2017. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében az Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága (KÖTEB) konferenciát szervezett a téma szakértőinek a Paks II. erőmű telephely-vizsgálati programjának legfontosabb tudományos eredményeiről.

Jelen bejegyzés célja azon érdeklődők tájékoztatása, akik a konferencián nem tudtak részt venni, de a telephely vizsgálatának tudományos eredményeiről szeretnének tájékoztatást kapni.

A konferencián az előadók prezentációik mentén ismertették a tervezési filozófia fontosságát, a telephely-kutatás során azonosított veszélyeket, illetve ezek figyelembe vételének módját az erőmű tervezése során. Mint minden telephelynek, a Paks II. erőmű blokkjai telephelyének is egyedi jellemzői vannak, ezen jellemzők helyes meghatározása a jó tervezéshez elengedhetetlen.

A vizsgálatok eredményeinek értékelését követően kijelenthető, hogy a telephely alkalmas az új blokkok létesítésére. A kor műszaki-tudományos színvonalán a telephelyre jellemző körülmények és veszélyek a tervező által a hatályos nukleáris biztonsági követelményeknek megfelelően kezelhetők, a blokkok tervei ezeknek megfelelően készülhetnek el. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy az Országos Atomenergia Hivatal 2017. március 30-án kiadta a blokkok telephely-engedélyét.

A Francia Tudományos Akadémia illetékes energetikai bizottsága (Comité de prospective en énergie) kritikus állásfoglalást tett közzé 2017. április 19-én az aktuális francia energiapolitikához (Transition energetique) kapcsolódóan. Az elemzés kiemeli: „az energetikai átmenet témájához kapcsolódó programok nem számolnak a szükséges mértékben a fizikai, műszaki és gazdasági korlátokkal”.

A Francia Tudományos Akadémia épülete (A kép forrása: mta.hu)

A Francia Tudományos Akadémia állásfoglalásának további fontosabb megállapításai:

• Az aktuális viták alapján az állampolgárok akár arra a téves következtetésre is juthatnak, hogy a megújuló energiaforrások tömeges fejlesztésének köszönhetően az atomenergia és fosszilis energiaforrások feleslegessé válnak, azoktól meg lehetne örökre szabadulni.
• Nincs egy egyetemesen ajánlható, kizárólagos energiapolitika; minden országnak a földrajzi és klimatikus adottságaihoz igazodva kell a megfelelő energiamixet kialakítania: például Québec tartomány Kanadában könnyedén képes a tartomány villamosenergia-igényének 98 százalékát vízerőművek segítségével biztosítani, de ebből nem következik, hogy más államok adottságai is megfelelőek lennének ehhez.
• A vállalások meghatározása során a valóságot kell alapul venni: a szél- és naperőművek névleges teljesítménye alapján félrevezető döntést lehet hozni, mivel Franciaországban az éves kihasználtságuk 23%, illetve 13%. Mivel időjárásfüggő, szakaszosan termelő erőművekről beszélünk, a rendszerirányítóknak szükséges gondoskodni a lakosság azon időszakokban történő ellátásáról is, amikor szél- és napenergia-termelés nem áll rendelkezésre. Egy európai szinten összekapcsolt villamosenergia-hálózat sem képes megoldani ezt a problémát, mivel Európa-szerte egyszerre van éjszaka és az anticiklonok hatása is gyakran a szomszédos országokkal egyidejűleg jelentkezik.
• Az ipari mértékű áramtárolás nem megoldott: a francia szivattyús tározós erőművek nem rendelkeznek szabad kapacitással. Két napi villamosenergia-fogyasztás (kb. 2,85 TWh) tárolásához a Tesla által is alkalmazott lítium-ionos tárolási módszer mellett legalább 12 millió tonna akkumulátorra lenne szükség, amelynek előállítása 360 ezer tonna lítiumot igényelne. (Ez azért is különösen ambíciózus, mivel évente a világon 40 ezer tonna lítium kerül kitermelésre.)
• Ha minimalizálni szeretnénk a black-out kockázatát, a villamosenergia-hálózat stabilitását erősíteni szükséges az ingadozó termelők váratlan és gyors terhelésváltozása következtében. Egyetlen ország sem képes - a megfelelő tárolókapacitások hiányában - a megújuló termelők integrálására szabályozható és megfelelő kapacitású víz-, hő-, illetve atomerőművek nélkül.
  Ráadásul a 2010-ben a német áramigény 22 százalékát biztosító nukleáris erőművek kivezetése nem vethető össze azzal, hogy egy hasonló döntésnek milyen következménye lenne Franciaországban (ahol az atomenergia részesedése sokkal magasabb). Ráadásul hiába nőtt a német villamosenergia-mixben 30 százalékra a megújulók részaránya, és hiába csökkent az atomerőműveké 13 százalékra, a fosszilis energiahordozók részaránya 55 százalék maradt. Mivel időszakos termelők a megújulók, 13 GW-nyi új szénerőmű kapacitás vált szükségessé, ami a német lignitvagyon gyorsított ütemű kitermelésével is együtt járt.
  
  

  „Nehezen nevezhető sikernek a német energiapolitikai fordulat, mivel Európában továbbra is Németország az egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó, ráadásul a legmagasabb lakossági villamosenergia-árak mellett.”

• Franciaországban az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó károsanyag-kibocsátás: évente 540 TWh áramtermelés mellett 46 millió tonna CO_2, ugyanez az adat a Rajnán túl 631 TWh termelés 334 millió tonna CO_2, vagyis hatszor több a német szén-dioxid kibocsátás. Ezek a kedvező francia adatok egyértelműen az atomerőművek jelenlétének köszönhetőek (75% az arányuk az áramtermelésben), mivel az atomenergia a leghatékonyabb eszköz a fosszilis energiatermelők részarányának csökkentésére az energiamixben. Természetesen vannak kihívások a nukleáris ágazatban, de a független és kompetens felügyelő hatóságnak, valamint a felelős hulladékgazdálkodásnak köszönhetően ezek kezelhetőek.
• „Valódi ellentmondás, ha az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentését az atomenergia részesedésének erőltetett leépítésével szeretnék elérni.” Számos tanulmány bizonyítja, hogy a megújulók 30-40 százalékot meghaladó részesedése az energiamixben durva áremelkedést eredményez, növeli a károsanyag-kibocsátást, valamint megkérdőjelezi az ellátásbiztonságot. Ráadásul a megújulók térnyerése a primer energia tekintetében (pl. közlekedés) még nehézkesebb, miközben fontos szempont az energiahatékonyság, valamint a károsanyag-kibocsátástól mentes termelés. Franciaország esetében azt is érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt évtizedekben számos (ipari) tevékenységet fosszilis helyett villamosenergia bázisúvá alakítottak.

• „Egyértelmű az állampolgári igény, hogy minél jelentősebb legyen a megújulók szerepe az energiaellátásban, viszont ezzel párhuzamosan azt is meg kell követelniük a döntéshozóktól és választott képviselőktől, hogy megvalósítható és koherens forgatókönyveket vizsgáljanak, amelyek nem a mítoszokra, téveszmékre építenek. Ezeknek a forgatókönyveknek egyértelművé kell tenni, hogy nem lehetséges kizárólag (100%) megújuló alapon biztosítani egy ország energiaellátását, és ki kell jelölni egy olyan ésszerű modellt, amelyben az atomenergiának helye van a következő évtizedekben, ha fontos számunkra a karbonmentes áramtermelés.”
• A munkahelyteremtés szempontjából is lényeges hosszú távon, hogy a már létező technológiák K+F törekvései mellett (pl. nukleáris hulladék biztonságos elhelyezése, energiatárolás, intelligens hálózatok, CO₂ -leválasztás) az energiahatékonyság is szerepet kapjon a közgondolkodásban.  

Azt gondolom, hogy a Francia Tudományos Akadémia megállapításai – azon túl, hogy nagyon tanulságosak egy nagy európai ország rangos testületétől – a magyar energiapolitikai vitában is tanulságosak, sok tekintetben érvényesek.

Meglehetősen érdekes vita zajlik Németországban napjainkban arról, hogy az a sok erőfeszítés és pénz, amit a németek az Energiewende-re, az energetikai fordulatra költenek, hasznos és eredményes tud-e lenni. A múlt hét végén például a Zeit Online jelentetett meg egy kommentár cikket, amely többek között arról értekezik, hogy Németország sem a klímavédelmi, sem a megújuló energiahordozók részesedésére kitűzött EU-s célokat nem tudja teljesíteni, miközben vita van az elektromos alaphálózat fejlesztéséről, és a szénerőművek forszírozott kivezetéséről is.

Ehhez kapcsolódóan a mai blogbejegyzésemet egy olyan ábra köré csoportosítom, amely azt mutatja be, hogy az ENTSO-E tagországaiban mennyi szén-dioxid-kibocsátással jár egy megawattóra villamos energia előállítása. Az ábrán fekete színnel jelöltük a kelet- és közép-európai országokat és Görögországot, hazánkat zöld színnel, az ENTSO-E átlagot narancssárgával, a kelet- és közép-európai átlagot citromsárgával emeltük ki.

Adatok forrása: ENTSO-E (2016): Statistical Factsheet 2015, saját számítás és ábrázolás. Feltételezések: feketekőszén-erőmű CO₂-intenzitása: 0,9 tCO₂/MWh, lignittüzelésű erőmű: 1 tCO₂/MWh, gázerőmű: 0,5 tCO₂/MWh, olajtüzelésű erőmű: 0,7 tCO₂/MWh. Számításunk során minden más villamosenergia-termelési módot CO₂-mentesnek feltételeztünk.

 Nagyon érdekes a kép, több következtetést is megenged.

1. Jól látszik, hogy a közép- és kelet-európai villamosenergia-rendszerekben egy megawattóra villany megtermelése igencsak sok szén-dioxid-kibocsátással jár, a régiós átlag (citromsárga oszlop) 530 kgCO₂/MWh. Ennek oka a szénerőművek jelentős súlya, és itt nemcsak Lengyel- és Csehországra gondolunk, hanem tulajdonképpen az összes tőlünk délre fekvő balkáni országot is felhozhatjuk példaként. Ezekben az országokban kifejezetten sok széntüzelésű erőmű üzemel.
2. Feltűnik, hogy a „zöldnek” beállított Németországban egy megawattóra villamos energia megtermeléséhez átlagosan 465kg szén-dioxid kibocsátása társul, ez különösen a 279 kg/MWh magyar adat fényében és a német zöld szervezetek atomenergia-ellenességének tükrében tűnik érdekesnek. Csak, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: Németországban egységnyi villamos energia előállítása átlagosan kétharmadával több CO₂-kibocsátással jár, mint hazánkban.
3. Az oly sokat emlegetett és példaként elénk állított, a megújuló energiahordozók felhasználásában élen járó Dániában is több szén-dioxid-kibocsátással jár egy MWh villany megtermelése, mint hazánkban, a dán adat 291 kgCO₂/MWh, szemben a magyar 279 kgCO₂/MWh-val.
4. Az ENTSO-E átlagát jelző oszlop elhelyezkedéséből (narancssárga oszlop) az is feltűnik, hogy az átlagtól jobbra elhelyezkedő országok érdemben csökkentik az átlagot. A sor vége felé találjuk a sok atomerőművet, összesen 58 reaktort üzemeltető Franciaországot, melynek a villamosenergia-termelésből származó teljes éves CO₂-kibocsátása mindössze 21 millió tonna (éves nettó villamosenergia-termelése 546 TWh), mely például a 92%-kal kevesebb villanyt termelő Bulgária, vagy Görögország kibocsátási adatával van közel azonos szinten. Fontos kiemelni: a Franciaországgal összevethető mennyiségű villanyt termelő Németországban (546TWh vs. 580TWh) az éves villanytermelés 270 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással jár, ami a francia adat közel 13-szorosa! A fajlagos mutatók alapján (1 MWh-ra vetítve) a „zöld” Németországban a villamos energia megtermelése kb. 12-szer több szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a nukleáris utat választó Franciaországban. A németek vállalták, hogy az ország üvegházgáz-kibocsátását 2020-ra az 1990-es évhez képest 40%-kal csökkentik, de a hírek szerint ezt a célt Berlin messze nem tudja teljesíteni.
5. Az egyes országok villamosenergia-rendszereit ismerve azt is tudjuk, hogy a kibocsátási "rangsor" végén (klímavédelmi szempontból a legjobb), a legalacsonyabb szén-dioxid-intenzitást felmutató országok többségében, így Svájcban, Svédországban, Franciaországban, Finnországban együttesen az atomerőművi és a vízerőművi villanytermelés a meghatározó. Hasonlóan alacsony károsanyag-kibocsátással jár a rendkívül sok vízerőművet üzemeltető Norvégia és Ausztria villamosenergia-termelése is, ne feledjük ugyanakkor, hogy az utóbbi két országban hatalmas hegységek teszik lehetővé a nagy mennyiségű vízerőművi áramtermelést (ld. a lenti képet). 

Európa domborzati térképe a magasságkülönbségek kiemelésével. Jól látható, hogy milyen kedvező a vízenergia-termelés szempontjából Ausztria és Norvégia domborzata, szemben pl. az alföldi Magyarországgal, ahol a vízenergia-potenciál sokkal-sokkal korlátozottabb. Az ábra forrása: pinterest.com

Korábbi blogposztomból már kiderült, hogy az európai erőműpark idős, akkor azonban nem tértem ki a közép-kelet-európai régiós helyzetre. Vessünk ezért most egy rövid pillantást a régiónkban működő, a jelenlegi villamosenergia-importunk egyik legfőbb forrását jelentő szénerőművek életkor-eloszlására.

Adatok forrása: Platts World Electric Power Plants Database, 2015; saját ábrázolás

A közép-kelet-európai szénerőművek közel fele (43%-a), mintegy 27 ezer megawattnyi erőmű már ma is 40 éves vagy annál idősebb. Ha csak a régiós szénerőművekre jellemző 45%-os csúcskihasználási tényezővel számolunk, akkor ezeknek az idős régiós erőműveknek évente 106 TWh áram megtermelését köszönhetjük (2015-ben az összes régiós szénerőmű (≈65GW) kb. 250 TWh villanyt termelt). Mi lesz ezekkel 2030-ban? A válasz egyszerű: ezek az erőművek szűk 15 év múlva legalább 55 évesek lesznek, valószínűleg 2030-ig befejezik működésüket. Az így kieső villamos energiát az országoknak pótolniuk kell, és ne feledjük: ez a régiós villamosenergia-fogyasztás közel negyede. Minden, a klímavédelemben elkötelezett ország alapvető érdeke és feladata, hogy minél kevesebb magas karbonintenzitású termelő legyen a rendszerben.

Az európai és globális klímavédelmi törekvések fényében a napnál világosabb, hogy a közép-kelet-európai erőműpark dekarbonizációját nem kerülhetjük el. Ahogy láttuk ebben a bejegyzésben, Magyarország villamosenergia-iparának karbonintenzitása alacsony. Az új paksi blokkok létesítésének célja, hogy kiváltsák a 30-as években leállításra kerülő jelenlegi paksi blokkokat, így hazánk hosszú távon is fenntarthassa a nukleáris termelőkapacitását, ezáltal alacsony szén-dioxid-intenzitású erőműparkját. Ha nem épülnének meg a paksi új blokkok, a megújuló részarány bővítése mellett (legalább ezek kiszabályozására, de termelési célokra is) minden bizonnyal kénytelenek lennénk új gázerőműveket építeni, ami nemcsak a vezetékes földgáz-importunkat növelné, hanem az ország szén-dioxid-kibocsátásának növekedésével is járna. Ez pedig szembe menne klímavédelmi célkitűzéseinkkel és vállalásainkkal, továbbá ellátásbiztonsági szempontból is hátrányos lenne.

Megjegyzések:

1) A magyar villamosenergia-import fedezi a hazai villanyfogyasztás harmadát. Azon túl, hogy ez komoly ellátásbiztonsági aggályokat vet fel, azért probléma, mert ha egy gyors számítás során azt feltételeznénk, hogy a 2015-ben 13,7 TWh-t elérő magyar villanyimport forrásai lignittüzelésű erőművek voltak (ld. ukrán, cseh, lengyel importforrásaink), akkor ez 13,7 millió tonna CO₂ kibocsátásával növelné meg az amúgy kb. 7,5 millió tonnás hazai erőművi CO₂-kibocsátást. Ez a magyar villanyfogyasztás karbonintenzitását közel duplájára, 520 kgCO₂/MWh-ra növelné, s ezzel a hazai villanyfogyasztás Európában az erősen karbonintenzívek közé tartozna. Az erősen összekapcsolt és jól integrált európai villamosenergia-rendszerben ugyanakkor nehéz azonosítani minden egyes határmetszéken áthaladó MWh villamos energia eredetét, és kétségtelen, hogy a fent idézett ENTSO-E adatbázis az egyes országok áramtermelési adatait, azok forrásszerkezetét tartalmazza.

2) Az európai klímavédelmi célkitűzések teljesítése és az öreg erőművek nyugdíjazása ezen fosszilis kapacitások egy jelentős részének kivezetését fogja eredményezni, függetlenül attól, hogy pontosan melyik tagállamban is működnek is.

3) Az egyes országok villamosenergia-termelésének karbonintenzitását mutató első ábrán Hollandia esetében az „egyéb fosszilis” tüzelőanyagot (mely a teljes holland termelés 85%-a) a pontosabb kép érdekében más statisztika alapján szén- és gázerőművi termelésre bontottuk, amely szerint a szénerőművek a teljes holland áramtermelés 31%-át, a gázerőművek pedig 49%-át adták. Ez így 80%, a fennmaradó 5%-ot az egyéb kategóriában hagytuk (így CO₂-intenzitására számításainkban 0 tCO₂/MWh-t feltételeztünk).

Újabb mérföldkőhöz érkezett a két új paksi blokk előkészítése: a másodfokú környezetvédelmi hatóság helybenhagyta a 2016. szeptember 29-én kiadott környezetvédelmi engedélyt.

Az előkészítési szakasz egy nagyon fontos része ezennel lezárult, a következő lépés a létesítési engedélyezés, majd az erőművi blokkok megépítése lesz. A most elért mérföldkő kapcsán hasznos röviden összefoglalni, mi is történt eddig, mely akadályokon jutottunk túl.

A paksi két új blokk sematikus látképe

EU-s eljárások

A Paks-2 projektről Magyarország az Európai Unióval 2013 óta folyamatosan és rendszeresen egyeztet. Az uniós szabályoknak megfelelve, hazánk már 2013-ban értesítette az Európai Bizottságot arról, hogy az orosz féllel államközi megállapodást kíván kötni két új reaktor építéséről. Az Európai Bizottság 2014 januárjában értesítette Magyarországot, hogy a magyar-orosz egyezmény aláírásával szemben nincs kifogása. Hazánk és Oroszország ezt követően, 2014. január 14-én írta alá a paksi projekt jogi kereteit megadó államközi egyezményt, amelyet később a magyar Országgyűlés megvitatott és elfogadott, az Egyezményt a 2014. évi II. törvény hirdette ki.

A 2014 decemberi megvalósítási megállapodások közül az üzemanyag-ellátási szerződés kapcsán harmadik feles aláíróként uniós részről az Euratom Ellátási Ügynöksége (ESA) kapott szerepet. Ennek oka, hogy az Európai Unió szabályai értelmében nukleáris üzemanyag importjához nem elegendő a szállító és a vevő megállapodása, ahhoz szükséges az ESA aláírása is. Ezt a hozzájárulást, azaz az üzemanyag-ellátási szerződés harmadik feles aláírását az ESA-tól 2015 áprilisában kaptuk meg.

Az Euratom szerződés 41. cikkelye értelmében minden nukleáris projekt bejelentés-köteles. Ezt a bejelentést hazánk 2014 augusztusában tette meg, amelyet – a szokásos konzultációkat követően – a Bizottság 2015 szeptemberében fogadott el és kinyilvánította: a Paks2 projekt teljesíti az Euratom Szerződés nukleáris biztonsági, műszaki, környezetvédelmi és energiapolitikai célkitűzéseit.

A környezeti információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatban a 2015. évi VII. tv. (ún. Projekttörvény) 5. §-ának kismértékű módosítását követően a Bizottság környezetvédelmi főigazgatósága (DG ENVI) 2016. májusában mondta ki, hogy az megfelel az uniós szabályozásnak.

Az azzal kapcsolatos kérdésben, hogy a magyar fél jogosult volt-e közvetlenül, tender meghirdetése nélkül szerződést kötni az orosz féllel a két új blokk szállításáról, a Bizottság illetékes főigazgatósága (DG GROW) 2016. november 17-én mondta ki a választ: lezárta a kötelezettségszegési eljárást, igazoltnak látta, hogy a magyar fél az uniós joggal összhangban járt el akkor, amikor közvetlenül szerződött az orosz féllel a két új blokk szállítására.

Az utolsó, leghosszabb eljárást a Bizottság versenypolitikáért felelős főigazgatósága (DG COMP) folytatta. Az ún. mélyreható vizsgálat (hónapokon át tartó egyeztetéseket követően) 2015 novemberében indult, és 2017. március 6-án zárult. A Bizottság megállapította, hogy a projekt profitábilis, viszont állami támogatást tartalmaz, ugyanis hazánk a projekt megvalósításakor egy magánbefektető elvárásaihoz képest kismértékben alacsonyabb megtérülést is hajlandó elfogadni. A Bizottság kimondta: a projekt állami támogatást tartalmaz, de az megfelel az uniós szabályoknak, ugyanis hazánk bizonyította, hogy az intézkedés nem okoz indokolatlan torzulást a magyar energiapiacon, és a villamos energia értékesítése, valamint a profit felhasználása terén számos garanciát is vállalt.

Az Európai Uniós oldaláról tehát minden akadály elhárult, a projekt megvalósítható.

Telephelyengedély

A hazai szabályok értelmében atomerőművi telephely alkalmasságának hatósági megállapítását egy ún. telephelyvizsgálati- és értékelési engedély alapján lefolytatott telephelyvizsgálat előzi meg. A telephely vizsgálata során mind az emberi eredetű, mind a természeti eredetű veszélyeket vizsgálni kell. A vizsgálat célja, hogy kizárja olyan körülmények fennállását a telephelyen, amelyek azt alkalmatlanná tennék atomerőművi blokkok létesítésére. További cél a blokkokat veszélyeztető tényezők azonosítása, a telephelyjellemzők meghatározása. A vizsgálatok így rendkívül széleskörűek voltak, ki kellett térniük többek között a földtudományi, a geotechnikai, a hidrológiai és meteorológiai tényezőkre, a végső hőnyelő biztosításának kérdésére, az emberi eredetű veszélyek között pedig számos más mellett a tüzek, balesetek, ipari létesítmények, repülőgép-rázuhanás, a Duna ember okozta elszennyeződésének hatásaira is. A több éven át tartó vizsgálatok során többek között geofizikai mérések (pl. 3D szeizmikus, Crosshole-mérések, geoelektromos szelvényezés) és űrgeodéziai vizsgálatok készültek, a földtani és geomorfológiai térképezésen túl sekély- és mélyfúrások zajlottak, frissítettük a földrengés-katalógust, vizsgáltuk a talajfolyósodást, kibővült a mikroszeizmikus monitoring hálózat, és egy komplett térinformatikai adatbázis is elkészült.

Bejárás a Földtani Kutatási Program egyik helyszínén (2016. augusztus)

A vizsgálatok eredményeit egy ún. Telephely-biztonsági Jelentésben foglaltuk össze. A telephelyengedély-kérelmet a projekttársaság 2016. október 27-én nyújtotta be az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH). A Jelentés szerint a paksi telephely alkalmas az új blokkok létesítésére, és megállapítást nyert az is, hogy a kor műszaki-tudományos színvonalán a telephelyre jellemző körülmények és veszélyek a tervező által a hatályos nukleáris biztonsági követelményeknek megfelelően kezelhetők.

Az OAH 2017. március 30-án – a Jelentésben foglaltakkal való egyetértését kifejezve – kiadta a projekt telephelyengedélyét.

Környezetvédelmi engedély

A Paks-2 projekttársaság 2014. december 19-én nyújtotta be a környezetvédelmi engedély iránti kérelmét, ezzel kezdődött meg a környezeti hatásvizsgálati eljárás. A benyújtott, nyilvános, mindenki számára hozzáférhető környezeti hatástanulmány mintegy 2200 oldal terjedelmű, és tartalmazza az összes, jelen fázisban releváns információt magáról a projektről, a felmelegedett hűtővíz Dunára gyakorolt hatásáról, a normál üzemi működés és az esetleges üzemzavarok radiológiai hatásairól, a víz- és légszennyezési, zaj- és rezgésterhelési vizsgálatok eredményeiről, a radioaktív és hagyományos hulladékok kezeléséről, az állat- és növényvilágra gyakorolt hatásokról, továbbá a várható gazdasági és társadalmi hatásokról is. A hatósági közmeghallgatást megelőzően a Kormánybiztosság és a Paks-2 projekttársaság lakossági fórumok formájában tájékoztatta Paks és 40 Paks környéki település lakosságát arról, hogy milyen környezeti hatások várhatók, és hogy maga az engedélyezési eljárás folyamatban van, bárki megfogalmazhatja véleményét, észrevételeit.

Az eljárás keretein belül 2015. május 7-én Pakson került sor a közmeghallgatásra. A hatósági eljárás keretében, az Espooi Egyezménynek megfelelően, nemzetközi környezeti hatásvizsgálati eljárás lefolytatására is sor került, melynek során 7 európai országban 9 helyszínen tartottunk lakossági fórumokat és szakértői konzultációkat, három további országgal pedig írásban konzultáltunk.

A beadott környezeti hatástanulmány és a tisztázó hiánypótlások alapján, valamint a belföldről és külföldről, magánszemélyektől, kormányoktól és hatóságoktól, szervezetektől beérkezett vélemények és észrevételek megfelelő figyelembevételével az illetékes környezetvédelmi hatóság, a Baranya Megyei Kormányhivatal végül 2016. szeptember 29-én adta ki a Paks2 projekt elsőfokú környezetvédelmi engedélyét. Ezt két civil szervezet, a Greenpeace és az Energiaklub fellebbezéssel támadta meg, így az ügy a másodfokú környezetvédelmi hatóság elé került. A Pest Megyei Kormányhivatal által lefolytatott másodfokú eljárás 2016. november 23-én indult, és 2017. április 18-án az elsőfokú környezetvédelmi engedélyt helybenhagyó határozattal zárult. A Paks-2 projekt környezetvédelmi engedélye ezzel jogerőssé és végrehajthatóvá vált.

A fenti feladatok sikeres teljesítésének köszönhetően megnyílt az út a legkomplexebb, legterjedelmesebb engedélyezési eljárás, a létesítési engedélyezés előtt. A Paks-2 projekt ezzel új szakaszába lép.

VVER-1200

Nagyon érdekes hír jelent meg a minap a Világgazdaság honlapján. A cikk a Bloomberg hírügynökség beszámolója alapján a következőkre hívta fel a figyelmet:

"Évtizedes rekordokat döntöttek meg az elmúlt napokban az európai piaci villamosenergia-árak, miközben a rendkívül hideg időjárás miatt csúcsra járatott atomerőművekből több nem működik és az energiaszektor sztrájkokkal küzd. (…) Egy megawattóra ára Németországban 90,5 euróba, míg Belgiumban 110 euróba kerül".  

Mai blogposztomban az említett hír hátterét szeretném egy picit megvilágítani, hiszen az elmúlt időszakban olyan fejlemények zajlottak az európai villamosenergia-piacon, amelyekből fontos következtetéseket vonhatunk le.

Nyugat-európai helyzet

Nyugat-Európában a tőzsdei áramárak tavaly októberben érdemben emelkedni kezdtek. Az áremelkedés egyik oka, hogy Franciaországban több atomerőművet felülvizsgálatokra időlegesen le kellett állítani. Ezen erőművek leállása miatt a francia tőzsdei villamosenergia-árak jelentősen növekedtek, és ez érdemben megemelte a francián kívül a német és a svájci árakat is. A lenti ábrákon látható, októbertől kezdődő áremelkedés ennek tudható be. Franciaországban és Svájcban az árak közel a duplájára, a 25-40 euró/MWh-s szintről 40-80 euró/MWh-s szintre emelkedtek, esetenként e fölé ugrottak, Németországban pedig a korábbi 20-35 euróról 35-55 euróra nőttek.

A francia tőzsdei árak alakulása az elmúlt fél évben

A svájci tőzsdei árak alakulása az elmúlt fél évben

A német tőzsdei árak alakulása az elmúlt fél évben

Az ábrák forrása a német áramtőzsde, az EEX honlapja

Franciaországban az őszön mintegy 22.000 MW atomerőművi kapacitás került ideiglenesen leállításra karbantartások és ellenőrzések céljából. Ez a teljes francia bruttó beépített teljesítőképesség (≈130GW) mindössze 16%-a, mégis a leállása jelentős áremelkedést idézett elő a francia piacon, ráadásul a hatása a svájci és német piacra is átterjedt. Ez alapján érdemes megfigyelni, hogy már kis mértékű erőművi, azaz kínálat oldali kapacitás-csökkenés is jelentős áremelkedést idézhet elő.

A franciaországi bruttó beépített teljesítőképesség 2015-ben (Adatok forrása: Platts: World Electric Power Plant database)

Az egyik korábbi blogbejegyzésemben épp azt fejtegettem, milyen idős az európai erőműpark. Néhány számot újra felidéznék ebből: (1) ma az európai erőműparkban körülbelül 150 ezer MW-nyi erőmű 40 évesnél idősebb (ennek csak kisebb része vízerőmű, amelyek várhatóan nem állnak le a következő 15 évben), (2) a 2030-as években kb. 70.000-80.000 MW atomerőmű és kb. 55.000 MW szénerőmű éri el élettartama végét. Ha ezeket az erőműveket nem pótolják, az hasonlóan komoly áremelkedéshez vezethet.

Érdekes, hogy az októbertől megfigyelhető áremelkedési trend az elmúlt napokban tovább folytatódott annak ellenére, hogy sok francia reaktor már újra üzembe lépett. A tőzsdei árakat mutató ábrák jobb szélén látható további áremelkedés több tényezőnek köszönhető: (1) a december Franciaországban és Svájcban is rendkívül száraz volt, így a vízerőművi termelés a vártnál alacsonyabb, (2) egész Európában rendkívül hideg van, ezért a fűtési célú villanyfogyasztás megnőtt, (3) néhány (6 darab) reaktor az 58 reaktort magába foglaló francia nukleáris erőműparkból karbantartás miatt továbbra is áll.

A fenti tényezők együttese (kevés vízenergia, nagy fogyasztás, néhány karbantartás miatt álló alaperőmű) azt eredményezte, hogy az áramárak ismét megugrottak, most már a 70-100 euró/MWh környékére emelkedtek, és ennek hatása mind a francia, mind a svájci, mind a német piacon érzékelhető.

Magyar helyzet

A magyar piaci folyamatokról hasonlóan elmondható, hogy az áramtőzsdei árak az elmúlt két hétben érdemben megemelkedtek. Ezt szemlélteti az elmúlt egy hónap árait bemutató lenti ábra. A január 16-tal kezdődő héten a magyar áramtőzsdei nagykereskedelmi villamosenergia-árak 80-100 euró/MWh-s sávban alakultak, de az azt megelőző napokban is a megszokottnál magasabb szinten mozogtak.

Forrás: A magyar áramtőzsde, a HUPX honlapja, az atomerőművi  áram „zsinór” termék

Az árnövekedés oka (1) részben az európai villanypiacon fent említett okokból adódó szűkös piac, (2) részben pedig a kiemelkedően magas hazai villanyfogyasztás lehet (ennek egyik oka a hazánkban is tapasztalt, szokatlanul hideg időjárás).

A január eleji rendszerterhelésekről egyébként elmondható, hogy több alkalommal is megdőlt a hazai villanyfogyasztási rekord, azaz Magyarországon soha, még a rendszerváltás előtt sem fogyasztottunk annyi villamos energiát egy időben, mint január második hetében, 10-én és 11-én (kedden és szerdán) délután 5 óra felé, ill. 13-án, pénteken délben. A legmagasabb, közel 6800MW-os fogyasztási időszakokban az import-export szaldó igen magas szinten, 2000 MW körül alakult, azaz jelentős importpozícióban voltunk.

A magyar villamosenergia-rendszer terhelése 2017. január 13-án, kevéssel dél előtt (Forrás: Pillanatkép a MAVIR honlapjáról)

Felmerül a kérdés, hogy számíthatunk-e hosszú távon erre az importra? Az öregedő erőműparkról szóló gondolatokat figyelembe véve ez egyáltalán nem tekinthető evidenciának, ráadásul az ellátásbiztonságot alapvetően befolyásolja a környező országok magatartása. Ez utóbbira világít rá a román miniszterelnök (Sorin Grindeanu) ellátásbiztonságért érzett aggodalmát is jól kifejező televíziós nyilatkozata, miszerint: „Amennyiben a fagyok miatt veszélybe kerülne az állampolgárok biztonsága, első lépésként betiltjuk az exportot, és belföldön osztjuk szét a kivitelre szánt áramot.” Nyilvánvaló, hogy egy országon belüli ellátási problémák esetén az adott országok először saját fogyasztóikat látják el villannyal, és addig az export korlátozására is hajlandók. Ezt szerződéssel aligha lehet kiküszöbölni. Ezért tud problémás lenni egy esetleges ellátási válsághelyzetben az import magas aránya.

A Paks2 blokkjai az időjárástól függetlenül, országhatárainkon belül lesznek képesek olcsón, megbízhatóan, környezetbarát módon villamos energiát termelni, erősítve a hazai villamosenergia-ellátás biztonságát.

Az elmúlt két héten érdemes volt folyamatosan nyomon követni a villamosenergia-ipari rendszerirányító, a MAVIR honlapján a hazai villamosenergia-rendszer terhelését, ugyanis a hazai villamosenergia-történelem legnagyobb rendszerterhelésű pillanatait élhettük át, azaz soha ekkora villamos teljesítményre nem volt még szükség Magyarországon. Mielőtt rátérnénk az aktuális csúcsdöntésre, vessünk egy pillantást arra, hogyan is alakult a hazai villamosenergia-rendszer bruttó csúcsterhelése az elmúlt közel 50 évben.

Adatok forrása: MEKH-MAVIR (2015): A magyar villamosenergia-rendszer 2014. évi statisztikai adatai, p. 77., és a MAVIR honlapja; saját ábrázolás.

Látható, hogy a csúcsterhelés a rendszerváltás előtt viszonylag gyorsan növekedett, az 1990-es évek elején azonban lezuhant. Ez a zuhanás annak volt az eredménye, hogy a magyar nehézipar leépült, a termelés visszaesett, így nagy energiafogyasztók léptek ki a rendszerből. A közelmúltat vizsgálva érdemes kinagyítva megnézni a fenti ábra 1990-2016-ra vonatkozó szakaszát.

Adatok forrása: MEKH-MAVIR (2015): A magyar villamosenergia-rendszer 2014. évi statisztikai adatai, p. 77., és a MAVIR honlapja; saját ábrázolás.

Látható, hogy az 1990-es évek eleji zuhanást dinamikus növekedés kísérte az ipar átstrukturálódásával és a termelés újraéledésével, ez tartott egészen a 2008-as világgazdasági válságig. Ezt követően a növekedés elbizonytalanodott, stagnálásra, enyhe csökkenésre váltott, aztán idén kilőtt, a tavalyi csúcsértéket közel 300 MW-tal múlta felül.

Az elmúlt héten még csak az eddig elért csúcsot, a 2007. évi 6602 MW-ot kóstolgatta a negyedórás terhelés, többször megközelítette azt, átlépni azonban csak a pillanatnyi terhelésekkel tudta. Ezen a héten viszont többször is megdöntöttük az eddigi rekordot, az új csúcsot épp csütörtök délután, 16:45-kor értük el, értéke 6749 MW volt. Mint fent írtam, ez történelmi csúcs, a negyedórás hazai bruttó rendszerterhelés ekkora értéket még sosem ért el. Csütörtök késődélután volt olyan pillanat, amikor az aktuális terhelés meghaladta a 6800 MW-ot is.

Az új csúcs természetesen több tényező együttállásának következménye. Részletes adatok erről nem állnak rendelkezésre, de azért az iparágban elég határozott elképzelések vannak az ilyen csúcsok okáról. Ezek között említhetjük többek között az év végi szünet előtt csúcsra járó termelést, a ködös, sötét időszak általános pótlólagos világítási igényeit, a karácsonyi díszkivilágításokat és a viszonylag hideg időjárást (többlet fűtési igényt) is.

Mi várható e téren hosszabb távon, 10-20 éves távlatban? Ehhez több tényező együttes hatását szükséges vizsgálnunk.

(1) Energiahatékonyság körültekintő megítélése: Gyakorta elhangzó gondolat, hogy a különböző villamosenergia-fogyasztó berendezések energiahatékonyságának növekedése a villanyfogyasztás és rajta keresztül a csúcsterhelés csökkentésének irányába hat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy gépet (pl. TV-t, porszívót) egy éppen ugyanolyan szolgáltatást nyújtó új géppel váltunk ki, akkor annak fogyasztása, és feltehetően teljesítményigénye is csökken. Ez eddig igaz is lenne, de a hangsúly itt természetesen azon van, hogy tényleg „ugyanolyan szolgáltatást nyújtó” géppel váltjuk-e ki. Sokszor ez ugyanis a fogyasztók mindennapi döntései alapján nem így történik. Emlékezzünk vissza a régi televíziókészülékek képátlójára és a mai modern tévék méretére. Egy régi 50 centis katódsugárcsöves TV-t kevesen cserélnek le 50 cm-es LED TV-re. Ha már újat, korszerűbbet vesznek, nagyobbra, szebbre is cserélik. Ekkor már nem is olyan egyértelmű az, hogy a kétszer-háromszor nagyobb képátlójú készülék kevesebbet fogyaszt-e, mint régi társa. Lássunk erre egy ábrát, mely egy arra vonatkozó francia rendszerirányítói becslést mutat, hogy évente mennyi villamos energiát fogyaszt egy tévé.

Egy televíziókészülék becsült éves villamosenergia-fogyasztása a francia rendszerirányító tanulmánya alapján

Forrás: RTE (2016): Annual electricity report 2015, p. 62.

Meglepő eredmény. Az ábra azt mutatja, hogy 2005 és 2013 között a tévék energiahatékonyságának javulása ellenére azok éves villanyfogyasztása kb. 65%-kal nőtt. Az elmúlt 10 évről (2005-2015) pedig elmondható, hogy egy tévékészülék éves fogyasztása ma másfélszerese annak, mint ami 2005-ben volt. Óvatosan kell tehát azzal az érveléssel bánni, miszerint az energiahatékonyság a villanyfogyasztás és a rendszerterhelés csökkentése irányába hat, mert ez csak bizonyos feltételek mellett igaz.

(2) A csúcsterhelés csökkentéséhez járulhat hozzá a villamosenergia-hálózat „okos” menedzselése, bizonyos fogyasztók működésének ütemezett be- és kikapcsolása. Tulajdonképpen a vezérelt áramra kötött villanybojlerekhez hasonló rendszer lenne ez, melyben egyes berendezések (pl. hőszivattyúk) működtetését a fogyasztó átengedi egy, a villamosenergia-rendszert üzemeltető szereplőnek. Ez a ki- és bekapcsolgatás mind a csúcsok csökkentését, mind a terhelési völgyek emelését lenne hivatott szolgálni. Habár hazánkban a villanybojlerek be- és kikapcsolására hosszú időszakon keresztül használták ezt a módszert, a véleményem szerint ez a technológia más típusú fogyasztók számára egyelőre gyerekcipőben jár, próbálkozások már vannak, de egyelőre számtalan technikai (pl. kommunikációs) és gazdasági (megtérülési) akadály vár leküzdésre. Sikeres elterjedése esetén valóban csökkenthetők lesznek majd ezzel a fogyasztási csúcsok és emelhetők a völgyek.

(3) Az áramfogyasztás és a csúcsterhelés növekedéséhez járul hozzá azon háztartási gépek terjedése, amelyek ma még nem találhatók meg sok magyar háztartásban, ilyenek pl. a klímaberendezések, a mosogatógépek, a szárítógépek, a laptopok, szórakoztató elektronikai eszközök és egyéb más elektromos készülékek.

(4) Szintén a villanyfogyasztás és a csúcsterhelés növelését vetíti előre az elektromos autók terjedése, melyek töltését a fogyasztók jellemzően pont az esti csúcsban, a villamosenergia-rendszer amúgy is igen terhelt időszakában végzik manapság. Íme egy olyan ábra erről, mely egy elektromos autós konferencián került a kivetítőre.

Forrás: Sara Gonzalez Villafranca – Cristina Corchero: Key facts and analysis on driving and charge patterns, Dynamic data evolution című előadás, Green eMotion Project konferencia, Budapest, 2015. február 6.

Amint látható, abban a fogyasztói szegmensben, amelyben hosszú távon nagy mennyiségű elektromos autó megjelenésére kell számítani (a háztartási szektorban), az autók töltése épp az esti fogyasztási csúcsra, az este 6-8 óra közötti időtartamra koncentrálódik. Általánosságban is elmondható azonban, hogy az elektromos autók töltése nem a villamosenergia-rendszer számára optimális, alacsony terhelésű időpontokban, azaz nem éjjel, nem hajnalban, hanem nappal, ill. az esti csúcsban történik. Amennyiben ez így marad, az elektromos autók terjedésével az esti csúcsok jelentősen nőhetnek. Ezt csak tovább tetézi, hogy az elektromos autók töltőinek teljesítményigénye folyamatosan nő. Egy közelmúlt konferencia egyik előadásában (IIR: ENKON2016, 2016. december 1., Budapest) nemrég az hangzott el, hogy Németországban olyan mintaprojektet építenek ki, amelyben a töltők 300 kW-os (háztartási léptékhez mérve óriási) teljesítményigénnyel rendelkeznek. Egy töltési ponton persze több ilyen töltőt telepítenek, számoljuk csak ki, ez milyen terhelést jelent már néhány autó töltése esetén is a hálózaton! Ha ezt okosabban akarjuk majd csinálni, komoly fejlesztésekre és központi vezérlésre lesz szükség!

(5) Az épületenergetika hosszú távú jövője is kérdéseket vet fel a fogyasztás és a csúcsterhelés szempontjából. Mivel az EU-s szabályozás  (Energy Performance of Buildings irányelv) szerint a 2020-as években már csak olyan házakat lesz majd szabad építeni, amelyek rendkívül alacsony energiaigénnyel rendelkeznek (a határoló falakon 20-30 cm-es szigeteléssel, a tetőn 40cm-es szigeteléssel), el lehet majd gondolkodni, hogy érdemes lesz-e az igen kis mennyiségű fűtési célú energiaigényre egy nagy beruházási igényű, földgáz alapú központi fűtésrendszert kiépíteni. Alacsony fűtési energiafogyasztás esetén már meggondolandó lehet egy szimpla villanyradiátoros fűtésben gondolkodni, mely jóval alacsonyabb beruházási költséggel rendelkezik. Gondoljunk csak bele: nincs szükség kéményre (egy kémény szabályos kiépítése több százezer forint), nincs szükség vizes rendszerre, vésésre, a fűtéscsövek falban, vagy padlóban vezetésére (jelentős, és az építőiparban egyre növekvő munkaerőköltség). Egy családi ház esetén milliós nagyságrendű beruházási költségek takaríthatóak így meg. Vessük ezt össze azzal, hogy a villany körülbelül kétszer olyan drága, mint a földgáz és egy alacsony energiaigényű ház energiaigénye rendkívül alacsony, azaz kevés fűtési energiát igényel. A milliós nagyságrendű beruházásiköltség-megtakarításért cserébe érdemes lehet felvállalni a magasabb üzemeltetési költségeket, hisz egy alacsony energiaigényű ház esetében ez csak évi 50-100 ezer forintos többletkiadással jár.

Amennyiben mégis egy vizes központi fűtésrendszer kialakítása mellett dönt a tulajdonos, felmerül a hőszivattyúk beépítésének lehetősége is, amelyek jóval nagyobb beruházási költség igényűek, de hatékonyabb villamosenergia-felhasználást tesznek lehetővé. Noha a legtöbb esetben forróvíztárolóval együtt épülnek az ilyen rendszerek, ez akkor is új terhelést hoz a villamosenergia-hálózatra.

Összességében véve az épületenergetika terén várható változások a villamosenergia-rendszer terhelése és csúcsterhelése szempontjából felfelé mutató tényezőket mutatnak.

Amint a legelső ábrán láttuk, a csúcsterhelés szépen lassan növekszik, s a jövőre vonatkozóan gyengébbek és bizonytalanabbak a csökkenés irányába ható tényezők, mint a növekedést mutatók. Vagyis véleményem szerint a változások eredője továbbra is az enyhe növekedés felé mutat, azaz a jövőben – a fenti gyorselemzés alapján – új rendszerterhelési csúcsok várhatóak. Ezek kielégítésére pedig az időjárástól független erőművek, többek között atomerőművek is kellenek, amint azt a legutóbbi bejegyzésemben is leírtam.

Gyakran halljuk, hogy az európai erőműpark idősödik, s ennek okán a következő években nagyon sok európai erőművet le kell majd állítani. Erre jómagam is számtalanszor felhívtam már a figyelmet az előadásaimban, interjúimban, legutóbb a Budapest Energy Summit nemzetközi energetikai konferencia keretében. Vessünk egy pillantást az európai erőműparkra madártávlatból.

Európában (pontosabban az ENTSO-E tagországokban, ami leegyszerűsítve az EU-28 tagországát, Svájcot és a balkáni országokat foglalja magában) 2015-ben mintegy 1029 GW erőművi kapacitás volt beépítve, ebből mintegy 929 GW működik a kontinentális európai részen. Ebben a blogposztban a villamosenergia-termelés alapjait megteremtő, 50 MW-nál nagyobb nagyerőművekkel foglalkozom, ezek bruttó beépített teljesítőképessége a kontinentális európai térségben jelenleg 590 GW, azaz 590 ezer MW.

Lássuk ezek életkor szerinti megoszlását.

Adatok forrása: Platts World Electric Power Plants Database, 2015, saját ábrázolás. Megjegyzés: ez az adatbázis az európai megújulós kiserőművekről nem ad megbízható képet. Egy következő bejegyzésben visszatérünk majd ezen erőművekre is, addig is megjegyezzük, hogy az időjárásfüggő erőművek éves kihasználtsági tényezője Európában a 10-25%-os tartományban van, míg a fenti ábrán bemutatott erőművek ennél jóval magasabb kihasználtsággal rendelkeznek, az atomerőművek akár 90%-ot is elérhetnek.

Az ábra több fontos következtetést is megenged.

1. Első pillantásra is szembetűnő, hogy van egy nagy „púp” a 30-40 éves erőművek esetében.
2. Ha jobban szemügyre vesszük az ábrát, már a különböző energiahordozókra épülő európai erőművek életkor-eloszlása is feltűnik. Például látható, hogy a ma működő erőművek közül a vízerőművek a legidősebbek, az 1950-70-as években létesültek ilyen létesítmények. Körülbelül egy évtizeddel később, a vízerőmű-építésekkel részben átfedve, az 1960-80-as években a szénerőmű-építés élte fénykorát: a kontinentális Európában évi 4-5000 MW szénerőművet helyeztek üzembe. Ekkorra tehető az olajerőművek építése is, ezek mára szinte teljesen kiszorultak a villamosenergia-rendszerből, ma jellemzően (egyébként igen fontos) tartalékszerepet látnak el. Az 1970-es évektől kezdtek megjelenni az atomerőművek, melyek építésének zöme az 1970-1980-as években zajlott, erre az időszakra tehető a paksi atomerőmű üzembe lépése is. Az 1990-es években a nagyerőmű-építések üteme érdemben alábbhagyott, és a 2000-es években megfigyelt újbóli aktivitás zömét gázerőmű-építések adták.
3. A fentieket kissé továbbgondolva az is belátható, hogy a ma üzemben lévő legidősebb erőművek (a víz-, szén- és atomerőművek) jellemzően alap- ill. menetrendtartó erőművek, s tudjuk, hogy ezek az erőművek a mára teljes mértékben eltorzított európai piaci viszonyok között is a piacon vannak. Ezek termelik meg az ENTSO-E tagországok 3330 TWh-s éves nettó termelésének 65%-át, azaz közel 2200TWh-t.

Adatok forrása: ENTSO-E (2016): Statistical Factsheet 2015, saját ábrázolás

Abból, hogy a víz-, szén- és atomerőművek a legidősebbek, valamint abból a felismerésből, hogy ezek adják az ENTSO-E villamosenergia-termelés gerincét, következik, hogy a következő években várható konvencionális erőművi leállítások miatt jelentős mennyiségű villamos energia tűnik el az éves termelésből. Vizsgáljuk meg, nagyjából mennyi is lehet ez.

A következő években várható konvencionális erőművi leállítások miatt jelentős mennyiségű villamos energia tűnik el az éves termelésből!

A ma 40 évesnél idősebb erőműpark körülbelül 150 ezer MW teljesítőképességgel bír, ezek zöme víz-, szén- és olajerőmű, kisebbik része atom- és gázerőmű. A vízerőművek leállásával nem számolva azt kapjuk, hogy 15 éven belül csupán a régi erőművek kiöregedése miatt kb. 500 TWh villamos energia megtermelését kell más erőműveknek ellátniuk. (Mindez tehát nem tartalmazza annak hatását, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében a többi, csak kicsit fiatalabb fosszilis erőmű esetleg kiszorul a piacról.) A kiöregedés hatása ezt követően gyorsul fel igazán, akkor, amikor az európai atomerőművek zöme és további szénerőművek érik el élettartamuk végét. A 2030-as években várhatóan mintegy 70.000-80.000 MW atomerőmű és kb. 55.000 MW szénerőmű éri el élettartama végét. Ez, és egyéb más típusú erőművek kiöregedése a 2030-as években további, közel 1000 TWh villamosenergia-termelés kiesését vetíti előre, ami az éves ENTSO-E villamosenergia-termelés harmada.

Mint említettem, a kiöregedés csak az erőművi leállások egyik oka. A leállások másik oka lehet, ha az éghajlatváltozás elleni küzdelmet valóban komolyan gondoljuk és a klímapolitikai célkitűzéseket figyelembe véve alakítjuk energiapolitikánkat. Az OECD IEA a World Energy Outlook című kiadványában minden évben felvázolja az ennek megfelelő jövőképet. A klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából a legprogresszívabb forgatókönyvet a 450 Scenario elnevezéssel illeti, utalva arra, hogy a globális felmelegedést 2 °C-on megállítani úgy lehet, ha a légkör szén-dioxid-koncentrációját 450 ppm-en stabilizáljuk, nem engedjük afölé. 

Adatok forrása: OECD IEA (2016): World Energy Outlook 2016, p. 573., saját ábrázolás

Az OECD IEA 450 ppm-es forgatókönyve szerint a fosszilis erőművek szerepe 2040-re radikálisan csökken az európai villamosenergia-rendszerben, termelésük csak az (egyébként enyhén növekvőnek előrejelzett) uniós fogyasztás mintegy 10%-át fedezi majd (ezek is a rendszer kiegyensúlyozásában fontos szerepet játszó gázerőművek lesznek). A forgatókönyv szerint a kiszoruló szén- és gázerőművek termelését szél, víz, napenergia és egyéb megújuló bázisú erőművek veszik majd át, míg az atomerőművek termelése változatlan marad – vagyis a OECD IEA is a nukleáris kapacitások fenntartásával számol, vagyis azzal, hogy az idős atomerőművek helyett újak épülnek, hiszen az ENTSO-E rendszerben ma is a villany 25%-a atomerőművekben kerül megtermelésre, és ez a legnagyobb alacsony karbonintenzitású áramforrás az EU-ban.

Öröm látni, hogy az OECD Nemzetközi Energiaügynökség - hozzám hasonlóan - azon az állásponton van, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelemhez minden, hangsúlyozom, minden létező alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiát be kell vetni, beleértve az atomenergiát is.

WNA (2011): Comparison of life cycle greenhouse gas emissions of various electricity generation sources, p. 8

Az OECD IEA elemzése is alátámasztja, hogy a hazai és európai zöldek láthatóan folyamatosan célt tévesztenek akkor, amikor az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszközei közül ki akarják zárni az atomerőműveket. A 450 ppm-es szcenárióból jól látható, hogy az atomerőművekre szükség van, Európában is.

Természetesen nem mehetünk el amellett sem, hogy a mindenkori csúcsigényeket is ki kell majd elégíteni. Ehhez időjárástól függetlenül is működtethető erőművekre is szükség lesz. A WEO2016 ezt is visszaigazolja.

Adatok forrása: IEA (2016): World Energy Outlook 2016, pp. 572-573., saját ábrázolás

Jól látható az ábrán, hogy az EU-s csúcsterhelés fedezését az OECD IEA a 450 ppm-es forgatókönyvben sem bízza kizárólag az időjárásfüggő megújulókra. A 2040-ben beépített 1312 GW teljesítőképességből mintegy 700 GW-nyi erőmű időjárástól független: szén, olaj, gáz, nukleáris, víz, bioenergia és geotermikus forrású.

Ki kell emelnem azt is, hogy ebben a klímabarát szcenárióban az atomerőművek kapacitása érdemben nem változik, azaz nukleáris téren - hazánkhoz hasonlóan - európai szintű kapacitásfenntartásról beszélhetünk.

Ebbe a koncepcióba illeszkednek az új paksi blokkok is!

2016.11.28-án a telephely-engedélyezési eljárás előkészítésének keretében az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. lakossági fórumot szervezett Pakson, ahol előadásomban az engedélyezési eljárás tartalmáról, az engedélyezés jelenlegi állásáról és annak várható előrehaladásáról beszéltem az érdeklődőknek, továbbá összefoglaltam a környezetvédelmi engedélyezés tapasztalatait.

Ehhez hasonló fórumot tartottunk november 30-án Szekszárdon, Kalocsán pedig december 5-én tájékozódhatnak a város térségében élők az atomerőmű új blokkjai telephelyének tulajdonságairól, a projekt eddigi eredményeiről. Az atomtörvény által előírt közmeghallgatást az Országos Atomenergia Hivatal 2016. december 13. (kedd) 16 órára írta ki Paksra: az eseményre a Csengey Dénes Kulturális Központban kerül majd sor, ahol a Hatóság jelenlétében válaszoljuk meg a lakosság kérdéseit.

A fenti videót a TelePaks készítette a november 28-i paksi lakossági tájékoztató fórumról, amelyet ezúton közreadok, hogy azok az érdeklődők is képet kaphassanak a telephely-engedélyezési eljárásról, akik a lakossági fórumokon személyesen nem tudtak, illetve nem tudnak részt venni.

2016. október 27-én az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. benyújtotta a telephelyengedély iránti kérelmét az eljáró hatósághoz, az Országos Atomenergia Hivatalhoz.

Az engedély megszerzése egy kétlépcsős folyamat, amelynek első lépcsőjeként a Paks II. projekttársaság még 2014-ben összeállította a telephely vizsgálatának és értékelésének programját, amit az OAH 2014 novemberében jóváhagyott. 2015 májusától a projekttársaság a XXI. század korszerű technikai lehetőségeit felhasználva hajtotta végre a vizsgálati programot, és meghatározta a telephelyjellemzőket. A program végrehajtását és az engedélykérelmi dokumentáció összeállítását többszintű és folyamatos szakértői és tudományos ellenőrzés kísérte végig. A vizsgálatok során a klímaváltozás lehetséges hatásait is modellezték. A földtani program részeként összesen 11 ezer méternyi kutatófúrást végeztek, több tízmillió éves kőzeteket is elérve, a földrengés-veszélyeztetettség jellemzésére pedig 150 méter mélységben új mikroszeizmikus monitoring állomásokat létesítettek az atomerőmű telephelye körül. A 2015 májusa óta zajló Földtani Kutatási Program előzetes eredményeiről az érdeklődő nyilvánosságot többek között a 2016. május 6-án a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében, Az új atomerőművi blokkok telephelyvizsgálatának tudományos eredményei címmel tartott konferencia keretein belül tájékoztattuk.

A Földtani Kutatási Program során kinyert fúrómagminták a raktárban (saját fotó)

A telephely-engedélyezési dokumentáció összeállítása során a projekttársaságnak azonosítania kellett a természeti eredetű és emberi tevékenységekből adódó valamennyi körülményt, majd a létesítendő atomerőműre vonatkozóan vizsgálni kellett azok lehetséges hatásait, amelyek figyelembevételével, a nukleáris biztonsági szabályok betartása mellett az új blokkok megtervezhetőek, megépíthetőek, majd biztonságosan üzemeltethetőek lesznek. A kérelemben igazolni kellett azt is, hogy a telephely alkalmas atomerőmű létesítésére, és nincs olyan körülmény, amely kizárná a telephely alkalmasságát a létesítmény befogadására. A telephely földrajzi jellemzőinek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a telephely és környezete földrajzi adottságai kedvezőek az új blokkok telepítésére. Az OAH a telephelyengedély iránti kérelmet befogadta. Az engedélyezési folyamat részét képező közmeghallgatás időpontját és helyszínét az Országos Atomenergia Hivatal határozza meg, erről hirdetmény formájában tájékoztatja majd a nyilvánosságot.