Az elmúlt hónapokban több alkalommal hallhattunk a hírekben arról, hogy a hazai villamosenergia-rendszer terhelése sorra dönti meg az egymást követő rendszerterhelési rekordokat. A legutóbbi rendszerterhelési rekord 2018. december 19-én dőlt meg, ekkor a csúcsterhelés 6869 MW volt. Ezt az alig három hetes rekordot szárnyalta túl a magyar villamosenergia-rendszer csúcsterhelése tegnap, a 12:30 és 12:45 közötti negyedórás időszakban. Ekkor a rendszer terhelése elérte a 6884 MW-ot 15 MW-tal meghaladva a tavalyi évi rekordot. Különleges a mostani esetben az, hogy a napi terhelési görbe első csúcsánál történt az új rekord beállítása, hiszen a napi maximum a téli időszakban jellemzően a délutáni rendszerterhelési csúcsnál szokott jelentkezni.

A magyar villamosenergia-rendszer terhelése január első hetében (Forrás: MAVIR honlap)

A blogomon már többször foglalkoztam a magyarországi villamosenergia-fogyasztás változásának tendenciáival (itt, itt, itt és itt), amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a villamosenergia-igény évek óta folyamatosan növekszik, ellentétben ezen igény hazai erőművekből való kielégítésének részarányával. A tegnapi napi rendszerterhelési rekord kapcsán vizsgáljuk meg, hogy a 2018-as évi rendszerterhelés és az ezt kielégítő villamosenergia-termelés hogyan alakult a 2017-es évi értékekhez képest.

A 2017. és 2018. évi rendszerterhelések vizsgálatához a MAVIR honlapján – bárki számára ingyenesen – elérhető, negyedórás hitelesített rendszerterhelési adatokat használom fel. Az elemzést érdemes a két év terhelési tartamgörbéjének előállításával kezdeni, amely görbék azt mutatják meg számunkra, hogy az egyes rendszerterhelési állapotok hány negyedórás időszakon keresztül álltak fenn az adott évben (egy évben összesen 35040 darab, egy „átlagos” hónapban pedig 2920 negyedórás időszak van).

Megjegyzés: A rendszerterhelési tartamgörbék előállítási módjáról és a 2013-2017 közötti időszak vizsgálatáról egy korábbi bejegyzésemben már írtam.

A 2017-es és 2018-as évi terhelési tartamgörbéket a következő ábra mutatja. 

A terhelési tartamgörbe 2017-ben és 2018-ban Magyarországon (Forrás: MAVIR adatok, saját ábrázolás)

Mivel a fenti ábrán csak épphogy látszik a két görbe közötti differencia, így érdemes ábrázolni a két terhelési tartamgörbe közötti eltérést is, amely segítségével már érdemi következtetést is levonhatunk a két év között tapasztalható változással kapcsolatban.

A 2018. évi, valamint a 2017.évi terhelési tartamgörbe különbsége (Forrás: MAVIR adatok, saját ábrázolás)

A fenti ábrán látható, hogy a 2018. évi rendszerterhelés szinte minden időszakban – legyen szó akár csúcs vagy minimális villamos teljesítményigényű időszakról – meghaladja a 2017-es évben tapasztalt értékeket. Az eltérések közötti értékeket átlagolva az kapjuk, hogy a rendszerterhelés a negyedórás időszakokat vizsgálva átlagosan 41,79±17,09 MW-al növekedett 2018-ban a 2017. évi adatokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a magyar villamosenergia-fogyasztók kb. 366 GWh-val több villamos energiát használtak fel 2018-ban, mint 2017-ben.

A rendszerterhelés vizsgálatát mindenképp érdemes kiegészíteni annak áttekintésével, hogy az ezt kielégítő villamos energiának mekkora része származik hazai termelésből, illetve külföldi importból.

Sajnos ezt vizsgálva meglehetősen lesújtóak a 2018-as adatok, ahogyan ezt az alábbi táblázat is mutatja. (Forrás: MAVIR)

Látható, hogy a villamosenergia-fogyasztás növekedésével ellentétben (+360 GWh, vagyis +0,8%), a 2018-as évben a hazai erőműpark által megtermelt bruttó villamos energia mennyisége 1111 GWh-al csökkent, míg a környező országokból importált villamos energia mennyisége 1471 GWh-al növekedett, rendre -3,45 %-os, illetve +11,43 %-os eltéréssel a 2017-es évi értékekhez képest.

Így a 2018-as évben az importszaldó részaránya elérte a 31,59 %-ot, amely az elmúlt 10 év legmagasabb értéke. Ezt az értéket csupán 2013-ban és 2014-ben közelítette meg az importált villamos energia részaránya, azonban az azóta töretlen fogyasztás-növekedés következtében az importált villamosenergia-mennyiség abszolút rekordot jelent.

A hazai villamosenergia-fogyasztás és az import szaldó mennyiségének változása 2018-ig (Forrás: MAVIR adatok, saját ábrázolás))

A villamosenergia-igény növekedése a pozitív gazdasági fejlődés indikátora, az azonban egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi – meglehetősen öreg – hazai erőműparkkal a növekedő igény nem kielégíthető. Az előrejelzések szerint a magyar villamosenergia-rendszer a 2030-as évekre rendkívül kapacitás-hiányos állapotban lesz, ami az alapvetően öreg, korszerűtlen hazai erőműpark termelő-egységei fokozatos bezárásának következménye. A 2030-as években a Paksi Atomerőmű jelenleg üzemelő négy blokkját is fokozatosan le kell állítani, így Paks II. Atomerőmű 5-ös és 6-os blokkjainak megépítése, vagyis az atomerőművi kapacitás-fenntartás az ország alapvető érdeke ellátásbiztonsági szempontból is.

A Paks II. Atomerőmű alacsony szén-dioxid kibocsátású erőműként az évszázad végéig fogja biztosítani Magyarországon a klímabarát, megfizethető árú, alaperőművi villamosenergia-ellátást.