A hazai villamosenergia-rendszer terhelését, a fogyasztók által épp felvett teljesítményt mutató terhelési görbét a MAVIR honlapjáról letölthető rendszerterhelési adatokból könnyen elő lehet állítani. Az alábbi ábrán a 2013. évi negyedórás adatok alapján erre mutatok példát. A vízszintes tengelyen az időt, a 2013. évet ábrázoljuk negyedórás egységekben, januártól december végéig. Összesen 35040 adatpontunk van (évi 8760 óra, minden órához 4 adatpont, hisz negyedórás adatokról van szó, azaz 8760x4=35040 adatpont). A vízszintes tengely osztásközeit úgy vettem fel, hogy a tengely 12 azonos szélességű szakaszra tagolódjon, így vizuálisan az egyes hónapokat körülbelül el tudjuk különíteni. A görbe az egyes időtartamokhoz tartozó rendszerterhelési értékeket mutatja megawattban kifejezve.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

Az egyes évek közötti változások láttatásához ez a görbe ugyanakkor nem sokat ér, hisz a rengeteg adat és a változások kis mértéke miatt egy ábrán kétévnyi adatsor ábrázolása nehezen elkülöníthető vizuális információt hordozna. Ráadásul az egymást követő években az adott naptári nap a hét másik napjára esik, tipikusan az időjárás sem egyezik az egymást követő évek azonos naptári napjain. Épp ezért a jobb feldolgozhatóság érdekében a fenti görbén felvett terhelési adatpontokat nagyság szerint csökkenő sorrendbe rendezzük, így áll elő az ún. terhelési tartamgörbe. Ez a görbe tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy egy adott rendszerterhelési érték, vagy azt meghaladó rendszerterhelési állapot mennyi ideig, hány negyedórán keresztül állt fenn az adott évben. Több év összehasonlításához ez már jobban használható, azonban a különbségek itt is kicsik. Íme egy példa, amelyen a jobb láthatóság kedvéért a 2013. és 2015. évi terheléseket hasonlítom össze.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

Ennél is hasznosabb azonban, ha a különböző évek tartamgörbéinek különbségeit mutatjuk meg. Az alábbi ábrán 2014-ről 2017-ig az egyes évek terhelési tartamgörbéi és a 2013. évi tartamgörbe különbségeit mutatom meg.

Adatok forrása: MAVIR

Ez már egy igazán sokat mondó ábra. Nem csak azt olvashatjuk le róla, hogy mennyivel volt magasabb az ország villamosenergia-rendszerének terhelése (teljesítményigénye, megawattban kifejezve), hanem azt is, hogy mekkora volt az adott változás a nagyobb terhelésű időszakokban, a csúcsok idején, és/vagy épp a minimumterhelés időszakában. A grafikon bal oldala értelemszerűen a csúcsterhelések, a nagyobb terhelések időszakát mutatja, a jobb oldal pedig az alacsonyabb terhelésű időszakok rendszerteljesítmény-változását jelzi.

A fenti ábra kék görbéje azt mutatja, hogy 2014-ben a rendszer átlagos terhelése 2013-hoz képest körülbelül 50-80 MW-tal nőtt, ezen belül a csúcs- és minimumterhelési időszakokban ez a növekedés 100 MW fölött volt. Az is leolvasható, hogy ezen a terhelési időszakon kívül az alacsonyabb terhelésű időszakok terhelései növekedtek nagyobb mértékben. A piros vonal azt jelzi, hogy 2015-ben a tartamgörbe szinte teljes szakaszán kb. 200 MW-tal nagyobb volt a terhelés, mint 2013-ban. 2016-ban a csúcsigény nagyon megnőtt (2013-hoz képest), az ábra jobb oldalával azonban óvatosan kell bánnunk. Ennek oka, hogy 2016 szökőév volt, azaz egy nappal tovább tartott, mint 2013, és az összehasonlíthatóság miatt a 2016. évi tartamgörbe végét levágtuk, így az ábra a 2016. évi második legalacsonyabb 24 óra adatait veti össze 2013 legalacsonyabb terhelésű 24 órájával. A zöld görbe jobb oldali végéből tehát ne vonjunk le messzemenő következtetéseket!

Ábrázoltam a 2017 és 2013 közötti átlagos tartamgörbe-változást is (sárga görbe), ez azt mutatja, hogy az elmúlt 4 évben a terhelési görbe melyik része és évente átlagosan hány megawattal növekedett. A sárga színű görbe azt jelzi, hogy tulajdonképpen minden terhelési időszak nőtt, így nőtt a csúcsigény, nőttek a nagy és az alacsony terhelésű időszakok és nőttek a minimumterhelésű időszakok terhelései is, azaz a tartamgörbe teljes egésze felfelé csúszott.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az elmúlt 4 évben a hazai villamosenergia-rendszer terhelése úgy alakult, mintha évente átlagosan mintegy 80 MW új zsinórfogyasztó került volna a rendszerbe. A jövőre vonatkozóan további növekedést várok. Az egy főre eső áramfogyasztás Németországban 60%-kal, Ausztriában 100%-kal nagyobb, mint hazánkban. A gazdaság fejlődésével, a háztartások lehetőségeinek növekedésével és az ipar fejlődésével az áramfogyasztás, így a rendszerterhelés növekedése prognosztizálható. Csak néhány jellemző területet kiemelve, az új építésű házaknál, társasházaknál egyre gyakrabban alkalmazott hőszivattyús fűtés a tartamgörbe nagyobb terhelésű időszakait növelik majd (a nagyobb terhelésű időszakok hazánkban általában a fűtési időszakban jelentkeznek). Várható az is, hogy az elektromos autók a tartamgörbe minden részére emelő hatással lesznek, ugyanakkor okos töltők (okos) alkalmazásával ez az emelő hatás az éjszakai, azaz alacsonyabb terhelésű időszakok teljesítményigényére koncentrálódhat. Az ipar folyamatos gépesítése, elektrifikációja várhatóan a tartamgörbe minden szakaszát növeli majd. Az elmúlt négy év tapasztalatai ugyanakkor azt is mutatják, hogy e hatások képesek ellensúlyozni az egyre hatékonyabbá való közvilágítás, valamint az energiahatékonyság általános javulásának terheléscsökkentő hatását is.

Ahogy az elmúlt években folyamatosan nőtt a rendszerterhelés, ugyanígy igénynövekedésre lehet számítani a jövőben is, erőműparkunk pedig elöregedett. Ezek az okok is indokolják az új paksi blokkok megépítését.

1. fólia

Az előadásom tárgya nem csak a Paks 2 projekt volt, hanem annak a hazai és európai villamosenergia-rendszerben betöltött szerepe is.

2. fólia

Minden fejlett országnak – mint amilyen Magyarország is – szüksége van egy olyan alapinfrastruktúrára, ami az ország különböző pontjait elérhetővé teszi. Ezért vannak autópályák, és az autópályákból leágazva különböző rendű és rangú utak. Egy fejlett gazdaság ezek nélkül az utak nélkül, e nélkül az alaphálózat nélkül nem tudna működni, hiszen nem lehetne a gyárak között elosztani, adott esetben a termelőktől a fogyasztókig eljuttatni a különböző termékeket, de a lakosság sem tudná a munkahelyét elérni, vagy adott esetben a pihenés helyéül szolgáló helyszínekre eljutni. Tehát nyilvánvaló, hogy a közlekedési alapinfrastruktúra elengedhetetlen, e nélkül egy ország nem működőképes a XXI. században. Ugyanez a helyzet a villamos energia területén is: ahhoz, hogy az ország, a háztartások, az ipari termelők működni tudjanak, szükség van a villamosenergia-hálózatra, és ebben a hálózatban nem csak magára a „drótra”, ami eljuttatja a villamos energiát a fogyasztókhoz, hanem természetesen szükség van erőművekre is, amelyek – leegyszerűsítve – a „villanyt beleteszik a drótba”. Tehát – hasonlóan az úthálózathoz – a villamosenergia-rendszer egy olyan alapinfrastruktúra, amely nélkül a XXI. században nem működhet korszerű ország.

3. fólia

Ahogy a 3. fólián is látható, nagyon érdekes helyzetben van a magyar villamosenergia-rendszer, ami alapvető fontosságú mind a lakosság, mind pedig a termelő szektorok számára. Március 2-án, pénteken délután, amikor minden korábbi rekordot megdöntve minden eddiginél nagyobb volt Magyarország villamosenergia-igénye,  egy nagyon speciális üzemállapot következett be (erről itt már írtam ezen a blogon is). A 3. fólián látható ábra a MAVIR weblapjáról származik, ahol bárki napról napra, pillanatról pillanatra nyomon követheti, hogy a villamosenergia-rendszer éppen milyen állapotban van. A képen azt láthatjuk, hogy az országhatáron körbemenve minden egyes nyíl az ország belseje felé mutat. Ez azt jelenti, hogy az összes környékbeli országból villamos energiát importáltunk abban az időszakban, amikor a villamosenergia-rendszer minden idők legnagyobb terhelésű állapotát érte el a 6825 MW csúcsértékkel. 3000 MW-ot importáltunk ebben az üzemállapotban, és ez a magas import érték az elmúlt időszakban nagyon jellemző volt. Átlagosan, éves szinten durván 30 %-át importáljuk az elfogyasztott villamos energiának, de sok olyan időpont van, amikor ez az import-arány megközelíti az 50 %-ot.

Miért importálunk? Egyrészről azért, mert a magyar termelő kapacitások meglehetősen korlátozottak, másrészről pedig azért, mert jelenleg a határainkon kívül számos, a hazai forrásoknál olcsóbb villamosenergia-forrás áll rendelkezésre. Ezek a termelők azonban elsősorban öreg fosszilis erőművek (tipikusan széntüzelésű erőművek), amelyek hosszútávon nem maradnak a villamosenergia-rendszerben, egyrészről azért, mert nyugdíjazva lesznek az idős koruk, és az alacsony hatásfokuk következtében, továbbá az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési törekvései következtében ezek az erőművek ki fognak szorulni a piacról. Ez az állapot, amit ezen az fólián látunk, komoly aggodalomra kell, hogy okot adjon mindazoknak, akik a villamosenergia-rendszerrel foglalkoznak, mert rövid időn belül komoly kapacitáshiányos állapot keletkezhet, amikor a jelenleg az import forrásául szolgáló erőművek kikerülnek a rendszerből.

4. fólia

A 4. fólián azt mutatom be, hogy honnan is származik ez az import. Három állapotot hasonlítottam itt össze:

• Az egyik az egy évvel ezelőtti, 2017.01.11-i állapot: Az egy évvel ezelőtti csúcsterhelési állapotban látható, hogy bár sok országból importáltunk, de jelentős, 1000 MW-ot meghaladó exportunk is volt. Tehát ez azt jelenti, hogy körülbelül 3000 MW jött be az országba, és ebből kb. 1000 MW-ot tranzitáltunk, 2000 MW-ot használtunk fel.
• A két idei állapot esetében (mind a február 28-i állapotban, amikor beállítottuk a tavalyi csúcsértéket, mind pedig a március 2-i állapotban, amikor meghaladtuk minden idők legnagyobb terhelését) egyáltalán nem volt tranzit. Mindenhol nettó import volt, ahogy ezt az ország belseje felé mutató nyilak mutatják. Látszik az, hogy az import Ukrajna, Románia, Horvátország, Szerbia irányából is összességében majdnem 50 %-ot tett ki, és látjuk, hogy a Paks I nagyjából 1500 MW-tal vett részt ebben a termelési állapotban (egy blokkja tervezett karbantartáson állt).

Egyértelműen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Ha ebben az állapotban lenne valamilyen komolyabb hálózati üzemzavar, vagy adott esetben egy nagyobb erőművet érintő üzemzavar, biztosak lehetünk benne, hogy a szomszédos országok a saját belső fogyasztóikat priorizálnák, és nem pedig a mi ellátásunkkal foglalkoznának. Erre egyébként a MAVIR is felhívja a figyelmet: a múlt héten a MAVIR rövid elemzést adott ki erről a speciális hálózati állapotról, amelyben felhívta a figyelmet az ellátásbiztonsági kockázatokra és arra, hogy igenis szükség van hazai beruházásokra ahhoz, hogy a magyar villamosenergia-rendszer biztonságos működését biztosítani lehessen. Mi ezt tesszük a Paks II. projekt megvalósításával.

És habár a projekt megvalósításához az Európai Bizottságtól minden engedélyt megszereztünk, az elmúlt két hónapban még nyitva volt az időablak arra, hogy ha valaki úgy gondolja, akkor panasszal éljen az Európai Bizottság állami támogatási döntésével szemben. Ausztria végül is megtámadta az Európai Bizottság döntését.

5. fólia

Fontos kihangsúlyozni, hogy Ausztria nem Magyarországot támadja, hanem az Európai Bizottság döntését. Érdemes a sorok között is olvasni. Az 5. fólián szemlézett osztrák közleményekből kitűnik, hogy Ausztria gyakorlatilag ugyanazt a „receptet” követi a Paks II. projekt tekintetében, mint ahogy néhány évvel ezelőtt a brit Hinkley Point C atomerőműre vonatkozó EU-s döntés ellenében tette. Egyértelműen energiapolitikai vitát exponál az osztrák kormány, és szerintük Magyarországnak Ausztria példáját kellene követnie a villamosenergia-ellátás tekintetében és a megújulók fejlesztésében. Hogy ez mennyire lehetséges, arra később visszatérek. Szeretnék emlékeztetni, hogy az osztrák keresethez annak idején a brit Hinkley Point C atomerőműnél csatlakozott Luxemburg is, most ugyanez megtörtént a Paks II. EU-s döntése esetében. Gyakorlatilag ugyanazt a receptet követi Ausztria és Luxemburg, mit három évvel ezelőtt a Hinkley Point C esetében. És azt látjuk a 2018. február 22-i osztrák kormánykommunikációból is, hogy alapjában véve energiapolitikai vitának tekintik ezt a kérdést. Nem kérdőjelezik meg az állami támogatási döntésnek a jogosságát, és annak a gazdasági részleteit. Bár nem kapott túl nagy figyelmet, de két héttel ezelőtt a Frankfurter Rundschau-ban a német kormány ismertette az álláspontját ebben az ügyben, és azt mondták, hogy Németország nem kíván Ausztriához hasonlóan eljárni, mert úgy gondolják, nincsen olyan jogi hiba az Európai Bizottság döntésében, ami megalapozna egy, a határozatot megsemmisíteni képes jogi fellépést. Ez azt erősíti meg, hogy az Európai Bizottság döntése jó volt, és a Bizottság ezt a döntését az Európai Bíróságon meg fogja tudni védeni. Fontos, hogy az osztrák keresetnek nincs halasztó hatálya, nem bír befolyással a projekt előrehaladására.

6. fólia

Hogy energetikailag mennyire megalapozatlan az, amit az osztrákok ebben az ügyben képviselnek, azt a 6. fóliával vezetném fel. A magyar villamosenergia-rendszerben nagyjából 8200 MW-nyi termelő kapacitás van, ennek durván egynegyede a Paksi Atomerőmű, majdnem fele földgáz bázison áll, és fontos még a mátraaljai lignit erőmű, ami a maga 1000 MW-jával 13 %-ot képvisel a magyarországi termelőkapacitásokban. A kisebb forrásokra részletesebben most nem térnék ki.

7. fólia

A 7. fólián látható, hogy ezek az erőművek durván 28 TWh villanyt állítottak elő 2016-ban, az ország összes fogyasztása 44 TWh környékén volt. Ebből a különbségből jön ki a kb. 30 %-os import. Ha magyarországi erőművek termelését nézzük, látható, hogy ebben 50 % fölötti a Paksi Atomerőmű szerepe, a mátraaljai lignit 19 %, a földgáz pedig 16 %-kal vesz részt a magyarországi villamosenergia-termelésben.

8. fólia

Az osztrák hálózat más helyzetben van. A 8. fólián látható, hogy az osztrák villamosenergia-rendszerben több, mint 24 500 MW-nyi beépített erőművi kapacitás van. Ez azt jelenti, hogy háromszor akkora villamos termelő kapacitás van a méretre kisebb Ausztriában, mint Magyarországon (24 500 MW szemben a 8 200 MW-tal). A 24 000 MW-ból 55 % vízerőmű (43 % hagyományos átfolyós vízerőmű és 12 %-nyi tározós vízerőmű), tehát az osztrák kapacitásokban döntő hányadot a vízerőművek képviselnek. Számottevő az osztrák erőművi kapacitások tekintetében még a földgáz, illetve a szélenergia. Az Ausztriában lévő 2500 MW-nyi szélerőmű elsősorban Burgenland és Niederösterreich tartományban található.

9. fólia

Ahogy ez a 9. fólián is látható, az osztrák erőművek 2016-ban 61 TWh villanyt állítottak elő, szemben a magyar erőművek 28 TWh-jával. A megtermelt villanyt tekintve az osztrák vízerőművek 63 %-át adták az osztrák villamosenergia-termelésnek. Tehát amikor azt mondja Ausztria kormánya, hogy Magyarországnak az osztrák utat kéne követnie, és a megújulókra kéne bazíroznia villamosenergia-termelését, akkor valójában nem fejti ki az igazság minden rétegét, hiszen Ausztria villamosenergia-ellátása valójában döntő többségében vízerőművekre alapozott, Magyarországnak pedig erre nincsen lehetősége.

10. fólia

Ha valaki elővesz egy domborzati térképet, azonnal láthatja, hogy nagyon-nagyon eltérőek a két ország adottságai, például a szintbeli különbségek tekintetében. Nagyon fontos, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés közvetlenül rögzíti, hogy az energiapolitika meghatározása tagállami hatáskör. Ez azért alakult így, mert evidencia, hogy az egyes tagállamok esetében a gazdasági lehetőségek, az energiahordozó-készletek és a földrajzi adottságok elképesztően eltérőek, így nem lehet egyetlen egységes európai energiapolitikát meghatározni.

11. fólia

A 11. fólián térképen láthatók Ausztria vízerőművei, amelyek a fentieknek megfelelően az osztrák villamosenergia-termelésben meghatározó szerepet játszanak. Csak a Dunán 9 nagy átfolyós vízerőmű van (+1 az osztrák-német határon), és az ország déli része is tele van átfolyós, tározós és szivattyús-tározós vízerőművekkel. Magyarországon ezt megvalósítani fizikai képtelenség, lehetetlen.

12. fólia

13. fólia

A 12. fólián láthatóhoz hasonló nagy dunai vízerőművek magyarországi alkalmazását a magyar lakosság és a politika a rendszerváltáskor elutasította, ráadásul a Duna vízenergia-potenciálja a folyó magyar szakaszán sokkal kisebb, mint az osztrák szakaszon. A 13. fólián látható nagy tározós vízerőművek megvalósítása Magyarországon nem lehetséges, így nem lehet elvárni, hogy energiapolitika tekintetében Magyarország az osztrák utat kövesse, vagyis az energiatermelését vízerőművekre alapozza.

14. fólia

Úgy gondolom, hogy ki kell tekintenem Németországra is, hiszen Németországot nem lehet kihagyni, ha energiapolitikáról beszélünk. A 14. fólián a német villamosenergia-rendszer beépített kapacitásai láthatók: itt egy rettentően színes képet látunk. Sokféle erőmű hatalmas kapacitással áll rendelkezésre Németországban. Németország – ami lakosságszámát tekintve körülbelül nyolcszor akkora, mint Magyarország – 200 000 MW erőművi kapacitással bír (Magyarországon kb. 8 200 MW kapacitás van), és a 200 000 MW-ból körülbelül 50%-ot a fotovoltaikus és a szélerőművek adnak.

15. fólia

A villamosenergia-ellátás szempontjából leglényegesebb elemek azonban a feketeszén, a barnaszén, a földgáz és a nukleáris energia. Bár a kapacitások tekintetében úgy tűnik, hogy nem olyan fontosak, de ha megnézzük a  15. fólián a villamosenergia-termelés forrásoldali megoszlását, akkor látható, hogy Németország erőművei 600 TWh villanyt állítanak elő (Magyarországon ez 28 TWh, tehát itt sokkal nagyobb mennyiségekről van szó), és az a szélenergia- és napenergia-potenciál, ami majdnem a felét adja a német beépített kapacitásoknak, mindössze 19%-át adta 2016-ban a megtermelt villanynak Németországban.

16. fólia

A 16. fólián Ausztria, Németország, Dánia és Magyarország esetében összesítve adom meg a hagyományos és az időjárásfüggő kapacitások összesített értékét. Jól látható az ábrából, hogy Németország – és ez valamennyire Ausztriáról is elmondható – két párhuzamos villamosenergia-termelő rendszert épített fel, és két párhuzamos, egymást folyamatosan kiváltani képes rendszert működtet.

Látható, hogy Németország jelenleg a hagyományos erőművekkel (a konvencionális fosszilis-, atom-, biomassza- és vízerőművekkel) bármilyen időpillanatban le tudja fedni a maximális rendszerterhelését, még jelentős tartaléka is van. Emellett párhuzamosan van egy időjárásfüggő megújuló erőművi kapacitása is, amit akkor használ, ha ezek az erőművek éppen rendelkezésre állnak, tehát fúj a szél és/vagy süt a nap. Szó nincsen arról, hogy kiváltaná időjárásfüggő megújulókkal a hagyományos termelőket: két, párhuzamosan működő - a duplikáció miatt nyilván jóval drágább - rendszert működtet. Ausztria hasonló helyzetben van, de a konvencionális vízenergia-kapacitása miatt kevésbé épít az időjárásfüggő megújulókra. Magyarország jelenleg kritikus helyzetben van, tavaly is több olyan üzemállapot volt, amikor Magyarországon a rendszer biztonságos működtetéséhez szükséges hazai tartalékok nem álltak rendelkezésre.

17. fólia

A 17. fólia adatai a helyzetet tovább árnyalják. 2015-ben az európai villamosenergia-rendszerben a villamos energia 25%-át atomerőművek, 36%-át fosszilis erőművek adták, tehát ez azt jelenti, hogy ha amennyiben a fosszilis kapacitások a szén-dioxid kvóták árnövekedése miatt kiszorulnak a piacról, akkor komoly villamosenergia-mennyiség fog hiányozni termelői oldalról.

18-19. ábrák

Ahogy a 18-19. fólián a diagramokról leolvasható, az európai villamosenergia-rendszerben lévő nagyjából 1.000.000 MW kapacitásból nagyjából 600.000 MW a kontinentális területen, nagy erőművekben létezik. Ezeknek a nagy erőműveknek a 41%-a fosszilis erőmű, és ezen erőművek jelentős része (nagyjából 150.000 MW, a nagy erőművek negyede) várhatóan ki fog kerülni a termelésből azért, mert öregek (már jelenleg is 40 évnél idősebbek), és nyugdíjazásra kerülnek. Erre az európai villamosenergia-rendszernek választ kell adnia. Többek között ez az, ami miatt az Európai Bizottság szerint szükség van új erőmű-beruházásokra. A Paks II-ről szóló Európai Bizottsági döntés szerint létezik piaci hiba, a Magyar Állam beavatkozása - azzal, hogy megépíti az új paksi blokkokat - ezt a piaci hibát küszöböli ki. A beavatkozás indokolt, arányos, és szükséges.

20-21. ábrák

Az új paksi blokkok kapacitásának helye van a magyar villamosenergia-rendszerben. A MAVIR forráselemzését (20. fólia) értelmezve látható, hogy 2030-ra komoly kapacitás-hiány várható a rendszerben. 2032 után elkezdenek leállni a mostani paksi blokkok (2032-ben, 2034-ben, 2036-ban és 2037-ben), így a helyzet súlyosbodni is fog. Ezért beszélünk a Paks II. kapcsán kapacitásfenntartásról: gyakorlatilag azt a kapacitást, amit ma a Paks I. a 2000 MW-jával képvisel, azt váltja ki a Paks II. 5-ös és 6-os blokkja. A 20. ábrából látható, hogy a Paks II.-n kívül nagyjából 5000 MW egyéb erőművet kell beépíteni a rendszerbe, hogy egy működőképes, hazai forrásból villamos energiát biztosítani képes villamosenergia-rendszerünk legyen.

22-23. ábrák

A 22. fólia a Paks II projekt legfontosabb engedélyezési lépéseit mutatja be. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy megszereztük a környezetvédelmi- és a telephely-engedélyt, és gőzerővel dolgozunk a létesítési engedélykérelmen, ami a következő lépés a nukleáris létesítmények megvalósítása felé.

24. fólia

A 24. fólia térképén látható a mostani blokkok területe, a Paks II. üzemi területe és a felvonulási terület. A felvonulási területen egy 80 különböző létesítményt (irodákat, különböző üzemeket, raktárakat, étkezdét, tárolótereket) magába foglaló létesítmény-együttes fog megvalósulni, ezt nevezzük felvonulási épületeknek. A Paks II. projekttársaság biztosította az első munkaterület-részt az orosz Fővállalkozónak, ezt a területet kékkel jelöltük az ábrán. Ezen a területen fognak megépülni az első irodaépületek.

25. fólia

Az első ilyen épületegyüttes egy étkezdét és két irodaépületet tartalmaz. A 25. fólián látható, hogy már az ezekre az épületekre vonatkozó építési engedélykérelem volumene is jelentős volt. Ennek oka, hogy az épületek speciális területen, egy atomerőmű biztonsági övezetén belül vannak, itt zajlik majd az építkezés; valamint az, hogy egy atomerőmű építését fogják kiszolgálni, tehát szigorúbb szabályok vonatkoznak rájuk, mint egy bárhol máshol az országban megépített irodára. Ez lesz az egyik legnagyobb feladatunk 2018-ban. A másik fő feladat a létesítési engedélykérelem összeállítása. Ez egy durván 200.000 oldalas dokumentáció, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően tartalmazza az erőmű Előzetes Biztonsági Jelentését, különböző determinisztikus és valószínűségi alapú biztonsági elemzéseket, műszaki dokumentumokat és műszaki terveket, illetve tematikus háttérelemzéseket, amik megalapozzák azt, hogy az erőmű meg tud felelni a magyar szabályozás által előírt követelményeknek.

26. fólia

A 26. fólián a blokkok látványterve látható. Paks II. egy VVER-1200-as típusú, 3+ generációs, nyomottvizes reaktor, duplafalú hermetikus védőépülettel, és minden olyan biztonsági rendszerrel, ami lehetővé teszi a blokkok Európai Unió területén belüli engedélyezését, megépítését és működését. Itt tartunk most, dolgozunk tovább a Paks II projekt megvalósításán.

Az elmúlt héten a hazai villamosenergia-rendszer tekintetében többször is történelmi pillanatot élhettünk át: 2018. február 28-án, szerdán újra történelmi csúcsra ért a hazai rendszerterhelés, a 2017. januárban beállított 6780 MW-os rekordot ismételtük meg, pénteken dél körül pedig új rekordot állítottunk fel: az új csúcs (hitelesített rendszerterhelési adat) 6825 MW. Ez minden idők legnagyobb hazai villamos rendszerterhelése. És mindez a villamos hálózat speciális üzemállapota mellett következett be. Ha megnézzük a lenti ábrát, a nyilak azt mutatják, hogy a múlt péntek koradélutáni rendszerállapotban az összes határmetszéken befelé áramlott a villany, vagyis minden szomszédunktól importáltunk. Hazánk – kis túlzással – úgy viselkedett a villamos hálózatban, mintha egy fekete lyuk lenne.

Határmetszéki áramlások 2018.03.02-án 13:16-kor (Forrás: MAVIR.hu)

Szembetűnő és egyben aggasztó, hogy a hazai fogyasztást az idei csúcsok idején több mint 3000 MW mértékben importból fedeztük, és valódi fekete lyukként viselkedtünk: minden létező környékbeli forrást a magyar hálózat igényeinek fedezésére használtunk, exportra, tranzitra ezúttal nem futotta.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

Nem így volt ez tavaly januárban, akkoriban Horvátország és Szerbia irányába összesen 1088 MW teljesítménnyel exportáltunk villanyt, most erre nem volt lehetőségünk. Ennek oka minden bizonnyal a külföldi erőművek rendelkezésre állásában és az eltérő piaci körülményekben keresendő.

A fenti ábra további következtetéseket is megenged: jól látható, hogy a Szlovákia irányából származó import közel a felére csökkent, 500-600MW-tal alacsonyabb volt, mint tavaly januárban, de a csökkenés elmondható az Ukrajnából és Ausztriából érkező források mennyiségére is. Idén sokkal inkább magunkra voltunk utalva, jól látható ez az alábbi ábrán. Míg 2017 januárjában a nettó importunk (import mínusz export) a terhelés 32%-át adta, addig az idei csúcsterhelések 45-46%-át fedeztük importból.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

A rendszer alapterhelését, ahogy tavaly is, idén is a Paksi Atomerőmű adta, ezúttal az egyik blokk tervezett karbantartása és üzemanyag-átrakása miatt bruttó 1524MW-tal járult hozzá a hazai fogyasztás fedezéséhez (az alacsony környezeti hőmérsékletnek köszönhetően a blokkok képesek kicsivel a névleges teljesítményük felett termelni, így volt ez most is).

Az alábbi ábra alapján az is világos, hogy az időjárásfüggő megújuló erőművek az ellátásbiztonsághoz nem képesek hozzájárulni.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

A hazánkban üzemelő, mintegy 329 MW beépített teljesítménnyel rendelkező szélerőművek március 2-án, a legnagyobb csúcsterhelés idején tulajdonképpen egyáltalán nem tudtak hozzájárulni a rendszer kisegítéséhez: a szélerőművek termelése a fenti ábrán csak vonalvastagságként látszik a vízszintes tengelyen. A 12.45-kor kezdődő negyedórában átlagos termelésük egészen elképesztően alacsony, nettó 7,65 MW volt, azaz a beépített teljesítmény mintegy 2%-ával álltak a villamos energiát fogyasztók rendelkezésére.

A MAVIR által mért napelemek termelése is egészen abszurdan alacsony, elhanyagolható értéken állt: a csúcs pillanataiban mért 6825 MW-os rendszerigényhez mindössze 1,11 MW teljesítménnyel tudtak hozzájárulni.

Remélem, mindannyiunk számára nyilvánvaló a tény: mindamellett, hogy az időjárásfüggő megújuló erőművek képesek szén-dioxid-kibocsátásmentes módon villamos energiát termelni, a villamosenergia-ellátás biztonságához hozzájárulni nem képesek, és a múlt héten ezt ismét látványosan bizonyították.

Nem kell azonban elvetni ezeket a forrásokat, szó sincs erről, csak értéküket energiapolitikai szempontból a helyén kell tudni kezelni! Minden mértékadó elemzés arra a következtetésre jut, hogy az éghajlatváltozás megfékezéséhez az összes rendelkezésre álló szén-dioxid-mentes technológiát alkalmaznunk kell. Termelési oldalon hosszú távon a szén-dioxid-mentes megújuló energiaforrások és az atomerőművek jönnek szóba, a fogyasztói oldalon pedig az energiatakarékosság és az energiahatékonyság növelése az, ahol a legtöbbet tehetjük.

A hazai csúcsterhelések és az éves villamosenergia-fogyasztás növekvő trendjeit látva azonban úgy tűnik, az energiatakarékos gépek és berendezések egyre fokozódó terjedése ellenére a villamos energia iránti igény folyamatosan növekszik. Az ipari termelés elektrifikációja, az elektromos autók számának növekedése és az egyre terjedő hőszivattyús fűtés láttán az előrejelzések azt mutatják, hogy Magyarországon ez a növekvő trend a jövőben sem fog változni. Az éghajlatváltozás megfékezéséért ezért a termelői oldalon is sokat kell tennünk. A megújulóknak és az atomerőműveknek egyaránt helyük és kulcsfontosságú szerepük lesz a jövő villamosenergia-ellátásában.

Az importra vonatkozóan láthattuk, hogy a hazai importkitettség bizonyos időszakokban egészen drámai értékeket képes elérni. Emlékeztetnék a  MAVIR  közleményére, miszerint:  „(…) a biztonságos ellátás ma garantált, ugyanakkor látszik az is, hogy a felmerülő többlet energiaigények mellett az energiafüggőség csökkentése kizárólag hazai erőművi beruházásokkal érhető el”.

Gondoljuk meg, hogy mi lenne, ha a fenti térképen és ábrákon bemutatott rendszerállapotban egy komolyabb villamos hálózati üzemzavar következne be. Evidencia, hogy minden szomszédos ország a saját fogyasztói ellátását tekintené prioritásnak, mi pedig könnyen forrás nélkül maradhatnánk. Helyzetünk az ellátásbiztonság szempontjából rendkívül kiszolgáltatott. Az idős konvencionális európai erőművek bezárásával pedig a helyzet csak romlani fog.

A Paks II. projekttel éppen azon dolgozunk, hogy a hazai villamosenergia-ellátás biztonságához hazai, szén-dioxid-kibocsátásmentes, nagy rendelkezésre állású, időjárási körülményektől függetlenül működő és olcsón termelő erőművel járuljunk hozzá.

Az elmúlt hetekben néhány sajtótermék ismét megpróbálta felmelegíteni a nyáron egyszer már részletesen és alaposan kitárgyalt témát, vagyis a Paks II. atomerőmű telephelye alkalmasságának kérdését. A téma felvetése és újbóli tárgyalásának módja nem meglepő, kampányidőszakban vagyunk.

Aki követi a projekttel kapcsolatos híreket, annak nem fog meglepetést jelenteni ezen blogbejegyzés tartalma, hiszen ezeket az eredményeket már számos helyen, különböző formákban magam is elmondtam, vagy a Projekttársaság egyéb módon nyilvánosságra hozta. Lehet, hogy a bírálók most ébredtek, de mi nem. A telephely földrengés veszélyeztetettségét, és az azt meghatározó neotektonikai jellemzését az elmúlt harminc évben egymásra épülő geológiai, geofizikai, szeizmológiai kutatások, és az azokat megkoronázó, a korszerű elvárásoknak megfelelő, Földtani Kutatási Program eredményei alapján, minden ismeretet integrálva elemeztük és értékeltük.

A telephely-engedélyezés a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően több lépésben történt, ugyanis a jogszabályi előírások szerint már a telephelyengedély-kérelem megalapozását szolgáltató telephelykutatási programot is engedélyeztetni kell az OAH-val. Ez az engedélyezési folyamat 2014 folyamán zajlott, majd az OAH által 2014. november 14-én kiadott telephely vizsgálati- és értékelési engedéllyel zárult. A magyar hatóságon kívül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a SEED (Site and External Events Design Review Service) misszió keretein belül vizsgálta a telephely-vizsgálati programot, és azt megfelelőnek találta.

Szakértői munka folyik a telephely közelében feltárt kutatóárokban (Fotó: Paks II. Zrt.)

A telephelyvizsgálati kutatási program végrehajtása 2015-2016-ban zajlott, majd a Paks II. projekttársaság – a kutatások eredményeire alapozva – 2016. október 27-én benyújtotta az OAH-hoz a telephelyengedély iránti kérelmét. Az OAH – az engedélykérelem értékelési folyamatába szakértőket és szakhatóságokat is bevonva – az engedélyt 2017. március 30-án adta ki a projekttársaság részére.

Az engedélyezési eljárás kapcsán az OAH – a törvényi előírásoknak megfelelően – közmeghallgatást tartott Pakson, ahol a Paks II. projekttársaság tájékoztatást adott az engedélykérelem tartalmáról, az elvégzett kutatások és vizsgálatok eredményeiről, valamint válaszolt a résztvevők részéről felmerült kérdésekre. A közmeghallgatást megelőzően, 2016. november-decemberében – a környezetvédelmi engedélyezés során szerzett jó tapasztalatok alapján és a transzparencia jegyében eljárva – a Paks II. lakossági fórumokat tartott a régió három legjelentősebb városában, Pakson, Kalocsán és Szekszárdon, hogy tájékoztatást adjon a helyi lakosoknak a kutatás eredményeiről. A közmeghallgatást megelőzően a szükséges dokumentumok nyilvánosan elérhetőek voltak. (Érdekes módon a mostani kritikusok a hatósági eljárás során nem hallatták hangjukat.)

A program tudományos eredményeinek ismertetésére a Magyar Tudományos Akadémia két alakalommal is rendezvénynek adott helyet, ezek célja a tudományos közvélemény szakmai részletességű tájékoztatása volt. Míg 2016 májusában a kutatási eredmények előzetes eredményeiről volt szó, 2017. május 17-én közvetlenül a telephelyengedély-kérelmet megalapozó legfontosabb információk is ismertetésre kerültek. Az előadások után az érdeklődők kérdéseket tehettek fel, amelyekre a szakértők részletesen válaszoltak. Az előadásokon elhangzottak alapján is egyértelműen kijelenthető, hogy az előadásra felkért – egyébként a kutatási program végrehajtásában érdemi részt vállaló – szakértők nem kerülték el a telephely alatt húzódó aktív vetővel kapcsolatos kérdéseket, sőt, ez a témakör kifejezetten hangsúlyos szerepet kapott mind az elemzésekben, mind a konferencián. Ugyanezen alkalommal ismertetésre került az elvégzett vizsgálatok terjedelme is, így egyértelműen kijelenthető, hogy a telephely alatti terület teljes földtörténetét megismerhettük a kutatások eredményeként, beleértve ebbe természetesen a vetők és általánosságban a telephely földtörténeti negyedidőszaki (az elmúlt 2,5 millió, beleértve ebbe az elmúlt százezer év) történetét is. Szintén ismertetésre kerültek a terület földrengés-veszélyeztetettségét vizsgáló számítási módszerek és azok eredményei is, ami alapján a megfelelő tartalékokkal elvégzett számítások mellett meghatározásra kerültek mind a telephelyre jellemző maximális földrengés-értékek, mind az ebből a szabadfelszínre származtatott vízszintes gyorsulási értékek is, amelyeket az atomerőmű tervezése során annak tervezési alapjában figyelembe kell venni.

A rendelkezésre álló adatok elegendőek, az elvégzett vizsgálatok megfelelőek voltak ahhoz, hogy egyértelműen és minden kétséget kizáróan kijelenthető legyen, hogy bár a telephely alatt húzódó vető aktív, de nem képes a mértékadó földrengés hatására a felszínen a létesítményre veszélyt jelentő szignifikáns elmozdulás létrehozására, vagyis a vető nem kapabilis. A vizsgálatok szerint mértékadó földrengés a telephely közvetlen közelében kipattanó, M5.5-6.0 erősségű földrengés, amely a földfelszínen 0,34g nagyságú vízszintes gyorsulást okozhat, 10^-5/év előfordulási gyakoriság mellett. A meghatározott telephelyi jellemzőket – összhangban a jogszabályokkal és a szakma szabályaival – figyelembe kell venni a létesítmény tervezése, építése és működtetése során. A földrengésből származó erőhatásokra tehát az épülő erőművet mérnöki megoldásokkal fel fogjuk készíteni, hiszen a biztonság a legfontosabb egy atomerőmű esetében.

Összességében kijelenthető, hogy a telephely alkalmas a Paks II. erőmű blokkjainak befogadására. Ezt az eredményt adta a sok száz szakember közreműködésével végzett, hatóságok által felügyelt és jóváhagyott vizsgálati program, és a vizsgálatok bázisán lefolytatott telephely engedélyezési eljárás. 

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap bejelentette, hogy a Kormány döntése alapján hazánk él a magyar-orosz államközi szerződésben rögzített jogával és előtörleszti a Paks II beruházásra eddig lehívott orosz hitelt. A pozitív hír azonnal kiváltotta a projektet ellenző ellenzéki pártok heves támadását. Bár pár hete egyesek még azért kiabáltak, hogy miért hívtuk le az orosz hitelt, mert hogy szerintük van olcsóbb forrás, most ugyanazok azért tiltakoznak, hogy miért törlesztjük elő az orosz hitelt. Ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az…

A magyar-orosz államközi szerződés és a hitelszerződés is nyilvános dokumentum: az előbbit a Parlament a 2014. évi II., a finanszírozási megállapodást a 2014. évi XXIV. törvényben fogadta el és hirdette ki. A finanszírozási szerződés a 10. cikkben rendezi az előtörlesztés feltételeit. Ez a hitelmegállapodásnak egy rendkívül fontos és hazánk számára rendkívül hasznos része, hiszen nem kerül plusz pénzünkbe az előtörlesztés. (Banki hiteleknél egyáltalán nem ritka, hogy az előtörlesztés lehetséges, de annak külön díja van, gondoljunk csak a mai lakáshitelekre, ahol az előtörlesztett tőke 1%-a is lehet az előtörlesztési díj. Ez ebben az esetben nem terhel bennünket.)

Az elmúlt nap diskurzusában megszólaló ellenzők valami miatt kizárólag a hitel kamatára koncentráltak, és azt vitatták, hogy az államközi hitel 3,95%-os kamatlába az építési időszakra jó-e az országnak. Szálazzuk szét a problémát, hogy megérthessük a lényeget:

• Egy hitel értékelésénél nem csak a kamat érdekes, hanem egyéb feltételek is, például az előterjesztés lehetősége és költsége, a hitel futamideje, a hitel összege, a törlesztés időzítése is.
  • Itt az előtörlesztés lehetősége tehát adott és ingyenes. Az előtörlesztést névértéken, további költségek nélkül tehetjük meg, ez Magyarország számára kedvező.
  • A hitel futamideje itt összesen 31 év. Ritka az ilyen hosszú futamidő, főleg, ha a hitel összegét (10 milliárd euró) is figyelembe vesszük.
  • A finanszírozásról szóló törvény értelmében az erőmű építésének időszakában nem kell tőkét törlesztenünk, hanem amikor megépül az erőmű és termelni kezd, csak akkortól kell visszafizetnünk a lehívott tőkét. (Ugyanakkor, ha a tőkét korán törleszteni akarjuk, élhetünk az előtörlesztéssel. Ez is a megállapodás rugalmasságát mutatja.)
  • A teljes 10 milliárd eurót nem hívtuk most le. Nem is fogjuk egyben sosem lehívni, hiszen ezt az összeget csak a Paks II projektre lehet felhasználni, a munkálatok előrehaladásának megfelelően. Tehát itt nem arról van szó, hogy Oroszország átutalt nekünk 10 milliárd eurónyi hitelt és abból fizetjük a számlákat, hanem a számlák összegének 80%-át (amikor azok esedékessé válnak) az orosz hitelkeret igénybevételével fedezzük, és a lehívott összeget az orosz fél a magyar állam Oroszországban vezetett számlájára tartozásként bekönyveli.
• Ahogy az egyes országoknak mások a földrajzi adottságai, energiahordozókhoz való hozzáférése, ugyanígy eltérő az országok hitelképessége, finanszírozási lehetősége, ami ráadásul időben is változik.
  • Amikor megkötöttük a magyar-orosz finanszírozási megállapodást, a magyar állam a pénzpiacokon 5-10 éves futamidőre 5-6% kamat mellett tudott forrást bevonni. Az akkori nemzetközi kamatkörnyezet, az ország akkori pénzpiaci megítélése magasabb kamatköltségeket eredményezett. Ma sokkal alacsonyabb költségen tudjuk hazánkat finanszírozni, az Államadósság Kezelő Központ rövid futamidőre 0% átlagkamat közelében,  5-10 éves futamidőre pedig akár 2% alatti kamattal tud forrást bevonni. De ez folyamatosan változik, és nem jelenti azt, hogy a piacról most tudnánk hasonló feltételekkel, 30 évre 10 milliárd eurót bevonni.
  • Van, aki Ausztriához hasonlítja hazánkat, azt mondva, hogy bezzeg az osztrákok 100 éves államkötvény kibocsátására is képesek voltak nemrégiben, 2% körüli kamatszinten. Ez nagyon jól hangzik, csak éppen semmit nem mond arra vonatkozóan, hogy (egy háromszor nagyobb összeg vonatkozásában) Magyarország, Szlovákia vagy bármely más európai ország ugyanezt meg tudná-e tenni a piacról.

A magyar-orosz finanszírozási megállapodás egy biztonsági védőháló, ami a projekt sikeres megvalósítását támogatja. Igazán jelentős pénzpiaci kockázatot éppen az jelentene, ha nem állna rendelkezésre ez a 31 éves futamidejű hitel, s azon kellene aggódnunk, hogy az építkezés legintenzívebb éveiben lesz-e a piacon kellő mennyiségű, megfelelő kondíciókkal rendelkezésre álló forrás.

Egy másik nagyon fontos szempont, hogy a finanszírozás rendelkezésre állása az egyik olyan tényező, amiben a környező országokkal szemben az atomerőművek építésére vonatkozó versenyben érdemi előnnyel rendelkezünk.  Az atomerőmű-építés egyik kulcsa Európában a finanszírozás rendelkezésre állása. Mi ezt a küszöböt már megugrottuk, a finanszírozás biztosított, versenytársaink ebben mögöttünk járnak, náluk ez még nem megoldott. Aki a Paks II finanszírozási eszközrendszerét támadja, éppen ezt a versenyelőnyünket akarja lenullázni. Ez aligha állhat hazánk érdekében.

Szögezzük le: bár úgy tűnik, hogy a projekt finanszírozásának feltételeiről vitatkozunk, de valójában az alapvető vita politikai és energiapolitikai természetű. Politikai, hisz választások előtt állunk, az ellenzék ilyenkor minden kormányzati lépést hevesen kritizál. A vita energiapolitikai is, és a Parlament azon 2011-ben meghozott döntését vitatja, hogy az atomenergiát hosszú távon bent kell tartani az energiamixben. Ez szükségszerűség, e nélkül hazánk biztonságos villamosenergia-ellátása nem biztosítható. Vannak, akik úgy gondolják, hogy inkább még több gázt vagy még több áramot kellene importálni. Van, aki azt hirdeti, hogy nap és szélenergiával mindent meg lehet oldani, miközben evidencia, hogy ez nem igaz, hiszen az időjárásfüggő megújulók nem állnak folyamatosan rendelkezésre, nem alternatívái a folyamatosan termelni képes, nagy rendelkezésre állású atomerőműveknek. Mindenesetre ez a vita rég eldőlt: a 2011-es energiapolitika kijelölte az irányt, az atomenergia hosszú távú megtartását a magyar energiamixben. Ebben az irányban haladunk, mind pénzügyi, mind energiapolitikai szempontból az ország érdekét képviseljük.

Közismert tény, hogy erő hatására az anyagok alakváltozást szenvednek. Ha meghúzunk egy fémrudat, az az erőhatás következtében valamelyest megnyúlik. Ha a nedves homokba lépünk egy folyó vagy a tenger partján, továbblépve láthatjuk a lábunk nyomát, ami a súlyunk következtében a talajban létrejött alakváltozás nyomát őrzi. Ugyanígy, ha nagy súlyt helyezünk el egy tárgyon vagy szerkezeten, az összenyomódik. Ez történik akkor is, ha egy épületet helyezünk el a talajra: az épület súlyának hatására a talaj összenyomódik, melynek következtében az eredeti szinthez képest az épület valamennyire lentebb süllyed. A talaj és a ráhelyezett épület fizikai jellemzőitől függően eltérő mértékű épületmozgást tapasztalhatunk, amely mind az építés, mind pedig a későbbiekben, az épület használata során jelentkezhet.

Az építőmérnökök régóta ismerik ezt a jelenséget, így ezt a hatást a szabályok szerint már a tervezés során figyelembe kell venni. Nagy építményeknél, de egyes esetekben ma már családi házaknál is alapkövetelmény, hogy geotechnikai fúrásokat végeznek az építés tervezett területén, hogy a tervező számára meghatározzák ezeket a jellemzőket.

Az atomerőművi épületek esetén mindez halmozottan így van, hiszen a sok vasbeton és acélszerkezet következtében ezek nagy, nehéz épületek, melyeknek sok évtizeden keresztül biztonságosan be kell tölteniük a funkciójukat.

A talajjellemzők között meg kell említeni a víztartalmat és a talajvíz szintjét, valamint annak éves változását is. Magyarországon a folyóvizek, így pl. Duna sok helyen jelentős hatással bír, hiszen a Dunában a minimális és a maximális vízszint között több, mint 10 méter a különbség, ami azt eredményezi, hogy a Duna melletti területeken a talajvíz szintje is széles határok között változhat. Már a 8. osztályban megtanulják a gyerekek Archimedes törvényét, ami a felhajtóerőre ad magyarázatot. Könnyű elképzelni, hogy ha a talajban szezonálisan változik a talajvíz szintje, akkor a víz felhajtóereje is változik, ami hosszú távon az ennek kitett talajok tömörödését idézi elő.

Többek között ezzel magyarázható, hogy a paksi atomerőmű blokkjainak mozgása nem állt meg az építést követően. A jelenség a szakemberek számára jól ismert, a meglévő blokkok építése óta nyomon követik ezeket a folyamatokat Pakson, ma is több száz ponton mérik az épületek helyzetét és a kis mértékű mozgásukból származó folyamatokat. Az atomtörvénnyel és a nukleáris biztonsági szabályzatok célkitűzéseivel összhangban lévő az, hogy mind a paksi atomerőmű engedélyese, mind pedig az Országos Atomenergia Hivatal odafigyel erre, és –  ahogy az a sajtóban is megjelent – a 2017. decemberében kiadott 4. blokki üzemidő-hosszabbítási engedélyben a Hatóság kritériumokat írt elő az épületek mozgásával kapcsolatban. Ahogy arról korábban többször több helyen beszéltem, az atomerőművi blokkok élettartamát számos dolog korlátozhatja, pl. a nem cserélhető berendezések állapota, a meglévő biztonsági tartalékok mértéke, és adott esetben élettartamot korlátozó tényező lehet az épületek állapota is. Ez jól tükröződik a fent idézett hatósági engedélyben.

Az új paksi blokkok tekintetében a talajjellemzőkkel és az épületetek mozgásának kérdésével két ok kapcsán is foglalkozni kell: tudnunk kell már az új blokkok tervezése során, hogy a talaj hogyan fog viselkedni a rá nehezedő terhelés miatt, és azt is alaposan meg kell tervezni, hogy milyen technológiával épüljenek meg az új blokkok annak érdekében, hogy az építkezés ne gyakoroljon negatív hatást a környezetére, benne a meglévő 1-4. blokkra.

A Paks II. projekt vonatkozásában nagyon összetett és hosszú telephelyvizsgálati programot folytattunk le: vizsgáltuk azt, hogy a létesítményre milyen ember által kiváltott veszélyek, illetve milyen természeti eredetű veszélyek lehetnek hatással, és ezeket a veszélyeket, jellemzőket pontosan leírtuk, számszerűsítettük annak érdekében, hogy a tervezőmérnökök ezeket a paramétereket a létesítmény tervezése során maradéktalanul figyelembe tudják venni. A rendkívül komplex, korunk legmodernebb eszközrendszerét alkalmazó telephelyvizsgálati- és értékelési folyamatot a Társaság 2014-ben kezdte meg, melynek eredményei alapján az illetékes hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) 2017. március 30-án kiadta a Paks II. telephelyengedélyét, azzal a kijelölt telephelyet alkalmasnak ítélve meg az új blokkok befogadására.

Az új blokkokat a jelenlegi blokkoktól északra, mintegy 500 méter távolságban tervezzük megépíteni. A Paks II. telephelyvizsgálata során részletesen megvizsgáltuk, hogy az a terület, ahol az 5. és a 6. blokkok fel lesznek építve, pontosan milyen fizikai jellemzőkkel bír. Ezen fizikai jellemzők ismeretében az 5. és a 6. blokk telepítésének megtervezése is megindult. Számos építőmérnöki és építészeti technológia áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy a paksi telephelyhez hasonló adottságokkal rendelkező területen atomerőművet lehessen építeni.

A Paksi Atomerőmű és az új blokkok telephelye madártávlatból

A Paks II. projekt keretében 2016-ban lezárult telephelyvizsgálati- és értékelési program keretében olyan fúrásokat valósítottunk meg, amelyek egyes helyeken egészen 2 kilométer mélységig hatoltak le annak érdekében, hogy a földkéregnek ezt a felső két kilométeres részét a legkorszerűbb eszközökkel megismerjük, az ottani talajfizikai jellemzőket leírjuk, és a tervezés során ezeket figyelembe tudjuk venni. Azokon a területeken, ahova az 5. és 6. blokkok elhelyezését tervezzük, részletes geotechnikai és hidrogeológiai vizsgálatokat végeztünk: kb. 100 darab sekélyfúrást valósítottunk meg, melyek pontosan feltárták, hogy ott milyen összetételű és szerkezetű talaj található, és részletesen vizsgáltuk a talajvíz viselkedését, áramlását is. Ezen vizsgálatok eredményei figyelembevételre kerülnek a tervezés és az építés során, mellyel biztosítjuk azt, hogy a létesítést biztonságosan meg lehessen valósítani úgy, hogy az a jelenleg üzemelő 1.-4. blokkokat ne érintse.

Fúrómag-raktár a Paks 2 projekt fúrási eredményeinek hosszú távú megőrzésére (összesen kb. 10.000 m hosszban készült kutatófúrás a Paks 2 projekt telephelyvizsgálati programjában)

Az új blokkok a telephelyvizsgálat- és értékelési folyamat során szerzett teljes ismeretanyag birtokában, olyan technológiák alkalmazásával fognak megépülni, amelyek biztosítják mind a meglévő mind pedig az új nukleáris létesítmények maximális biztonságát.

Az elmúlt időszakban több hírportálon is megjelent az a hír, mely szerint az Energiaklub és a Greenpeace Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné Paks II. környezetvédelmi engedélyezésének ügyét, miután a Pécsi Törvényszék elutasította késve beérkezett keresetlevelüket.

A Pécsi Törvényszék sajtóközleménye szerint „a jogi képviselővel eljáró Greenpeace Magyarország Egyesület, valamint az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ Egyesület a keresetlevelét – a törvényi rendelkezés és a jogerős közigazgatási határozatban szereplő tájékoztatás ellenére – tévesen a másodfokú hatóságnál nyújtotta be, ami miatt a keresetlevele 30 napon túl érkezett meg az elsőfokú hatósághoz. A bíróság a jogerős végzésében megállapította, hogy a keresetlevél helytelen címre való megküldése a felperesek részéről önhibának tekintendő tévedés volt, ezért az ebből eredő határidő mulasztás nem orvosolható.”

Az Energiaklub tévedése beismerése helyett a Pécsi Törvényszék törvényes eljárását kritizálja, hibáját Paks II. környezetvédelmi engedélyeztetési eljárásával kapcsolatos valótlan állításokkal próbálja leplezni. Sajtónyilatkozataikban azt állítják, hogy:

• a környezetvédelmi engedélykérelem részeként benyújtásra került Környezeti hatástanulmányban (KHT) „egy sor fontos kérdés nem tisztázott: nem derült ki belőle, hol tárolnák véglegesen a kiégett fűtőelemeket, ahogy az sem, hogy az erőmű hőtermelése hogyan hathat a Duna élővilágára”;
• az engedélyezési eljárás során „nem hangoztak el egyértelmű válaszok arról, hogyan fogja megváltoztatni a Duna vízminőségét az új erőmű”;
• a Dunába visszaengedett, felmelegedett hűtővízzel kapcsolatban „nem is sejteni, hogy ez milyen hatással lesz majd a vízminőségre”;
• nem kaptak választ arra, hogy „az esetleges nyári alacsony vízállás árapályok esetén milyen biztonsági kockázata lehet annak, ha egyszerűen nem lesz elég víz a Dunában, amellyel az atomerőművet hűteni lehetne.”

A fenti állítások valótlanságáról bárki meggyőződhet, hiszen a környezetvédelmi engedélyezéshez kapcsolódó dokumentumok évek óta és ma is nyilvánosan elérhetőek a Paks II. Atomerőmű Zrt. honlapján. Maga a KHT mintegy 2200 oldal terjedelmű, és tartalmazza az összes, jelen fázisban releváns információt a Paks II. projektről, a felmelegedett hűtővíz Dunára gyakorolt hatásáról, a normál üzemi működés és az esetleges üzemzavarok radiológiai hatásairól, a víz- és légszennyezési, zaj- és rezgésterhelési vizsgálatok eredményeiről, a radioaktív és hagyományos hulladékok kezeléséről, elhelyezéséről, az állat- és növényvilágra gyakorolt hatásokról, továbbá a várható gazdasági és társadalmi hatásokról is. A KHT 19. fejezete több, mint 70 oldalon foglalkozik a Paks II. projekt vonatkozásában a radioaktív hulladékok és kiégett kazetták kezelésének és elhelyezésének kérdéskörével, míg 11. és 12. fejezete a Duna medermorfológiájának és hőterhelésének modellezésével, illetve a Víz Keretirányelv szerinti vízminőség-vizsgálattal foglalkozik, összesen több, mint 500 oldal terjedelemben. A fenti kérdések a lakossági fórumokon és közmeghallgatásokon is szerepeltek, minden alkalommal részletes választ adtunk rájuk, bemutatva a vonatkozó vizsgálatok eredményeit.

Utóbbiaknak megfelelően egyértelműen kijelenthető, hogy az Energiaklub és a Greenpeace sajtóban közétett nyilatkozatai félrevezetőek, valótlan állításokat tartalmaznak a Paks II. projekt keretein belül lezajlott környezetvédelmi engedélyezési eljárásról.

Az engedélyezési eljárással párhuzamosan Pakson és az erőmű körüli 40 további településen lakossági fórumokat tartottunk, a hatósági közmeghallgatásra Pakson került sor. Nemzetközi környezeti hatásvizsgálati eljárást is lefolytattunk, amely során 7 európai országban összesen 9 helyszínen (Münchentől Bécsen át Kijevig) tartottunk nyilvános fórumokat és szakértői konzultációkat, három további országgal pedig írásban konzultáltunk. A hazai és nemzetközi nyilvános fórumokon és a közmeghallgatáson az eljárással kapcsolatosan minden vélemény meghallgatásra, minden felmerült kérdés megválaszolásra került, továbbá az eljáró hatósághoz írásbeli vélemények és kérdések is beérkeztek, amelyeket a hatóság szintén figyelembe vett a törvényi előírásokkal összhangban lefolytatott környezetvédelmi engedélyezés során. Ezt rögzíti a kiadott környezetvédelmi engedély is, bárki meggyőződhet róla. Az Energiaklub és a Greenpeace az eljárásban civil szervezetként - ügyfélként - részt vettek, a közmeghallgatáson, hazai és nemzetközi nyilvános fórumokon a szervezetek képviselői megjelentek, észrevételeiket megtették, kérdéseik megválaszolásra kerültek. Az utóbbi napok sajtómegjelenéseiben az eljárás során elhangzott kérdéseikhez, a már kifejtett véleményükhöz képest újabb észrevételt a két civil szervezet nem fogalmazott meg.

Közmeghallgatás Pakson 2015. május 7-én (Fotó: Paks II.)

A beadott környezeti hatástanulmány és a tisztázó hiánypótlások alapján, a belföldről és külföldről, magánszemélyektől, kormányoktól, hatóságoktól és szervezetektől, így az Energiaklubtól és a Greenpeace-től beérkezett vélemények és észrevételek megfelelő figyelembevételével az illetékes környezetvédelmi hatóság, a Baranya Megyei Kormányhivatal 2016. szeptember 29-én adta ki a Paks II. projekt elsőfokú környezetvédelmi engedélyét, amely 2017. április 18-a óta az elsőfokú környezetvédelmi engedélyt helybenhagyó másodfokú határozattal jogerős és végrehajtható.

Az Energiaklub és a Greenpeace mostani fellépése alaptalan, valótlanságok sorát tartalmazza. A szervezetek képviselői ügyfelek voltak a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban, minden döntésről közvetlenül értesülhettek, a beadványokat olvashatták, jelen voltak a közmeghallgatásokon, különböző fórumokon. Hogy milyen gonddal végezték a munkájukat, jól mutatja, hogy például az egyik romániai közmeghallgatásról elkéstek, mert nem vették figyelembe, hogy Románia más időzónában van, mint Magyarország. Persze, ha valakinek csak annyi a dolga, hogy kérdezzen, és a válasz nem is érdekli, azt nem jegyzi meg, annak számára nem okozhat gondot, hogy a hirdetményekben szereplő törvényes határidőket, illetve a közigazgatási határozatban szereplő tájékoztatást (a bírósági felülvizsgálat körülményeiről) nem veszi figyelembe. A környezetvédelmi engedély bírósági eljárására – internetoldaluk tanúsága szerint – adományokat gyűjtöttek, az így összeszedett több, mint egy millió forintból bízták meg az ügyvédet, aki képviselte őket a bírósági eljárásban. Az, hogy egy bírósági beadványt az adományokból megbízott ügyvéd nem tud szabályosan beadni, jól jellemzi kompetenciájukat. Persze ez az ő felelőségük, számoljanak el a támogatóik felé. De mindezt elfedni azzal, hogy a bíróságra és Paks II.-re próbálják áthárítani a felelősséget – véleményem szerint – elfogadhatatlan. Nyilván az megy Strasbourgba, aki akar, biztosan ahhoz is lehet adományokat gyűjteni, és a zöld szervezeteknek ez arra is alkalmas lehet, hogy rendszeresen beletehessék majd közleményeikbe, hogy „Paks II. körül bizonytalanság van”, vagy „majd Strasbourg megállítja a projektet”. De ez a törekvésük nem változtat azon a tényen, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárás szabályosan lezajlott, amelyben a magyar jogszabályok betartásával minden kérdésre válasz született. Még akkor is, ha ezt a zöld civilek el akarnák hallgatni, vagy az eltelt rövid idő ellenére megpróbálnák elfelejteni. A Paks II. érvényes, jogerős és végrehajtható környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik, zajlik a tervezés és a többi engedélykérelem összeállítása.

Fontos kiemelni, hogy az ENSZ Espooi Egyezmény titkársága „best practice”-ként, vagyis követendő példának és jó gyakorlatnak minősítette a Paks II. beruházás környezeti hatásvizsgálati eljárását, és ugyanígy jó gyakorlatnak azonosította azt az ENSZ alatt működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is. A mindig kritikus Ausztria véleménye szerint a felek együttműködése az eljárás során hatékony volt. A Nukleáris Biztonsági Egyezmény (Convention on Nuclear Safety - CNS) felülvizsgálati értekezlete során a nemzetközi közösség kiemelkedően jó gyakorlatként azonosította a magyar engedélyezési eljárások transzparenciáját. Az antinukleáris zöld szervezeteknek nyilván a nemzetközi szervezetek véleménye sem mérvadó, nekik valószínűleg ez sem elég független.

Pénteki írásomban röviden összefoglaltam az Európai Bizottság most nyilvánosságra hozott mélyreható gazdasági vizsgálatának fő gondolatmenetét és eredményeit.

Most egy dologra szeretnék kitérni, a megtérülési számítások eredményeire. Ezzel részletesen foglalkozik a Bizottsági döntés, a 88 oldalas végső döntésén belül mintegy 40 oldalon keresztül ismereti azt a gondolatmenetet, amely mentén az állami támogatás létének és uniós joggal való kompatibilitása kérdésének eldöntéséhez számszerű értékelést készített az Európai Bizottság.

Itt bemutatja a várható árampiaci árakat, amelyekre vonatkozóan azt állapítja meg, hogy jelentős áremelkedés várható az európai és régiós árampiacokon.

Összehasonlítja a Paks-2 beruházás belső megtérülési rátájának (IRR) és a súlyozott átlagos tőkeköltségnek (WACC) az értékét. A jövőre vonatkozó becslések bizonytalanságát ún. Monte Carlo szimulációk segítségével próbálja meg számszerűsíteni, ahol bizonyos bemenő paraméterek változására feltételez egy paramétertartományt, és ebben a tartományban variálja ezeket a bemenő paramétereket. A lényeg az alábbi.

A Bizottság többféle villamosenergia-ár és műszaki paraméter alapján becsülte meg a projekt várható megtérülését. Az érzékenységvizsgálat kiterjedt a teljesítmény-kihasználtsági tényezőre, különböző költségelemekre és természetesen a villamos energia nagykereskedelmi árára is. A testület 2017. februári adatokon alapuló részletes vizsgálata szerint a projekt várható hozama (belső megtérülési rátája) évi 6,79-7,90%, míg egy piaci magánbefektető 7,40-8,35%-ot várna el egy hasonló projekttől.

A belső megtérülési rátára végzett Bizottsági szimulációk eredményei (Forrás: Európai Bizottság döntése)

Az Európai Bizottság szimulációinak középértéke azt mutatja, hogy a Paks-2 projekt évi 7,35% hozamot hoz majd. Egy piaci magánbefektető (ha lenne ilyen) a Bizottság szerint évi 7,88% hozamot várna el egy ilyen beruházástól, ami mintegy fél százalékkal magasabb hozamelvárás, mint a projektben várható hozam. Az Európai Bizottság értékelésében ezen fél százalékpontnyi hozameltérés miatt minősül a Paks II. projekt állami finanszírozása állami támogatásnak.

A WACC és az IRR értékek tartománya a Bizottsági szimulációk eredményeiben (Forrás: Európai Bizottság döntése)

Ez a hozam természetesen a projekt teljes életciklusára vonatkozik, vagyis a magyar állam a 10 éves előkészítési-építési időre, valamint a 60 éves várt üzemidőre is joggal remélheti ezt a hozamot.

Az érzékenységvizsgálatra lefolytatott Monte Carlo szimuláció Bizottság által bemutatott eredményei egyáltalán nem tartalmaznak negatív belső megtérülési rátákat, sőt, a legalacsonyabb érték is 5,7% körül van, azaz a projekt a Bizottság által számolt egyik paraméter-kombináció szerint sem mutatja azt, hogy az új atomerőmű ne hozná vissza a bele fektetett tőkét. Minden eredmény azt tükrözi, hogy a projekt a befektetett tőkét visszahozza, azon felül profitot termel, és ennek várt mértéke a brüsszeli testület számításai alapján évi 7,35% körül alakul.

Amint 2016 januárjában a Rothschild bankház által készített elemzés alapján jómagam röviden, a Magyar Idők pedig hosszan beszámolt róla, a Paks II. projekt megtérülési számításai stabil lábakon állnak. Az Európai Bizottság 2015 novemberében a projekt gazdaságosságára és az állami támogatás kérdésére vonatkozó mélyreható vizsgálatot indított (a teljes bizottsági akta itt). 2017. március 6-án a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP) meghozta döntését, melyről egy két oldalas sajtóközlemény formájában tájékoztatta akkor a nyilvánosságot.

A Főigazgatóság által meghozott döntés részleteit a Bizottság ma hozta nyilvánosságra. Ennek apropóján készült a mai blogbejegyzés, melyben összefoglalom, hogy a vizsgálat milyen eredményre vezetett.

Miután a Bizottság megállapította, hogy a Paks II. projekt állami finanszírozása állami támogatásnak minősül, azt vizsgálta meg, hogy az állami támogatás összeegyeztethető-e az európai uniós jogszabályokkal, azaz engedélyezhető-e. A Bizottságnak ehhez a következő hat szempontot kellett részletesen megvizsgálnia:

Az intézkedés

1. közös érdekű cél elérését szolgáló tevékenységet tesz-e lehetővé,
2. piaci hibát küszöböl-e ki,
3. a közös érdek eléréséhez megfelelő eszköz-e,
4. ösztönző hatású-e,
5. arányos-e,
6. nem torzítja-e aránytalanul a versenyt.

Közös érdek

A közös érdek vizsgálata során a brüsszeli testület utalt az Európai Unió legmagasabb szintű jogaként megjelenő, az elsődleges uniós jog részét képező Euratom Szerződésre, annak is 2. cikk (c) pontjára, miszerint:

„2. cikk

Feladatának teljesítése érdekében a Közösség, e szerződés rendelkezései szerint (…)

(c) elősegíti a beruházásokat, és — különösen a vállalkozások kezdeményezéseinek támogatásával — biztosítja a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését.”

A Bizottság – érthető módon – úgy véli, hogy a Paks II. projekt megvalósítása és az ennek érdekében hozott tagállami intézkedés, vagyis a projekt állami finanszírozása egy új nukleáris beruházás előmozdítását célozza, így egy, az EU elsődleges jogforrásának számító szerződésben megfogalmazott közös európai érdek eléréséhez járul hozzá.

Piaci hibát küszöböl ki

A piaci hiányosság létére vonatkozóan a Bizottság deklarálta, hogy az atomenergetikai projektek speciális sajátosságokkal bírnak, ilyenek a rendkívül nagy beruházási összeg, a hosszú előkészítési, létesítési időszak, a kifejezetten hosszú üzemidő, az erőmű technológiai komplexitása, az engedélyezés bonyolultsága, de ilyen az atomerőművekkel kapcsolatos összetett szabályozói környezet is. Mindezek olyan kockázatokat jelentenek, amelyek a piac számára nehezen kezelhetők, ezért ha az atomerőművek létesítését kizárólag a piacra bíznánk, úgy az atomerőművi beruházások szintje elmaradna a szükséges mértéktől.

A Bizottság szerint létezik tehát egy piaci hiányosság, amely Magyarországon is fennáll, ezért az állami beavatkozás indokolható és szükséges.

Megfelelő, ösztönző és arányos

A határozat azt is megállapította, hogy a magyar állam által foganatosított intézkedés, vagyis az új paksi blokkok állami finanszírozása megfelelő eszköz a közös európai érdek elérésének előmozdítására, hiszen szerinte más eszközök, így például adókedvezmények nem lettek volna elegendőek a projekt megindításához. Ehhez hasonlóan, a Bizottság úgy értékelte, hogy a hazai intézkedésnek, azaz a projekt állami finanszírozásának ösztönző hatása is igazolt, hisz a projekt ténylegesen kezdetét vette. Az intézkedés arányosságát és az esetleges túlkompenzáció hiányát a Bizottság szerint jól jelzi, hogy a projekt megtérülése egy kicsivel alacsonyabb, mint az a szint, amit egy piaci magánbefektető egy hasonló projekttől elvárna, így a projekt teljes állami finanszírozása arányos intézkedésnek minősül.

Nem torzítja aránytalanul a piacot

A piactorzító hatások elkerülését a Bizottság több szempont szerint vizsgálta: elemezte a hazai villamosenergia-piacra, a szomszédos országok piacaira kifejtett hatásokat, valamint külön értékelte a régi és új paksi blokkok együttes üzemének idejét is. A brüsszeli testület fontosnak tartotta, hogy a Paksi Atomerőmű jelenlegi blokkjainak tulajdonosa és üzemeltetője, valamint az új blokkok tulajdonosa és üzemeltetője a jövőben ne egyesüljön, ezáltal ne alakulhasson ki a piac torzításának lehetőségét felvető, túlzott piaci koncentráció. A Bizottság erre szolgáló garanciaként előírta, hogy

a piaci koncentráció megelőzése érdekében Paks II funkcionálisan és jogilag független lesz a paksi atomerőmű üzemeltetőjétől (jelenleg a Magyar Villamos Művek Zrt.) és annak bármilyen esetleges jogutódjától vagy más állami tulajdonú energetikai vállalatoktól.

Egy további vizsgálati szempont volt, hogy az új paksi blokkok új piaci szereplők számára nem jelentenek-e piaci belépési korlátot, valamint hogy a piacról nem szorítanak-e ki már ma is piacon lévő szereplőket. E kérdéskört a Bizottság részletesen, három alpont mentén vizsgálta. A hazai piacra vonatkozóan megállapította, hogy a Paks II. projekt valóban a hazai nukleáris kapacitást fenntartó projekt, és hogy a ma működő paksi blokkok leállítása után a hazai erőműhiányos állapot újra visszatér, a hazai jelentős nettó villamosenergia-import pozíció fennmarad. A határokon átívelő hatásokkal kapcsolatban a testület felhívja a figyelmet arra, hogy a hazai nettó áramimport évek óta 30% körüli, valamint hogy a hazai határkeresztező kapacitások mértéke a hazai beépített erőművi teljesítőképesség 75%-ának felel meg, azaz országunk az európai rendszerbe jól integrálódott.

A határozat indoklása rögzíti azt is, hogy az új atomerőmű árelfogadó szereplő lesz a piacon, a piaci árat más, az új blokkoknál magasabb költségű termelők fogják meghatározni, és a Magyarországra irányuló villamosenergia-export továbbra is jövedelmező tevékenység marad. A Bizottság deklarálja, hogy a szomszédos tagállamok közül azon piacokat figyelembe véve, amelyek részei a piaci összekapcsolásnak, vagyis a szlovák-magyar-román piacon még az MVM és a Paks II. együttes piaci részesedése sem fogja meghaladni a 20%-ot, így Paks II. piaci részesedése is kicsi marad. A további szomszédos uniós tagállamokra kifejtett esetleges hatásokról a Bizottság megállapította, hogy a piacösszekapcsoltság hiánya és a szűkebb mértékű fizikai összeköttetések miatt hatás még kevésbé lesz érzékelhető.

A brüsszeli testület külön figyelmet szentelt annak az időszaknak, amelyben Paks1 és Paks2 egymással párhuzamosan fog üzemelni. Az Európai Bizottság erre vonatkozóan rögzíti, hogy a 6 blokkos együttes üzem ideje rövid lesz, és hogy az ellátásbiztonság, valamint a ma működő blokkok leszerelésének gondos tervezése miatt ez az időszak mindenképpen arányosnak tekinthető, különösen annak tudatában, hogy a jelenleg üzemelő blokkok a hazai villamosenergia-termelés több, mint 50%-át (a hazai áramfelhasználás kb. 36%-át) biztosítják. A testület azt is megjegyzi, hogy a 6 blokkos üzem idején az üzemben lévő hazai erőművek együttesen sem lesznek képesek kielégíteni az addig is növekvő hazai villamosenergia-igényeket és további erőművek építésére, és/vagy külföldi források igénybevételére lesz szükség. Az új erőművi igényeket az ENTSO-E előírásainak való megfelelési kényszer is megerősíti.

A piactorzító hatások utolsó számottevő kockázatát a Bizottság a nagykereskedelmi piaci likviditási kockázatokban azonosította. A magyar fél ennek elkerülésére a következő garanciákat vállalta:

(1) a Paks II. projekttársaság az általa megtermelt villamos energia legalább 30%-át a HUPX-en, vagy más, ehhez hasonló, a Bizottság által jóváhagyott áramtőzsde napi, a napon belüli, vagy futures piacain értékesíti;
(2) a fennmaradó részt a társaság átlátható, objektív és diszkriminációmentes feltételeket biztosító aukciókon értékesíti. 

Az Európai Bizottság döntésének összefoglalása

Részletes és hosszan tartó vizsgálatai eredményeképpen az Európai Bizottság határozatában rögzítette, hogy a Paks II. projekt állami finanszírozása az európai uniós joggal összhangban történik. A projekt állami finanszírozása ugyan az Európai Bizottság szerint állami támogatásnak minősül, de az kompatibilis az erre vonatkozó európai szabályokkal. Az állami támogatás mindössze abban áll, hogy a projekt által várhatóan megtermelt profit kis mértékben elmarad attól a szinttől, amit egy piaci magánbefektető egy hasonló beruházástól elvárna. A beruházás közös európai célt szolgál, profitot termel, az állam befektetése a projektbe ösztönző hatású, megfelelő, arányos, piaci hibát küszöböl ki, és nem torzítja aránytalanul a magyar és regionális villamosenergia-piacot.

A 16 hónap időtartamú, standstill (a fővállalkozói szerződés közvetlen megvalósítását felfüggesztő) állapotot eredményező Európai Bizottsági vizsgálat lezárultával az utolsó uniós akadály is elhárult a projekt előrehaladása elől. Jelenleg az orosz féllel közösen azon dolgozunk, hogy a fizikai munkálatok mihamarabb megkezdődhessenek, az új blokkok pedig 2026-2027-ben kereskedelmi üzembe léphessenek.

Következtetések

Az Európai Bizottság vizsgálata is alátámasztja, hogy az új blokkok építésére hazánknak szüksége van, a blokkok visszahozzák a befektetett pénzt és profitot is termelnek:

• Paks II. nélkül nincs hosszú távú biztonságos és klímabarát áramellátás Magyarországon. A paksi új blokkokban megtermelt áram részben ellensúlyozni tudja a növekvő fogyasztás és az öregedő erőművek bezárása következtében várható villamosenergia-hiányt.
• Az új blokkok által termelt bevételek elegendőek lesznek a költségek fedezésére, beleértve a tőkét, a tőke költségeit (amelyek tartalmazzák a kamatkiadásokat is), az üzemanyag, az üzemeltetés, a karbantartás, a hulladékkezelés és a majdani leszerelés költségeit, sőt a beruházás nyereséget is termel.
• Az Európai Bizottság szerint a Paks II. projekt összhangban van az EURATOM szerződés célkitűzéseivel és segít azokat teljesíteni. Összeurópai érdekeket is szolgál: erősíti az uniós ellátásbiztonságot a villamosenergia-piacon.

Az Európai Bizottság most publikált határozata alátámasztja, hogy a paksi atomerőmű kapacitás-fenntartási projektje Magyarország számára egy energiapolitikai szempontból stratégiai fontosságú beruházás, amely nyereséget is termel majd.

A paksi 5. és 6. blokk látványterve

2017.09.28-én csütörtökön este az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége voltam. Így legalább részben reagálni tudtam a csatorna stúdiójában korábban elhangzottakra.