktortól távol futó csövön keletkezett, hanem a reaktortartálytól mindössze 1 méter távolságra, egy 11 cm átmérőjű, vastag falú csövön, ami a reaktor üzemzavari hűtőrendszeréhez tartozik. A meghibásodott cső nem kiszakaszolható módon csatlakozik a reaktortartályhoz, így abban a reaktor mindenkori nyomásának megfelelő nyomás uralkodik. A Westinghouse tervezésű reaktorban névleges állapotban a nyomás 154 bar, a hűtőközeg átlagos hőmérséklete 305 °C.
A hiba helye a NEK weblapja alapján
A reaktor és a hozzá kapcsolódó primer hűtőkör egy belső túlnyomásra méretezett hermetikus védőépületben található. A védőépület jól ellátta a feladatát, így a szivárgásból nem jutott ki semmi a környezetbe, és az épület alján összegyűlt vizet az erre tervezett rendszerekkel be fogják tudni párolni, így nem kell az esemény után sem radioaktív anyagot kibocsátaniuk. Ahogy fent már említettem, a blokkot mostanra lehűtötték és a nyomást lecsökkentették, így a meghibásodásnál a szivárgás mostanra megszűnt.
A szivárgás egy csövön keletkezett, ami tulajdonképpen úgy képzelhető el, mint egy tűszúrás szerű lyuk, nem hosszanti repedésről van szó a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján. Ilyen meghibásodás rejtve maradt gyártási, hegesztési vagy anyaghiba miatt, üzem közbeni feszültségkorrózió, mechanikai feszültség, esetleg termikus fáradás miatt keletkezhet. Az esemény felhívja rá a figyelmet, hogy a reaktoroknál az öregedéskezelés nem csak adminisztratív formalitás, és ez releváns az üzemidő-hosszabbítási műszaki-engedélyezési programok tekintetében is.
A tűszúrás szerű lyuk az üzemzavari hűtőrendszer csövén (forrás: NEK)
A következő lépés a reaktor kirakása lesz, hiszen a tűszúrásnyi lyuk a reaktortartályhoz nagyon közel található. A pihentető medencébe kirakott üzemanyag mellett fogják tudni a szakemberek részletesen megvizsgálni a hibahelyet és megállapítani, hogy mi lehetett az oka a meghibásodásnak. Ez szükséges ahhoz, hogy a hiba kijavításának technológiáját ki tudják választani, és a javításhoz a szükséges engedélyeket meg tudják szerezni.
Mivel a hiba oka sokféle lehet és pl. a lyukkorrózió, feszültségkorrózió, termikus fáradás a létesítmény más részein is előfordulhat, így várhatóan nem lesz elegendő egyszerűen kijavítani a hibát, hanem szükség lesz egy vizsgálati programra (benne roncsolásos és roncsolásmentes anyagvizsgálatokra, analitikus és szimulációs elemzésekre), ami a releváns hatásoknak kitett további helyeket a blokkon szintén feltárja és azok épségét igazolja. Ez a munka akár több hónapot is igényelhet. Ez alatt az idő alatt a blokk visszaindítása nem valószínűsíthető.
A szivárgás a hermetikus védőépületen belül történt, ld. az előző blogposztban