2015. november 19-én végre megkaptuk az Európai Bizottság (EB) belső piaci szabályozásért felelős biztosának levelét. A brüsszeli állásfoglalásra közel két évet kellett várnunk. Hosszú idő, pláne annak fényében, hogy 2013 novembere óta rendszeresen folytatunk tárgyalásokat Paks II. ügyében az Európai Bizottsággal, ezen belül a Belső Piaci Főigazgatósággal is volt több egyeztetés, kérdéseikre mindig válaszoltunk.

Az Euratom Egyezmény 103. cikkelye a következőket mondja ki:

"A tagállamok közlik a Bizottsággal a harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötendő megállapodások vagy szerződések tervezeteit, amennyiben a megállapodások vagy szerződések e szerződés alkalmazási körét érintik.

Ha a megállapodás vagy szerződés tervezete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek akadályozzák e szerződés alkalmazását, a Bizottság a hozzá intézett közlések kézhezvételétől számított egy hónapon belül közli véleményét az érintett tagállammal.

Az állam a tervezett megállapodást vagy szerződést csak akkor kötheti meg, ha a Bizottság kifogásainak eleget tett, vagy teljesítette az Európai Unió Bíróságának az állam kérelmére indított sürgősségi eljárás során a tervezett rendelkezések és e szerződés rendelkezéseinek összeegyeztethetőségéről hozott határozatában foglaltakat. A Bizottság véleményének kézhezvételét követően az Európai Unió Bíróságához bármikor lehet ilyen kérelemmel fordulni."

Az Euratom Egyezmény fent idézett paragrafusa alapján Magyarországnak joga volt és van az Unión kívüli (ún. harmadik) országgal szerződést kötni. A kormányközi szerződés tervezetét még 2013. novemberében megküldte Magyarország az Európai Bizottságnak. A Bizottság Energetikai Főigazgatósága 2014. január 14-én, míg Barroso EB elnök úr néhány héttel később hivatalos levélben megerősítette, hogy a magyar-orosz kormányközi szerződéssel szemben nem emel kifogást, az segíti Magyarországot és az Uniót az energiapolitikai céljaik elérésében. A kormányközi szerződés tehát a 103. cikkel összhangban, az Európai Bizottság elvi jóváhagyásnak a birtokában került megkötésre 2014. január 14-én.

Meggyőződésem, hogy a paksi kapacitásfenntartási projekt ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi szempontból is szükséges. A kormányközi egyezmény megkötése óta további két ügyben kaptunk zöld lámpát Brüsszeltől - idén áprilisban az Európai Unió jóváhagyta az üzemanyag-ellátási szerződést, szeptemberben pedig Brüsszel arról értesítette a Magyar Kormányt, hogy a Paks II. beruházás energiapolitikai, klímapolitikai, energiabiztonsági és nukleáris biztonsági szempontból is megfelel az Euratom-szerződésben foglalt célkitűzéseknek. Minden kérdésben, így a beszerzési és állami támogatási kérdésekben is folyamatosan a Bizottság rendelkezésére álltunk, minden felvetett kérdésre válaszoltunk. Ezt fogjuk tenni a jövőben is.

Jelenleg a paksi két új atomerőművi blokk építésének előkészítése zajlik. Az Európai Bizottság 2015. november 19-i állásfoglalása, a kötelezettségszegési eljárás megindítása nem tartalmaz olyan elemet, amely ezt az előkészítési munkát befolyásolná. Az eredeti menetrend szerint dolgozunk tovább, a felmerült kérdéseket pedig tárgyalásos úton tisztázzuk Brüsszellel.

A napokban jelent meg az OECD Nemzetközi Energia Ügynökség éves kiadványa, a World Energy Outlook 2015. (Egy rövid összefoglaló itt olvasható a 718 oldalas tanulmány főbb megállapításairól.) A teljes dokumentum feldolgozására nem vállalkozom, de hadd mutassak be néhány érdekességet a tanulmányból a nukleáris energia felhasználására vonatkozóan.

Az IEA anyaga szerint (ld. 8.2. táblázat) a világ atomerőművei 2013-ban 2478 TWh villamos energiát termeltek, részesedésük a teljes villamosenergia-termelésben 11% volt. Az IEA központi forgatókönyve (New Policies Scenario) pedig azt jelzi előre, hogy ez az arány 2020-ban és 2040-ben, azaz hosszú távon is fennmarad, 12% lesz. Az adatokból jól látszik: nem csak hazánk épít új atomerőművi blokkokat, hanem a világ számos más országában is létesülnek majd jelentős új nukleáris kapacitások. 

8.2 Táblázat: A globális villamosenergia-termelés energiaforrások szerinti megoszlása az egyes WEO-forgatókönyvekben, TWh (Forrás: IEA (2015): World Energy Outlook 2015, p. 310.)

Ez alapján úgy tűnik, a világ is abba az irányba halad, amely felé hazánk is tart: az atomerőműben termelt villamos energia fogyasztásban mért részarányát hosszú távon fenn kívánja tartani.

Van azonban ennél érdekesebb hír is. Nézzük meg az utolsó oszlopokat, a 450 Scenario forgatókönyvét. Ez azért fontos, mert nevét a 450 ppm-es CO₂-koncentráció-határból kapta, amelynek betartása fontos lenne, hogy a Föld átlaghőmérséklete - a klímakutatók javaslataival összhangban - ne növekedjen az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest 2°C-nál nagyobb mértékben.

Az IEA szerint ahhoz, hogy a 450 ppm-es kitűzött célt teljesíteni lehessen, az atomenergia villamosenergia-termelésben mért részesedését a jelenlegi részarány több mint másfélszeresére, 18%-ra kellene növelni! A kutatás szerint a megtermelt energia szintjén még ennél is nagyobb mértékű lesz a növekedés: a mostani 2478 TWh-ról 2040-re 6243 TWh-ra nőhet világszinten az atomerőművekben megtermelt villamos energia mennyisége.

Noha ezt már a tavalyi WEO is leírta, hasznos ennek felfrissítése.

Nagyon értékes tanulmány a WEO, számtalan érdekes összefüggésre világít rá. Itt van például a következő. A magyar sajtó rendszeresen szembeállítja egymással az atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat, hiába mondjuk el minden fórumon, hogy a kettő nem egymás ellensége, hanem egymás kiegészítője: szerintem a kettő együtt képes megoldást kínálni a világ éghajlatváltozásból eredő kihívásaira.

A WEO maga is ezt támasztja alá. A 8.2 táblázatból az is kiolvasható, hogy a WEO zöld forgatókönyvében (mellyel a hőmérséklet-növekedés várhatóan 2°C alatt tartható) épp a megújuló energiaforrások és az atomenergia részaránya nő jelentősen, és a fosszilis energiahordozók felhasználása esik vissza a leginkább. A zöld forgatókönyvben a fosszilis energiaforrások részesedése globálisan a villamosenergia-termelésben a jelenlegi 67%-ról 29%-ra(!) csökken, míg a vízenergia részesedése 16-ról 20%-ra, az egyéb megújulók (nap- és szélerőművek) aránya 6-ról 32%-ra, az atomenergia részaránya pedig 11-ről 18%-ra növekedne. Úgy látom, az IEA is a mi álláspontunkat erősíti, a tanulmány ugyanis azt írja:

az atomenergia és a megújuló források megférnek egymás mellett, nem szorítja ki egyik a másikat.

Gondolhatná most a kritikus olvasó, hogy: persze, világszinten ez igaz lehet, de mi a helyzet az EU-ban? Az alábbi ábra erre a kérdésre is választ ad.

A villamosenergia-termelés energiahordozó szerinti megoszlása, ill. a fogyasztás szektoronkénti megoszlása az Európai Unióban, TWh (Forrás: IEA (2015): World Energy Outlook 2015, p. 318.)

Az ábra közepe azt mutatja, hogy 2040-ben az EU-ban a villany döntő részét karbonszegény villamosenergia-termelő technológiák fogják megtermelni, s ebben igencsak nagy szerep jut majd mind a megújuló energiaforrásoknak, mind az atomenergiának: a kettő együttes részaránya közel 75% lesz.

Itt ismét szeretném kiemelni:

a két új paksi blokk hosszú távon a hazai fogyasztás kb. 40%-át fedezi majd. Bőven marad hely a megújulóknak is!

Az OECD IEA anyagai természetesen további fontos témákat is elemeznek, mindenkinek ajánlom őket tanulmányozásra!

Aszódi Attila

2015. november 5-én és 6-án a nemzetközi környezetvédelmi engedélyezés záróakkordjaként az eljárásba időrendben legkésőbb, 2015 nyarán bekapcsolódott országban, Szerbiában járt a Paks II. projekt engedélyeztetésén dolgozó magyar szakértői delegáció.

Fotó: MVM Paks II.

A belgrádi esemény – több korábbi, azonos témájú nemzetközi állomáshoz hasonlóan – két napos volt. A nyilvános fórum elsődleges céljaként itt is a lakosság és a szerbiai szakértők tájékoztatását tűztük ki. A rendezvény nyitásaként elhangzott a bevezető előadás, amiben ismertetésre került Magyarország energiapolitikája, majd a projekt engedélyeztetési folyamata, és a környezeti hatástanulmány legfontosabb eredményei. Számos minisztériumi és akadémiai munkatárs, valamint független szakértő vett részt a konzultáción, a hagyományos értelemben vett nyilvánosság azonban nagyon kis létszámban képviseltette csak magát. Az előadás után felmerült valamennyi kérdést megválaszoltuk, a konzultáció sikeres volt. 

Ezzel a helyszínnel a környezetvédelmi engedélyezés nemzetközi konzultációs szakasza lezárult. Reméljük, hogy a közel két hónapos fórum-sorozattal elértük a célunkat, vagyis az összes határainkon kívül élő potenciálisan érintett, a beruházás iránt érdeklődő személy megismerhette a projektet, azzal kapcsolatban feltehette kérdéseit, valamint megfogalmazhatta véleményét. A kérdéseket az eljáró magyar környezetvédelmi hatóság feladata figyelembe venni az engedélyezési folyamat hátralévő részében.

Aszódi Attila

Több hírforrás, például az Index is arról ír, hogy riasztóan magas légszennyezési adatok vannak Budapesten, így vasárnaptól szmogriadó lesz. Az Időkép térképe szerint országszerte több nagyvárosban egészségtelenül magas, a határérték többszöröse a szálló por koncentrációja, és ez a helyzet már napok óta tart.

Mit csinálnak ilyenkor a szélerőművek? Semmit!

Éppen az a fő probléma, hogy napok óta nem mozog a levegő, emiatt gyűlnek össze a szennyezőanyagok a nagyvárosok levegőjében. Ha megnézzük a 330 MW-nyi magyar szélerőmű termelési adatait a MAVIR weblapján, világosan látszik, hogy 2015. november 4., vagyis szerda reggel óta a szélerőműveink betáplálása 0 közeli, de már az előtte lévő napokban sem vitézkedtek igazán a szélkerekek. A MAVIR adatok alapján az alábbi ábrán mutatom be az emúlt egy hét szélerőművi termelését, a narancssárga vonal 330 MW-nál a beépített magyar szélerőművi kapacitást mutatja.

Szélerőművekhez kapcsolódóan a minap érdekes energetikai témájú cikket olvastam: a hvg.hu az sugallja, hogy már az azeriek is "zöldebb", környezetbarátabb energiapolitikát folytatnak, mint Magyarország, különösen ha a szélről van szó. A dolog jól hangzik, újságírós, blikfangosnak tűnik. Kár, hogy a cikk nettó butaság.

Nézzük, mi is a gond a hvg.hu írásával:

1. Úgy próbálja beállítani Azerbajdzsánt a megújuló energiák elkötelezettjének, hogy közben, ha megnézzük a tényadatokat itt vagy itt, láthatjuk, hogy a villamosenergia-termelésük zömében gáz alapon történik. A megújulók, benne a szélenergia részesedése elhanyagolható.
2. Bár Azerbajdzsán 2021-re (!!) 200 MW szélerőművet tervez építeni, ez még mindig jelentősen elmarad a jelenlegi magyar 330 MW szélerőművi kapacitástól is. A cikk ugyan említi a magyar 330 MW-os adatot, de nem tér ki arra, hogy az azeriek nem „x-ezer" MW után építenek 200 MW-ot, hanem a "semmiből" (5 MW után, ami mellé még most épül 50 MW). Még a 200 MW megépítése után is kisebb szélerőművi kapacitásuk lesz, mint nekünk.
3. A cikk szerint az azeriek off-shore szélfarmot építenek. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy Azerbajdzán csak a Kaszpi-tengerre tud vízi szélerőműveket építeni. A Kaszpi-tenger valójában nem tenger, hanem a világ legnagyobb tava. Feltételezem, hogy a hvg.hu tisztában van vele, hogy Magyarország nem rendelkezik tengerparttal, tehát off-shore szélfarmot nálunk csak a "magyar tengerre", a Balatonra lehetne építeni. Erre gondolt a hvg.hu? Ez lenne a követendő példa? Tényleg a Balatont kellene szélerőművekkel teletenni?
   A hvg.hu cikk írói készek lennének ezt megpróbálni engedélyeztetni? Ha így döntenek, kérem, az espoo-i és az aarhusi egyezmény elveit betartva vonják be a lakosságot a környezetvédelmi engedélyezésbe. Kíváncsian várom, mire jutnak!
4. A 200 MW beruházási költségét 428.5 millió dollárra teszik. A cikk a kapacitást összeveti a paksi atomerőmű kapacitásával. Csak éppen azt felejtik el megemlíteni, hogy az atomerőmű beépített kapacitása és a szélturbinák beépített kapacitása nem egyenértékű a villamosenergia-hálózat szempontjából. 1000 MW szélerőmű nem annyi áramot termel, mint 1000 MW atomerőmű, hanem kb. 2,5-4-szer kevesebbet (attól függően, hol is van az adott szélfarm, mekkora a helyi szélviszonyoktól függő rendelkezésre állása). Emellett a szélenergia időjárástól függő energiaforrás, szemben az atomerőművi blokkokkal, amelyek időjárástól függetlenül - leszámítva az évi egyszeri karbantartási időszakot - mindig rendelkezésre állnak.
   
5. A költségek összehasonlításakor érdemes figyelembe venni, hogy egy szélerőmű élettartama kb. 30 év; ha off-shore berendezésről van szó, a párás és sós környezetben ennél rövidebb is lehet, tehát az atomerőmű 60 éves élettartama alatt legalább kétszer meg kell építeni egy szélerőmű parkot, hogy ugyanannyi időre legyen képes részt venni az áramtermelésben, mint az atomerőmű. Ez pedig a szél esetén a 60 év alatt a beruházási költségek minimum kétszeres felmerülését eredményezi.
   
6. A szélerőművek működtetése annak ellenére nem ingyenes, hogy a szél nem kerül pénzbe. Ugyanis ezeket a berendezéseket is felügyelni kell és a karbantartásuk is elengedhetetlen. Off-shore körülmények között ezek a tevékenységek még komplikáltabbak, így a költségek is magasabbak. A szélerőművek üzemeltetési és karbantartási (O&M) költségei a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) 2015. januári jelentése szerint az OECD országokban 15-45 USD/MWh tartományba esnek (IRENA, Renewable power generation costs in 2014, p. 70, Table 4.4.). Ezt a költségelemet is figyelembe kell venni, amikor a szélerőművi áram költségét összevetjük más termelési módok költségeivel.
   

A rendelkezésre állásból származó különbségeket és a költségek alakulását kíválóan leírta Dr. Molnár László a Népszabadságban megjelent olvasói levelében. Ajánlom tanulmányozásra.

Visszatérve a mai szmogriadós helyzetre: az atomerőmű blokkjai most is, ebben a szmogos időben is képesek folyamatosan működni, és légköri szennyezés nélkül ellátni az országot, benne a nagyvárosokat is villamos energiával. Működésük éjszaka is zavartalan, amikor a napenergia sem áll rendelkezésre. Sajnos a mostani időjárási körülmények között a zöld biomassza (értsd fatüzelés) sem segít a helyzeten, mert az éppen magasabb porkibocsátással jár.

A fentiek kiválóan mutatják, miért van szükségünk a paksi atomerőmű kapacitásának hosszú távú fenntartására.

Aszódi Attila

A múlt hét folyamán a nemzetközi környezetvédelmi eljárás nyolcadik állomásához is elérkeztünk: a müncheni nyilvános fórum keretein belül meghallgattuk a német lakosság észrevételeit, megválaszoltuk valamennyi felmerült kérdésüket, majd a német fél által delegált szakértőkkel együtt szakértői konzultáción vettünk részt.

Bár az ügyben eljáró bajor környezetvédelmi minisztérium a több mint 80 milliós Németország teljes területéről várta az érdeklődőket, melynek megfelelően gondoskodott arról is, hogy nagy befogadóképességű helyszínt biztosítson a rendezvény számára, a német lakosság felől csekély volt az érdeklődés, a Gasteig kulturális központ több száz férőhelyes koncerttermében megrendezett nyilvános fórumon alig néhány tucatnyi zöld aktivista vett részt.

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

Még annak ellenére is kevesen érdeklődtek, hogy kellő idő állt rendelkezésre a dokumentáció megismerésére. A beruházó által rendelkezésre bocsátott több, mint kétezer oldalas környezeti hatástanulmány nem csak magyarul, hanem angolul is elérhető bárki számára, továbbá ennek a közérthető összefoglalója és a nemzetközi fejezete az eljárásban részt vevő országok hivatalos nyelvén is hozzáférhető, így németül is.

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

A kedden délelőtt 11 órakor kezdődő nyilvános fórum a csekély számú részvevő annál fokozottabb érdeklődése következtében maratonira sikeredett. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb hozzászólást meghallgathassuk és az összes felmerült kérdésre maradéktalanul választ adhassunk, az „eszmecsere” kedden este éjszakába nyúlóan, majd másnap reggel kilenc órától további hat órán át folytatódott.

Ahogy eddig minden helyszínen, az esemény felvezetéseként egy előadás keretében tájékoztattuk a jelenlévőket a projekt jelenlegi állásáról és annak potenciális környezeti hatásairól. Kihangsúlyoztuk, hogy a létesítendő új paksi blokkoknak meg kell felelniük mind a hazai, mind a nemzetközi nukleáris biztonsági követelményeknek.

Biztosítottuk a résztvevőket arról, hogy a szigorú biztonsági követelményrendszernek való megfelelést a létesítési folyamat során több szinten ellenőrizzük, és teljesülése nélkül az Országos Atomenergia Hivatal a hatályos magyar jogszabályok értelmében nem is adhatja ki az új blokkokra vonatkozó létesítési engedélyt.

Részletesen elmagyaráztuk, hogy az új blokkok ún. "Fukushima-álló" biztonsági rendszereinek segítségével miként akadályozható meg nagy mennyiségű radioaktív anyag kikerülése környezetbe. Ezzel valamennyi határon átívelő hatás a tervezéskor figyelembe vett külső- és belső, emberi-, illetve természeti eredetű kezdeti események rendkívül széles skálája esetében is elhanyagolható vagy semleges. Biztosítottuk továbbá a német lakosságot, számolunk még azzal a lehetőséggel is, hogy ha a teljes Duna elveszne a reaktor hűtése számára, akkor az új blokkok hűtését alternatív hőnyelőkkel is meg lehessen oldani (hasonlóan a jelenleg üzemelő paksi blokkokhoz).

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

A környezetvédelmi engedélyeztetési eljáráshoz közvetlenül, illetve közvetve (pl. létesítési engedély) kapcsolódó kérdésekre adott válaszaink mellett hadd idézzek pár érdekes hozzászólást a fórumról.

Az egyik német gyógyfürdővel rendelkező kisváros képviselője Paks II. súlyos balesete által okozott esetleges sugárterhelés miatt aggódott, miközben kérdésemre elismerte, hogy településének gyógyvize nagy mennyiségben radioaktív radont tartalmaz. Tájékoztattam, hogy Paks II-nek ugyan súlyos baleset esetén sincs érdemi határon átnyúló hatása, így emiatt aggódniuk nem érdemes. A saját lakóhelyén a helyi radon-koncentráció miatt őt, illetve az oda érkező gyógyulni vágyókat számottevő többlet sugárterhelés éri. Rámutattam, hogy a magasabb dózis ellenére - ahogy a hozzászóló bevezetőjében is elismerte - vendégeik boldogan és gyógyultan távoznak a fürdőhelyről.

Egy másik tiltakozó az észak-déli német nagyfeszültségű távvezeték építése miatt aggódott, amelyre megítélése szerint azért volna szükség, hogy a megújulókat kiszorítva az atomerőművekben megtermelt áramnak legyen helye az európai hálózatban. Valójában az új „energiafolyosó” (Stromautobahn) a német zöldfordulat mellékterméke: az Észak-Németországban, on- és off-shore szélerőművekben megtermelt áramot fogja az áramhiánnyal küzdő déli területekre szállítani. Volt olyan hozzászóló, aki azt a nyilvánvaló tényt is szépíteni próbálta, hogy Németország francia atomerőművekből importál áramot – a grafikon, amelyet már Münchenben is bemutattam, az ő állításával ellentétes tényadatokat mutat, és alátámasztja, hogy már ma is nagy mennyiségben érkezik francia (elsősorban atomerőművi áram) Németországba.

Kép: Fraunhofer Institut, a pozitív értékek német szempontból importot, a negatívak exportot jelentenek

Persze volt olyan zöld aktivista is, aki a rendkívül magas szén-dioxid kibocsátása miatt ellenzi a paksi projektet, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az atomerőmű üzemeltetése során nem bocsát ki üvegház hatású gázokat, és a teljes életciklusra vetített széndioxid-kibocsátása is az egyik legkisebb a villamosenergia-termelési technológiák közül.

A nyilvános fórum helyenként feszült hangulatban telt, mely legfőképpen a zöld aktivisták tudatos információ-ferdítésének volt köszönhető. A magyar delegáció által adott válaszokat elferdítve, hamis tartalommal megtöltve próbálták utóbb a jegyzőkönyvben rögzíttetni, mindezt nem csekély órabérért (ezt a két napos fórum második napján a Greenpeace megbízásából jelen lévő aktivisták egyike tartotta lényegesnek kihangsúlyozni). Ez a módszer nem csupán hazugságtartalma, hanem és - legfőképpen - a lakosság tudatos félretájékoztatásának szándéka miatt felháborító. Arra, hogy például a Greenpeace megbízottja miért volt mindvégig kioktató és támadó Münchenben, a közmeghallgatást követően a hvg.hu-nak adott - egyébként sok-sok ponton inkorrekt - beszámolójából kapunk magyarázatot.

Kérdés: „Ha a közmeghallgatáson minden kérdésére kielégítő, elfogadható választ kapna, rábólintana arra, hogy Magyarország mégiscsak megépítse az új atomerőművét?”

Oda Becker: „Nem. Az én kérdéseim összességében retorikai célzatúak is; arról szólnak, hogy rámutassanak: mi mindenre nem tudnak ma a magyar szakemberek sem válaszolni. Hogy miközben azt állítják, hogy minden rendben lesz, és semmilyen veszély nem leselkedik ránk Paks II. miatt, valójában az a helyzet, hogy ez nincs így sem Magyarországon, sem Finnországban, sem az Egyesült Királyságban. Az a cél, hogy ezt belássák, elismerjék, és meghátráljanak.”

Felveti a kérdést, hogyan lehet érdemi, tartalmi párbeszédet folytatni a zöld szervezetek képviselőivel, ha látható módon a felvetéseikre adott válaszaink nem is érdeklik őket, és a fenti idézetben tükrözött szakmaisággal állnak az ügyhöz. A müncheni és a korábbi nemzetközi nyilvános fórumok rendkívül alacsony látogatottsága további kérdésként veti fel számomra, hogy a zöld szervezetek milyen társadalmi támogatottságot élveznek ebben az ügyben, valóban mögöttük állnak-e a társadalom szélesebb rétegei? A német nyilvános fórum nem azt mutatta, mintha a német közvéleményt érdemben érdekelné a Paks II. projekt. 

Végül hadd jegyezzem meg, hogy a mintegy tizenhét órás vitát követően a bajor hatóságokkal és a minisztérium által felkért szakértőkkel folytatott megbeszélés rendkívül konstruktív légkörben zajlott: itt a hasonló kérdések megválaszolására másfél óra is elegendő volt. Az érdeklődő – nukleáris iparban jártas – szakemberek teljes mértékben elégedettek voltak a magyar szakértők által adott válaszokkal.

Az eljárás nemzetközi szakaszának utolsó állomása Belgrád lesz, ahol a nyilvános fórumra és a szakértői konzultációra november első hetében kerül sor.

Aszódi Attila

A nemzetközi környezetvédelmi eljáráshoz csatlakozott 11 ország közül Románia volt az egyetlen, amely nem egy, hanem három nyilvános fórumot kért – az október 14-i bukaresti egyeztetést megelőzően a magyar delegáció Nagyváradon és Temesváron is válaszolt a helyi nyilvánosság és a civil szervezetek kérdéseire.  A csaknem ötórás bukaresti közmeghallgatáson - amelyet a Műszaki Egyetem épületében tartottak - a román környezetvédelmi szervezetek aktivistái elsősorban az esetleges balesetek lehetséges egészség- és környezetkárosító hatásairól, a radioaktív hulladék kezeléséről és a Duna vizének hőterheléséről érdeklődtek. Ezen a ponton még Archimédesz törvénye is szóba került – alapos, szakmai magyarázatot adtunk, hogyan viselkedik a hőcsóva a folyóban és miért a vízfelszínhez közel mozog a meleg víz (a melegebb víz sűrűsége kisebb, mint a hidegebb vízé, így a néhány fokkal melegebb vízre felhajtóerő hat).

Ismertettük a tervezett létesítményekkel szemben támasztott biztonsági követelményeket és műszaki megoldásokat is. Elmondtuk, hogy "Fukusima-álló" technológiát építünk, amely a 2011-es fukushimai atomerőmű-balesethez hasonló körülmények között is biztosítani tudja a Pakson megépítendő két új atomerőmű-blokk duplafalú betonburkolatának épségét és a biztonsági funkciók teljesülését. Válaszainkban egyértelművé tettük: a paksi kapacitásfenntartásnak sem az építkezési, sem az üzemletetési időszakban nem lesznek érdemi határon túl nyúló környezeti hatásai, mivel még egy súlyos baleset sem okozhat akkora radioaktív terhelést Magyarország határainál, mint amekkora az erőmű telephelyére a normál üzemre vonatkozó éves hatósági dózismegszorítás.

Fotó: MVM Paks II.

A nyilvános fórumot követő szakmai konzultáció során a román atomenergia-felügyelet, a román egészségügyi minisztérium, valamint a román környezetvédelmi hatóság képviselői voltak a legaktívabbak. A részletekbe menő egyeztetés során még arra is kitértek, lesz-e hatása a paksi beruházásnak Romániában, Arad térségében élő túzok populációra. Megnyugtattuk a román szakembereket, hogy a természetvédelem, ezen belül a túzokok védelme ugyanúgy fontos Magyarország számára, mint Romániában. A környezeti hatástanulmány minden releváns környezeti hatásra kitér, nincs olyan környezeti hatótényező, ami érdemi lenne és a környezeti hatástanulmány ne vette volna számításba.

Aszódi Attila

Ha én környezeti jogokat védő, illetve azok társadalmi gyakorlását előmozdító civil szervezet lennék, biztos örülnék annak, hogy a környezeti szempontok érvényesülésével megbízott felelős hatóság a tevékenységét meghatározó jogszabályt a társadalmat megillető jogok szempontjából a lehetséges legkiterjesztőbb módon gyakorolja.

Amennyiben ugyanis a jogalkotó ezt a fajta rugalmasságot - a kiterjesztő értelmezésre való lehetőséget - nem akarta volna megadni a jogalkalmazónak, akkor az érintett nyilvánosság fogalma alatt egyértelművé tette volna, hogy az egyenlő a hatásterületi lakosság nyilvánosságával. De nem így tette.

A környezeti hatásvizsgálati- és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése a) pontja ugyanis az alábbiak szerint határozza meg az érintett nyilvánosság fogalmát:

Az érintett nyilvánosság tehát nem azonos a hatásterületen élő lakossággal!

Mivel azt gondoljuk, hogy a Paks II beruházás a hosszú távú biztonságos energiaellátás egyik fontos eleme, továbbá az atomerőmű egy nagy alaperőmű, így a teljes lakosságot érinti: szükséges, hogy a társadalom élvezhesse a környezeti információkhoz történő hozzáféréshez való jogát. Ezért nem csak bárki számára hozzáférhető a teljes környezeti hatástanulmány, hanem a Beruházó erre számos - egyébként a vonatkozó Kormányrendelet által nem megkövetelt, önként vállalt - tevékenységével igyekszik is felhívni a figyelmet.

Ahogy azt a 2015. május 7-i paksi közmeghallgatáson az illetékes környezetvédelmi hatóság is megerősítette, várják az észrevételeket, NEM csak a hatásterületi nyilvánosság részéről, és egészen az eljárást meghozó határozat kiadásáig.

A nyilvánosságtól származó észrevételeket - ahogy azt az Energiaklub szakértői is tudják - a hatóság érdemben megvizsgálja, és dönt majd az egyes észrevételek befogadhatóságáról. Ezt majd a határozatnak is tartalmaznia kell. 

Ha én környezeti jogokat védő, illetve azok társadalmi gyakorlását előmozdító civil szervezet lennék, nem csak örülnék, de mindent meg is tennék, hogy a nyilvánosság az őt megillető jogokat gyakorolhassa. Szemben az Energiaklubbal, NEM keltenék félreértést az abban járatlan olvasóban a blogbejegyzésemben elrejtett pontatlanságokkal és más sztereotípiákból fakadó félreértelmezésekkel.

Kedves Nyilvánosság, a környezetvédelmi hatóság ugyanis várja az észrevételeket!

Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben előmozdíthassuk a nyilvánosságot megillető jogok gyakorlását - amely különös relevanciával bír a környezeti vonatkozású közigazgatási hatósági eljárások során -, figyelemmel kísérjük a társadalmi szervezetek kapcsolódó tevékenységét és készek vagyunk olyan közösen elfogadott eszközöket alkalmazni, amelyek valamennyi érdekelt fél, de különösen a társadalom megelégedését és szakszerű, tényszerű tájékoztatását szolgálják.

Aszódi Attila

Október 12-én Szlovéniában folytattuk az Espoo-i eljárás keretein belül a Paks II. környezeti hatástanulmányának ismertetését a nemzetközi partnerekkel. Szlovéniában az eddigiektől némileg eltérő volt a menetrend: a nyilvános fórum délelőtt 10 órakor kezdődött, délután pedig a szakmai konzultációra került sor. A lakossági nyilvános fórum másfél óra, míg a szakértői konzultáció közel négy óra hosszúságú volt, magas szakmai szinten és gördülékenyen zajlott.

Bár a magyar és a szlovén delegáción kívül körülbelül 25 érdeklődő jelent meg a nyilvános fórumon, felvetéseikre valószínűleg választ adott a hatástanulmányt ismertető szokásos bevezető előadás. Ezt abból gondolom, hogy mindösszesen egy kérdés hangzott el a prezentációt követően, ez is a projekthez kapcsolódó engedélyeztetési eljárások menetrendjére vonatkozott. (A kérdés a szlovén nukleáris hatóságtól érkezett.)

Fotó: Németh Szabolcs, MVM Paks II.

A délutáni szakértői konzultációt megelőzően a szlovén és a magyar delegáció vezetői közös sajtótájékoztatót tartottak, amiről a szlovén rádió is beszámolt. A szlovén szakértői gárda itt, és később az egyeztetés során is kifejtette, hogy a Paks II. környezeti hatástanulmányát kifejezetten magas szakmai színvonalú elemzésnek tartja.

A szlovén hatóság vezetője egyértelművé tette: saját szakértőik vizsgálata is azt igazolja, hogy az új paksi blokkok biztonságosak lesznek, a bemutatott biztonsági filozófiának köszönhetően a világ egyik legbiztonságosabb rendszere lesz a paksi. Szlovéniában még TAK-2 események esetén sem várható a semlegestől különböző hatás.

Az egyeztetésen szó esett a telephely hűtővíz-ellátottságáról, a tervezési alapba tartozó külső események (mint például a földrengés) tervezésnél történő figyelembe vételéről, és az alternatívák vizsgálatának kérdéséről is. A szlovén szakértők által előzetesen összeállított 39 kérdés mindegyikére meggyőző választ adtunk.

A következő állomás Bukarest lesz, ahol szerdán (10.14.) és csütörtökön (10.15.) mutatjuk be a projektet kollégáimmal.

Aszódi Attila

A magyar delegáció október 7-én és 8-án Kijevben volt, hogy a Paks II. projektről beszámoljon az érdeklődőknek. Mint ahogy már korábbi bejegyzésekben leírtam tapasztalatinkat a horvátországi, osztrák és romániai (Nagyvárad és Temesvár) nyilvános fórumokról, úgy most a legutóbbi, ukrán állomás eredményeiről is szeretném tájékoztatni olvasóimat.

A nyilvános fórumot és szakértői konzultációt az ukrán Espoo-i kapcsolattartó fél kérésére Kijevben tartottuk meg, bár – ahogy azt a Környezeti Hatástanulmány is bemutatja – nem várható semmilyen semlegestől eltérő hatás az ukrajnai területeken sem.

Bár az Ukrán Ökológia és Természeti Erőforrások Minisztériuma szerint nem volt jelentős előzetes érdeklődés a projekttel kapcsolatban, mégis több környezetvédelmi és civil szervezet is megtisztelt bennünket jelenlétével. A nyilvános fórum helyi idő szerint szerdán 13 órakor kezdődött, és fél kilenc körül zártuk le a megbeszéléseket, miközben mindössze két rövid szünetet tartottunk. Ezzel az ukrán fórum az egyik legnagyobb aktivitást hozó nemzetközi fórumaink közé került.

A megjelent hallgatóság részletes kérdéseket tett fel az erőmű hűtéséről, a Duna hőterheléséről, érdeklődtek a hűtőtornyos hűtés lehetőségeiről, valamint a biztonsági rendszerek működéséről. A kérdéseket részletesen megválaszoltuk, bemutattuk a blokkok biztonságát szavatoló kiemelkedő műszaki megoldásokat.

Természetesen felmerültek országspecifikus témák is. Az egyik ilyen kérdés a magyar-orosz megállapodás volt, amelyet a megjelent lakossági felszólalók nehezményeztek, de igyekeztünk megnyugtatni őket, hogy nem jár hátránnyal Ukrajna számára a két új paksi blokk építése: az erőmű 100%-ban magyar tulajdonban marad.

A másik kardinális kérdés az Ukrajnán keresztüli esetleges üzemanyag-szállítás kérdése volt.

Itt elmondtuk, hogy ez (a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően) a három érintett ország nukleáris biztonsági hatóságainak együttes ellenőrzése mellett kell, hogy megvalósuljon, nagyon szigorú biztonsági előírások betartása mellett. Mivel minden egyes alkalommal külön engedélyt kell beszerezni a szállításra, ez a kérdés nem témája a Paks II. erőmű környezeti hatásairól szóló vizsgálatoknak, önálló engedélyezési eljáráshoz kötött tevékenységről van szó. A jogszabályok szerint az üzemanyag szállítását nem is lehet elindítani, amíg minden érintett ország hatósága egyöntetűen meg nem adja hozzá az engedélyt. Ha a szállítás műszaki, engedélyezési vagy más egyéb okból nem lenne lehetséges, akkor más útvonal is biztosítható, amelyre ugyanúgy szigorú engedélyezési feltételeket kell érvényesíteni.

Fotó: MVM Paks II.

A másnapi, csütörtöki szakmai konzultáció 4 óra hosszat tartott. Az ukrán szakértői gárda tagjai között voltak az ukrán atomenergetikai felügyeleti szerv munkatársai is, akik az országukban nagy számban üzemelő VVER-1000 reaktorok technológiáját nagyon jól ismerik. (Ennek a reaktortípusnak a jelentősen továbbfejlesztett változatát tervezzük a Paks II. projekt keretein belül Pakson megépíteni.)

A következő állomás október 12-én hétfőn Szlovénia lesz, Ljubljanában nyilvános fórumra és szakértői konzultációra is sor kerül. Természetesen arról az útról is jelentkezek majd egy rövid összefoglalóval.

Aszódi Attila

Magyarország jelenleg egy atomerőmű létesítési projekt kellős közepén van. Ez nyilván nem mindenkinek tetszik, gyakran ütközünk abba a kritikába, hogy miért nem a megújuló energiaforrások elterjedését szorgalmazzuk hazánkban. A kritikusok szerint Németország is jó példát mutat, náluk a megújulók részaránya közelíti az 1/3-ot a teljes villamosenergia-előállításban. Nos, az eltérő energiapolitikának számos oka van, amelyeket sorban megpróbálok a blogon ismertetni. Először is nézzük a lakosság oldaláról a megújulók aránya növekedésének költségvonzatait, az említett Németország esetében. 

A villamosenergia-fogyasztókat általában két csoportra bontjuk: az ipari fogyasztókra és a lakossági fogyasztókra. Ezek a szereplők eltérő árakon jutnak villamos energiához.

Az ipari nagyfogyasztók mind Németországban, mind hazánkban jellemzően villamosenergia-kereskedőtől, egyedi áralkut követően vásárolnak villamos energiát, és az általuk fizetett villamosenergia-ár jóval alacsonyabb, mint a lakossági fogyasztók árai. A lakossági fogyasztók Németországban és hazánkban is jogosultak szabad piaci villamosenergia-kereskedőtől villamos energiát vásárolni, hazánkban azonban a lakosság számára (pontosabban az egyetemes szolgáltatásra jogosultak számára) elérhető, szabályozott („rezsicsökkentett”) villamosenergia-ár alacsony volta miatt a legtöbb lakossági fogyasztó az egyetemes szolgáltatásban, szabályozott áron vásárol villamos energiát.

A lakossági fogyasztók által fizetendő díjak a következő díjtételekből épülnek fel:

1. energiadíj (ez tulajdonképpen a villamos energia tőzsdei ára megnövelve a nagy- és kiskereskedelmi értékesítés költségeivel és a kereskedői profittal);
2. rendszerhasználati díjak, hálózati díjak;
3. energiaadók, áfa, támogatások, egyéb tételek.

Nézzük meg, hogy alakultak a lakossági árak Magyarországon, illetve Németországban.

Adatok forrása: MEKH; Agora Energiewende: Die Energiewende im Stromsektor, Stand der Dinge 2014

Van némi különbség.

Az ábrákon jól látható, hogy 2015-ben a német lakossági fogyasztó körülbelül 90 Ft/kWh áron vásárolt villamos energiát, míg a magyar fogyasztó ezt 36 Ft/kWh áron tehette meg. Sem a magyar, sem a német lakossági árak nem piaci árakat tükröznek: míg Magyarországon a rezsicsökkentés és árszabályozás nélkül ezek az árak magasabbak lennének (kb. 50 Ft/kWh körül), addig a német lakossági árakat a megújulók támogatási tétele és az energiaadók emelése torzítja jelentősen.

A német és a magyar lakossági árak közötti különbség egyik lényeges oka, hogy hazánkban a megújuló energiaforrások támogatásáért (valamint a távhőár-támogatásért) a lakossági fogyasztók közvetlenül nem fizetnek, csak az alacsony villany- és távhőárban élvezik ennek előnyeit. Hazánkban ezeket a támogatásokat az ipari fogyasztók finanszírozzák, ez a tétel csak áttételesen jelenhet meg a magyar lakossági fogyasztók villanyszámlájában. Németországban éppen fordított a helyzet: a megújuló energiaforrások támogatását jórészt a lakossági fogyasztók fizetik meg (2015-ben mintegy 19 Ft/kWh támogatást fizetnek). A német kormány az ipari nagyfogyasztókra ezt a terhet csak igen kis részben terheli rá. Minél nagyobb villamosenergia-fogyasztó egy vállalat, a fenti 19 Ft annál kisebb részét kell megfizetnie [1]. A nagyfogyasztó vállalatok 1 GWh/év fölött már csak 1,9 Ft/kWh megújuló támogatást fizetnek. Az igazán villamosenergia-intenzív nagyvállalatok (ahol az éves fogyasztás nagyobb, mint 100GWh) mindössze 0,15 Ft/kWh-s megújulós támogatási díját fizetnek, termelési költségeiket a megújulók támogatása így alig növeli.

A német megújulós támogatás összege 2012-2013-ban 16 milliárd eurót, 2014-ben kb. 19 milliárd eurót, 2015-ben várhatóan 21 milliárd eurót tesz ki. Ez egy német állampolgárra vetítve átlagosan évente 79 ezer forint megújuló támogatást jelent. Gondoljunk csak bele: a teljes német megújulós támogatás összegéből évente lehetne 3-4 darab paksi új reaktort építeni!

Hazánk a megújuló energiaforrások támogatására a villamosenergia-szektorban 2014-ben közel 50 milliárd forintot költött. A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia átvételi ára közel 33 Ft/kWh volt, ez mintegy 20 Ft/kWh-val haladta meg a villany hazai tőzsdei árát. Az ebből származó többletterhet az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult (ipari) fogyasztók fizették meg, 2014-ben ez számukra kb. 2,1 Ft/kWh többletterhet jelentett [2]. Az ipari fogyasztók villamosenergia-beszerzési ára körülbelül 22 Ft/kWh, melynek érdemi része a kb. 2 Ft/kWh-s megújulós támogatási felár és a szintén kb. 2 Ft/kWh-s távhő-támogatási felár [3]. A beszerzési árban felmerül még kb. 5-6 Ft/kWh hálózati, kapacitás- és transzformálási díj is.

Megjegyzendő, hogy a magas német lakossági villamosenergia-áraknak több hatása is van:

1. a magas árak a villamosenergia-fogyasztás csökkentését, az energiahatékonyság növelését ösztönzik;
2. a német lakosságnak megéri saját házának tetejére időjárásfüggő napelemet telepíteni, hiszen így azzal körülbelül 40 Ft/kWh önköltséggel képes villamos energiát termelni, ezáltal képes kiváltani a hálózatról vásárolt, jóval magasabb árú (kb. 90 Ft/kWh árú) villamos energiát;
3. a magas villamosenergia-árak miatt kezdett elterjedni az is, hogy a német lakossági fogyasztók földgázból saját házukban mosógép méretű, úgynevezett kapcsolt hő- és áramtermelő berendezésekben saját használatra egyszerre villanyt, a fűtési hőt és a melegvizet is előállítanak;
4. a magas villamosenergia-árak számos energiahatékonysági és megújuló energiára épülő beruházást már jövedelmezővé, gyorsabban megtérülővé tesznek.

Több okból, köztük a megújuló energiaforrások németországi elterjedtsége és nagy ártámogatása miatt is, a német tőzsdei villamosenergia-ár alacsonyabb (kb. 30-35 euró/MWh), mint a magyar (kb. 42-44 euró/MWh). Ezt az energiadíj-különbséget azonban a lakossági végfogyasztói árak nem tükrözik, hisz a német energiaadók és megújulós támogatások ezt ellensúlyozzák.

Miközben tehát az alacsony német tőzsdei árak csökkennek, a lakossági árak emelkednek, a köztük lévő különbség mintegy 9-szeres, hazánkban ez csak mintegy 3-szoros.

Forrás: EC: Quarterly report on European electricity markets, 2015Q1, saját számítás; megj.: HR, MT, CY, LU, BG-ra nem érhetőek el teljes körű adatok

[1] Évi 1GWh (ez kb. 500 magyar háztartás éves fogyasztásának felel meg) fogyasztás alatt a teljes megújulós támogatási felárat, 1-10GWh fogyasztás esetén annak 10%-át, 10-100GWh fogyasztás között az 1%-át kell megfizetniük.

[2] Forrás: MEKH

[3] Forrás: ipari energiafogyasztók fóruma, Dr. Nagy Zoltán előadása: http://www.energiafogyasztok.hu/files/Drnagyzoltan2015.pdf , a példa 6kV-on vételező fogyasztók árairól szól.

Aszódi Attila