Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap bejelentette, hogy a Kormány döntése alapján hazánk él a magyar-orosz államközi szerződésben rögzített jogával és előtörleszti a Paks II beruházásra eddig lehívott orosz hitelt. A pozitív hír azonnal kiváltotta a projektet ellenző ellenzéki pártok heves támadását. Bár pár hete egyesek még azért kiabáltak, hogy miért hívtuk le az orosz hitelt, mert hogy szerintük van olcsóbb forrás, most ugyanazok azért tiltakoznak, hogy miért törlesztjük elő az orosz hitelt. Ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az…
A magyar-orosz államközi szerződés és a hitelszerződés is nyilvános dokumentum: az előbbit a Parlament a 2014. évi II., a finanszírozási megállapodást a 2014. évi XXIV. törvényben fogadta el és hirdette ki. A finanszírozási szerződés a 10. cikkben rendezi az előtörlesztés feltételeit. Ez a hitelmegállapodásnak egy rendkívül fontos és hazánk számára rendkívül hasznos része, hiszen nem kerül plusz pénzünkbe az előtörlesztés. (Banki hiteleknél egyáltalán nem ritka, hogy az előtörlesztés lehetséges, de annak külön díja van, gondoljunk csak a mai lakáshitelekre, ahol az előtörlesztett tőke 1%-a is lehet az előtörlesztési díj. Ez ebben az esetben nem terhel bennünket.)
Az elmúlt nap diskurzusában megszólaló ellenzők valami miatt kizárólag a hitel kamatára koncentráltak, és azt vitatták, hogy az államközi hitel 3,95%-os kamatlába az építési időszakra jó-e az országnak. Szálazzuk szét a problémát, hogy megérthessük a lényeget:
- Egy hitel értékelésénél nem csak a kamat érdekes, hanem egyéb feltételek is, például az előterjesztés lehetősége és költsége, a hitel futamideje, a hitel összege, a törlesztés időzítése is.
- Itt az előtörlesztés lehetősége tehát adott és ingyenes. Az előtörlesztést névértéken, további költségek nélkül tehetjük meg, ez Magyarország számára kedvező.
- A hitel futamideje itt összesen 31 év. Ritka az ilyen hosszú futamidő, főleg, ha a hitel összegét (10 milliárd euró) is figyelembe vesszük.
- A finanszírozásról szóló törvény értelmében az erőmű építésének időszakában nem kell tőkét törlesztenünk, hanem amikor megépül az erőmű és termelni kezd, csak akkortól kell visszafizetnünk a lehívott tőkét. (Ugyanakkor, ha a tőkét korán törleszteni akarjuk, élhetünk az előtörlesztéssel. Ez is a megállapodás rugalmasságát mutatja.)
- A teljes 10 milliárd eurót nem hívtuk most le. Nem is fogjuk egyben sosem lehívni, hiszen ezt az összeget csak a Paks II projektre lehet felhasználni, a munkálatok előrehaladásának megfelelően. Tehát itt nem arról van szó, hogy Oroszország átutalt nekünk 10 milliárd eurónyi hitelt és abból fizetjük a számlákat, hanem a számlák összegének 80%-át (amikor azok esedékessé válnak) az orosz hitelkeret igénybevételével fedezzük, és a lehívott összeget az orosz fél a magyar állam Oroszországban vezetett számlájára tartozásként bekönyveli.
- Ahogy az egyes országoknak mások a földrajzi adottságai, energiahordozókhoz való hozzáférése, ugyanígy eltérő az országok hitelképessége, finanszírozási lehetősége, ami ráadásul időben is változik.
- Amikor megkötöttük a magyar-orosz finanszírozási megállapodást, a magyar állam a pénzpiacokon 5-10 éves futamidőre 5-6% kamat mellett tudott forrást bevonni. Az akkori nemzetközi kamatkörnyezet, az ország akkori pénzpiaci megítélése magasabb kamatköltségeket eredményezett. Ma sokkal alacsonyabb költségen tudjuk hazánkat finanszírozni, az Államadósság Kezelő Központ rövid futamidőre 0% átlagkamat közelében, 5-10 éves futamidőre pedig akár 2% alatti kamattal tud forrást bevonni. De ez folyamatosan változik, és nem jelenti azt, hogy a piacról most tudnánk hasonló feltételekkel, 30 évre 10 milliárd eurót bevonni.
- Van, aki Ausztriához hasonlítja hazánkat, azt mondva, hogy bezzeg az osztrákok 100 éves államkötvény kibocsátására is képesek voltak nemrégiben, 2% körüli kamatszinten. Ez nagyon jól hangzik, csak éppen semmit nem mond arra vonatkozóan, hogy (egy háromszor nagyobb összeg vonatkozásában) Magyarország, Szlovákia vagy bármely más európai ország ugyanezt meg tudná-e tenni a piacról.
A magyar-orosz finanszírozási megállapodás egy biztonsági védőháló, ami a projekt sikeres megvalósítását támogatja. Igazán jelentős pénzpiaci kockázatot éppen az jelentene, ha nem állna rendelkezésre ez a 31 éves futamidejű hitel, s azon kellene aggódnunk, hogy az építkezés legintenzívebb éveiben lesz-e a piacon kellő mennyiségű, megfelelő kondíciókkal rendelkezésre álló forrás.
Egy másik nagyon fontos szempont, hogy a finanszírozás rendelkezésre állása az egyik olyan tényező, amiben a környező országokkal szemben az atomerőművek építésére vonatkozó versenyben érdemi előnnyel rendelkezünk. Az atomerőmű-építés egyik kulcsa Európában a finanszírozás rendelkezésre állása. Mi ezt a küszöböt már megugrottuk, a finanszírozás biztosított, versenytársaink ebben mögöttünk járnak, náluk ez még nem megoldott. Aki a Paks II finanszírozási eszközrendszerét támadja, éppen ezt a versenyelőnyünket akarja lenullázni. Ez aligha állhat hazánk érdekében.
Szögezzük le: bár úgy tűnik, hogy a projekt finanszírozásának feltételeiről vitatkozunk, de valójában az alapvető vita politikai és energiapolitikai természetű. Politikai, hisz választások előtt állunk, az ellenzék ilyenkor minden kormányzati lépést hevesen kritizál. A vita energiapolitikai is, és a Parlament azon 2011-ben meghozott döntését vitatja, hogy az atomenergiát hosszú távon bent kell tartani az energiamixben. Ez szükségszerűség, e nélkül hazánk biztonságos villamosenergia-ellátása nem biztosítható. Vannak, akik úgy gondolják, hogy inkább még több gázt vagy még több áramot kellene importálni. Van, aki azt hirdeti, hogy nap és szélenergiával mindent meg lehet oldani, miközben evidencia, hogy ez nem igaz, hiszen az időjárásfüggő megújulók nem állnak folyamatosan rendelkezésre, nem alternatívái a folyamatosan termelni képes, nagy rendelkezésre állású atomerőműveknek. Mindenesetre ez a vita rég eldőlt: a 2011-es energiapolitika kijelölte az irányt, az atomenergia hosszú távú megtartását a magyar energiamixben. Ebben az irányban haladunk, mind pénzügyi, mind energiapolitikai szempontból az ország érdekét képviseljük.
