A magyar villamosenergia-ipari rendszerirányító (MAVIR) nemrégiben tette közzé legújabb villamosenergia-fogyasztás előrejelzését és legfrissebb kapacitáselemzését is. Ennek kapcsán - mielőtt  a magyar villamosenergia-rendszer jövőjéről értekeznénk - vessünk egy pillantást a historikus adatokra, hogy lássuk, hogyan is jutottunk el a mai hazai fogyasztási adatokhoz. (2014-ben Magyarország összes villamosenergia-felhasználása [bruttó fogyasztás+erőművi önfogyasztás] nagyságrendileg 42 TWh, azaz 42 milliárd kWh volt.)

Forrás: 1980-2013. évi adatokhoz a MAVIR (2014): A magyar villamosenergia-rendszer (VER) 2013. évi statisztikai adatai, a 2014. évi adat a MAVIR weblapjáról származik

Az elmúlt 35 év adatait bemutató ábrán jól látható, hogy a magyar villamosenergia-fogyasztás hosszú távú trendje enyhén növekvő tendenciát ír le. Az időskálát egy kissé tagolva azt látjuk, hogy a rendszerváltás előtti időszakot felfutás, a rendszerváltás utáni 3 évet erőteljes visszaesés, az azt követő 15 éves időszakot, egészen 2008-ig ismét növekedés jellemezte. A 2008 őszén kezdődő válság a 2009-es fogyasztási adatokon erősen éreztette hatását (5,7%-os csökkenés az áramfelhasználásban), azt ezt követő években, egészen 2013-ig lényegében stagnált a fogyasztás. A gazdasági növekedés 2014. évi beindulásával (legfőképp az ipari termelés erős felfutásával) az áramfogyasztás erőteljes növekedésnek indult, s ez a folyamat az idei évben is egyértelműen érezhető: 2015 első 10 hónapjában a fogyasztás 3,08%-kal nagyobb volt, mint 2014 január-októberi időszakában.

Forrás: MAVIR adatok, www.mavir.hu

A villamosenergia-fogyasztás hazánkban a GDP-vel, de legfőképp az ipari termelés alakulásával egy irányban változik. Válságok idején – például a rendszerváltást követően és a 2008-ban kezdődő világgazdasági válság idején – a fogyasztás visszaesik, aztán a „rend helyreállásával” újra növekedésnek indul. Mint láttuk, a hosszú távú trend enyhén növekvő.

A MAVIR a - nettó - fogyasztás jövőbeli alakulására nézve az alábbi prognózist adja:

Forrás: MAVIR (2015): A magyar villamosenergia-rendszer nettó fogyasztói igényeinek előrejelzése 2015., p. 5.

Igazából nincs új a Nap alatt, várhatóan a tendencia tovább folytatódik. A MAVIR nettó fogyasztás-előrejelzéseinek alapváltozata (az ábrán a zöld vonal) a 2015 utáni időszakra 1,1% éves növekedéssel számol 2020-ig, ezt követően 1%-os, majd 0,9%-os növekedést vár 2030-ig.

Bár a fenti ábra a nettó fogyasztás alakulását mutatja, nem feledkezhetünk el az erőművek önfogyasztásáról és a hálózati veszteségekről sem. Ezeket a paramétereket is figyelembe véve kapjuk az összes villamosenergia-felhasználást, amiről a MAVIR a következőt mondja:

„Az összes villamosenergia-felhasználás (ami tartalmazza a hazai erőművek önfogyasztását és a hálózati veszteségeket is) 2020-ra várt értéke 45,6 TWh, 2030-ra pedig – az alapváltozat szerint – elérheti az 50,4 TWh-t."

Az idézet teljes megértéséhez tudni kell, hogy a MAVIR az elemzések során egy várható forgatókönyv (ezt nevezi alapváltozatnak) mellett egy alacsonyabb és egy magasabb igénynövekedésű forgatókönyvet is vizsgál. Ha a kisebb növekedés forgatókönyve válik valóra, akkor 2020-ra 45,4 TWh, 2030-ra 48,2 TWh lesz az összes hazai igény, míg a nagyobb igénynövekedés 2020-ban 46,8 TWh, 2030-ban 52,2 TWh összes villamosenergia-felhasználást jelentene.

A MAVIR a csúcsterhelés (a rendszerben mért teljesítmény az adott év legnagyobb terhelésű időpontjában) alakulásával kapcsolatban is megfogalmazza várakozásait. Az előrejelzés alapváltozatában a csúcsterhelés a 2015. évi 6700 MW-ról (ez minden bizonnyal egy várt és kerekített érték, mert ebben az évben a nyári csúcsterhelés órás értéke 6421,8 MW volt, és a téli csúcsok a nyárit eddig rendszerint meghaladták) 2020-ra 7000 MW-ra, 2025-re 7400 MW-ra, 2030-ra pedig 7700 MW-ra nő.

Mindezt a MAVIR hazai erőművek leállítására és építésére vonatkozó várakozásait tartalmazó kapacitáselemzésének fényében kell értékelni. E szerint 2014 végén hazánkban 8936 MW bruttó beépített teljesítőképességgel rendelkező erőmű volt (melyből 1646 MW állandó hiányban volt), s ez az érték az erőművek kiöregedése miatt 2025-re 6040 MW-ra, 2030-ra 4887 MW-ra csökken.

Jelentkezik itt egy komoly probléma: a 2030-ra várt csúcsterhelés 7700 MW, míg a jelenlegi hazai erőművekből akkorra 5000 MW-nál kevesebb maradhat. A 7700 MW-os csúcsterhelés kiszolgálásához rendszerirányítási tartalékokkal együtt a MAVIR szerint az alábbi teljesítőképességre lenne szükség:

Forrás: MAVIR (2015): A magyar villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitásfejlesztése, p. 22.

A legfelső, lila sáv jelzi a hazai újerőmű-építési igényeket.

Úgy tűnik, mind a fogyasztás, mind a csúcsterhelés növekedése abba az irányba mutat, hogy erőműveket kell(ene) építenünk. A két új paksi blokk a kétszer 1200 MW, összesen 2400 MW teljesítményükkel ezeknek az igényeknek csak egy részét lesznek képesek fedezni, további erőművek is kellenek majd a rendszerbe. És akkor a jelenlegi paksi, összesen 2000 MW teljesítményt képviselő blokkok 2032-37 között várt leállításáról még nem is beszéltünk…

Azt gondolom, ezek alapján is látható, hogy a Paks-2 mellett marad hely a rendszerben a megújulóknak és más erőműveknek is!

 Aszódi Attila

A Paks II. projekt Euratom Egyezmény 41. cikkelye szerinti bejelentését a magyar Kormány 2014. augusztusában küldte meg az Európai Bizottságnak. Több levélváltás és személyes konzultációk után a Bizottság 2015. szeptemberében arról tájékoztatta a Kormányt, hogy a Paks II. projekt teljesíti az Euratom Egyezmény célkitűzéseit, így a Bizottság a 41. cikkely szerinti bejelentést elfogadta. Erről akkor a magyar közvéleményt is tájékoztattuk.

Jávor Benedek 2015. december 3-án szenzációként bejelentett 200 oldalnyi dokumentum „kiszivárogtatása” nem más, mint azon iratok közzététele, amelyek a 41. cikkely szerinti eljárásban a magyar fél és az Európai Bizottság kommunikációjában keletkeztek. A dokumentumok harmadik félnek történő átadásához a Bizottság korábban megkérte a magyar Kormány hozzájárulását, ugyanis az Egyezmény 44. cikkelye így fogalmaz:

A Bizottság a vele közölt beruházási projekteket az érintett tagállamok, személyek és vállalkozások jóváhagyásával közzéteheti.

Ennek a rendelkezésnek a bázisán a magyar fél a hozzájárulását nagy örömmel azzal a céllal adta meg, hogy a dokumentumokat a közvélemény megismerhesse.

Jávor Benedek szakmainak álcázott ellenvetései nem megalapozottak. Jól mutatja ezt az a körülmény, hogy az orosz hitel lehívására vonatkozó feltételek teljes egészében nyilvánosak, hiszen a finanszírozási államközi egyezményt a Parlament megvitatta, és a 2014. évi XXIV. törvény formájában kihirdette - nyilvános információról van tehát szó. Az EP képviselő szakmai felkészültségét az is kiválóan bizonyítja, hogy nem tudja kiszámolni 10 milliárd Euro 5%-ának 0,25%-át, az ugyanis 100-szor kisebb összeg, mint amit ő állít. Nem atomfizika ez, hanem egyszerű matematika. Természetesen a műszaki, nukleáris biztonsági, hulladékkezelési és gazdasági kérdésekben is az uniós előírásokat betartva járunk el.

Az itt tárgyalt dokumentumokat, az azokban foglalt szakmai információkat, érveket az Európai Bizottság – több főigazgatóság bevonásával – egy éven keresztül elemezte és végül elfogadta. Ha Jávor Benedek ezzel vitatkozik, valójában nem a magyar Kormánnyal, hanem az Európai Bizottság apparátusával áll vitában. Hogy miért megalapozatlanok Jávor Benedek kijelentései az anyaggal kapcsolatban, később részletesebben is ki fogom fejteni itt a blogomon.

Különböző létesítmények, berendezések, eszközök vagy szolgáltatások szállítójának kiválasztására széles körben alkalmaznak tendereket. Tekintsük át, hogy az elmúlt időszakban Európában mennyiben volt jellemző a tender atomerőmű építések szállítóinak kiválasztására, és ez mikor vezetett sikeres projekthez.

Az alábbi leírásban szereplő projekteknél 7 esetben nem volt technológiai tender, míg 4 esetben alkalmazták ezt az eszközt a technológia szállítójának kiválasztására. A lenti felsorolásban számos állami tulajdonú társaság szerepel. Amint látszik, a projektek zömében nem alkalmaztak tendert a blokktípus kiválasztására.

Bulgária, Kozloduy 7 – nem volt technológiai tender

A bolgár kormány régebb óta tárgyalásban van a japán-amerikai Westinghouse céggel a Kozloduy telephelyen építendő egy darab AP1000 reaktorról. A blokk technológiáját tender nélkül választották ki, a Westinghouse lenne felelős a tervek, a berendezések és az üzemanyag szállításáért is, valamint résztulajdonosként is részt venne a projektben. Az építkezésbe bekapcsolódó cégek kiválasztására a projekt későbbi fázisában terveznek tendereket kiírni. A pontos feltételek tekintetében egyelőre nincs egyezség, a 2014-ben a bolgár kormány és a Westinghouse között aláírt részvényesi megállapodás 2015 márciusában lejárt.

Forrás: survincity.com

Bulgária, Belene – volt technológiai tender

Egy évtizeddel ezelőtt a bolgár villamos társaság tender eredményeként kiválasztotta az orosz Atomstroyexport céget, és szerződést kötöttek két darab VVER-1000/AES-92 típusú, egyenként 1060 MWe teljesítményű atomerőművi blokk megépítésére. A projektben az eredeti tervek szerint az RWE 49%-ban stratégiai befektetőként vett volna részt, de végül kilépett a projektből, majd több fordulat után a projektet törölték.

Forrás: www.power-technology.com

Csehország, Temelin – volt technológiai tender

Az országban 4 darab orosz építésű VVER-440 reaktor működik a Dukovany, míg 2 darab szintén orosz építésű VVER-1000 blokk a Temelin telephelyen, üzemeltetőjük a CEZ. A cseh villamos társaság 70%-ban cseh állami tulajdonban van. A CEZ 2009 augusztusában indította el a tenderezési folyamatot két új temelini blokk beszerzésére. A tenderkiírás kiadásakor 2011 novemberében a cseh cég végül három résztvevőt hívott meg: a francia Arevát (EPR reaktor), a cseh Škoda JS, az orosz Atomstroyexport és az orosz OKB Gidropress konzorciumát (MIR-1200 reaktor) és az amerikai-japán Westinghouse-t (AP1000 reaktor). 2012 júniusában mindhárom pályázó adott le pályázatot, azonban a CEZ 2012 októberében kizárta az Arevát, amely ezt a döntést megtámadta. 2014 áprilisában a cseh kormány döntését követően a tendert törölték.

Forrás: rostechnologiesblog.wordpress.com

Egyesült Királyság, Hinkley Point C – nem volt technológiai tender

A projektben 66,5% részben a francia állami villamos társaság, az EDF, 33,5%-ban pedig a kínai állami China General Nuclear (CGN) vállalat vesz részt. Nem volt technológiai tender, a beruházó cég közvetlenül a francia Areva EPR blokktípusát választotta ki, ebből az 1600 MWe teljesítményű EPR blokktípusból két darab épülhet a Hinkley Point C telephelyen. A végső beruházói döntés még nem született meg.

Forrás: energypost.eu

Egyesült Királyság, Moorside – nem volt technológiai tender

A projekt 60%-ban a Toshiba, 40%-ban az Engie (korábbi nevén GDF Suez, amely 33% részben francia állami tulajdonban van) energiaipari szolgáltató cég tulajdonában van. Nem volt tender az atomerőmű típusának kiválasztására, direktben választották ki a Westinghouse AP1000 atomerőművi technológiáját. Ebből a blokktípusból 3 darabot kívánnak megépíteni a telephelyen, 3400 MWe termelési kapacitást létesítve ezáltal. Jelenleg zajlik a típus általános tervértékelési folyamata a brit nukleáris biztonsági hatóságnál, melyet az ütemterv szerint 2017 januárjára fejezhet be a hatóság. Az építkezés konkrét előkészítése később kezdődhet meg.

Forrás: imeche.org

Egyesült Királyság, Wylfa – nem volt technológiai tender

A Horizon Nuclear Power projekt korábban a német RWE és E.On tulajdonában volt, amelyet később a japán Hitachi vett meg. Jelenleg zajlik a kiválasztott UK ABWR típus (Hitachi-GE dizájn) általános tervértékelési folyamata a brit nukleáris biztonsági hatóságnál, melyet az ütemterv szerint 2017 végére fejezhet be a hatóság. Nem volt tender az atomerőmű típusának kiválasztására. Az építkezés később kezdődhet meg, a beruházó Horizon 2025-re szeretné a két új ABWR reaktort üzembe helyezni.

Forrás: walesonline.co.uk

Finnország, Olkiluoto-3 – volt technológiai tender

A finn Olkiluoto erőmű a Mankala nonprofit modell szerint működő TVO tulajdonában van. A cég technológiai tendert írt ki a 3. blokk megépítésére, amire 2003 márciusában három atomerőmű technológia szállító adott be ajánlatot: 

1. a francia-német Framatome ANP (ez a mai Areva jogelődje) az 1600 MWe kapacitású Európai Nyomottvizes Reaktorra (EPR) és az SWR-1000 típusú 1200 MWe teljesítményű forralóvizes reaktorra;
2. az amerikai General Electric az 1350 MWe kapacitású ABWR továbbfejlesztett forralóvizes reaktorra;
3. az orosz Atomstroyexport a VVER-91/99 (V-466) típusú 1060 MWe teljesítményű nyomottvizes reaktorra.

A tendert az EPR típus nyerte, aminek az építése jelentős költség és határidő túllépéssel még zajlik. A tenderben megadott nyertes ár utóbb irreálisan alacsonynak bizonyult.

Forrás: world-nuclearnews.org

Finnország, Hanhikivi – nem technológiai tender keretében választották ki a szállítót

A Mankala nonprofit modell szerint működő Fennovoima társaság 2007-ben alakult, 67 ipari és energetikai cég (közöttük áramszolgáltatók) közös vállalataként. A társaságban a német E.On a konzorcium vezetőjeként 34%-os tulajdonrésszel bírt és vezette a konzorciumot. A cég a projekt megvalósítására több telephelyet és több technológiát is vizsgált. A Fennovoima technológia tendert írt ki, melyben az Areva és a Toshiba vett részt. Azonban miután 2012-ben a német E.On kilépett a konzorciumból, a technológiák leszűkültek az 1000-1300 MWe blokkteljesítmény tartományra (az Areva ebben a teljesítmény tartományban az EPR reaktorral már nem indulhatott volna). Végül a Fennovoima 2013 decemberében tender nélkül az orosz Rusatom Overseas vállalattal kötött EPC szerződést egy VVER-1200/V-491 típusú reaktorblokk építésére, majd az orosz fél 2014 tavaszán 34%-os tulajdonrészt is szerzett a vállalatban.

Forrás: atomenergiainfo.hu

Franciaország, Flamanville-3 – nem volt technológiai tender

A Flamanville-3 blokk megépítésére irányuló projekt 100%-ban az EdF francia állami villamos társaság tulajdonában van. A technológia szállítójának a francia Arevát 2004-ben választották ki tender nélkül, majd a szerződést a reaktortechnológia szállítására 2007-ben kötötték meg. A blokk építése 2007-ben kezdődött meg, ami az Olkiluoto-3-hoz hasonlóan nagy csúszással és költségtúllépéssel még zajlik.

Forrás: energie.edf.com

Litvánia, Visaginas – volt technológiai tender, de a projekt elbukott, tender nélküli eljárásban kívánják folytatni

Litvánia két darab csernobili típusú RBMK reaktort örökölt a Szovjetunióból, amelyek az ország áramellátásának 70%-át fedezték. Az ország EU csatlakozásának feltétele volt ezeknek a régi reaktoroknak a leállítása. A hiányuk komoly gondokat okoz mind Litvániának, mind az egész balti térségnek, Litvánia villamosenergiaimport-függősége az EU-n belül a második legnagyobb, így új atomerőművi blokkok építésének előkészítésébe kezdtek. 2009 decemberében kiírtak egy tendert tapasztalt befektető és beszállító bevonására. Az előminősítés feltételeinek öt cég felelt meg, a kötőerővel bíró tenderajánlatra szóló felhívás 2010 szeptember 10-én került kiírásra azzal, hogy az ajánlatokat november 10-ig várták. Két ajánlat érkezett, az egyik azonban nem teljesítette a követelményeket, így a másik pályázó, a koreai elektromos vállalat, a KEPCO nyert. Az azonban később visszavonta ajánlatát, így a tender eredmény nélkül zárult. 2010 decemberében a litván kormány azt közölte, hogy folytatni kívánja a tárgyalásokat, de most már közvetlenül. Meghívták a Westinghouse-t és a Hitachi-GE-t, 2011 júniusában pedig stratégiai befektetőnek kiválasztották a Hitachi-GE-t, vele pedig az ABWR típust. A fukushimai baleset utáni hangulatban azonban a projektet lefújták. 2014-ben a hét parlamenti párt vezetői kiálltak az atomerőmű megépítése mellett, ami az egész balti régió energiaellátása szempontjából fontos lenne.

Forrás: lithuaniatribune.com

Románia, Cernavoda 3-4 – nem volt technológiai tender

Romániában a Cernavoda telephelyen még a rendszerváltás előtt 5 darab CANDU-6 típusú nehézvizes reaktor építését kezdték meg, melyből csak kettőt fejeztek be és helyeztek üzembe. Jelenleg is két darab blokk működik, állami tulajdonban. Hosszú tárgyalások után a román állami villamos társaság idén november elején egyezett meg a kínai állami China General Nuclear (CGN) céggel egy közös vállalat felállításáról, amely két új blokkot kíván megépíteni a telephelyen. A technológia direktben került kiválasztásra, maradnak a telephelyen bejáratott nehézvizes típusnál, és 700 MWe teljesítményű kanadai CANDU-6 típusú reaktorokat fognak építeni, tehát az új blokkok technológiáját tender nélkül választották ki. A kínaiak minimum 51%-os tulajdonnal fognak bírni az új cégben, amely a két új blokk építését irányítja majd.

Forrás: actmedia.eu

2015. november 19-én végre megkaptuk az Európai Bizottság (EB) belső piaci szabályozásért felelős biztosának levelét. A brüsszeli állásfoglalásra közel két évet kellett várnunk. Hosszú idő, pláne annak fényében, hogy 2013 novembere óta rendszeresen folytatunk tárgyalásokat Paks II. ügyében az Európai Bizottsággal, ezen belül a Belső Piaci Főigazgatósággal is volt több egyeztetés, kérdéseikre mindig válaszoltunk.

Az Euratom Egyezmény 103. cikkelye a következőket mondja ki:

"A tagállamok közlik a Bizottsággal a harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötendő megállapodások vagy szerződések tervezeteit, amennyiben a megállapodások vagy szerződések e szerződés alkalmazási körét érintik.

Ha a megállapodás vagy szerződés tervezete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek akadályozzák e szerződés alkalmazását, a Bizottság a hozzá intézett közlések kézhezvételétől számított egy hónapon belül közli véleményét az érintett tagállammal.

Az állam a tervezett megállapodást vagy szerződést csak akkor kötheti meg, ha a Bizottság kifogásainak eleget tett, vagy teljesítette az Európai Unió Bíróságának az állam kérelmére indított sürgősségi eljárás során a tervezett rendelkezések és e szerződés rendelkezéseinek összeegyeztethetőségéről hozott határozatában foglaltakat. A Bizottság véleményének kézhezvételét követően az Európai Unió Bíróságához bármikor lehet ilyen kérelemmel fordulni."

Az Euratom Egyezmény fent idézett paragrafusa alapján Magyarországnak joga volt és van az Unión kívüli (ún. harmadik) országgal szerződést kötni. A kormányközi szerződés tervezetét még 2013. novemberében megküldte Magyarország az Európai Bizottságnak. A Bizottság Energetikai Főigazgatósága 2014. január 14-én, míg Barroso EB elnök úr néhány héttel később hivatalos levélben megerősítette, hogy a magyar-orosz kormányközi szerződéssel szemben nem emel kifogást, az segíti Magyarországot és az Uniót az energiapolitikai céljaik elérésében. A kormányközi szerződés tehát a 103. cikkel összhangban, az Európai Bizottság elvi jóváhagyásnak a birtokában került megkötésre 2014. január 14-én.

Meggyőződésem, hogy a paksi kapacitásfenntartási projekt ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi szempontból is szükséges. A kormányközi egyezmény megkötése óta további két ügyben kaptunk zöld lámpát Brüsszeltől - idén áprilisban az Európai Unió jóváhagyta az üzemanyag-ellátási szerződést, szeptemberben pedig Brüsszel arról értesítette a Magyar Kormányt, hogy a Paks II. beruházás energiapolitikai, klímapolitikai, energiabiztonsági és nukleáris biztonsági szempontból is megfelel az Euratom-szerződésben foglalt célkitűzéseknek. Minden kérdésben, így a beszerzési és állami támogatási kérdésekben is folyamatosan a Bizottság rendelkezésére álltunk, minden felvetett kérdésre válaszoltunk. Ezt fogjuk tenni a jövőben is.

Jelenleg a paksi két új atomerőművi blokk építésének előkészítése zajlik. Az Európai Bizottság 2015. november 19-i állásfoglalása, a kötelezettségszegési eljárás megindítása nem tartalmaz olyan elemet, amely ezt az előkészítési munkát befolyásolná. Az eredeti menetrend szerint dolgozunk tovább, a felmerült kérdéseket pedig tárgyalásos úton tisztázzuk Brüsszellel.

A napokban jelent meg az OECD Nemzetközi Energia Ügynökség éves kiadványa, a World Energy Outlook 2015. (Egy rövid összefoglaló itt olvasható a 718 oldalas tanulmány főbb megállapításairól.) A teljes dokumentum feldolgozására nem vállalkozom, de hadd mutassak be néhány érdekességet a tanulmányból a nukleáris energia felhasználására vonatkozóan.

Az IEA anyaga szerint (ld. 8.2. táblázat) a világ atomerőművei 2013-ban 2478 TWh villamos energiát termeltek, részesedésük a teljes villamosenergia-termelésben 11% volt. Az IEA központi forgatókönyve (New Policies Scenario) pedig azt jelzi előre, hogy ez az arány 2020-ban és 2040-ben, azaz hosszú távon is fennmarad, 12% lesz. Az adatokból jól látszik: nem csak hazánk épít új atomerőművi blokkokat, hanem a világ számos más országában is létesülnek majd jelentős új nukleáris kapacitások. 

8.2 Táblázat: A globális villamosenergia-termelés energiaforrások szerinti megoszlása az egyes WEO-forgatókönyvekben, TWh (Forrás: IEA (2015): World Energy Outlook 2015, p. 310.)

Ez alapján úgy tűnik, a világ is abba az irányba halad, amely felé hazánk is tart: az atomerőműben termelt villamos energia fogyasztásban mért részarányát hosszú távon fenn kívánja tartani.

Van azonban ennél érdekesebb hír is. Nézzük meg az utolsó oszlopokat, a 450 Scenario forgatókönyvét. Ez azért fontos, mert nevét a 450 ppm-es CO₂-koncentráció-határból kapta, amelynek betartása fontos lenne, hogy a Föld átlaghőmérséklete - a klímakutatók javaslataival összhangban - ne növekedjen az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest 2°C-nál nagyobb mértékben.

Az IEA szerint ahhoz, hogy a 450 ppm-es kitűzött célt teljesíteni lehessen, az atomenergia villamosenergia-termelésben mért részesedését a jelenlegi részarány több mint másfélszeresére, 18%-ra kellene növelni! A kutatás szerint a megtermelt energia szintjén még ennél is nagyobb mértékű lesz a növekedés: a mostani 2478 TWh-ról 2040-re 6243 TWh-ra nőhet világszinten az atomerőművekben megtermelt villamos energia mennyisége.

Noha ezt már a tavalyi WEO is leírta, hasznos ennek felfrissítése.

Nagyon értékes tanulmány a WEO, számtalan érdekes összefüggésre világít rá. Itt van például a következő. A magyar sajtó rendszeresen szembeállítja egymással az atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat, hiába mondjuk el minden fórumon, hogy a kettő nem egymás ellensége, hanem egymás kiegészítője: szerintem a kettő együtt képes megoldást kínálni a világ éghajlatváltozásból eredő kihívásaira.

A WEO maga is ezt támasztja alá. A 8.2 táblázatból az is kiolvasható, hogy a WEO zöld forgatókönyvében (mellyel a hőmérséklet-növekedés várhatóan 2°C alatt tartható) épp a megújuló energiaforrások és az atomenergia részaránya nő jelentősen, és a fosszilis energiahordozók felhasználása esik vissza a leginkább. A zöld forgatókönyvben a fosszilis energiaforrások részesedése globálisan a villamosenergia-termelésben a jelenlegi 67%-ról 29%-ra(!) csökken, míg a vízenergia részesedése 16-ról 20%-ra, az egyéb megújulók (nap- és szélerőművek) aránya 6-ról 32%-ra, az atomenergia részaránya pedig 11-ről 18%-ra növekedne. Úgy látom, az IEA is a mi álláspontunkat erősíti, a tanulmány ugyanis azt írja:

az atomenergia és a megújuló források megférnek egymás mellett, nem szorítja ki egyik a másikat.

Gondolhatná most a kritikus olvasó, hogy: persze, világszinten ez igaz lehet, de mi a helyzet az EU-ban? Az alábbi ábra erre a kérdésre is választ ad.

A villamosenergia-termelés energiahordozó szerinti megoszlása, ill. a fogyasztás szektoronkénti megoszlása az Európai Unióban, TWh (Forrás: IEA (2015): World Energy Outlook 2015, p. 318.)

Az ábra közepe azt mutatja, hogy 2040-ben az EU-ban a villany döntő részét karbonszegény villamosenergia-termelő technológiák fogják megtermelni, s ebben igencsak nagy szerep jut majd mind a megújuló energiaforrásoknak, mind az atomenergiának: a kettő együttes részaránya közel 75% lesz.

Itt ismét szeretném kiemelni:

a két új paksi blokk hosszú távon a hazai fogyasztás kb. 40%-át fedezi majd. Bőven marad hely a megújulóknak is!

Az OECD IEA anyagai természetesen további fontos témákat is elemeznek, mindenkinek ajánlom őket tanulmányozásra!

Aszódi Attila

2015. november 5-én és 6-án a nemzetközi környezetvédelmi engedélyezés záróakkordjaként az eljárásba időrendben legkésőbb, 2015 nyarán bekapcsolódott országban, Szerbiában járt a Paks II. projekt engedélyeztetésén dolgozó magyar szakértői delegáció.

Fotó: MVM Paks II.

A belgrádi esemény – több korábbi, azonos témájú nemzetközi állomáshoz hasonlóan – két napos volt. A nyilvános fórum elsődleges céljaként itt is a lakosság és a szerbiai szakértők tájékoztatását tűztük ki. A rendezvény nyitásaként elhangzott a bevezető előadás, amiben ismertetésre került Magyarország energiapolitikája, majd a projekt engedélyeztetési folyamata, és a környezeti hatástanulmány legfontosabb eredményei. Számos minisztériumi és akadémiai munkatárs, valamint független szakértő vett részt a konzultáción, a hagyományos értelemben vett nyilvánosság azonban nagyon kis létszámban képviseltette csak magát. Az előadás után felmerült valamennyi kérdést megválaszoltuk, a konzultáció sikeres volt. 

Ezzel a helyszínnel a környezetvédelmi engedélyezés nemzetközi konzultációs szakasza lezárult. Reméljük, hogy a közel két hónapos fórum-sorozattal elértük a célunkat, vagyis az összes határainkon kívül élő potenciálisan érintett, a beruházás iránt érdeklődő személy megismerhette a projektet, azzal kapcsolatban feltehette kérdéseit, valamint megfogalmazhatta véleményét. A kérdéseket az eljáró magyar környezetvédelmi hatóság feladata figyelembe venni az engedélyezési folyamat hátralévő részében.

Aszódi Attila

Több hírforrás, például az Index is arról ír, hogy riasztóan magas légszennyezési adatok vannak Budapesten, így vasárnaptól szmogriadó lesz. Az Időkép térképe szerint országszerte több nagyvárosban egészségtelenül magas, a határérték többszöröse a szálló por koncentrációja, és ez a helyzet már napok óta tart.

Mit csinálnak ilyenkor a szélerőművek? Semmit!

Éppen az a fő probléma, hogy napok óta nem mozog a levegő, emiatt gyűlnek össze a szennyezőanyagok a nagyvárosok levegőjében. Ha megnézzük a 330 MW-nyi magyar szélerőmű termelési adatait a MAVIR weblapján, világosan látszik, hogy 2015. november 4., vagyis szerda reggel óta a szélerőműveink betáplálása 0 közeli, de már az előtte lévő napokban sem vitézkedtek igazán a szélkerekek. A MAVIR adatok alapján az alábbi ábrán mutatom be az emúlt egy hét szélerőművi termelését, a narancssárga vonal 330 MW-nál a beépített magyar szélerőművi kapacitást mutatja.

Szélerőművekhez kapcsolódóan a minap érdekes energetikai témájú cikket olvastam: a hvg.hu az sugallja, hogy már az azeriek is "zöldebb", környezetbarátabb energiapolitikát folytatnak, mint Magyarország, különösen ha a szélről van szó. A dolog jól hangzik, újságírós, blikfangosnak tűnik. Kár, hogy a cikk nettó butaság.

Nézzük, mi is a gond a hvg.hu írásával:

1. Úgy próbálja beállítani Azerbajdzsánt a megújuló energiák elkötelezettjének, hogy közben, ha megnézzük a tényadatokat itt vagy itt, láthatjuk, hogy a villamosenergia-termelésük zömében gáz alapon történik. A megújulók, benne a szélenergia részesedése elhanyagolható.
2. Bár Azerbajdzsán 2021-re (!!) 200 MW szélerőművet tervez építeni, ez még mindig jelentősen elmarad a jelenlegi magyar 330 MW szélerőművi kapacitástól is. A cikk ugyan említi a magyar 330 MW-os adatot, de nem tér ki arra, hogy az azeriek nem „x-ezer" MW után építenek 200 MW-ot, hanem a "semmiből" (5 MW után, ami mellé még most épül 50 MW). Még a 200 MW megépítése után is kisebb szélerőművi kapacitásuk lesz, mint nekünk.
3. A cikk szerint az azeriek off-shore szélfarmot építenek. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy Azerbajdzán csak a Kaszpi-tengerre tud vízi szélerőműveket építeni. A Kaszpi-tenger valójában nem tenger, hanem a világ legnagyobb tava. Feltételezem, hogy a hvg.hu tisztában van vele, hogy Magyarország nem rendelkezik tengerparttal, tehát off-shore szélfarmot nálunk csak a "magyar tengerre", a Balatonra lehetne építeni. Erre gondolt a hvg.hu? Ez lenne a követendő példa? Tényleg a Balatont kellene szélerőművekkel teletenni?
   A hvg.hu cikk írói készek lennének ezt megpróbálni engedélyeztetni? Ha így döntenek, kérem, az espoo-i és az aarhusi egyezmény elveit betartva vonják be a lakosságot a környezetvédelmi engedélyezésbe. Kíváncsian várom, mire jutnak!
4. A 200 MW beruházási költségét 428.5 millió dollárra teszik. A cikk a kapacitást összeveti a paksi atomerőmű kapacitásával. Csak éppen azt felejtik el megemlíteni, hogy az atomerőmű beépített kapacitása és a szélturbinák beépített kapacitása nem egyenértékű a villamosenergia-hálózat szempontjából. 1000 MW szélerőmű nem annyi áramot termel, mint 1000 MW atomerőmű, hanem kb. 2,5-4-szer kevesebbet (attól függően, hol is van az adott szélfarm, mekkora a helyi szélviszonyoktól függő rendelkezésre állása). Emellett a szélenergia időjárástól függő energiaforrás, szemben az atomerőművi blokkokkal, amelyek időjárástól függetlenül - leszámítva az évi egyszeri karbantartási időszakot - mindig rendelkezésre állnak.
   
5. A költségek összehasonlításakor érdemes figyelembe venni, hogy egy szélerőmű élettartama kb. 30 év; ha off-shore berendezésről van szó, a párás és sós környezetben ennél rövidebb is lehet, tehát az atomerőmű 60 éves élettartama alatt legalább kétszer meg kell építeni egy szélerőmű parkot, hogy ugyanannyi időre legyen képes részt venni az áramtermelésben, mint az atomerőmű. Ez pedig a szél esetén a 60 év alatt a beruházási költségek minimum kétszeres felmerülését eredményezi.
   
6. A szélerőművek működtetése annak ellenére nem ingyenes, hogy a szél nem kerül pénzbe. Ugyanis ezeket a berendezéseket is felügyelni kell és a karbantartásuk is elengedhetetlen. Off-shore körülmények között ezek a tevékenységek még komplikáltabbak, így a költségek is magasabbak. A szélerőművek üzemeltetési és karbantartási (O&M) költségei a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) 2015. januári jelentése szerint az OECD országokban 15-45 USD/MWh tartományba esnek (IRENA, Renewable power generation costs in 2014, p. 70, Table 4.4.). Ezt a költségelemet is figyelembe kell venni, amikor a szélerőművi áram költségét összevetjük más termelési módok költségeivel.
   

A rendelkezésre állásból származó különbségeket és a költségek alakulását kíválóan leírta Dr. Molnár László a Népszabadságban megjelent olvasói levelében. Ajánlom tanulmányozásra.

Visszatérve a mai szmogriadós helyzetre: az atomerőmű blokkjai most is, ebben a szmogos időben is képesek folyamatosan működni, és légköri szennyezés nélkül ellátni az országot, benne a nagyvárosokat is villamos energiával. Működésük éjszaka is zavartalan, amikor a napenergia sem áll rendelkezésre. Sajnos a mostani időjárási körülmények között a zöld biomassza (értsd fatüzelés) sem segít a helyzeten, mert az éppen magasabb porkibocsátással jár.

A fentiek kiválóan mutatják, miért van szükségünk a paksi atomerőmű kapacitásának hosszú távú fenntartására.

Aszódi Attila

A múlt hét folyamán a nemzetközi környezetvédelmi eljárás nyolcadik állomásához is elérkeztünk: a müncheni nyilvános fórum keretein belül meghallgattuk a német lakosság észrevételeit, megválaszoltuk valamennyi felmerült kérdésüket, majd a német fél által delegált szakértőkkel együtt szakértői konzultáción vettünk részt.

Bár az ügyben eljáró bajor környezetvédelmi minisztérium a több mint 80 milliós Németország teljes területéről várta az érdeklődőket, melynek megfelelően gondoskodott arról is, hogy nagy befogadóképességű helyszínt biztosítson a rendezvény számára, a német lakosság felől csekély volt az érdeklődés, a Gasteig kulturális központ több száz férőhelyes koncerttermében megrendezett nyilvános fórumon alig néhány tucatnyi zöld aktivista vett részt.

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

Még annak ellenére is kevesen érdeklődtek, hogy kellő idő állt rendelkezésre a dokumentáció megismerésére. A beruházó által rendelkezésre bocsátott több, mint kétezer oldalas környezeti hatástanulmány nem csak magyarul, hanem angolul is elérhető bárki számára, továbbá ennek a közérthető összefoglalója és a nemzetközi fejezete az eljárásban részt vevő országok hivatalos nyelvén is hozzáférhető, így németül is.

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

A kedden délelőtt 11 órakor kezdődő nyilvános fórum a csekély számú részvevő annál fokozottabb érdeklődése következtében maratonira sikeredett. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb hozzászólást meghallgathassuk és az összes felmerült kérdésre maradéktalanul választ adhassunk, az „eszmecsere” kedden este éjszakába nyúlóan, majd másnap reggel kilenc órától további hat órán át folytatódott.

Ahogy eddig minden helyszínen, az esemény felvezetéseként egy előadás keretében tájékoztattuk a jelenlévőket a projekt jelenlegi állásáról és annak potenciális környezeti hatásairól. Kihangsúlyoztuk, hogy a létesítendő új paksi blokkoknak meg kell felelniük mind a hazai, mind a nemzetközi nukleáris biztonsági követelményeknek.

Biztosítottuk a résztvevőket arról, hogy a szigorú biztonsági követelményrendszernek való megfelelést a létesítési folyamat során több szinten ellenőrizzük, és teljesülése nélkül az Országos Atomenergia Hivatal a hatályos magyar jogszabályok értelmében nem is adhatja ki az új blokkokra vonatkozó létesítési engedélyt.

Részletesen elmagyaráztuk, hogy az új blokkok ún. "Fukushima-álló" biztonsági rendszereinek segítségével miként akadályozható meg nagy mennyiségű radioaktív anyag kikerülése környezetbe. Ezzel valamennyi határon átívelő hatás a tervezéskor figyelembe vett külső- és belső, emberi-, illetve természeti eredetű kezdeti események rendkívül széles skálája esetében is elhanyagolható vagy semleges. Biztosítottuk továbbá a német lakosságot, számolunk még azzal a lehetőséggel is, hogy ha a teljes Duna elveszne a reaktor hűtése számára, akkor az új blokkok hűtését alternatív hőnyelőkkel is meg lehessen oldani (hasonlóan a jelenleg üzemelő paksi blokkokhoz).

Fotó: Németh Szabolcs (MVM Paks II.)

A környezetvédelmi engedélyeztetési eljáráshoz közvetlenül, illetve közvetve (pl. létesítési engedély) kapcsolódó kérdésekre adott válaszaink mellett hadd idézzek pár érdekes hozzászólást a fórumról.

Az egyik német gyógyfürdővel rendelkező kisváros képviselője Paks II. súlyos balesete által okozott esetleges sugárterhelés miatt aggódott, miközben kérdésemre elismerte, hogy településének gyógyvize nagy mennyiségben radioaktív radont tartalmaz. Tájékoztattam, hogy Paks II-nek ugyan súlyos baleset esetén sincs érdemi határon átnyúló hatása, így emiatt aggódniuk nem érdemes. A saját lakóhelyén a helyi radon-koncentráció miatt őt, illetve az oda érkező gyógyulni vágyókat számottevő többlet sugárterhelés éri. Rámutattam, hogy a magasabb dózis ellenére - ahogy a hozzászóló bevezetőjében is elismerte - vendégeik boldogan és gyógyultan távoznak a fürdőhelyről.

Egy másik tiltakozó az észak-déli német nagyfeszültségű távvezeték építése miatt aggódott, amelyre megítélése szerint azért volna szükség, hogy a megújulókat kiszorítva az atomerőművekben megtermelt áramnak legyen helye az európai hálózatban. Valójában az új „energiafolyosó” (Stromautobahn) a német zöldfordulat mellékterméke: az Észak-Németországban, on- és off-shore szélerőművekben megtermelt áramot fogja az áramhiánnyal küzdő déli területekre szállítani. Volt olyan hozzászóló, aki azt a nyilvánvaló tényt is szépíteni próbálta, hogy Németország francia atomerőművekből importál áramot – a grafikon, amelyet már Münchenben is bemutattam, az ő állításával ellentétes tényadatokat mutat, és alátámasztja, hogy már ma is nagy mennyiségben érkezik francia (elsősorban atomerőművi áram) Németországba.

Kép: Fraunhofer Institut, a pozitív értékek német szempontból importot, a negatívak exportot jelentenek

Persze volt olyan zöld aktivista is, aki a rendkívül magas szén-dioxid kibocsátása miatt ellenzi a paksi projektet, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az atomerőmű üzemeltetése során nem bocsát ki üvegház hatású gázokat, és a teljes életciklusra vetített széndioxid-kibocsátása is az egyik legkisebb a villamosenergia-termelési technológiák közül.

A nyilvános fórum helyenként feszült hangulatban telt, mely legfőképpen a zöld aktivisták tudatos információ-ferdítésének volt köszönhető. A magyar delegáció által adott válaszokat elferdítve, hamis tartalommal megtöltve próbálták utóbb a jegyzőkönyvben rögzíttetni, mindezt nem csekély órabérért (ezt a két napos fórum második napján a Greenpeace megbízásából jelen lévő aktivisták egyike tartotta lényegesnek kihangsúlyozni). Ez a módszer nem csupán hazugságtartalma, hanem és - legfőképpen - a lakosság tudatos félretájékoztatásának szándéka miatt felháborító. Arra, hogy például a Greenpeace megbízottja miért volt mindvégig kioktató és támadó Münchenben, a közmeghallgatást követően a hvg.hu-nak adott - egyébként sok-sok ponton inkorrekt - beszámolójából kapunk magyarázatot.

Kérdés: „Ha a közmeghallgatáson minden kérdésére kielégítő, elfogadható választ kapna, rábólintana arra, hogy Magyarország mégiscsak megépítse az új atomerőművét?”

Oda Becker: „Nem. Az én kérdéseim összességében retorikai célzatúak is; arról szólnak, hogy rámutassanak: mi mindenre nem tudnak ma a magyar szakemberek sem válaszolni. Hogy miközben azt állítják, hogy minden rendben lesz, és semmilyen veszély nem leselkedik ránk Paks II. miatt, valójában az a helyzet, hogy ez nincs így sem Magyarországon, sem Finnországban, sem az Egyesült Királyságban. Az a cél, hogy ezt belássák, elismerjék, és meghátráljanak.”

Felveti a kérdést, hogyan lehet érdemi, tartalmi párbeszédet folytatni a zöld szervezetek képviselőivel, ha látható módon a felvetéseikre adott válaszaink nem is érdeklik őket, és a fenti idézetben tükrözött szakmaisággal állnak az ügyhöz. A müncheni és a korábbi nemzetközi nyilvános fórumok rendkívül alacsony látogatottsága további kérdésként veti fel számomra, hogy a zöld szervezetek milyen társadalmi támogatottságot élveznek ebben az ügyben, valóban mögöttük állnak-e a társadalom szélesebb rétegei? A német nyilvános fórum nem azt mutatta, mintha a német közvéleményt érdemben érdekelné a Paks II. projekt. 

Végül hadd jegyezzem meg, hogy a mintegy tizenhét órás vitát követően a bajor hatóságokkal és a minisztérium által felkért szakértőkkel folytatott megbeszélés rendkívül konstruktív légkörben zajlott: itt a hasonló kérdések megválaszolására másfél óra is elegendő volt. Az érdeklődő – nukleáris iparban jártas – szakemberek teljes mértékben elégedettek voltak a magyar szakértők által adott válaszokkal.

Az eljárás nemzetközi szakaszának utolsó állomása Belgrád lesz, ahol a nyilvános fórumra és a szakértői konzultációra november első hetében kerül sor.

Aszódi Attila

A nemzetközi környezetvédelmi eljáráshoz csatlakozott 11 ország közül Románia volt az egyetlen, amely nem egy, hanem három nyilvános fórumot kért – az október 14-i bukaresti egyeztetést megelőzően a magyar delegáció Nagyváradon és Temesváron is válaszolt a helyi nyilvánosság és a civil szervezetek kérdéseire.  A csaknem ötórás bukaresti közmeghallgatáson - amelyet a Műszaki Egyetem épületében tartottak - a román környezetvédelmi szervezetek aktivistái elsősorban az esetleges balesetek lehetséges egészség- és környezetkárosító hatásairól, a radioaktív hulladék kezeléséről és a Duna vizének hőterheléséről érdeklődtek. Ezen a ponton még Archimédesz törvénye is szóba került – alapos, szakmai magyarázatot adtunk, hogyan viselkedik a hőcsóva a folyóban és miért a vízfelszínhez közel mozog a meleg víz (a melegebb víz sűrűsége kisebb, mint a hidegebb vízé, így a néhány fokkal melegebb vízre felhajtóerő hat).

Ismertettük a tervezett létesítményekkel szemben támasztott biztonsági követelményeket és műszaki megoldásokat is. Elmondtuk, hogy "Fukusima-álló" technológiát építünk, amely a 2011-es fukushimai atomerőmű-balesethez hasonló körülmények között is biztosítani tudja a Pakson megépítendő két új atomerőmű-blokk duplafalú betonburkolatának épségét és a biztonsági funkciók teljesülését. Válaszainkban egyértelművé tettük: a paksi kapacitásfenntartásnak sem az építkezési, sem az üzemletetési időszakban nem lesznek érdemi határon túl nyúló környezeti hatásai, mivel még egy súlyos baleset sem okozhat akkora radioaktív terhelést Magyarország határainál, mint amekkora az erőmű telephelyére a normál üzemre vonatkozó éves hatósági dózismegszorítás.

Fotó: MVM Paks II.

A nyilvános fórumot követő szakmai konzultáció során a román atomenergia-felügyelet, a román egészségügyi minisztérium, valamint a román környezetvédelmi hatóság képviselői voltak a legaktívabbak. A részletekbe menő egyeztetés során még arra is kitértek, lesz-e hatása a paksi beruházásnak Romániában, Arad térségében élő túzok populációra. Megnyugtattuk a román szakembereket, hogy a természetvédelem, ezen belül a túzokok védelme ugyanúgy fontos Magyarország számára, mint Romániában. A környezeti hatástanulmány minden releváns környezeti hatásra kitér, nincs olyan környezeti hatótényező, ami érdemi lenne és a környezeti hatástanulmány ne vette volna számításba.

Aszódi Attila