Magyarország jelenleg egy atomerőmű létesítési projekt kellős közepén van. Ez nyilván nem mindenkinek tetszik, gyakran ütközünk abba a kritikába, hogy miért nem a megújuló energiaforrások elterjedését szorgalmazzuk hazánkban. A kritikusok szerint Németország is jó példát mutat, náluk a megújulók részaránya közelíti az 1/3-ot a teljes villamosenergia-előállításban. Nos, az eltérő energiapolitikának számos oka van, amelyeket sorban megpróbálok a blogon ismertetni. Először is nézzük a lakosság oldaláról a megújulók aránya növekedésének költségvonzatait, az említett Németország esetében. 

A villamosenergia-fogyasztókat általában két csoportra bontjuk: az ipari fogyasztókra és a lakossági fogyasztókra. Ezek a szereplők eltérő árakon jutnak villamos energiához.

Az ipari nagyfogyasztók mind Németországban, mind hazánkban jellemzően villamosenergia-kereskedőtől, egyedi áralkut követően vásárolnak villamos energiát, és az általuk fizetett villamosenergia-ár jóval alacsonyabb, mint a lakossági fogyasztók árai. A lakossági fogyasztók Németországban és hazánkban is jogosultak szabad piaci villamosenergia-kereskedőtől villamos energiát vásárolni, hazánkban azonban a lakosság számára (pontosabban az egyetemes szolgáltatásra jogosultak számára) elérhető, szabályozott („rezsicsökkentett”) villamosenergia-ár alacsony volta miatt a legtöbb lakossági fogyasztó az egyetemes szolgáltatásban, szabályozott áron vásárol villamos energiát.

A lakossági fogyasztók által fizetendő díjak a következő díjtételekből épülnek fel:

1. energiadíj (ez tulajdonképpen a villamos energia tőzsdei ára megnövelve a nagy- és kiskereskedelmi értékesítés költségeivel és a kereskedői profittal);
2. rendszerhasználati díjak, hálózati díjak;
3. energiaadók, áfa, támogatások, egyéb tételek.

Nézzük meg, hogy alakultak a lakossági árak Magyarországon, illetve Németországban.

Adatok forrása: MEKH; Agora Energiewende: Die Energiewende im Stromsektor, Stand der Dinge 2014

Van némi különbség.

Az ábrákon jól látható, hogy 2015-ben a német lakossági fogyasztó körülbelül 90 Ft/kWh áron vásárolt villamos energiát, míg a magyar fogyasztó ezt 36 Ft/kWh áron tehette meg. Sem a magyar, sem a német lakossági árak nem piaci árakat tükröznek: míg Magyarországon a rezsicsökkentés és árszabályozás nélkül ezek az árak magasabbak lennének (kb. 50 Ft/kWh körül), addig a német lakossági árakat a megújulók támogatási tétele és az energiaadók emelése torzítja jelentősen.

A német és a magyar lakossági árak közötti különbség egyik lényeges oka, hogy hazánkban a megújuló energiaforrások támogatásáért (valamint a távhőár-támogatásért) a lakossági fogyasztók közvetlenül nem fizetnek, csak az alacsony villany- és távhőárban élvezik ennek előnyeit. Hazánkban ezeket a támogatásokat az ipari fogyasztók finanszírozzák, ez a tétel csak áttételesen jelenhet meg a magyar lakossági fogyasztók villanyszámlájában. Németországban éppen fordított a helyzet: a megújuló energiaforrások támogatását jórészt a lakossági fogyasztók fizetik meg (2015-ben mintegy 19 Ft/kWh támogatást fizetnek). A német kormány az ipari nagyfogyasztókra ezt a terhet csak igen kis részben terheli rá. Minél nagyobb villamosenergia-fogyasztó egy vállalat, a fenti 19 Ft annál kisebb részét kell megfizetnie [1]. A nagyfogyasztó vállalatok 1 GWh/év fölött már csak 1,9 Ft/kWh megújuló támogatást fizetnek. Az igazán villamosenergia-intenzív nagyvállalatok (ahol az éves fogyasztás nagyobb, mint 100GWh) mindössze 0,15 Ft/kWh-s megújulós támogatási díját fizetnek, termelési költségeiket a megújulók támogatása így alig növeli.

A német megújulós támogatás összege 2012-2013-ban 16 milliárd eurót, 2014-ben kb. 19 milliárd eurót, 2015-ben várhatóan 21 milliárd eurót tesz ki. Ez egy német állampolgárra vetítve átlagosan évente 79 ezer forint megújuló támogatást jelent. Gondoljunk csak bele: a teljes német megújulós támogatás összegéből évente lehetne 3-4 darab paksi új reaktort építeni!

Hazánk a megújuló energiaforrások támogatására a villamosenergia-szektorban 2014-ben közel 50 milliárd forintot költött. A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia átvételi ára közel 33 Ft/kWh volt, ez mintegy 20 Ft/kWh-val haladta meg a villany hazai tőzsdei árát. Az ebből származó többletterhet az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult (ipari) fogyasztók fizették meg, 2014-ben ez számukra kb. 2,1 Ft/kWh többletterhet jelentett [2]. Az ipari fogyasztók villamosenergia-beszerzési ára körülbelül 22 Ft/kWh, melynek érdemi része a kb. 2 Ft/kWh-s megújulós támogatási felár és a szintén kb. 2 Ft/kWh-s távhő-támogatási felár [3]. A beszerzési árban felmerül még kb. 5-6 Ft/kWh hálózati, kapacitás- és transzformálási díj is.

Megjegyzendő, hogy a magas német lakossági villamosenergia-áraknak több hatása is van:

1. a magas árak a villamosenergia-fogyasztás csökkentését, az energiahatékonyság növelését ösztönzik;
2. a német lakosságnak megéri saját házának tetejére időjárásfüggő napelemet telepíteni, hiszen így azzal körülbelül 40 Ft/kWh önköltséggel képes villamos energiát termelni, ezáltal képes kiváltani a hálózatról vásárolt, jóval magasabb árú (kb. 90 Ft/kWh árú) villamos energiát;
3. a magas villamosenergia-árak miatt kezdett elterjedni az is, hogy a német lakossági fogyasztók földgázból saját házukban mosógép méretű, úgynevezett kapcsolt hő- és áramtermelő berendezésekben saját használatra egyszerre villanyt, a fűtési hőt és a melegvizet is előállítanak;
4. a magas villamosenergia-árak számos energiahatékonysági és megújuló energiára épülő beruházást már jövedelmezővé, gyorsabban megtérülővé tesznek.

Több okból, köztük a megújuló energiaforrások németországi elterjedtsége és nagy ártámogatása miatt is, a német tőzsdei villamosenergia-ár alacsonyabb (kb. 30-35 euró/MWh), mint a magyar (kb. 42-44 euró/MWh). Ezt az energiadíj-különbséget azonban a lakossági végfogyasztói árak nem tükrözik, hisz a német energiaadók és megújulós támogatások ezt ellensúlyozzák.

Miközben tehát az alacsony német tőzsdei árak csökkennek, a lakossági árak emelkednek, a köztük lévő különbség mintegy 9-szeres, hazánkban ez csak mintegy 3-szoros.

Forrás: EC: Quarterly report on European electricity markets, 2015Q1, saját számítás; megj.: HR, MT, CY, LU, BG-ra nem érhetőek el teljes körű adatok

[1] Évi 1GWh (ez kb. 500 magyar háztartás éves fogyasztásának felel meg) fogyasztás alatt a teljes megújulós támogatási felárat, 1-10GWh fogyasztás esetén annak 10%-át, 10-100GWh fogyasztás között az 1%-át kell megfizetniük.

[2] Forrás: MEKH

[3] Forrás: ipari energiafogyasztók fóruma, Dr. Nagy Zoltán előadása: http://www.energiafogyasztok.hu/files/Drnagyzoltan2015.pdf , a példa 6kV-on vételező fogyasztók árairól szól.

Aszódi Attila

A netet böngészve már majdnem nyomtam egy lájkot az Energiaklub cikkére, a bejegyzés utolsó mondatával ugyanis, miszerint „Ha egy atomerőmű építése szerinted is a teljes lakosságot érinti, nyomj egy lájkot!” – egyetértek.

Csak az a probléma, hogy a cikk üzenete - azon állítása, miszerint egy szekszárdi vagy budapesti lakos nem véleményezheti a környezeti hatásvizsgálat anyagait - egész egyszerűen nem igaz. Próbáltam rájönni, hogy mi lehet a szándékos félretájékoztatás alapja – lehet, hogy az Energiaklub (szerzője) nincs tisztában az „érintett nyilvánosság” fogalmával?

Pedig decemberben lesz egy éve annak, hogy az MVM Paks II. Zrt. benyújtotta környezetvédelmi engedélykérelmét. Az Energiaklub erről időben értesült is, mivel a Greenpeace-hez, a Levegő Munkacsoporthoz és a Védegylethez hasonlóan kibővített jogkörrel, ügyfélként részese az eljárásnak.     

Az év első felében Magyarországra fókuszáltunk, szeptembertől pedig – az Espoo-i Egyezmény értelmében – a környezetvédelmi eljárás nemzetközi szakasza zajlik, annak a 11 országnak a részvételével, amelyek jelezték, hogy részt kívánnak venni az eljárásban. Megjegyzem, számos hasonló projektben csak a közvetlenül szomszédos országokat hívják meg az eljárásba, sőt pl. a szigetország Egyesült Királyság a Hinkley Point C atomerőmű környezetvédelmi engedélyezésébe egyetlen más országot sem vont be. Ezzel szemben mi a környezeti adatokhoz való legszélesebb hozzáférés biztosítása érdekében 30 országot hívtunk meg. Térképen:

A nyilvánosság jegyében ezúton is tájékoztatok mindenkit, még mindig nem késő, hogy elolvassák a Társaság, illetve az engedélyező hatóság (Baranya Megyei Kormányhivatal) honlapján a 2200 oldalas Környezeti Hatástanulmányt, vagy legalább annak közérthető összefoglalóját. Soprontól Battonyáig, Záhonytól Beremendig a nemzetközi szakasz lezárásáig mindenkinek, minden magyar állampolgárnak lehetősége van, hogy észrevételeket tegyen. Nem kell a „hatásterületen” lakni ahhoz, hogy valaki hivatalosan véleményt nyilvánítson, részt vegyen a közmeghallgatáson; bárki élhet nyilatkozattételi, iratbetekintési jogosítványával – a hatóság köteles a nyilvánosságtól származó bármilyen észrevételt befogadni, akár Szekszárdról, akár Budapestről, akármelyik magyar településről érkezik az.

Hogy a környezetvédelmi engedélyezésről mindenki időben tudomást szerezhessen, tavasszal az atomerőmű közelében fekvő 41 településen lakossági fórumot tartottunk, és ezzel párhuzamosan tájékoztató kampányt indítottunk a sajtóban. A lakossági fórumokon érkezett minden kérdést feljegyeztünk, és azokat a helyszínen meg is válaszoltuk. A napi híradásokon túl, több oldalas összefoglaló jelent meg a környezeti hatásvizsgálatról három országos hetilapban (HVG, Figyelő, Heti Válasz) és egy napilapban (Magyar Hírlap).

2015. május 7-én, a paksi közmeghallgatáson több mint ötszáz érdeklődő vett részt - köztük az Energiaklub képviselői. A fórum során közel 80 kérdés került megválaszolásra.

Fotó: MVM Paks II. ZRt.

Szó sincs arról, hogy Magyarországon csak Paks és négy közeli település lakosai szólhatnának bele az vizsgálatba, vagyis 24 ezer főre korlátozódna a magyar eljárás. Ez teljes félreértés. Mind idehaza, mind külföldön (Hamburgtól Csíkszeredáig) bárki szabadon véleményezheti a hatástanulmányt.

A Paks II. projektben szigorúan vesszük és betartjuk az Espoo-i Egyezmény rendelkezéseit.

Aszódi Attila

Néhány napja „A nukleáris hulladék nem probléma, a szélerőmű igen” címmel jelentetett meg egy írást a Népszabadság internetes felülete, a nol.hu.

Az az újságíró, illetve rajta keresztül az a sajtóorgánum, amely egyetlen ellenőrizetlen forrás – sőt, még rosszabb, egy forrás Twitter-bejegyzései – alapján próbál meg egy közel nyolc órás eseményről beszámolni és annak hangulatát visszaadni, nem felel meg a szakma minimális elvárásainak sem. A cikk írója nevét nem vállalta. Nem csodálkozom. A szakmai kritikával, higgyék el nincs problémám – az elmúlt másfél évtizedben számos szakmai vitán vettem részt, jól tűröm, a szakmai észrevételek inspirálnak, azt azonban nem vagyok hajlandó elviselni, hogy olyan gondolatokat próbáljanak a számba adni, amelyek nem hangoztak el. Éppen ezért ezen a fórumon közzéteszem a bécsi közmeghallgatás vonatkozó részének leiratát:

"Minden energiatermelésnek van valamilyen környezeti következménye – meglepő módon még a megújulóknak is, azokat a létesítményeket is meg kell építeni, vagyis adott esetben még egy szélerőműnek is vannak környezeti hatásai, következményei. Minden energiatermelési technológiának van valamilyen környezeti következménye. Az atomenergiának az a nagyon nagy előnye, hogy a hulladékot nem bocsátjuk ki a környezetünkbe, nem kenjük szét a légkörbe, nem bocsátjuk ki a levegőbe, hanem koncentráltan kezeljük. Ráadásul, mivel az atomenergiának az energiasűrűsége nagyon nagy, ennek következtében arányaiban, egységnyi villamos áramra vetítve, nagyon kis mennyiségű radioaktív hulladék keletkezik. Ezt a hulladékot pedig el tudjuk zárni. 

Továbbmegyek - az a tulajdonsága ennek a hulladéknak, hogy lebomlik idővel. (…) Különböző izotópoknak más-más felezési ideje van, más időtávban bomlanak le. A kis- és közepes aktivitású hulladéknál néhány száz évről beszélünk. Ezt a néhány száz évet követően, ezek a hulladékok megszűnnek veszélyes hulladéknak lenni, lebomlanak, és ennek következtében, az ebből származó természeti kockázatok teljesen megszűnnek, míg számos más, ember által okozott kockázat nem így működik, sokkal hosszabb időtávú a folyamat. A kiégett üzemanyagnak az a része, ami érdemi radioaktív hulladék és hosszú távú tárolást igényel, nagyon kis hányada ennek a hulladéknak, és elzárva tároljuk a környezettől, hogy ebből probléma ne származzon.

Még egyszer hangsúlyozom, nem egy kockázatok és kibocsátások nélküli esetet hasonlítunk össze egy kockázatokkal és kibocsátásokkal bíró esettel, mivel – hangsúlyozom még egyszer – minden energiatechnológiának van környezeti kockázata, az a kérdés, hogy melyik technológiának mekkora. (…) Magyarország az Európai Unió előírásainak megfelelően kidolgozta azt a nemzeti politikát, programot, amely mentén a következő években haladunk, megkutatjuk azokat a lehetséges telephelyeket, ahová ezt a hulladékot el lehet helyezni, amely mentén ki lehet jelölni azokat a létesítményeket, amely ezt a hulladékot ellenőrzött módon be tudja fogadni. (...) Mint minden más uniós ország, mi is ezt a nemzeti programot követve fogjuk meghatározni a végleges stádiumú létesítményt."

Aki ezt a szöveget figyelmesen elolvassa és értelmezi, számára egyértelmű, mit mondtam: minden energiatechnológiának - még a szélerőműnek - is van környezeti következménye, az a kérdés, hogy melyik technológiának mekkora. Ehhez képest a „függetlennek” aligha nevezhető Greenpeace aktivistája bejegyzésében a következőképp foglalja össze a Bécsben elhangzottakat:

A nukleáris hulladék nem jelent problémát. Lehet izolálni. Idővel eltűnik. A szélerőmű jelenti a hulladékproblémát.

Sajnálom, hogy vannak jó nevű sajtóorgánumok, amelyek már arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább két, egymástól független forrásból ellenőrizzék értesülésüket, arról már nem is beszélve, hogy esetleg a lejáratni kívánt „célszemélyt” felhívják. Igaz - a magyar sajtó egy része azt sem hajlandó elfogadni, hogy „éjszaka nem süt a nap és a szél sem fúj mindig”. Van aki megpróbál ezzel is vitába szállni. A nol.hu cikke például azt írja, hogy „ezt az információt az atomenergiát elutasító, még az atomerőművekkel termelt áramot is kizáró Ausztriában, ahol a beépített szél- és naperőművi kapacitás meghaladja a 3000 megawattot (a paksi bővítéstől 2400 MW-t várunk) bizonyára megértéssel fogadták”.

Nekem ezek után már csak egy kérdésem maradt: tudják-e, hogy az Ausztriában beépített szél- és naperőművek valójában mennyi áramot termeltek, azaz milyen kihasználtsággal működnek? Megmondom: a naperőművek tipikusan 10-11%, a szélerőművek Ausztriában évtől függően 24-25 százalék közötti éves kihasználtságot mutatnak, miközben a jelenlegi paksi blokkok körülbelül 90 százalék kihasználtsággal működnek. Éppen ezért a valóságban Ausztria villamosenergia-termelésének döntő többségét a szerencsés földrajzi adottságoknak köszönhetően jól kihasználható vízerőművek adják.Ennyit a korrektségről és a szakmaiságról.

Aszódi Attila

A szeptember 23-24-i osztrák nyilvános fórum és szakértői konzultációkat követően a magyar delegáció Romániába utazott, hogy az eljárásban részt vevő román fél kérésének megfelelően tájékoztassa az ország közvéleményét a Magyarországon folyó atomerőmű-bővítés engedélyezési folyamatáról, valamint a létesítmény környezeti hatásairól. 

Románia az Espoo-i egyezmény értelmében 3 nyilvános fórumot és egy ezektől független szakértői konzultációt kért. Szeptember 28-án és 29-én a román közvéleménnyel való konzultációnak csak az első szakasza zajlott le, előbb Nagyváradon, majd Temesváron volt lehetősége a lakosságnak megismerni a projektet. A helyszínt mindkét esetben a romániai Környezeti, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium biztosította.

Fotó: MVM Paks II. Zrt.

A konzultációk mindkét város esetében hasonlóképpen zajlottak: a koordinátor szerepet betöltő Gabriela Osiceanu ismertette az eljárás menetét és a vonatkozó szabályokat, majd átadta a szót a magyar engedélyező hatóság képviselőjének, Horváth Zoltán kormánymegbízott úrnak, a Baranya Megyei Kormányhivatal vezetőjének. A magyar és a román delegációt leszámítva kevés embert vonzott a rendezvény, ők a kormánymegbízott úr eljárásrendről szóló rövid prezentációja után kb. 40 perces előadásban ismerhették meg a magyar energiapolitikát, a projekt jelenlegi állását, a környezeti hatástanulmány legfontosabb aspektusait, a Paksra tervezett orosz blokkok Fukushima-álló biztonsági rendszereit és radiológiai hatásait, valamint a radioaktív hulladékkezeléssel kapcsolatos megoldásokat és elképzeléseket. Az eseményről a helyi sajtó is tudósított.

Fotó: MVM Paks II. ZRt.

Összességében a nyilvános fórumok csendesen, zavaró körülmények nélkül teltek, valamint a kisszámú jelenlévő arra enged következtetni, hogy a helyi lakosság kevéssé érdeklődik a Pakson épülő atomerőművi blokkok iránt. Az engedélyeztetési eljárás nemzetközi szakasza ezekkel az eseményekkel természetesen nem fejeződött be, rövid szünet után október 7-én Ukrajnában mutatjuk be az érdeklődőknek, hogy az új paksi blokkok kiemelkedően biztonságosak lesznek, határon átnyúló hatásra nem kell számítani sem az építkezés, sem az üzemeltetés alatt. A kijevi nyilvános fórum összefoglalója a jövő hét végén várható.

 Aszódi Attila

Szeptember 21-én Horvátországba, majd 23-24-én Ausztriába látogatott nemzetközi eljárásban a magyar szakértők csapata. De miért is?

A paksi atomerőmű-bővítés környezetvédelmi eljárása 2014. december 19-én kezdődött, amikor az engedélyes MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő ZRt. benyújtotta az engedélykérelmet az illetékes hatósághoz. Magyarország aláírta az Espoo-i egyezményt, amelynek értelmében vizsgálta a beruházás határon átterjedő hatásait, és az engedélyezési eljárásba bevonta az esetlegesen érintett országok lakosságát és közvéleményét.

A Paks II. projekttársaság a nyílt és aktív tájékoztatás politikáját választotta, így minden szomszédos országnak, valamennyi Európai Uniós tagállamnak és Svájcnak is megadta a lehetőséget az eljárásban való részvételre. A meghívott 30-ból összesen 11 ország jelezte részvételi szándékát: Ausztria, Csehország, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Málta, Németország, Görögország és Szerbia is. A felsorolt országok közül 9 ország jelezte, hogy a projekttel kapcsolatban szakértői konzultációra, nyilvános fórumra vagy mindkettőre igényt tart. A hosszas előkészítést követően ezekre a megbeszélésekre 2015 őszén kerül sor.

 Nyilvános fórum Eszéken

 Az első nyilvános fórum Horvátországban, Eszéken volt szeptember 21-én. A rendezvény délben kezdődött, az érdeklődők egy prezentáció keretein belül ismerhették meg a projektet. A magyar delegáció számos kérdést válaszolt meg az előadást követő "kérdések és válaszok" szekcióban, így a változatos összetételű hallgatóság megnyugodva térhetett haza a négy és fél órás rendezvényt követően. Horvátország a létesítendő erőműhöz földrajzilag egyik legközelebb fekvő ország, ennek megfelelően a környezetvédő szerveztek mellett az önkormányzatok, a szakértők, a sajtó képviselői és politikai szereplők is megjelentek az eseményen. A horvát fél által delegált szakértői csoporttal a szakmai konzultáció a fórumot megelőző héten lezajlott, a felmerülő kérdések mindegyike megválaszolásra került. Kijelenthető, hogy az esemény minden célját maradéktalanul elérte.

A nyilvános fórumról már korábban beszámolt a Világgazdaság és a Magyar Idők is.

 Fotó: MVM Paks II. Zrt.

Ausztriai események

 A hét második felében, szeptember 23-án és 24-én Bécsbe látogatott a magyar szakértői gárda, hogy először egy közel nyolc órán át tartó nyilvános fórumon, majd másnap egy hasonló hosszúságú szakértői konzultáción válaszolja meg az osztrák állampolgárok és szakértők kérdéseit. A nyilvános fórum kifejezetten jól sikerült a köztudottan atomenergia-ellenes országban, a körülbelül 100 érdeklődőtől kapott kérdéseket kivétel nélkül megválaszoltuk, a válaszadás alaposságát és szakmaiságát a moderátorként tevékenykedő David Reinberger, Bécs városának „környezetvédelmi főügyésze” felügyelte.

Fotó: Filep István, MTI

A feltett kérdések a környezeti hatástanulmány csaknem teljes terjedelmét lefedték, szó esett a nukleáris balesetekről, a kiégett fűtőelemek elhelyezéséről, a Dunára gyakorolt hatás korlátozott mértékéről és az új blokkok kiemelkedő biztonságáról is. Mint ahogy az Ausztriában magától értetődő, a rendezvénynek politikai vonatkozása is volt, több helyi osztrák politikus is megjelent. Az esemény kivételesen jó hangulatban zajlott –  egy kívülálló talán nem  is tudta volna megmondani, hogy éppen egy atomerőmű környezeti hatásairól beszélgetnek a felek. Mindezt ráadásul egy olyan országban sikerült elérni, ahol törvénybe foglaltan utasítják el az atomenergiát. Az eseményről több médium beszámolt, mind a magyar (VS, Magyar Hírlap), mind az osztrák sajtó kiemelten foglalkozott a kérdéssel.

Az esemény még az egyik legrangosabb osztrák napilap, a Die Presse figyelmét is felkeltette, amely 2015. szeptember 29-én egy hosszabb interjút is közölt Paks II-ről.

A szakmai konzultáció - a rendezvény formájának megfelelően - a szakértőknek szólt, a mintegy 30 fős magyar delegáció és a közel 20 fős osztrák szakértői gárda messzemenően szakmai hangvételű rendezvényen beszélhette meg a projekt környezetvédelmi hatástanulmányával kapcsolatban felmerült kérdéseket. A megbeszélésen az osztrák társminisztérium képviselőin kívül hét osztrák tartomány képviseltette magát, a konzultánsnak felkért ENCO szakértői munkatársain kívül. A megbeszélés alapja az osztrák szakértőcsoport által készített tanulmány volt, amely a paksi új blokkok környezeti hatástanulmányát vizsgálta meg. A dokumentum nagyon jó színvonalú, az elemzés mellett kérdéseket is megfogalmazott, amelyeket az egyes szakterületek specialistái válaszoltak meg a magyar fél részéről.

Hamarosan beszámolok arról is, mi volt a nagyváradi (szeptember 28.) és temesvári (szeptember 29.) nyilvános fórumok tapasztalata.

Aszódi Attila