Láncreakció

Aszódi Attila információs blogja

Egy eltitkolt és betiltott tanulmány

2019. november 28. 22:47 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Jelen blogposztom a Magyar Nukleáris Társaság mai (2019.11.28-i) szimpóziumán elmondott előadásomhoz kapcsolódik.

Sokszor elmondtuk és leírtuk: a csernobili katasztrófa az emberiség történetének az egyik (ha nem a legnagyobb) ipari katasztrófája. Csernobil katasztrófa. Nem csak a szovjet mérnökök csődje, hanem a kommunista Szovjetunió és a teljes keleti szovjet blokk kommunikációs csődje is. Rengeteg, máig ható és jóvá nem tehető hibával.

A kommunikációs szarvashibák sorában az egyik egy magyar tanulmány betiltása volt.

Ahogy Vujity Tvrtko, az ATV műsorvezetőjének Youtube-on is elérhető riportfilmjében utal rá, 1986-ban készült egy tanulmány, ami a csernobili atomerőmű-baleset lehetséges okait és következményeit boncolta.

kiradiattila_tvrtko.jpg

Pillanatkép Tvrtko ATV-s dokumentumfilmjéből (Forrás: ATV/YouTube, korábbi elérhetősége ez volt)

A tanulmány ugyan az OMIKK (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár) felkérésére készült, és az OMIKK adta (volna) ki, de a tanulmányt valójában műegyetemi kollégák írták: Csom Gyula professzor vezetésével Gács Iván, Bede Gábor, Nagy Mihály és Virágh Elemér tanár urak készítették.

A tanulmány elsősorban műszaki és a hazai környezeti kérdésekkel foglalkozott, az akkor korlátozottan hozzáférhető, korai adatok alapján. Nem foglalkozott, nem foglalkozhatott a csernobili atomerőmű körüli tényleges sugárzási helyzettel, mert ahhoz érdemi adatok akkor nem álltak itthon rendelkezésre. Ugyanakkor kitért a kommunikáció már akkor látható visszásságaira, valamint kritizálta – teljes joggal – a szovjet hatóságok fellépését. Emiatt a tanulmányt – abszolút hibásan, a későbbi félelmeket és találgatásokat felerősítve – kormányilletékesek betiltották.

Én ekkor még gyerek voltam, de később a tanulmány egyik másolati példánya a birtokomba került. Tekintettel arra, hogy a csernobili baleset okai és következményei – sok szempontból – újra az érdeklődés homlokterében vannak, a tanulmány szkennelt változatát itt közzéteszem. Olvassa bárki, akit érdekel. (A tanulmány címlapján a nevem csak azért szerepel, mert sok éve, amikor megkaptam Gács Iván kollégától ezt a másolatot, ráírtam kézzel a nevemet, jelezve, hogy ez most már az én példányom.) Ugyan a címlapon az OMIKK neve szerepel és a szerzők nincsenek rajta feltüntetve, de azt biztosan nem az OMIKK stábja készítette. Ezt akár Csom Gyula professzor, akár Gács Iván meg tudja erősíteni.

screenshot_csernobili_atomeromu_baleset_betiltott_tanulmany.pngA betiltott tanulmány címlapja

Röviden a dolgozatról. Az összesen 110 oldal terjedelmű írás elején szerepel egy általános atomenergetikai áttekintés. Ezt követi a Szovjetunióban működő RBMK reaktorok rövid bemutatása. Benne a szakértők ismertetik az RBMK reaktorok fontos hátrányos tulajdonságát, a pozitív üregtényezőt. Kiemelik a reaktor fő problémáit, úgymint a hermetikus védőépület hiányát, a nagy reaktorzónát, annak bonyolult szabályozását, és ismertetnek egyes, akkor már itthon is elérhető, a csernobili reaktorok kivitelezésének és üzemeltetésének minőségével kapcsolatos kritikákat.

A szerzők elemzik a balesethez vezető lehetséges okokat. Mintegy 20 oldalas terjedelemben foglalkoznak a baleset környezeti hatásaival. Ezen belül a tanulmány általános információkat tartalmaz a kibocsátások lehetséges mértékéről, ismerteti a svéd meteorológiai szolgálat által közreadott terjedés-becsléseket az 1986. április 26. – május 5. időszakra vonatkozóan, valamint a nemzetközi adatok mellett hazai mérési eredmények eredményeit is megadja. A Szovjetunió területére vonatkozó érdemi adatokat nem tartalmazott, nem tartalmazhatott a tanulmány, mert ilyen adatok akkor nem álltak a szerzők rendelkezésére.

Nagyon fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a tanulmány mai szemmel nézve is jó, konzervatív (nem optimista) becslést tartalmat a csernobili baleset magyarországi várható dóziskövetkezményeivel kapcsolatban. Idézem: „A csernobili atomerőmű-baleset hazai következményeiből származó többletsugárzás a következmények teljes kifutásáig integrálva a legexponáltabb helyeken sem lépi túl a személyenkénti 1-1,5 mSv effektív dózisegyenértéket…” Ez egy jó felsőbecslése a hazai dóziskövetkezményeknek, ma is megállja a helyét.

A tanulmány fontos része az a 4,5 oldal, amely a balesethez kapcsolódó tömegtájékoztatást elemzi. Ennek lényegi elemei:

  • A szovjetek első 3 heti kommunikációjának udvarias, de egyértelmű kritikája.
  • A magyar tájékoztatáspolitika bírálata:
    • Néha az volt az érzés, hogy az embereket nem kezelték felnőttként
    • Egy kiegyensúlyozottabb, objektívebb, nyíltabb tájékoztatáspolitika gyakorlása mindenképpen helyeselhető lenne.
  • Nyugati tömegtájékoztató eszközökről: „elsősorban a túlinformálás és félreinformálás volt jellemző”.

 

A tanulmány a tanulságok és lehetséges következmények elemzésével zárul. Ebben a szerzők kiemelik a nukleáris biztonság, biztonsági elemzések fontosságát, külön kitérnek a konténment fontosságára, kiemelik, hogy az új reaktorokat hermetikus védőépülettel kell ellátni. Ez is egy nagyon fontos, abszolút helytálló megállapítás. Előrevetítik az atomenergetikai programok átmeneti megtorpanását, a biztonsági előírások várható szigorodását. Leírják, hogy a NAÜ kezdeményezte az országok közötti nukleáris gyorsértesítési rendszer kialakítását. Ezek is mind olyan elemek, amelyek így 33 év távlatából is helyesek, megállják a helyüket mind a mai napig.

ines_abra1.png

A csernobili baleset után bevezetett Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES skála, forrás: OAH)

Mai szemmel olvasva érdekes a tanulmány legvége, amelyben megjelenik az atomháború veszélye mint aktuális világpolitikai téma. Szerencsére a megváltozott világpolitikai környezetben ezzel a témával ma nem foglalkozunk a napi kockázatok szintjén.

Ahogy az korábban szerepelt, a tanulmányt 1986 nyarán magyar kormányzati illetékesek betiltották, illetve nem engedélyezték annak terjesztését. Egyértelmű álláspontom az, hogy a tanulmány betiltása teljes léptéktévesztés, súlyos hiba volt a magyar hivatalos szervek részéről.

A tanulmányban leírtak ma is helytállóak, helyesek. Ugyanakkor a publikálása egészen biztosan nem befolyásolta volna az 1986 nyarán Ukrajnába vagy más szovjet területre küldött magyar kamionsofőrök munkáját és sorsát. Ez mind a tanulmány tartalma, mind az időzítése alapján kijelenthető.

Ugyan nem szerepel a címlapon napra pontos dátum, de a tanulmányban utolsóként hivatkozott publikáció 1986. június 6-i, tehát biztos, hogy a kéziratot ezt követően zárták le. Bányász Rezső, aki letiltotta a tanulmányt, 1986. július 29-i dátummal írta alá a letiltó levelét; ha azt nem teszi meg, akkor vélhetően ezt követően kezdődhetett volna meg a tanulmány terjesztése.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://aszodiattila.blog.hu/api/trackback/id/tr9115328496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.11.29. 15:16:21

Jól értettem az eredeti pdf-et, hogy ezt a 1-1,5 mSv többlet dózist fél év alatt kaptuk meg? És tehát csak eddig volt többlet sugárzás?

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.11.29. 18:43:18

Újra és figyelmesebben elolvasva ha jól értettem a fél éves természetes háttérsugárzásnak megfelelő többlet dózis tudható be Csernobilnak a teljes szennyezés időszakára. A szennyeződés időszaka ha jól értem a Cs 137 kb. 3o éves felezési ideje alapján lehet hogy még nem is ért véget?

Közben néztem a mai természetes háttérsugárzást. Itt.

www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=monitor_nbiek_index

Legyen fölé kerekítve 1oo nS óránként a dózis, az 0,88 mS/év. Na mostan a 1-1,5 mS/év az inkább 1,5-2 év természetes sugár terhelésével egyenértékű. Vagy 1986-ban még nagyobb volt a "természetes" háttér sugárzás szintje?

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.11.29. 19:13:01

Még jobban megnézve, azt hiszem értem. 3o nap után 2,3%-át és 1 év múlva a hosszú felezési idejű izotópok a teljes sugárzás kb. 7%-át adták, tehát a teljes, még ma is ható sugár terhelés a teljes terhelésnek talán ha 1 %-át adhatta, vagyis o,o1-o,o15 mS lehetett a hosszú felezési idejűeknek az összes dózisa. Ez tényleg nem sok. :-)

Viszont a 78. oldali táblázatban a Sr9o (28 év felezési idő) és a Y9o (64 óra felezési idő) százalékos értékei megegyeznek (1, 1,5, ... 1oo évig), szerintem elírás. A 28 éves értékei kerültek a 64 óráshoz.

highand 2019.12.01. 09:12:04

Én voltam ott fél évet, egy évvel a baleset után. Pontosabban 50km-re Kijev irányában. Kifejezetten a baleset radiológiai következményeinek enyhítése, felszámolása volt a küldetés célja. Több nemzetközi csoport is volt ott. Elképesztő volt a sugárzás tényleges szintje egy-egy területen. Voltam olyan faluban, ahol az összes lakosnak kihullott a haja és a szemöldöke, szempillája. Voltam olyan halastónál, ahol életveszélyes volt a tóból kifogott csukát ennyi. Voltam olyan faluban, ahol egy évvel a történtek után még nem voltak tájékoztatva az emberek.

Szaracén 2019.12.04. 11:04:43

Én a VEIKI-ben dolgoztam abban az időben, az akkori Atom- ás Hőtechnikai főosztály tájékoztatta a dolgozókat, és természetesen ez a tanulmány is megvolt a VEIKI-nek, az egyik példánya nálam van.
süti beállítások módosítása