Láncreakció

Aszódi Attila információs blogja

Az ukrán kahovkai gát felrobbantásának lehetséges hatása a Zaporizzsjai Atomerőműre (2023.06.06.)

2023. június 06. 11:04 - Prof. Dr. Aszódi Attila

A ma reggeli híradások szerint felrobbantották az ukrán Nova Kahovka településnél lévő gátat. Az orosz és az ukrán fél egymást vádolják a cselekménnyel, vélhetően sokáig nem fogunk tisztán látni, hogy ki is követte el valójában a robbantást. Jelen rövid írás célja, hogy áttekintse, hogyan hathat ez az esemény az elmúlt 16 hónapban sokat látott Zaporizzsjai Atomerőműre (ZNPP).

A ZNPP atomerőmű a felrobbantott gáttól mintegy 120 km-re észak-keleti irányban helyezkedik el, folyásirányban felfelé (ld. az alábbi képen).

kahovka_terkep_v2.jpgA Zaporizzsjai Atomerőmű és a Kahovkai gát egymáshoz képesti helyzete (fotó forrása: Google Maps)

Miután kiáramlik a felrobbantott gát mögül a tárolt víz, le fog csökkenni az atomerőmű folyószelvényében a vízszint, és a Dnyeper folyó vízjárásával sokkal nagyobb vízszint-ingadozások fognak fellépni. Ez komplikáltabbá teheti az erőmű hűtését. Ezt a negatív hatást két tényező mérsékli:

  • A Zaporizzsjai Atomerőmű 2022 augusztusa óta le van állítva, nem üzemel, az eltelt 9 hónapban jelentősen lecsökkent a blokkok hűtési vízigénye.
  • Az erőmű mellett, a Dnyeper folyó víztározójából le van választva mesterséges gátfalakkal egy 47 millió m3 térfogatú hűtővíz medence, amiben a víztározótól független vízszintet tudnak tartani. Ez a medence hosszabb ideig biztosíthat megfelelő hűtővíz utánpótlást az erőmű számára.

znpp_terkep_v1.jpgA Zaporizzsjai Atomerőmű a Dnyeper folyó bal partján (fotó forrása: Google Maps)

 

Ebben a pillanatban tehát nem várható nukleáris veszélyhelyzet a gát felrobbantása miatt a Zaporizzsjai Atomerőműben. Az események további alakulása azonban figyelmet igényel, a mostani események ugyanis a biztonság szintjének csökkenését okozzák, hiszen a hűtővízhez való hozzáférés és a hűtővíz rendelkezésre állása megváltozott a tervezési állapothoz képest.

Az bizonyos, hogy a létrejött helyzet az atomerőműtől függetlenül mind a gáttól folyásirányban felfelé, mind pedig lefelé nagyon meg fogja nehezíteni az ott élők életét. Az árhullám levonulása folyásirányban lefelé okozhat komoly gondokat.

A gát átszakadása egy olyan emberi eredetű veszélyeztető tényező, amivel számolni kell, így bizonyosan mind a polgári védelmi hatóságok, mind a környező ipari létesítmények rendelkeznek elemzéssel egy ilyen eseményre, így kell legyen intézkedési tervük is. Persze a több mint egy éve tartó háború ezeknek az intézkedési terveknek a végrehajtását jelentősen nehezítheti. Az árhullám levonulása minden bizonnyal érinteni fog jelentős számban katonai egységeket és katonai létesítményeket is.

10 komment

Kérdések és válaszok a szegényített urán lövedékekkel kapcsolatban

2023. április 16. 18:34 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Korábban, a délszláv polgárháborúban a NATO csapatok Boszniában és Koszovóban bevetettek szegényített urán tartalmú tankelhárító lövedékeket, ami nagy figyelmet váltott ki nem csak az érintett területeken, hanem Magyarországon is. Akkoriban sokan kérdeztek ezek környezeti hatásairól, emiatt készítettem 22 éve, 2001 januárjában azt az írást, ami ma is elérhető a Jövő Mérnöke című BME-s újság archív anyagai között. Az elmúlt hetekben a téma újra közérdeklődést váltott ki, miután Nagy-Britannia bejelentette, hogy szegényített urán lövedékeket tervez szállítani Ukrajnába. A 22 évvel ezelőtti írásomat többen hivatkozták, és több sajtómegkeresést is kaptam. Alább összefoglalom, amit a témáról ma érdemesnek gondolok elmondani.

 

Nukleáris fegyver-e a szegényített uránt tartalmazó tüzérségi lőszer?

Nem az, nem nukleáris fegyver.
A szegényített uránt a lövedékekben egyáltalán nem a radioaktivitása miatt alkalmazzák, és a fegyver alkalmazása során maghasadásos láncreakció sem következik be. A szegényített urán enyhén radioaktív, de aktivitása még a természetes uránénál is kisebb.

 

Mire és miért alkalmaznak szegényített uránt tartalmazó lőszert?

A szegényített urán az urándúsítás melléktermékeként nagy mennyiségben és olcsón áll rendelkezésre. A tankelhárító lövedékek áthatoló magjaként a következő okok miatt alkalmazzák:

  • A fémurán rendkívül sűrű anyag, 1 liter kb. 19 kg tömegű (19-szer sűrűbb, mint a víz, és 2,5-szer sűrűbb, mint az acél). Egy szegényített uránból készült lövedék nagy mozgási energiára tesz szert, így becsapódáskor ezt a nagy mozgási energiát lehet hasznosítani a céltárgy megsemmisítésére.
  • Az ilyen tankelhárító lőszer gyakorlatilag egy hatalmas, fémuránból készült masszív „dárdát” (hengeres fém rudat) tartalmaz lövedékként, amit hagyományos robbanótöltet lő ki a fegyver csövéből. Szemben az acél vagy a wolfram betétes lövedékekkel ugyanakkor a fémurán lövedék – a hangsebességet jelentősen meghaladó hatalmas sebességgel – a harckocsi páncélzatába becsapódva nem „tompul el”, a lövedék hegyes csúcsa nem szenved olyan alakváltozást, ami hátráltatná a páncélzaton való áthatolást. A becsapódás kinetikája olyan, hogy a páncélzat a becsapódás helyén gyakorlatilag képlékennyé válik, a fémurán lövedék penetrációja eredményesebb, mint más lövedékeké (ld. a lenti ábrákat).
  • A becsapódáskor a mozgási energia hővé alakul, ami felhevíti a lövedéket. Az urán kis fém porszemcsékre esik szét, amely szemcsék jelentős részben spontán módon meggyulladnak, így további energia szabadul fel. Ez a lövedék a harckocsi páncélzatán áthatolva olyan magas hőmérsékletet hoz létre, aminek következtében a tankban található lőszer felrobban, és akár a harckocsi üzemanyaga is felrobbanhat. Ez a harckocsi megsemmisüléséhez vezet. Amikor a lövedék áthatol a páncélzaton, a nagy energiabevitel következtében a személyzet is életét veszti.

du_ammunition.png

(Fotó forrása: https://wesodonnell.medium.com/uncovering-the-truth-about-depleted-uranium-shells-2767cc9413d)

du_amo_image2.gif

 

Keletkezik-e radioaktivitás a fegyver bevetésekor?

Nem, a szegényített urán lőszer alkalmazásakor nem jön létre újabb radioaktív anyag, tekintettel arra, hogy magreakció nem játszódik le a lövedékben. Környezetszennyezés ugyanakkor történik, hiszen a lövedék diszpergálódik, finom fém uránpor jön létre, ami – ha meggyullad – a levegő oxigénjével elég, és urán-oxid por jön létre. Az egyben maradt nagyobb fémurán darabokban az urán fém kémiai formában is megmarad.

Mind a fémurán, mind az urán-dioxid az urán nehézfém volta miatt jelent veszélyt a közvetlen környezetére. Ugyanúgy, ahogy az ólom, az urán is nehézfémként kémiailag veszélyes anyag. Az egészségre kimondottan káros, ha nagy mennyiségben bekerül a szervezetbe. Ugyanakkor ez az urán por nagyon nehéz, így messzire a széllel sem tud eljutni, jellemzően a bevetés közvetlen környezetében (néhány méteres körzetben) okoz szennyezést.

 

Ha bevetnének ilyen szegényített urán lőszereket Ukrajnában, az veszélyt jelentene-e Magyarország területén?

A lőszer bevetése esetén abból környezeti hatások Magyarországra nem jutnának el. Ugyanakkor a háború eszkalációja szempontjából ez negatív hatásokkal járhat.

 

Mi történne a szegényített urán lövedékek bevetése esetén az érintett területeken?

Az 1990-es Öbölháború és a délszláv polgárháború kapcsán sajnos nagyon sok tapasztalat gyűlt össze ezekkel a lövedékekkel kapcsolatban. A szerb és koszovói hatóságok, valamint az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) vizsgált számos ilyen helyszínt. Lakókörnyezetben és mezőgazdasági tevékenységre használt területeken mindenképpen indokolt az ilyen helyszíneket mentesíteni, azaz a fel nem robbant lövedékeket begyűjteni, és a szennyezett talajt megtisztítani. Az urán a táplálékláncba és a talajvízbe bekerülve növelheti a lakosság nehézfém terhelését, emiatt ezt el kell kerülni.

Fontos rögzíteni, hogy uránt folyamatosan veszünk fel, mert az ételekben és a vízben kis mennyiségben mindig van természetes urán. Ahogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség összefoglaló anyagában ismerteti, az UNSCEAR 2000-es becslése szerint a Föld egy átlagos lakója naponta 1.3 µg természetes uránt nyel le (elsősorban ivóvízzel), de vannak területen, ahol a napi uránfelvétel ennek a sokszorosa.

A szegényített urán a természetes uránnál is kisebb radioaktivitású, tehát nem radioaktivitása, hanem a kémiai hatása nehézfémként okozza az igazi környezeti problémát, ami miatt törekszünk a lakosság uránterhelésének minimalizálására.

 

Más szennyezők okozhatnak-e gondot?

A délszláv polgárháborúban bevetett szegényített urán lövedékeknél néhány esetben találtak plutónium szennyezőt a szegényített uránban. Habár a plutónium nagyon kis mennyiségben volt megtalálható ezekben a mintákban, de – lévén a plutónium mesterséges anyag, és veszélyessége, radiotoxicitása sokkal nagyobb, mint az uráné – komoly aggodalomra adott okot. A plutónium jelenléte ezekben a koszovói mintákban két dologra utalhat:

  • a szegényített urán nem (csak) természetes uránból származott, hanem atomreaktorban (akár katonai reaktorban) besugárzott üzemanyagból nyerték ki a további dúsítás melléktermékeként keletkezett szegényített uránt;
  • a dúsításra használt valamelyik technológiai berendezésben (pl. dúsítómű centrifugáiban) korábban dolgoztak fel besugárzott üzemanyagból származott uránt, és a berendezés felületi szennyezéséből került be plutónium szennyezés a szegényített uránba.

Ugyan a plutónium megjelenése ezekben a mintákban további aggodalomra adott okot, a plutónium szennyezés olyan kis mértékű volt, hogy az ilyen minták radiológiai veszélyességét érdemben nem növelte.

 

Milyen hatása volt ezen lőszerek alkalmazása korábban a katonákra?

Sem az Öbölháború, sem a jugoszláv polgárháború kapcsán nem tudták igazolni, hogy a szegényített uránnal szennyezett területen tevékenykedő, a harci cselekményeket túlélt katonáknál olyan kései negatív hatások jelentkeztek volna, ami a szegényített urán alkalmazásával összefüggésbe hozható lett volna.

Olyan katonákat is megfigyeltek, akiknek a szervezetébe szegényített urán repeszek kerültek úgy, hogy azokat nem lehetett eltávolítani. Náluk megfigyelték, hogy a vizelettel történő urán ürítésük intenzívebb volt, mint a szokásos érték, de negatív egészségügyi hatást ehhez kapcsolódóan nem tudtak kimutatni.

Az Öbölháborút követően az „Öbölháború Szindróma”, míg a Jugoszláv polgárháború után a „Balkán Szindróma” néven intenzíven foglalkozott a világsajtó az érintett területen bevetett katonáknál jelentkező leukémiás esetek kapcsán azzal, hogy ezek a megbetegedések kapcsolatban lehettek-e szegényített urán lövedékek alkalmazásával, de ezt egyetlen tudományos vizsgálat sem tudta megerősíteni. Tekintve, hogy a harci cselekmények során a katonák rengeteg veszélyes vegyi anyaggal találkoznak, abnormális körülmények között tevékenykednek, és hatalmas stressznek vannak kitéve, a vizsgálatok ezen hatásokat nem tudták egymástól elkülöníteni.

 

Hogyan hathat mindez a háború menetére?

A szegényített urán lövedékek Ukrajnába való szállítását orosz kormányzati források a nukleáris eszkaláció felé tett lépésként értelmezték. Fontos megjegyezni, hogy számos hadseregben, így az oroszban is (!!!) vannak hadrendben szegényített urán lőszerek, és ez az anyag a harckocsik páncélzatában is megtalálható.

Ahogy fent írtam, a szegényített urán lövedékek nem nukleáris fegyverek, a közvélemény és a politika mégis hajlamos összekapcsolni a két fogalmat. Emiatt ez a lépés rendkívül negatív, veszélyezteti nem csak Ukrajna, hanem az egész térség, Magyarország, Európa, és így összességében az egész világ biztonságát.

Az is fontos körülmény, hogy az orosz-ukrán háború elmúlt 14 hónapjában Ukrajna nagyon eredményesen alkalmazta a könnyen hordozható, kézi indítású, rakéta elven működő új tankelhárító fegyvereket (a Javelin és NLAW elnevezésű eszközöket). A kompetencia-területemen kívül eső harcászati és katona-politikai kérdés, hogy miért vetődött fel ezen fegyverek ukrajnai alkalmazása. 

3 komment

Gépi tanulási módszereket hívtunk segítségül a nap- és szélenergia, valamint az atomenergia együttműködési lehetőségeinek feltérképezésére

2023. február 18. 07:27 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Magyarország elkötelezett a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelésen belüli részarányának növelése mellett, ezt mutatja a hazai naperőművek kapacitásának elmúlt években bekövetkezett jelentős növekedése. Az időjárástól erősen függő nap- és a szélerőművek európai elterjedése azonban jelentős kihívások elé állítja a villamosenergia-rendszert, hiszen ezek termelése egy napon belül, de az év során is jelentősen változik, és nem illeszkedik a villamosenergia-igény időbeli változásához. Ezen kívül előfordulhatnak olyan állapotok, amikor sem a nap-, sem a szélerőművek nem képesek termelni, vagy nagyon alacsony az általuk a rendszerbe betáplált energiamennyiség.

Azokat a rendszerállapotokat, amikor sem a nap nem süt, sem a szél nem fúj, vagy sokkal kisebb a betáplálásuk, mint ezen erőművek névleges kapacitása, Dunkelflaute, azaz magyarul sötétszélcsend állapotnak nevezzük a szakirodalomban. (Konkrét magyarországi ilyen esettel foglalkoztam például ebben a 2022. novemberi írásomban.) A Dunkelflaute nagy kihívás elé állítja a műszaki szakembereket, ezért rendkívül fontos a jövőbeli villamosenergia-rendszerek tervezése szempontjából, hogy minél jobban megértsük, mikor és milyen gyakorisággal jönnek létre ilyen helyzetek.

Szintén fontos kérdés, hogy a nap- és szélenergia fejlesztésével milyen mértékig lehet a villamosenergia-rendszert karbonsemleges villamos energiával ellátni, és hogyan tudnak egy ilyen rendszerben az időjárásfüggő megújuló forrásokkal az atomerőművek együttműködni, közösen milyen karbonsemleges részarányt tudnak megvalósítani.

Ezen bonyolult kérdések megválaszolására gépi tanulási módszereket, ezen belül is a mesterséges neurális hálózatokat hívtuk segítségül a legújabb tanulmányunkban, amelyről a nemzetközi energetikai tudományos közösség egyik legrangosabb szakmai újságjában, a 11,4-es impakt faktorú Applied Energy című lap legújabb kiadásában számolunk be „Probabilistic modeling of future electricity systems with high renewable energy penetration using machine learning” címmel.

A cikkben egy olyan módszert mutatunk be, amely szerint Magyarország esetére 3 év meteorológiai és megújuló erőművi termelési, valamint 6 év villamosenergia-felhasználási adatai alapján tanítottunk be egy mesterséges neurális hálózatokon alapuló modellt. Ez a gépi tanulási modell feltérképezi a légköri reanalízisből származó időjárási adatok, a fotovoltaikus nap- és szélenergia-termelés, valamint a villamosenergia-felhasználás közötti kapcsolatokat. A betanított mesterséges idegháló modellt arra használtuk fel, hogy 42 évre (1980 – 2021) visszamenőleg szintetikus óránkénti megújulóenergia-termelési és fogyasztási profilokat hozzunk létre, amelyek azt közelítik, hogy mi történne egy jövőbeli évben egy jövőbeli feltételezett villamosenergia-rendszerben, ha az időjárási körülmények úgy alakulnának, mint ahogy az történt az elmúlt 42 évben.

A modellezett profilokat egy új variancia-korrekciós módszerrel dolgoztuk fel, amely biztosítja a modellezett és a valós adatok statisztikai hasonlóságát, és így az ezeken a profilokon alapuló szimuláció megbízhatóságát. A cikkben bemutatott módszertan által lehetővé tett valószínűségi modellezésnek két gyakorlati alkalmazását is bemutatjuk a cikkben a magyar villamosenergia-rendszerre vonatkozóan: (1) vizsgáljuk a Dunkelflaute események gyakoriságát, és (2) előrejelzést adunk a jövőbeli villamosenergia-igények kiszolgálhatósága, valamint az egyes erőműtípusok kihasználhatósága vonatkozásában.

 

dunkelflaute_heatmap.jpg

1. ábra: Az 5%-os küszöbértékkel rendelkező Dunkelflaute órák valószínűségének hőtérképe az év összes (8760) órájára vonatkozóan, a 42 év – neurális hálóval modellezett – kihasználási tényezője alapján. Az ábrán megjelenik január 1-től december 31-ig minden nap (vízszintes tengely) minden órája (függőleges tengely), a színekkel pedig 42 év adatai alapján annak a valószínűsége, hogy az adott órában 5% alatt marad mind a naperőművek, mind a szélerőművek órás kihasználási tényezője. A 0 valószínűségű állapotokat a fehér szín jelzi, minden fehértő eltérő színű pixel nullánál nagyobb valószínűséget mutat, a jobb oldali színskála szerint.

 

A tanulmány fő megállapításai a következők:

  • a Dunkelflaute, vagyis sötétszélcsend események gyakoribbak Magyarországon, mint a szakirodalomban vizsgált országokban (Belgium, Németország).
  • A legtöbb Dunkelflaute esemény csak néhány órán át tart, de éves szinten hosszabb, akár 19 órás eseményekre is lehet számítani.
  • A megújulóenergia-termelés 2030-ban a mostani kapacitásokat jelentősen meghaladó 15 000 MW-os naperőművi és 3 000 MW-os szélerőművi kapacitások esetén is csak 42%-ot képvisel a hazai éves villamosenergia-igényen belül, így a hazai ellátáshoz jelentős további karbonsemleges kapacitásokra, elsősorban atomerőművekre van szükség.
  • A közvetlen megújulóenergia-termelés Magyarországon még a nagyon magas 30 000 MW-os fotovoltaikus és 10 000 MW-os szélenergia-kapacitás mellett is csak az éves fogyasztás 60%-át lehet képes fedezni 2030-ban.
  • Az új fotovoltaikus erőművek közvetlenül hasznosítható villamosenergia-termelése 5 000-6 000 MW beépített kapacitás felett jelentősen csökkenni kezd. Ennél a napenergia beépített kapacitásnál – ami már akár 1-2 éven belül elérhető Magyarországon – a kormányzatnak és a villamosenergia-rendszer gazdaságos és biztonságos működtetéséért felelős szakcégeknek nagyon megfontolt döntéseket érdemes hozniuk annak érdekében, hogy a létrejövő villamosenergia-rendszer fenntartható módon ki tudja szolgálni a fogyasztói igényeket.

 

A teljes cikk ingyenesen elérhető bárki számára a következő linken:
https://doi.org/10.1016/j.apenergy.2023.120801

A cikk szerzői, a kutatócsoport tagjai:
Dr. Mayer Martin János (BME EGR),
Biró Bence (BME NTI),
Dr. Szücs Botond (BME EGR),
Prof. Dr. Aszódi Attila (BME NTI).

BME – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
EGR – Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék
NTI – Nukleáris Technikai Intézet

Szólj hozzá!

A szürke szamár, a nap és a szél esete a köddel

2022. november 01. 21:35 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Az elmúlt napokban a hazai nap- és szélenergia-termelés eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ráadásul az eltűnés oka mind a napenergia, mind a szélenergia, mind a szürke szamár esetében azonos: a köd a ludas, pontosabban ugyanaz a meteorológiai helyzet, ami a ködöt is okozza. Villamosenergetikai szempontból 5 napja folyamatosan sötétszélcsend van Magyarországon.

kod01.jpg

  1. ábra: Ködös este a napokban [Fotó: Aszódi A.]

2022. október 28. péntek óta ködös időjárás honol Magyarországon. A meteorológiai szolgálat napok óta tartós, sűrű ködre figyelmeztet, és aki a Mindenszentek kapcsán utazott az országban a hosszú hétvége napjai alatt, az a saját szemével is láthatta, hogy mennyire ködös volt az idő. Gyakorlatilag az egész Kárpát-medencébe beült a köd, ami ilyenkor ősszel többek között akkor tud nálunk tartósan fennmaradni, ha nem fúj a szél.

A következmények kiválóan látszanak a MAVIR adatpublikációjából: ha megnézzük az alábbi 2. ábrát, azt láthatjuk, hogy október 26. óta folyamatosan 20 MW alatt volt a 320 MW kapacitású hazai szélerőműpark tényleges betáplálása, de az elmúlt egy hétből összesen kb. 100 órában nulla volt a teljesítményük.

 mavir_szeltermeles_20221026-1101.png

  1. ábra: Hazai szélerőművek termelése az elmúlt napokban [Forrás: MAVIR]

Amíg a szél esetén a köd inkább tünet, mint kiváltó ok, addig a napenergia esetében ez a köd valójában a problémák okozója: a ködös időben a napsugárzás nem éri el a földfelszínt, így a fotovoltaikus nagy naperőművek és a házak tetejére szerelt háztartási méretű kis naperőművek teljesítménye szintén nagyon alacsony, még napközben is. Amíg október 26-án és 27-én a déli órákban 900-1000 MW volt a hazai nagy naperőművi betáplálás, addig október 28-tól 400 MW, majd 300 MW alá csökkent, tegnap, október 31-én a napközbeni csúcs pedig már 240 MW-nál is kisebb volt. Tekintettel arra, hogy a hazai beépített – 50 kWe-nál nagyobb egységekből álló – naperőművek kapacitása 2200 MW fölött van (a teljes napenergia beépített kapacitás a becslések szerint meghaladja a 3500 MW-ot), ez a tegnapi legnagyobb teljesítményű betáplálási állapotban is 10% alatti pillanatnyi napenergia kihasználási tényezőt jelentett.

 mavir_naptermeles_20221026-1101.png

  1. ábra: Hazai nagy naperőművek termelése az elmúlt napokban [Forrás: MAVIR]

Megjegyzem, hogy azokat a rendszerállapotokat, amikor a napenergia és a szélenergia betáplálása is jelentősen elmarad a beépített kapacitás értékétől, és csak 20% vagy 10% alatti értékeket látunk, Dunkelflaute vagy sötétszélcsend állapotoknak nevezzük. Ilyenkor sajnos hiába vannak nagy nap és szélenergia kapacitások beépítve a rendszerbe, azok valójában semmit nem érnek. Az elmúlt 5 nap pontosan ilyen volt, napközben is valójában sötétszélcsendes időszakokat láthatunk, a villamosenergia-rendszer szempontjából 5 napja folyamatosan sötétszélcsend van az országban.

De mivel ilyenkor is vannak fogyasztói igények, hiszen nyilván világítunk, fűtünk, főzünk, számítógépet vagy más elektronikus eszközt használunk, közlekednek a vonatok, trolik, villamosok, működnek az üzletek, éttermek és bizonyos gyárak is. Ezt mutatja a 4. ábra, ami alapján megállapítható, hogy a rendszerterhelés (a fogyasztók villamosenergia-igénye) a 3500 MW – 6000 MW közötti tartományban járt az elmúlt napokban.

 mavir_rendszerterheles_20221026-1101.png

  1. ábra: A hazai villamosenergia-rendszer terhelése az elmúlt napokban [Forrás: MAVIR]

A sötétszélcsendes időszakban a fogyasztói igényeket hagyományos erőművek segítségével kell kielégíteni, ugyanis a nap- vagy szélerőművek korábbi termelését a villamosenergia-hálózat nem tudja tárolni, a termelés és a fogyasztás egyensúlyát minden másodpercben fenn kell tartani, vagyis minden másodpercben pont annyi villamos energiát kell a hálózatra feladni, mint amennyit abban a másodpercben a fogyasztók felhasználnak. Ha ez a termelés és fogyasztás közötti egyensúly felborulna, megváltozna a rendszerben a frekvencia, amire a legtöbb hálózatra kapcsolódó eszköz nagyon érzékenyen, meghibásodással reagálna.  

A villamosenergia-ellátásunk 43. heti forrásszerkezetét az 5. ábra mutatja. Itt jól megfigyelhető, hogy a paksi atomerőmű blokkjain túl a lignit, a földgáz és az import játszik meghatározó szerepet. Az import az ábrán a színes sávok (hazai termelés) és a fekete vonal (rendszerterhelés) közötti fehér sávban jelentkezik, amiről jól látható, hogy bizonyos időszakokban a rendszerterhelés harmadát is meghaladja. Ezért mondjuk azt, hogy hazánk nagymértékben kitett a villamosenergia-importnak.

 fraunhofer_20221024-1030.png

  1. ábra: A magyar erőművek termelése és a rendszerterhelés alakulása a 2022. év 43. hetében [Ábra forrása: Fraunhofer Intézet]

Vannak az adatokban azonban további érdekességek is. Ha visszatérünk a 3. ábrára, abban jól látható, hogy október 28. óta a naperőművi termelés becsült (sárga és narancs) és a naperőművek kereskedelmi mérése szerinti tényleges termelése (fekete görbe) között a déli órákban 400-600 MW különbség tapasztalható. Ez óriási mennyiség, az előrejelzés és a tényleges termelés közötti különbséget kiegyenlítő energiaként nagyon drágán lehet csak beszerezni. Itt a termelési előrejelzés pontatlansága mellett fokozza a probléma nagyságát az is, hogy a háború miatti energiaellátási válsághelyzet következtében nagyon magasak a villamosenergia-árak, így a rendszerirányító által igénybe vett szabályozás költségei a korábbi néhány milliárd forintról a havi 40-50 milliárd forintos tartományba növekedtek (ld. a MEKH 2022. 08. havi villamosenergia-piaci havi riport 27. ábráján). A fent leírtakból azt is könnyű megérteni, hogy miért érdemes a napenergia előrejelzés pontosságát növelni (ezáltal a narancssárga és a fekete görbe közötti különbséget csökkenteni).

Az elmúlt napokban a litéri és lőrinci gyorsindítású gázturbinákat is el kellett többször indítani, aminek következtében a fenti 5. ábrában az olaj mint energiahordozó megjelenik a felhasznált tüzelőanyagok között. Ez szintén meglehetősen drága és egészen biztosan nem CO2-mentes. Sokkal egyszerűbb (és környezetkímélőbb) lenne a magyar villamosenergia-rendszer helyzete – ilyen rendszerállapotokban is –, ha a szomszédos országokhoz hasonlóan nálunk is lenne szivattyús tározós vízerőmű, mert az ilyenkor – a rugalmassága révén – a kiegyenlítésben nagy szerepet tudna játszani. Az is nyilvánvaló, hogy tisztán a nap- és szélenergia bázisán lehetetlen lenne az ország áramellátását megvalósítani. A paksi atomerőművi blokkok mint a legnagyobb karbonsemleges termelők nélkül az ország ellátása most is elképzelhetetlen lenne.

Köszönetnyilvánítás: a fenti írásban felhasznált diagramok és adatok kigyűjtésében Szűcs Botond és Biró Bence volt a segítségemre. Köszönet érte!

 

Felhasznált források:

Erőművi beépített kapacitás adatok: https://www.mavir.hu/documents/10258/244530235/BT_2015-20221001_ig_BR+NT_HU.pdf/7a5dc79d-1be9-3b65-3c2d-2db24ac28fa2?t=1665658209375

Aktuális rendszerterhelési és erőművi termelési adatok: MAVIR adatpublikáció: https://www.mavir.hu/web/mavir/rendszerterheles

MEKH Piacmonitoring, MEKH villamosenergia-piaci 2022. 08. havi havi riport, http://mekh.hu/download/5/7f/21000/HaviRiport_villamosenergia-piacok_2022_08_v%C3%A9gs%C5%91_elk%C3%BCld%C3%B6tt.pdf

Fraunhofer Institute, Energy charts, https://energy-charts.info

 

39 komment

Német zöldségek, avagy a kecske is éhen hal és a káposzta is elrothad

2022. október 19. 11:39 - Prof. Dr. Aszódi Attila

2022. október 17.-én hétfőn Olaf Scholz német kancellár hosszú hetekig tartó vitát lezárva elrendelte, hogy a német gazdasági minisztérium (amely az áramtermelésért felelős) és a környezetvédelmi minisztérium (amely többek között a nukleáris biztonságért felelős) teremtse meg annak törvényi és egyéb feltételeit, hogy szükség esetén mindhárom, még működő német atomerőmű tovább működhessen 2023. április 15-ig.

Tudni érdemes, hogy a 2011-es fukushimai baleset előtt 17 atomerőművi blokk működött Németországban. A japán eseményeket követően – néhány héten belül, véleményem szerint elhamarkodott lépések sorozatával – a német kormány elrendelte, hogy a legrégebbi 8 blokkot azonnal véglegesen állítsák le, és döntés született az atomenergia 2022 végéig történő kivezetéséről. Az elmúlt egy évtizedben sorra álltak le a még működő blokkok, így mostanra három blokk maradt üzemben. Ennek az évnek a végén tehát – bár erre semmilyen műszaki vagy nukleáris biztonsági ok nem mutat – a korábbi politikai döntések értelmében a maradék három blokknak is be kellett volna fejeznie a működést.

Jött azonban az orosz-ukrán háború, és nyomában az energiaellátási válsághelyzet, amelynek hatására nem csak Németország, hanem az egész Európai Unió villamosenergia- és földgáz-ellátásának biztonsága megkérdőjeleződött. Mivel az időjárásfüggő megújuló források kiegyenlítése nagy mennyiségű konvencionális erőművet igényel (hiába is próbál ezzel ellentétesen kommunikálni a zöld propaganda), az elmúlt években a német villamosenergia-ellátás az időjárásfüggő megújulók fejlesztése, az atomenergia kivezetése és a szénfelhasználás csökkentése mellett egyre fokozódó mértékben hagyatkozott a – zömében Oroszországból importált – földgázra kiegyenlítő energiaforrásként. Nem szabad elfelejteni, hogy eközben a hagyományosan villamosenergia-exportőr ország visszaszorult semleges, vagy sokszor nettó importőri pozícióba. A földgázellátás azonban a jelen helyzetben erősen megkérdőjeleződött, ezért a legnagyobb környezetterhelés mellett működő német lignittüzelésű erőművek fokozottabb felhasználása mellett született döntés, és nyár óta intenzív vita zajlott arról, hogy meghosszabbítsák-e a még működő atomerőművek működési idejét.

Tudni kell, hogy a három német nyomottvizes technológiájú atomerőművi blokk 3 * 1400 MW, összesen 4200 MW kapacitást képvisel (a négy darab paksi blokk együttes teljesítménye 2000 MW), és ezek a német blokkok 2022 első felében több áramot termeltek, mint a német tengeri szélerőművek, a teljes német termelés 6%-át adták, tehát egyáltalán nem elhanyagolható kapacitásról beszélünk. Mivel Franciaországban műszaki problémák miatt az atomerőművi flotta több, mint fele jelenleg nem működik, a rendelkezésre álló limitált földgázt pedig nem áramtermelésre kellene felhasználni, de közben a három atomerőműben még van valamennyi nukleáris üzemanyag, és a hideg téli hónapokban valószínűleg tényleg szükség is lesz a német atomerőművi áramra, ezért teljesen logikus a felvetés, hogy ne a legnagyobb energiaellátási válsághelyzet közepén állítsák le az 1988-1989-ben üzembe helyezett, műszakilag kifogástalan állapotban lévő, korszerű német atomerőműveket.

Csak hát a német kormányban jelenleg a szociáldemokraták és a szabad demokraták mellett a zöldek is koalíciós partnerek, ráadásul a gazdasági és klímavédelmi minisztert, valamint a környezetvédelmi minisztert is éppen a zöldek adják. Tehát zöld politikusok bevonásával kell döntést hozni arról, hogy a – hangsúlyozom – műszakilag és nukleáris biztonsági szempontból kifogástalan, teljesen működőképes atomerőműveket üzemben tartsák-e, legalább a télre, ha már nincsen elég földgáz Európában, és kérdéses, hogy a fogyasztók elláthatóak-e a szükségleteknek megfelelően árammal.

Sokáig úgy tűnt, hogy a zöldek hajthatatlanok lesznek, de az utóbbi hetekben egy olyan kompromisszum körvonalazódott, hogy 2022. december 31-én leállítanák a ma még működő három reaktort, és tartalékban tartanák őket a tavasz végéig. Csak hát ennek egy energiaellátási válsághelyzetben nem sok értelme van, mert egy atomerőmű nem olyan, hogy hidegtartalékban tartom, és ha éppen kedvem tartja, gombnyomásra elindítom. Az energiaszolgáltatók számításai azt mutatták, hogy a télen nagy valószínűséggel szükség lesz az atomerőművi áramra. Ebben az esetben viszont nem tartalékban kell őket tartani, hanem működtetni kell őket.

A zöldek a hétvégén hosszan mérlegelték, hogy mit tegyenek, még pártkongresszust is összehívtak a kérdésben (nyilván a zöld pártkongresszus rendkívül kompetens mind ellátásbiztonsági, mind nukleáris biztonsági kérdésekben :-)), és arra jutottak, hogy azt javasolják, hogy a háromból két blokk maradhasson tartalékban, szükség esetén működhessenek 2023. április 15-ig. A zöldek azonban eddig teljesen elutasították, hogy a harmadik blokk üzemben tartásához szükséges friss üzemanyagot beszerezzék.

Ehhez képest a szociáldemokrata Kancellár hétfőn meglepte a minisztereit, mert eldöntötte és feladatba adta, hogy mind a három blokk maradjon 2023. áprilisig üzemben. Nehéz helyzetben nehezen született meg a döntés, ezt talán lehet érteni. Az igazi energiapolitikai felelőtlenség azonban abban van, hogy a blokkok számára nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiségű üzemanyag.

Németország, az Európai Unió legnagyobb gazdasága, nincsen abban a helyzetben, hogy az üzemben lévő és műszakilag tovább üzemeltethető atomerőműveit ellássa üzemanyaggal! És a koalíciós partnerek azon vitatkoznak hónapok óta, hogy rendeljenek-e még üzemanyagot a blokkokhoz. Miközben az Északi Áramlat 1 és 2 vezeték összesen 4 vezetékéből hármat valaki felrobbantott, Oroszországból nem érkezik földgáz Németországba, közelít a tél, és a műszaki számítások szerint nem biztos, hogy elegendő lesz a téli hónapokban a rendelkezésre álló villamosenergia-termelési kapacitás. A környezet- és klímavédelméről híres Németország feltekeri a ligniterőműveket, és várja a telet. Véleményem szerint egy hibás és ellátásbiztonsági kockázatokkal erősen terhelt energiapolitika következményeit látjuk.

kkw_isar.jpgAz Isar Atomerőmű Bajorországban (Forrás: E.ON Kernkraft GmbH, CC BY-SA 3.0)

A három kérdéses, még üzemelő blokk a Bajorországban található Isar-2, a Baden-Württemberg tartományban működő Neckarwestheim-2 és az Alsó-Szászországban lévő Emsland atomerőmű. Vegyük sorra ezeket az egységeket.

  • Ahhoz, hogy az Isar-2 szükség esetén üzemeltethető legyen a tél folyamán is, a következő napokban le kell állítani a primerköri térfogatkompenzátor biztonsági szelepének tervszerű karbantartása érdekében. Utána vissza fogják tudni indítani. Mivel az üzemeltető eddig azzal számolt, hogy a Kormány nem fogja engedni a blokk üzemeltetését 2022 december után, ezért már nem vettek hozzá megfelelő mennyiségű friss üzemanyagot. Így várhatóan januártól csak limitált ideig fog tudni működni egy speciális, ún. csúszó paraméteres üzemmódban. Ez azt jelenti, hogy az üzemanyag kiégésével folyamatosan csökkenteni kell majd a blokk teljesítményét. (Ez technikailag egy olyan speciális üzemmódot jelent, hogy a turbina előtti nyomást, valamint a primerköri átlaghőmérsékletet fokozatosan és lassan csökkenteni fogják, hogy a normál kiégési szintnél nagyobb mértékű üzemanyag-kiégést kompenzálni lehessen és a blokkot üzemben lehessen tartani.) A Kancellár döntése értelmében a hétről-hétre csökkenő teljesítmény mellett egészen 55%-os teljesítményig mehetnek le, itt kell majd a blokk üzemét befejezni.
  • A Neckarwestheim-2 blokkal az a terv, hogy december 31-én leállítják, és ha az energiaellátási helyzet szükségessé teszi, akkor a pihentető medencében megtalálható üzemanyagok felhasználásával egy működőképes zónát kell összeállítani, majd dönteni, hogy tartalékban marad, vagy a blokkot visszaindítják.
  • Az Emsland atomerőművel kapcsolatban eddig a zöldek nagyon elutasítóak voltak, így nem is mérlegelték eddig komolyan, hogy szintén használatba vehető lesz januártól. Ennek következtében a pontos műszaki koncepció itt még nem is áll rendelkezésre.

Érdemes rá felhívni a figyelmet, hogy a kérdéses három német atomerőművi blokkban (amelyek jelenleg 33-34 évesek) még akár 30-40 év maradék üzemidő van. Ezeket tisztán politikai okok miatt leállítani a jelenlegi energiaellátási válsághelyzetben óriási nagy baklövés, és valójában nem csak Németország, hanem az egész európai árampiac mozgásterét csökkentő önsorsrontó lépés. Persze ez a folyamat 10 éve zajlik, és nyilván jelentősen erodálta a német nukleáris kompetenciát és ipari képességeket, de akkor is a mostani helyzet mutatja, mennyire problémás az út, amin a német energiapolitika halad.

Meglepő, hogy bár a tél nagyon közel van, még mindig ennyi a bizonytalanság a három atomerőművi blokk további üzemeltetésének kérdésében, de az mindenképpen pozitív fejlemény, hogy Scholz kancellár döntése értelmében már legalább az irány adott, és a szereplők a megvalósításra koncentrálhatnak.

A német villamosenergia-iparban azért az egy általános álláspont – és ennek a lenyomata megjelenik a német sajtóban is –, hogy 2023/2024 tele még komplikáltabb lehet, mint a most előttünk álló tél, így a fent említett német atomerőművekre egy év múlva is szükség lehet. Így bár ez eddig elképzelhetetlennek tűnt, de még az is lehetséges, hogy Németországban az atomenergia 2023. április 15. után is benne marad az energiamixben.

Csak a sok bizonytalanság és határozatlan döntési helyzet végeredménye nehogy az legyen Németországban, hogy a kecske is éhen hal és a zöld káposzta is elrothad.

12 komment

A jelenlegi villamosenergia-piaci modell megbukott, sürgős felülvizsgálatra szorul

2022. szeptember 22. 07:46 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Az extrém magas piaci árak mögött nincs műszaki fundamentum, azt torz közgazdasági folyamatok okozzák. Szó nincs arról, hogy minden erőmű termelési költségei 20-40-szeresre növekedtek volna. Szükséges a piaci mechanizmus átfogó felülvizsgálata.

Karácsony Gergely, Budapest Főpolgármestere 2022. szeptember 20-án nagyon fontos kérdést tett fel (ld. még pl. a 24.hu cikkében is): hogyan lehet, hogy ha a Paksi Atomerőmű – mint közösségi beruházásban megvalósult erőmű – 12 Ft/kWh áron termeli a villamos energiát, akkor a fogyasztók, közöttük önkormányzatok ennek sokszorosáért (az ő példájában 38-szoros áron, 462 Ft/kWh áron) kapják a villamos energiát.

A fenti kérdésfelvetésben nagyon fontos új tartalom van. Egyrészről egyedülálló módon egy magyar zöld politikus elismeri, hogy a paksi atomerőmű fontos szerepet tud játszani a hazai villamosenergia-ellátásban. Emlékszünk időkre, amikor zöld politikusok azt mondták, hogy nincs is szükség az atomerőműre. Mi akkor is azt mondtuk, hogy elvitathatatlanul meghatározó szerepe van Paksnak a hazai áramellátásban. A magam részéről nagyon örülök, hogy a zöld álláspont elérkezett oda, hogy elismeri, szükség van a paksi áramra.

Az is rettentően fontos, hogy a Főpolgármester szerint is a paksi atomerőmű önköltségi áramára 12 Ft/kWh. Igen, a szám helytálló: ha összesítjük az atomerőmű éves kiadásait (benne az üzemanyagra költött, továbbá a majdani leszerelésre és a hulladékkezelésre félretett pénzt is), és ezt az összeget elosztjuk azzal a kb. 15 milliárd kWh villamosenergia-mennyiséggel, amit a paksi atomerőmű egy év alatt előállít, akkor 12 Ft/kWh egységköltséget kapunk.

Hogyan lehet az, hogy ha a Paksi Atomerőmű adja a hazai áramtermelés felét, a hazai fogyasztás kb. harmadát, akkor ilyen alacsony önköltségi áramár mellett mégis ilyen magas a piaci ár? Ez sajnos nem Paks vagy nem a Kormány hibája, hanem a jelenlegi európai és magyar villamosenergia-piaci modell súlyos kudarca: pontosan azt mutatja, amire évek óta újra és újra magam is felhívtam a figyelmet. Az ún. Merit order modell hibás, és olyan torzulásokat okoz, ami ellehetetleníti, hogy az áramtermelés lényegi jellemzőit, például az ellátásbiztonsági aspektusokat és a beruházások hosszú megtérülési idejét figyelembe lehessen venni.

Azt, hogy a jelenlegi piaci modell hibás, régóta lehet tudni, ha máshonnan nem, onnan biztosan, hogy bizonyos nyári időszakokban időnként negatív áramárak is kialakulnak az európai árampiacokon. A negatív áramár egyértelműen egy olyan szimptóma, ami a hibás piaci algoritmusra hívja fel a figyelmet, hiszen az időnkénti negatív áramár egyáltalán nem azt jelenti, hogy olyankor a költségek negatívak lennének. Sokkal inkább arról van szó, hogy az árampiacon jelenleg használt közgazdasági modell nem veszi figyelembe a műszaki törvényszerűségeket és a valós, fizikailag létező erőművi és hálózati eszközök és rendszerek műszaki korlátait.

A Merit order modell lényege, hogy amikor – mondjuk az év egy adott órájában a piacon forgalmazandó villamos energia áráról megállapodnak a szereplők (eladók és vásárlók), akkor az eladásra ajánlatot tevő erőművek (vagy importőrök, kereskedők, esetleg – spekulációs célú – eladható árammal rendelkező szereplők) az eladandó áram árát az ún. határköltség alapján határozzák meg. Azt feltételezik, hogy egy adott erőmű már úgyis működik, és egy további kWh (vagy a piacon inkább MWh, vagyis 1000 kWh) áram ára csak attól függ, hogy ezt az addicionális árammennyiséget mennyiért lehet előállítani (ez az ún. határköltség). Tehát ajánlatadáskor az állandó költségek (az erőmű beruházási költsége, a személyzet fizetésének költsége, stb.) már „ki van fizetve”, így egy addicionális egységnyi árammennyiség költsége csak az annak előállításához szükséges addicionális üzemanyag költségétől függ. Ebben a modellben az az egyik nagy csavar, hogy a megújuló energiaforrások (nap, szél, víz) „üzemanyag-költsége” praktikusan nulla, így amikor a határköltség alapján sorba rakjuk az egyes áramtermelő berendezéseket (ld. a lenti ábrát), akkor a nap és szélerőművek biztosan elől lesznek a sorban, tehát ha termelni tudnak, mert éppen süt a nap és/vagy fúj a szél, akkor az általuk megtermelt áram a piacon biztosan vevőre talál.

meritorder_aa.jpgA jelenlegi árampiaci modell (merit order modell) egyszerűsített sémája
(Aszódi A., Biró B., 2022, CC BY-SA 4.0)

 A merit order modellben sorba rakott erőművek sorrendjét tehát tulajdonképpen az üzemanyag-költségek határozzák meg, így a nap- és szélerőművek után az atomerőművek, majd a szén, továbbá a gáztüzelésű erőművek következnek.

Az adott időszakra (pl. az adott órára) vonatkozó piaci áramár úgy alakul ki, hogy a piacon (áramtőzsdén) megnézik, mennyi vevői igény érkezett az adott órára, és ahol az igény elmetszi a kínálati görbét, ott adódik a piaci ár (ld. az ábrán a piros vonalak metszéspontjában lévő narancssárga pontot).

Itt jön a modellben a következő csavar: az egyes termelők nem akkora árat kapnak a termékükért, amilyen áron ajánlatot tettek az eladásra, hanem a kínálati és keresleti görbe metszéspontjában kialakuló áron adhatja el az ÖSSZES TERMELŐ a felkínált és vevőre talált villamos energiát. Ez a modellben azért szükséges, mert a határköltségen tett ajánlat természetesen nem azt jelenti, hogy az áram előállításának teljes költsége tényleg akkora lenne. A naperőművek üzemanyagköltsége, így határköltsége hiába nulla, az nem ezt jelenti, hogy a naperőművi áram ingyen van, hiszen az erőművet meg kell építeni, ahhoz napelemek, tartószerkezetek, inverter, kerítés, hálózati csatlakozás, dolgozók munkája kell, ami mind pénzbe kerül. A merit order modellben úgy van elképzelve, hogy az erőművek megtérülése azáltal van biztosítva, hogy ha egyes órákban esetleg nem is fedezett az erőművek minden költsége, de hosszú távon végül a bevételek ellensúlyozzák a kiadásokat.

Miért szálltak el most az áramárak? A főpolgármesternek – és sok más szereplőnek, akik ezt a kérdést firtatják az elmúlt hetekben – teljesen igaza van ezzel a kérdésfeltevéssel. És ezen a ponton jön be a képbe Oroszország, a háború és a szankciók hatása.

A merit order modellben kialakuló áramár nyilvánvalóan – az ábrán is látható módon – attól függ, hogy tipikusan hol metszi el a keresleti görbe a kínálati görbét. Az az erőmű, az az áramtermelési mód lesz az ármeghatározó, ahol általában ez a metszéspont kialakul. Az ármeghatározó erőművek pedig manapság a földgáztüzelésű erőművek. Mivel a klímavédelem arra ösztönzi a szereplőket, hogy vezessék ki a szénerőműveket, valamint a sok megújuló erőmű flexibilitást igényel a többi szereplőtől, Európa sok országában, így Magyarországon is a földgázerőművek lettek a kiegyenlítő erőművek, így az általuk előállított áram határköltsége (ami lényegében a földgáznak a hőára) határozza meg, hogy a piacon milyen áron alakul ki a kereslet és kínálat egyensúlya. Márpedig az orosz-ukrán háború és a szankciók az egekbe lökték a földgáz árát, ez pedig magával rángatta fel az egekbe a piaci áramárat is. Természetesen rárakód(hat)nak az ügyre spekulációk is, hiszen az áramtőzsdén nem csak erőművek vagy a nagykereskedőik kereskednek.

Mi lehet a megoldás? Az áram ársapkázása, amit az Európai Bizottság is nemrégiben javasolt, nem oldja meg tartalmilag a problémát, de mérsékli a jelenlegi negatív következményeket. Úgy gondolom, hogy egy új piaci mechanizmus kidolgozása szükséges, ami figyelembe veszi nem csak az erőművek változó költségeit (az áramtermelés határköltségét), hanem a mostaninál direktebb módon a beruházási költségeket, az ellátásbiztonsági és a klímavédelmi költségeket.

Sok a teendő, itt lenne az ideje, hogy a zöld politika is figyelembe vegye a műszaki realitásokat és érdemben lehessen beszélgetni zöld politikusokkal egy olyan energiamixről, amiben a megújulók és az atomenergia tartósan együtt van jelen. Olyan energiapolitikára van szükség, ami minél hamarabb kivezeti a fosszilis energiahordozókat, különösen a kőolajat és a földgázt, aminek esetében Európa nagymértékben vezetékes importra szorul, így rettentően kitett az importfüggőség ellátásbiztonsági és külpolitikai kockázatainak is.  

Meg kell említeni, hogy a villamos energiát nem csak meg kell termelni, hanem el is kell szállítani a fogyasztókhoz, ennek is vannak költségei, ami a végfelhasználóknál (önkörmányzatok, lakosság, ipari szereplők) szintén jelentkezik az árban. Megemlítendő az is, hogy nem minden fogyasztó kapja a villamos energiát áramtőzsdei kereskedelmi ügyletből, ugyanakkor a tőzsdei áramár nyilván fontos indikátor a legtöbb piaci szereplő számára.

Összefoglalva: A jelenlegi extrém magas piaci árak mögött nincs műszaki fundamentum, azt elsősorban torz közgazdasági folyamatok okozzák. Szó nincs arról, hogy minden erőmű termelési költségei 10-20-40-szeresre növekedtek volna. A megoldás ugyanakkor a piaci mechanizmus átfogó felülvizsgálatában keresendő, ami biztosítja a beruházások hosszú távú megtérülését is.

Jó kérdésekre jó válaszokat kell adni, különösen válsághelyzet idején!

 

Köszönetnyilvánítás: A fenti ábra elkészítésében köszönöm Biró Bence segítségét!

3 komment

Leállt a Zaporizzsjai Atomerőmű utolsó blokkja

2022. szeptember 11. 09:34 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Az ukrán atomerőmű üzemeltető társaság Telegram csatornáján megjelent legfrissebb közlemény szerint ma (2022. szeptember 11.) hajnalban leállt a Zaporizzsjai Atomerőmű utolsó, még működő blokkja, ezzel nem maradt üzemben a telephelyen egyetlen egység sem. A lépést azt tette lehetővé, hogy helyreállították az erőmű egyik távvezetéki kapcsolatát, amin keresztül a blokkok biztonsági rendszereinek működtetéséhez szükséges villamos energia biztosítható. Az elmúlt napokban ez a blokk szigetüzembez biztosította a telephely áramellátását.

Az utolsó, 6. blokk lehűtése és biztonságos hideg leállított állapotba hozása folyamatban van. Az üzemeltető minden bizonnyal arra készül, hogy a blokkokat leállított állapotban tartsa, ami a harci cselekmények közepette sokkal biztonságosabb állapot, mint a normál üzem. Ez a fejlemény abba az irányba tett lépés, amit magam is javasoltam nemrégiben.

Csak remélni lehet, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megfigyelőinek jelenlétében a harcban álló felek távol tartják magukat attól, hogy a létesítményt és annak távvezetéki kapcsolatait tovább támadják. Ha a működő távvezetéki kapcsolat kiesne, az üzemzavari dízelgenerátorok segítségével tudják biztosítani a szükséges áramellátást.

kernkraftwerk_saporischschja.JPG

Zaporizzsjai Atomerőmű 6 blokkja, a baloldalt egy hőerőművel a háttérben
(Fotó forrása: Wikipedia, CC BY-SA 3.0, Ralf1969)

11 komment

Hogyan lenne megoldható a Zaporizzsjai Atomerőmű válsága – egy szakértői javaslat

2022. augusztus 21. 21:04 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Az egész világ aggodalommal figyeli, ami az elmúlt hónapokban Ukrajnában a Zaporizzsjai Atomerőműben és környékén történt és történik az orosz-ukrán háború eseményei során.

Legyen világos: a békés célokat szolgáló nukleáris létesítmények elleni fegyveres támadás és az ezzel való fenyegetés az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Alapokmányában rögzített alapelvekbe ütközik. Ezt – történjen bárhol – nem elfogadható.

A Zaporizzsjai Atomerőműben mára kialakult helyzet sérti a nukleáris szakma alapvető szabályait. Lehetetlenné teszi a szakszerű munkavégzést a nukleáris biztonság, a fizikai védelem és a nukleáris anyagok biztosítéki felügyelete területén is. A közvetlen fizikai behatás kockázatán túl nagyságrendekkel növeli az emberi hibázás lehetőségét.

Az atomerőműveket számos külső és belső veszélyeztető tényezőre méretezik, ezeket figyelembe veszik a tervezési alapjuk meghatározása során, de arra nem méretezik őket, hogy azokban nagy mennyiségű lőszert tároljanak vagy azokat tüzérség rendszeresen ágyúzza. Az atomerőmű területének tüzérségi támadása, illetve az erőmű területén nagy mennyiségű robbanóanyag és lőszer felhalmozása, aknák elhelyezése – végezze azt bármely fél – olyan többletkockázatot okoz, amelyre ezeket a létesítményeket a tervezőik nem méretezték. A Zaporizzsjai Atomerőműben mára olyan helyzet jött létre, amire egészen biztosan nem térnek ki a létesítmény engedélyei. A veszélyes állapotot meg kell szüntetni, az üzem kockázatait a lehető legrövidebb időn belül a normál szintre vissza kell csökkenteni.

Egyetlen felelős kormány, hatóság vagy üzemeltető sem viselkedhet úgy, hogy a létesítmény tervezési alapján túli, a normálisnál jelentősen nagyobb kockázatú állapotát szándékosan létrehozza, és azt szándékosan fenntartsa.

kernkraftwerk_saporischschja.JPGZaporizzsjai Atomerőmű 6 blokkja, a baloldalt egy hőerőművel a háttérben
(Fotó forrása: Wikipedia, CC BY-SA 3.0, Ralf1969)

A NAÜ Safety Fundamentals (SF-1) című dokumentuma egyértelműen rögzíti, hogy az elsődleges biztonsági célkitűzés az emberek és a környezet megóvása a radioaktivitás káros hatásaitól. („The fundamental safety objective is to protect people and the environment from harmful effects of ionizing radiation.”) Ezzel összhangban minden atomenergiát alkalmazó ország atomtörvényének egyik első rendelkezése, hogy a nukleáris biztonságnak minden más szempont felett elsőbbsége van.

A fentieket is figyelembe véve, a megítélésem szerint a jelen helyzetben műszaki, nukleáris biztonsági szempontból az alábbi lépések lennének logikusak és helyesek:

  1. Ha a harcban álló felek úgy látják, hogy nem kizárható akármelyik oldalról a Zaporizzsjai Atomerőmű tüzérségi támadása, akkor az összes reaktort haladéktalanul le kell állítani és biztonságos lehűtött állapotba kell hozni. Ez sok nagyságrenddel csökkenti a reaktorokban lévő, és egy esetleges balesetben kibocsátható radioaktivitás mennyiségét, így csökkenti a potenciális környezeti következményeket.
  2. Az ukrán hatóságnak vissza kell vonnia vagy fel kell függesztenie mind a hat blokk üzemeltetési engedélyét. A nagy mennyiségű robbanóanyag és tüzérségi eszköz, ami a beszámolók szerint a telephelyen található, olyan ún. külső veszélyeztető tényező, amire a blokkokat biztosan nem méretezték.
  3. A létesítmény ukrán üzemeltetői nem külső befolyástól mentesen végzik tevékenységüket, hiszen orosz katonák és Rosatom műszaki személyzet is tevékenykedik az erőműben, így az atomerőmű biztonságos üzemeltetésének szervezeti feltételei aligha teljesülnek. Ez is azt támasztja alá, hogy a blokkokat le kellene állítani. Normál esetben egy nukleáris létesítmény irányítási rendszerének átalakítását biztonsági elemzés és hatósági engedélyezés kell, hogy megelőzze. Ha ez itt nem történt meg, a létesítmény az üzemeltetési engedélyében rögzített feltételeken kívüli állapotban működik, ami ellentétes a nemzetközi sztenderdekkel és a törvényi előírásokkal, így nem megengedhető.
  4. Szükség van a Zaporizzsjai Atomerőmű rendkívüli stressztesztjére, figyelembe véve a megváltozott külső veszélyeztető tényezők és a szervezeti változás következményeit. Mivel közleményeiben az orosz és az ukrán fél is egy nagy baleset veszélyével fenyegeti a közvéleményt, a blokkokat felelősen csak akkor szabad visszaindítani, ha a blokkok stressztesztje sikeresen lezárult és a szükséges műszaki, adminisztratív korrekciós intézkedéseket meghozták, amivel biztosítják, hogy a létesítmény visszatér a normál üzemeltetési keretek közé.
  5. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői missziójának mihamarabbi fogadása fontos, nagyban növelné a transzparenciát, és segítené a helyzet pontos felmérését, de önmagában nem pótolná a fenti lépéseket.

Ismerve a nukleáris biztonsági szabályozás nemzetközi gyakorlatát és a létesítmények tervezési elveit, a fenti intézkedésekkel lehetne biztosítani, hogy a kockázatok az elfogadható szintre csökkenjenek vissza.

A fentieken túl szükséges lenne, hogy a fegyveres konfliktusban érintett felek tartózkodjanak a Zaporizzsjai Atomerőmű körül mindenféle tüzérségi és katonai tevékenységtől. Távolítsák el a létesítményből a tüzérségi eszközöket, robbanóanyagokat és állítsák helyre a tervezési alapjának megfelelő állapotot! Térjenek vissza a létesítmény terveiben és engedélyeiben rögzített állapotokhoz! Legyen világos: az az állapot, ami mára a Zaporizzsjai Atomerőműben létrejött ellentétes a nukleáris ipar szabályaival, alapelveivel és súlyosan sérti az ukrán és az orosz nukleáris biztonsági szabályokat is.

Ugyanakkor azt is szükséges rögzíteni, hogy csernobili típusú és csernobili nagyságú baleset a Zaporizzsjai Atomerőműben fizikai és technológiai okokból nem tud létrejönni. Az ilyen nagyságú balesettel való fenyegetés minden bizonnyal az európai lakosság és a politikai döntéshozók hergelését célozza, politikai természetű és nem műszaki alapokon nyugszik.

Összefoglalóan: a Zaporizzsjai Atomerőmű jelenleg a tervezése és engedélyezése során figyelembe vett feltételeken kívül működik, ami nem felel meg a nukleáris biztonsági szabályoknak. A jelen helyzetben a fenti lépések tudnák biztosítani, hogy a létesítményhez kapcsolódó nukleáris biztonsági kockázatok mihamarabb a szabályokban és törvényekben rögzített normál szintre csökkenjenek vissza.

A nukleáris biztonság minden más szempont előtt elsőbbséget élvez!

(A fenti írás a saját szakértői véleményem, nem intézményi álláspont)

6 komment

Hanyatt esés után újratervezés!

2022. június 04. 08:00 - Prof. Dr. Aszódi Attila

Az Egyensúly Intézet és a Green Policy Center 2022. június 3-án rendezte meg a 2022. évi „Klímasemlegesség 2050” konferenciát a magyar energiapolitika jövőjéről. Erre az eseményre készítettem vitaindító tanulmányomat, amit a Green Policy Center ezen a linken közöl, és amelyet szemlézett többek között az Index és a Magyar Nemzet is. A tanulmányt az olvasóim kedvéért itt is közzé teszem.

„Úgy hiányzott ez nekünk, mint üveges tótnak a hanyatt esés” – talán ez a mondás írja le a legjobban a helyzetünket. Évek óta keressük a fenntarthatósági feltételeknek is megfelelő választ arra a kérdésre, hogy a klímavédelmi célokat teljesítendő hogyan tudjuk lecsökkenteni a fejlett társadalmak szén-dioxid kibocsátását. A feladat már önmagában is nemes, de a helyzet komplexitását jelentősen fokozta a koronavírus járvány által okozott gazdasági válság és a zavarok, amelyeket a járvány miatti lezárások az ellátási láncokban okoztak. Sok kormány felismerte, hogy válsághelyzetben valójában arra az ipari termelésre lehet számítani igazán, ami a saját határokon belül található, továbbá az importkitettség kockázatai egyértelműen megnövekedtek. A klímavédelmi feladatok és a járvány okozta gazdasági válság problémájára 2022. február 24-től rárakódott Oroszország Ukrajna ellen indított offenzívája, a háború negatív hatása, ami az orosz fenyegetések és az európai közösség szankciós javaslatai, majd intézkedései nyomán alapvetően kérdőjelezi meg, hogy a konvencionális energiahordozókban szegény Európai Unió tagországai hogyan is haladhatnak tovább az eddigi nemzeti energiastratégiákban lefektetett elvek mentén. Ezt nevezem én igazi hanyatt esésnek.

Itt a probléma ugyanis nem egyszerűen abban áll, hogy az Oroszországból származó energiahordozók importját szükséges csökkenteni a magas importfüggőségből származó kockázatok csökkentésére. A „hanyatt esés” a meglátásom szerint sokkal inkább abból származik, hogy a nemzetállamok energiastratégiáit megalkotóknak ebben a helyzetben őszintén ki kellene mondaniuk: azok az erőmű fejlesztési forgatókönyvek, amelyeket évek óta a megújuló energiahordozók fejlesztéseként pozícionáltak, de valójában a földgáz mint elsődleges energiahordozó fokozottabb felhasználásával járnának, a jelen helyzetben egyik pillanatról a másikra megvalósíthatatlanná váltak.

Békeidőben az Európai Unió országai évente mintegy 155 milliárd m3 földgázt importáltak Oroszországból (viszonyításként Magyarország éves földgázfelhasználása az elmúlt években rendre 10 milliárd m3 alatt volt, ennek kb. 85%-a orosz származású molekula, függetlenül attól, hogy milyen irányból lép be az országba, 15%-a magyar hazai kitermelésből származik). Ha az Oroszországból Európába importált földgázmennyiség egy az egyben kiesne, nyilván lehetne fokozni valamennyire Norvégiából vagy Észak-Afrikából az importot, lehet valamennyire takarékoskodni is, és lehet a világpiacról cseppfolyósított földgázt behozni, de így is marad évi kb. 100 milliárd m3 földgáz, aminek a pótlásához szükséges forrás ma nem ismert.

Az világos, hogy a földgáz – az egyébként szennyező – fosszilis energiahordozók közül a „legtisztább” (a legkisebb rossz, mert égésekor gyakorlatilag csak szén-dioxid gáz és vízgőz keletkezik, és energiaegységre vetítve a szén-dioxid mennyisége kb. fele a szén elégetésekor keletkező értéknek), de a földgáz még így is egy szennyező fosszilis energiahordozó, ami ráadásul csak korlátozottan készletezhető. Szerencsés országok, mint pl. Magyarország, ahol vannak geológiai tároló létesítmények, néhány hónapos készletet tudnak belőle tartani. De a folyamatos ellátáshoz a jelenlegi felhasználási mód mellett még a tárolókkal is praktikusan folyamatos importra van szükség. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi energiaellátásunkat.

A jelenlegi helyzet további következménye – amiről meglehetősen kevés szó esik mostanság –, hogy a földgázbázison megtermelt villamos energia az európai árampiacokon nagyon sok esetben ármeghatározó. A földgáz árának növekedése a földgáz bázison megtermelt villamos energia termelési egységköltségét evidensen emeli, ráadásul ezeknél az erőműveknél a költségek akár háromnegyede is az energiahordozó árából származó ún. változó költség. Ebből tehát az is következik, hogy az áram ára a nagykereskedelmi piacokon tartósan magas szinten maradhat, ha nem sikerül alternatív forrásokból alacsonyabb árú földgázt beszerezni. És ilyen forrás ma nem látszik. Ebből tehát az következik, hogy az európai árampiacokon a korábbi évek árszínvonalához képest sokkal magasabb árakra lehet számítani rövid, közép és hosszú távon is.

Az árak mellett fontos kérdés továbbá az is, hogy a folyamatos villamosenergia-ellátás, vagyis az ellátásbiztonság feltételei adottak-e az Európai országokban. Ez a problémakör az energetikai átalakulás közepette, már az orosz-ukrán háború előtt is éles kérdés volt, és a jelentőségét a háború csak kiemeli. Éppen ezért egy nemrég megjelent tanulmányunkban[1] azt vizsgáltuk, hogy mit vetítenek előre az európai országok energiastratégiái és azok mennyire alkalmasak a klímavédelmi és az ellátásbiztonsági célkitűzések teljesítésére. A tanulmányban összesítettük 19 kontinentális európai ország (Ausztria, Belgium, Bosznia- és Hercegovina, Horvátország, Csehország, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Ukrajna) jövőbeli villamosenergia-fogyasztását, továbbá az országok kormányai által 2030-ra és 2040-re tervezett erőművi kapacitásokat, és órás felbontású szimulációkkal vizsgáltuk, hogy az év 8760 órájában milyen rendszerállapotok állhatnak elő, és a változó villamosenergia-igények hogyan elégíthetőek ki az időjárástól függő megújuló források, valamint a hagyományos erőművek rendelkezésre állásának függvényében.

A vizsgálataink egyrészről azt mutatják, hogy az európai országok 2040-ig átlagosan 28% mértékű villamosenergia-igény növekedéssel számolnak, mindenhol folytatódik a villamos energia mint nemesített energiahordozó felértékelődése. A számítások szerint a legtöbb ország annyi erőművi kapacitást tervez, hogy bármely időpillanatban képes legyen a fogyasztóit saját forrásokból ellátni, akár azon az áron is, hogy üzemben tartott fosszilis bázisú erőművek lépnek be gyakorta a termelésbe. A magyar energiastratégia ugyanakkor a számítások szerint ettől eltérő, mert ha a részletek mögé nézünk, nálunk forráshiány mutatkozik.

A magyar Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) ugyanis azzal számol 2030-ra, hogy a Paksi Atomerőmű mostani blokkjai még üzemben lesznek, és a Paks 2 új egységei is elindulnak eddigre (ez összesen 4400 MW nukleáris kapacitást jelentene 2030-ban a magyar rendszerben). Ennek ellenére 2030-ban az igények egy kis része (0,03%-a) nem fedezhető magyar erőművekből. Ez nem nagy érték, de a helyzet sokkal rosszabb 2040-ben, amikorra a hatályos Energiastratégia szerint leállna a Paksi Atomerőmű ma működő 4 blokkja.

A NEKT ún. „PV központú” erőművi portfolióját alapul véve a magyar villamosenergia-rendszerben 2040-ben 12 000 MW naperőmű, 300 MW szélerőmű, 2 000 MW földgáz tüzelésű erőmű, 50 MW vízerőmű, 1 150 MW biomassza tüzelésű- és 150 MW hulladék tüzelésű erőmű, valamint a Paks 2 VVER-1200-as blokkjainak 2 400 MW-os kapacitását feltételeztük a szimulációkban. A NEKT saját prognózisát felhasználva azzal számoltunk, hogy a villamosenergia-csúcsigény 2030-ben 9 000 MW, míg 2040-ben 10 300 MW lehet (a jelenlegi érték 7 300 MW).

A számítások szerint 2040-ben még a Paks 2 egységek működése mellett is rengeteg olyan rendszerállapot adódik, amikor a – hatalmas, 12 000 MW tervezett magyar naperőművi kapacitás ellenére – a hazai igények hazai forrásból nem kielégíthetőek. Összességében a 2040-es magyar igények (kb. 66 TWh) 13,4%-a hazai erőművekből nem kiszolgálható a nagy felbontású szimulációk tanúsága szerint. Azt mondhatnánk, hogy ez nem gond, hiszen a hiányzó mennyiség importból majd fedezhető lesz, de ezzel a fajta gondolkodással a vizsgált 19 európai ország között egyedül maradunk, mert egyetlen más olyan országot sem találtunk, amelyik ennyire forráshiányosra tervezte volna a saját villamosenergia-rendszerét. Majd minden ország legalább annyi beépített erőművi kapacitást tervez, amivel a saját igényei az év 8760 órájában folyamatosan kielégíthetőek.

A nagy határkeresztező kapacitások, és az európai villamosenergia-rendszer fejlesztése mellett is minden ország beépít annyi hagyományos és/vagy időjárásfüggő megújuló bázisú erőművet a rendszerébe, hogy a saját igényeit ezekből kielégíthesse (akár még magas szén-dioxid kibocsátás árán is). A magyar energiastratégia viszont nem ilyen, a 2040-re tervezett magyar erőművek nem képesek kielégíteni a magyar igényeket. Hangsúlyoznom szükséges, hogy amit itt írok, az nem vélemény, hanem egy numerikus szimuláció eredménye.

Ez a helyzet a mostani válságos és vezetékesenergia-import kockázatokkal terhelt időszakban extra magas szintre emeli a magyar villamosenergia-szolgáltatás ellátásbiztonsági kockázatait. De nem ez az egyetlen problémánk.

Az egyik közös európai célkitűzés, hogy 2030-tól szeretnénk a villamos energia 90 %-át karbonsemleges módon előállítani. Ennek a célkitűzésnek a megvalósíthatóságát is vizsgáltuk mind a 19 országra. A lenti ábrán látható szimulációs eredményeink szerint 2030-ban Magyarország megközelítheti a 90 %-os karbonsemleges részarányt, de ha 2040-re leállnak a Paks 1 blokkjai, akkor jóval 80% alá kerül a magyar érték, nem tudjuk teljesíteni a 90 %-os karbonsemleges áramtermelési célt. Tulajdonképpen Franciaország, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna (akik a megújuló energiaforrások mellett nagy arányban terveznek atomenergiát is hasznosítani) lesznek csak azok az országok, amelyek ténylegesen el tudják érni 2030-ra a 90%-os karbonsemleges részarányt az áramtermelésben, és ezt 2040-ben is meg tudják tartani.

 

A vizsgált 19 országban a karbonsemleges primerenergia-hordozók részesedése a villamosenergia-termelésben 2019-ben, 2030-ban és 2040-ben a számításaink alapján
(Forrás: https://doi.org/10.1016/j.ecmx.2021.100136)

Mi lehet a szimulációkkal feltárt probléma megoldása? Valójában a magyar rendszerben további, olyan karbonsemleges források létesítésére lenne szükség, amelyek az időjárástól függetlenül képesek villamos energiát termelni. Bár az Európai Bizottság a napokban megjelent REPowerEU elnevezésű programjában az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiahordozók alkalmazásának még gyorsabb felfuttatását javasolja, de ez Magyarország nehézségeit aligha oldja meg, mert ez a nap- és szélenergia időjárásfüggésből származó problémáit nem orvosolja, az energiahatékonyság növelése pedig nyilván fontos, de a kapacitáshiányt nem fogja kompenzálni. A 2040-re adódó magas, hazai forrásból ki nem szolgálható villamos energia mellett további kihívást fog jelenteni, ha az Oroszországtól való függetlenedés jegyében a földgázt ki kell vezetni a villamosenergia-termelésből.

A megoldást én további nukleáris kapacitások létesítésében látom. A napokban készítettünk egy újabb szimulációt, amiben azt feltételeztük, hogy az a 2 000 MW gázerőművi kapacitás, amit a NEKT 2040-re feltételez a magyar rendszerben, nem áll majd rendelkezésre a földgázimport korlátozottsága miatt. Helyette a szimulációban feltételeztük, hogy egy – Pakstól eltérő magyarországi telephelyen – két további atomerőművi blokk épülne, egyenként 1 600 MW termelőkapacitással.

Ha kiindulunk a hatályos magyar energiastratégia fent már idézett „PV központú” forgatókönyvéből (ez a referencia szcenárió, amiben 2 000 MW földgáz bázisú termelőkapacitás is található), akkor 2040-ben a hazai igényekből mintegy 9 TWh villamos energia nem szolgálható ki hazai forrásokból, és földgáz bázison kb. 13 TWh villamos energia kerül megtermelésre.

Ha a Paks 2 blokkok 2 400 MW összes kapacitása mellé a 2040. évre még további 3 200 MW nukleáris termelőkapacitást is létesítenénk hazánkban, akkor azzal karbonsemleges módon teljes egészében ki tudnánk váltani az orosz földgázt. Érdekes, hogy az éves mérleg szintjén az ország gyakorlatilag önellátóvá válna ezen a módon és a karbonsemleges villamos energia részaránya 90% fölé kerülne, így az ellátásbiztonsági és a klímavédelmi szempontok szerint is sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülnénk.

Megjegyzendő, hogy a magyar rendszer még így sem lenne teljesen „önjáró”, mert a villamosenergia-csúcsigények számos rendszerállapotban nagyobbra adódnak, mint amit a hazai erőművek az adott órában képesek lefedni, de ennek a mértéke jelentősen kedvezőbb az összességében 5 600 MW nukleáris kapacitással számoló forgatókönyvben, és mintegy 3,5 TWh éves villamosenergia-mennyiség hazai tárolásával (pl. szivattyús tározós vízerőmű rendszerbe illesztésével) az ország elláthatónak tűnik.

A számítások szerint az atomerőművi blokkok éves kihasználási tényezője 90% körülire adódik, így akár a teljes 5 600 MW magas kihasználása biztosítható. A mostani helyzetben megemelkedő villamosenergia-piaci árak magas bevételeket biztosítanak az erőműveknek, így ezeknek a projekteknek kedvező megtérülési mutatói lehetnek. A korszerű 3. generációs technológiák a Taxonómia rendelet szerint is megfelelőek, így a fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve is finanszírozhatóak.

Összességében az a véleményem, hogy a klímavédelmi intézkedések és a járvány utáni kilábalás adta nehézségek közepette sem hiányzott az orosz-ukrán konfliktus, ami csak fokozta az energetikára nehezedő nyomást és a kihívásaink komplexitását. A jelen helyzetben a korábban készített energiastratégiák újragondolásra szorulnak, ezért az újratervezés elengedhetetlen.

Most szembesülünk azzal igazán, hogy mekkora hiba volt az a nyugat-európai zöld politika, ami módszeresen és rendszeresen üldözte az atomenergiát, és aminek következtében a nukleáris ipari kompetenciák és erőmű létesítési kapacitások jelentősen lecsökkentek Európában. Minden korábbinál nagyobb szükség lenne most az európai atomerőmű építési képességek felfejlesztésére. A nagyerőmű építések mellett a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) is komoly felpezsdülést hozhatnak az iparba. Románia éppen a napokban állapodott meg az USA-val egy 6 modulból álló NuScale típusú SMR atomerőmű építéséről egy volt román szénerőmű telephelyén. Hasonló fejlesztések vannak előkészítés alatt az USA-ban, Kanadában, de az Egyesült Királyságban is. Közép-Európában Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia is a nukleáris kapacitások fejlesztését tervezi. Franciaország nagyléptékű új atomerőmű építési programot hirdetett nemrégiben. A holland és belga nukleáris politika is pozitív változás küszöbön áll, mindkét országban üzemidő hosszabbítási programot hirdettek, Hollandia pedig két új reaktor építését is tervezi.

A meglévő reaktorok kiégett üzemanyaga formájában hatalmas energiahordozó készletek vannak az Európai Unió területén, amit negyedik generációs reaktorokban ki lehet használni a jövőben, más energiahordozók importja helyett. Ehhez ilyen negyedik generációs reaktorokat kell fejleszteni és építeni.

Azt is fel kell ismerni, hogy a megújulók önmagukban nem fogják megoldani a komplex problémáinkat, főleg nem az időjárásfüggő megújulók. A zöld hidrogén és a hidrogéntárolás egy fontos új kiegészítő technológia, de nincsen vele érdemi villamos ipari tapasztalatunk, így ma nem hihetjük, hogy a hidrogén az egyetlen és tökéletes végső megoldás az energiatárolási kérdések rendezésére.

Észre kell venni, hogy Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja teljesen új peremfeltételeket teremtett az európai energia- és biztonságpolitikának. Újratervezés szükséges!

Köszönetnyilvánítás: A fent bemutatott számítások elvégzésében Biró Bence volt a segítségemre. Köszönet érte!

8 komment
süti beállítások módosítása