2022. október 17.-én hétfőn Olaf Scholz német kancellár hosszú hetekig tartó vitát lezárva elrendelte, hogy a német gazdasági minisztérium (amely az áramtermelésért felelős) és a környezetvédelmi minisztérium (amely többek között a nukleáris biztonságért felelős) teremtse meg annak törvényi és egyéb feltételeit, hogy szükség esetén mindhárom, még működő német atomerőmű tovább működhessen 2023. április 15-ig.
Tudni érdemes, hogy a 2011-es fukushimai baleset előtt 17 atomerőművi blokk működött Németországban. A japán eseményeket követően – néhány héten belül, véleményem szerint elhamarkodott lépések sorozatával – a német kormány elrendelte, hogy a legrégebbi 8 blokkot azonnal véglegesen állítsák le, és döntés született az atomenergia 2022 végéig történő kivezetéséről. Az elmúlt egy évtizedben sorra álltak le a még működő blokkok, így mostanra három blokk maradt üzemben. Ennek az évnek a végén tehát – bár erre semmilyen műszaki vagy nukleáris biztonsági ok nem mutat – a korábbi politikai döntések értelmében a maradék három blokknak is be kellett volna fejeznie a működést.
Jött azonban az orosz-ukrán háború, és nyomában az energiaellátási válsághelyzet, amelynek hatására nem csak Németország, hanem az egész Európai Unió villamosenergia- és földgáz-ellátásának biztonsága megkérdőjeleződött. Mivel az időjárásfüggő megújuló források kiegyenlítése nagy mennyiségű konvencionális erőművet igényel (hiába is próbál ezzel ellentétesen kommunikálni a zöld propaganda), az elmúlt években a német villamosenergia-ellátás az időjárásfüggő megújulók fejlesztése, az atomenergia kivezetése és a szénfelhasználás csökkentése mellett egyre fokozódó mértékben hagyatkozott a – zömében Oroszországból importált – földgázra kiegyenlítő energiaforrásként. Nem szabad elfelejteni, hogy eközben a hagyományosan villamosenergia-exportőr ország visszaszorult semleges, vagy sokszor nettó importőri pozícióba. A földgázellátás azonban a jelen helyzetben erősen megkérdőjeleződött, ezért a legnagyobb környezetterhelés mellett működő német lignittüzelésű erőművek fokozottabb felhasználása mellett született döntés, és nyár óta intenzív vita zajlott arról, hogy meghosszabbítsák-e a még működő atomerőművek működési idejét.
Tudni kell, hogy a három német nyomottvizes technológiájú atomerőművi blokk 3 * 1400 MW, összesen 4200 MW kapacitást képvisel (a négy darab paksi blokk együttes teljesítménye 2000 MW), és ezek a német blokkok 2022 első felében több áramot termeltek, mint a német tengeri szélerőművek, a teljes német termelés 6%-át adták, tehát egyáltalán nem elhanyagolható kapacitásról beszélünk. Mivel Franciaországban műszaki problémák miatt az atomerőművi flotta több, mint fele jelenleg nem működik, a rendelkezésre álló limitált földgázt pedig nem áramtermelésre kellene felhasználni, de közben a három atomerőműben még van valamennyi nukleáris üzemanyag, és a hideg téli hónapokban valószínűleg tényleg szükség is lesz a német atomerőművi áramra, ezért teljesen logikus a felvetés, hogy ne a legnagyobb energiaellátási válsághelyzet közepén állítsák le az 1988-1989-ben üzembe helyezett, műszakilag kifogástalan állapotban lévő, korszerű német atomerőműveket.
Csak hát a német kormányban jelenleg a szociáldemokraták és a szabad demokraták mellett a zöldek is koalíciós partnerek, ráadásul a gazdasági és klímavédelmi minisztert, valamint a környezetvédelmi minisztert is éppen a zöldek adják. Tehát zöld politikusok bevonásával kell döntést hozni arról, hogy a – hangsúlyozom – műszakilag és nukleáris biztonsági szempontból kifogástalan, teljesen működőképes atomerőműveket üzemben tartsák-e, legalább a télre, ha már nincsen elég földgáz Európában, és kérdéses, hogy a fogyasztók elláthatóak-e a szükségleteknek megfelelően árammal.
Sokáig úgy tűnt, hogy a zöldek hajthatatlanok lesznek, de az utóbbi hetekben egy olyan kompromisszum körvonalazódott, hogy 2022. december 31-én leállítanák a ma még működő három reaktort, és tartalékban tartanák őket a tavasz végéig. Csak hát ennek egy energiaellátási válsághelyzetben nem sok értelme van, mert egy atomerőmű nem olyan, hogy hidegtartalékban tartom, és ha éppen kedvem tartja, gombnyomásra elindítom. Az energiaszolgáltatók számításai azt mutatták, hogy a télen nagy valószínűséggel szükség lesz az atomerőművi áramra. Ebben az esetben viszont nem tartalékban kell őket tartani, hanem működtetni kell őket.
A zöldek a hétvégén hosszan mérlegelték, hogy mit tegyenek, még pártkongresszust is összehívtak a kérdésben (nyilván a zöld pártkongresszus rendkívül kompetens mind ellátásbiztonsági, mind nukleáris biztonsági kérdésekben :-)), és arra jutottak, hogy azt javasolják, hogy a háromból két blokk maradhasson tartalékban, szükség esetén működhessenek 2023. április 15-ig. A zöldek azonban eddig teljesen elutasították, hogy a harmadik blokk üzemben tartásához szükséges friss üzemanyagot beszerezzék.
Ehhez képest a szociáldemokrata Kancellár hétfőn meglepte a minisztereit, mert eldöntötte és feladatba adta, hogy mind a három blokk maradjon 2023. áprilisig üzemben. Nehéz helyzetben nehezen született meg a döntés, ezt talán lehet érteni. Az igazi energiapolitikai felelőtlenség azonban abban van, hogy a blokkok számára nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiségű üzemanyag.
Németország, az Európai Unió legnagyobb gazdasága, nincsen abban a helyzetben, hogy az üzemben lévő és műszakilag tovább üzemeltethető atomerőműveit ellássa üzemanyaggal! És a koalíciós partnerek azon vitatkoznak hónapok óta, hogy rendeljenek-e még üzemanyagot a blokkokhoz. Miközben az Északi Áramlat 1 és 2 vezeték összesen 4 vezetékéből hármat valaki felrobbantott, Oroszországból nem érkezik földgáz Németországba, közelít a tél, és a műszaki számítások szerint nem biztos, hogy elegendő lesz a téli hónapokban a rendelkezésre álló villamosenergia-termelési kapacitás. A környezet- és klímavédelméről híres Németország feltekeri a ligniterőműveket, és várja a telet. Véleményem szerint egy hibás és ellátásbiztonsági kockázatokkal erősen terhelt energiapolitika következményeit látjuk.
Az Isar Atomerőmű Bajorországban (Forrás: , CC BY-SA 3.0)
A három kérdéses, még üzemelő blokk a Bajorországban található Isar-2, a Baden-Württemberg tartományban működő Neckarwestheim-2 és az Alsó-Szászországban lévő Emsland atomerőmű. Vegyük sorra ezeket az egységeket.
- Ahhoz, hogy az Isar-2 szükség esetén üzemeltethető legyen a tél folyamán is, a következő napokban le kell állítani a primerköri térfogatkompenzátor biztonsági szelepének tervszerű karbantartása érdekében. Utána vissza fogják tudni indítani. Mivel az üzemeltető eddig azzal számolt, hogy a Kormány nem fogja engedni a blokk üzemeltetését 2022 december után, ezért már nem vettek hozzá megfelelő mennyiségű friss üzemanyagot. Így várhatóan januártól csak limitált ideig fog tudni működni egy speciális, ún. csúszó paraméteres üzemmódban. Ez azt jelenti, hogy az üzemanyag kiégésével folyamatosan csökkenteni kell majd a blokk teljesítményét. (Ez technikailag egy olyan speciális üzemmódot jelent, hogy a turbina előtti nyomást, valamint a primerköri átlaghőmérsékletet fokozatosan és lassan csökkenteni fogják, hogy a normál kiégési szintnél nagyobb mértékű üzemanyag-kiégést kompenzálni lehessen és a blokkot üzemben lehessen tartani.) A Kancellár döntése értelmében a hétről-hétre csökkenő teljesítmény mellett egészen 55%-os teljesítményig mehetnek le, itt kell majd a blokk üzemét befejezni.
- A Neckarwestheim-2 blokkal az a terv, hogy december 31-én leállítják, és ha az energiaellátási helyzet szükségessé teszi, akkor a pihentető medencében megtalálható üzemanyagok felhasználásával egy működőképes zónát kell összeállítani, majd dönteni, hogy tartalékban marad, vagy a blokkot visszaindítják.
- Az Emsland atomerőművel kapcsolatban eddig a zöldek nagyon elutasítóak voltak, így nem is mérlegelték eddig komolyan, hogy szintén használatba vehető lesz januártól. Ennek következtében a pontos műszaki koncepció itt még nem is áll rendelkezésre.
Érdemes rá felhívni a figyelmet, hogy a kérdéses három német atomerőművi blokkban (amelyek jelenleg 33-34 évesek) még akár 30-40 év maradék üzemidő van. Ezeket tisztán politikai okok miatt leállítani a jelenlegi energiaellátási válsághelyzetben óriási nagy baklövés, és valójában nem csak Németország, hanem az egész európai árampiac mozgásterét csökkentő önsorsrontó lépés. Persze ez a folyamat 10 éve zajlik, és nyilván jelentősen erodálta a német nukleáris kompetenciát és ipari képességeket, de akkor is a mostani helyzet mutatja, mennyire problémás az út, amin a német energiapolitika halad.
Meglepő, hogy bár a tél nagyon közel van, még mindig ennyi a bizonytalanság a három atomerőművi blokk további üzemeltetésének kérdésében, de az mindenképpen pozitív fejlemény, hogy Scholz kancellár döntése értelmében már legalább az irány adott, és a szereplők a megvalósításra koncentrálhatnak.
A német villamosenergia-iparban azért az egy általános álláspont – és ennek a lenyomata megjelenik a német sajtóban is –, hogy 2023/2024 tele még komplikáltabb lehet, mint a most előttünk álló tél, így a fent említett német atomerőművekre egy év múlva is szükség lehet. Így bár ez eddig elképzelhetetlennek tűnt, de még az is lehetséges, hogy Németországban az atomenergia 2023. április 15. után is benne marad az energiamixben.
Csak a sok bizonytalanság és határozatlan döntési helyzet végeredménye nehogy az legyen Németországban, hogy a kecske is éhen hal és a zöld káposzta is elrothad.
