Korábban, a délszláv polgárháborúban a NATO csapatok Boszniában és Koszovóban bevetettek szegényített urán tartalmú tankelhárító lövedékeket, ami nagy figyelmet váltott ki nem csak az érintett területeken, hanem Magyarországon is. Akkoriban sokan kérdeztek ezek környezeti hatásairól, emiatt készítettem 22 éve, 2001 januárjában azt az írást, ami ma is elérhető a Jövő Mérnöke című BME-s újság archív anyagai között. Az elmúlt hetekben a téma újra közérdeklődést váltott ki, miután Nagy-Britannia bejelentette, hogy szegényített urán lövedékeket tervez szállítani Ukrajnába. A 22 évvel ezelőtti írásomat többen hivatkozták, és több sajtómegkeresést is kaptam. Alább összefoglalom, amit a témáról ma érdemesnek gondolok elmondani.

Nukleáris fegyver-e a szegényített uránt tartalmazó tüzérségi lőszer?

Nem az, nem nukleáris fegyver.
A szegényített uránt a lövedékekben egyáltalán nem a radioaktivitása miatt alkalmazzák, és a fegyver alkalmazása során maghasadásos láncreakció sem következik be. A szegényített urán enyhén radioaktív, de aktivitása még a természetes uránénál is kisebb.

Mire és miért alkalmaznak szegényített uránt tartalmazó lőszert?

A szegényített urán az urándúsítás melléktermékeként nagy mennyiségben és olcsón áll rendelkezésre. A tankelhárító lövedékek áthatoló magjaként a következő okok miatt alkalmazzák:

• A fémurán rendkívül sűrű anyag, 1 liter kb. 19 kg tömegű (19-szer sűrűbb, mint a víz, és 2,5-szer sűrűbb, mint az acél). Egy szegényített uránból készült lövedék nagy mozgási energiára tesz szert, így becsapódáskor ezt a nagy mozgási energiát lehet hasznosítani a céltárgy megsemmisítésére.
• Az ilyen tankelhárító lőszer gyakorlatilag egy hatalmas, fémuránból készült masszív „dárdát” (hengeres fém rudat) tartalmaz lövedékként, amit hagyományos robbanótöltet lő ki a fegyver csövéből. Szemben az acél vagy a wolfram betétes lövedékekkel ugyanakkor a fémurán lövedék – a hangsebességet jelentősen meghaladó hatalmas sebességgel – a harckocsi páncélzatába becsapódva nem „tompul el”, a lövedék hegyes csúcsa nem szenved olyan alakváltozást, ami hátráltatná a páncélzaton való áthatolást. A becsapódás kinetikája olyan, hogy a páncélzat a becsapódás helyén gyakorlatilag képlékennyé válik, a fémurán lövedék penetrációja eredményesebb, mint más lövedékeké (ld. a lenti ábrákat).
• A becsapódáskor a mozgási energia hővé alakul, ami felhevíti a lövedéket. Az urán kis fém porszemcsékre esik szét, amely szemcsék jelentős részben spontán módon meggyulladnak, így további energia szabadul fel. Ez a lövedék a harckocsi páncélzatán áthatolva olyan magas hőmérsékletet hoz létre, aminek következtében a tankban található lőszer felrobban, és akár a harckocsi üzemanyaga is felrobbanhat. Ez a harckocsi megsemmisüléséhez vezet. Amikor a lövedék áthatol a páncélzaton, a nagy energiabevitel következtében a személyzet is életét veszti.

(Fotó forrása: https://wesodonnell.medium.com/uncovering-the-truth-about-depleted-uranium-shells-2767cc9413d)

Keletkezik-e radioaktivitás a fegyver bevetésekor?

Nem, a szegényített urán lőszer alkalmazásakor nem jön létre újabb radioaktív anyag, tekintettel arra, hogy magreakció nem játszódik le a lövedékben. Környezetszennyezés ugyanakkor történik, hiszen a lövedék diszpergálódik, finom fém uránpor jön létre, ami – ha meggyullad – a levegő oxigénjével elég, és urán-oxid por jön létre. Az egyben maradt nagyobb fémurán darabokban az urán fém kémiai formában is megmarad.

Mind a fémurán, mind az urán-dioxid az urán nehézfém volta miatt jelent veszélyt a közvetlen környezetére. Ugyanúgy, ahogy az ólom, az urán is nehézfémként kémiailag veszélyes anyag. Az egészségre kimondottan káros, ha nagy mennyiségben bekerül a szervezetbe. Ugyanakkor ez az urán por nagyon nehéz, így messzire a széllel sem tud eljutni, jellemzően a bevetés közvetlen környezetében (néhány méteres körzetben) okoz szennyezést.

Ha bevetnének ilyen szegényített urán lőszereket Ukrajnában, az veszélyt jelentene-e Magyarország területén?

A lőszer bevetése esetén abból környezeti hatások Magyarországra nem jutnának el. Ugyanakkor a háború eszkalációja szempontjából ez negatív hatásokkal járhat.

Mi történne a szegényített urán lövedékek bevetése esetén az érintett területeken?

Az 1990-es Öbölháború és a délszláv polgárháború kapcsán sajnos nagyon sok tapasztalat gyűlt össze ezekkel a lövedékekkel kapcsolatban. A szerb és koszovói hatóságok, valamint az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) vizsgált számos ilyen helyszínt. Lakókörnyezetben és mezőgazdasági tevékenységre használt területeken mindenképpen indokolt az ilyen helyszíneket mentesíteni, azaz a fel nem robbant lövedékeket begyűjteni, és a szennyezett talajt megtisztítani. Az urán a táplálékláncba és a talajvízbe bekerülve növelheti a lakosság nehézfém terhelését, emiatt ezt el kell kerülni.

Fontos rögzíteni, hogy uránt folyamatosan veszünk fel, mert az ételekben és a vízben kis mennyiségben mindig van természetes urán. Ahogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség összefoglaló anyagában ismerteti, az UNSCEAR 2000-es becslése szerint a Föld egy átlagos lakója naponta 1.3 µg természetes uránt nyel le (elsősorban ivóvízzel), de vannak területen, ahol a napi uránfelvétel ennek a sokszorosa.

A szegényített urán a természetes uránnál is kisebb radioaktivitású, tehát nem radioaktivitása, hanem a kémiai hatása nehézfémként okozza az igazi környezeti problémát, ami miatt törekszünk a lakosság uránterhelésének minimalizálására.

Más szennyezők okozhatnak-e gondot?

A délszláv polgárháborúban bevetett szegényített urán lövedékeknél néhány esetben találtak plutónium szennyezőt a szegényített uránban. Habár a plutónium nagyon kis mennyiségben volt megtalálható ezekben a mintákban, de – lévén a plutónium mesterséges anyag, és veszélyessége, radiotoxicitása sokkal nagyobb, mint az uráné – komoly aggodalomra adott okot. A plutónium jelenléte ezekben a koszovói mintákban két dologra utalhat:

• a szegényített urán nem (csak) természetes uránból származott, hanem atomreaktorban (akár katonai reaktorban) besugárzott üzemanyagból nyerték ki a további dúsítás melléktermékeként keletkezett szegényített uránt;
• a dúsításra használt valamelyik technológiai berendezésben (pl. dúsítómű centrifugáiban) korábban dolgoztak fel besugárzott üzemanyagból származott uránt, és a berendezés felületi szennyezéséből került be plutónium szennyezés a szegényített uránba.

Ugyan a plutónium megjelenése ezekben a mintákban további aggodalomra adott okot, a plutónium szennyezés olyan kis mértékű volt, hogy az ilyen minták radiológiai veszélyességét érdemben nem növelte.

Milyen hatása volt ezen lőszerek alkalmazása korábban a katonákra?

Sem az Öbölháború, sem a jugoszláv polgárháború kapcsán nem tudták igazolni, hogy a szegényített uránnal szennyezett területen tevékenykedő, a harci cselekményeket túlélt katonáknál olyan kései negatív hatások jelentkeztek volna, ami a szegényített urán alkalmazásával összefüggésbe hozható lett volna.

Olyan katonákat is megfigyeltek, akiknek a szervezetébe szegényített urán repeszek kerültek úgy, hogy azokat nem lehetett eltávolítani. Náluk megfigyelték, hogy a vizelettel történő urán ürítésük intenzívebb volt, mint a szokásos érték, de negatív egészségügyi hatást ehhez kapcsolódóan nem tudtak kimutatni.

Az Öbölháborút követően az „Öbölháború Szindróma”, míg a Jugoszláv polgárháború után a „Balkán Szindróma” néven intenzíven foglalkozott a világsajtó az érintett területen bevetett katonáknál jelentkező leukémiás esetek kapcsán azzal, hogy ezek a megbetegedések kapcsolatban lehettek-e szegényített urán lövedékek alkalmazásával, de ezt egyetlen tudományos vizsgálat sem tudta megerősíteni. Tekintve, hogy a harci cselekmények során a katonák rengeteg veszélyes vegyi anyaggal találkoznak, abnormális körülmények között tevékenykednek, és hatalmas stressznek vannak kitéve, a vizsgálatok ezen hatásokat nem tudták egymástól elkülöníteni.

Hogyan hathat mindez a háború menetére?

A szegényített urán lövedékek Ukrajnába való szállítását orosz kormányzati források a nukleáris eszkaláció felé tett lépésként értelmezték. Fontos megjegyezni, hogy számos hadseregben, így az oroszban is (!!!) vannak hadrendben szegényített urán lőszerek, és ez az anyag a harckocsik páncélzatában is megtalálható.

Ahogy fent írtam, a szegényített urán lövedékek nem nukleáris fegyverek, a közvélemény és a politika mégis hajlamos összekapcsolni a két fogalmat. Emiatt ez a lépés rendkívül negatív, veszélyezteti nem csak Ukrajna, hanem az egész térség, Magyarország, Európa, és így összességében az egész világ biztonságát.

Az is fontos körülmény, hogy az orosz-ukrán háború elmúlt 14 hónapjában Ukrajna nagyon eredményesen alkalmazta a könnyen hordozható, kézi indítású, rakéta elven működő új tankelhárító fegyvereket (a Javelin és NLAW elnevezésű eszközöket). A kompetencia-területemen kívül eső harcászati és katona-politikai kérdés, hogy miért vetődött fel ezen fegyverek ukrajnai alkalmazása.