Az elmúlt évtizedek egyik legmelegebb nyara az idei Európában. Az egyik rekord melegről szóló hír követte a másikat. Amellett, hogy a hőség és az ezzel párhuzamosan járó szárazság próbára teszi az emberek egészségét, elősegíti az erdőtüzek kialakulását, valamint aszályt okozva veszélyezteti a mezőgazdaságból élők megélhetését, kevésbé közismert az energetikára, azonban belül is a villamosenergia-termelésre gyakorolt hatása. Ahogy a híradásokban is olvashattuk, Európa légterét viszonylag hosszú idő óta anticiklon uralta, ami megakadályozta a csapadékban gazdag légtömegek megérkezését az Atlanti-óceán felől. Alapvetően ennek köszönhető az Európa-szerte rendkívül forró és aszályos nyár.

A népszerű Der Spiegel német folyóirat 2018. augusztus 4-i lapszáma szintén a klímaváltozás hatásait elemzi (forrás: www.spiegel.de)

De hogyan érinti mindez az energetikát? Sajnos nincs olyan terület és nem ismert olyan villamosenergia-termelő technológia, amelyre ne hatna kedvezőtlenül a hőség.

A vízerőművekről

Norvégia villamosenergia-rendszere az egyik legkörnyezetbarátabb Európában, ugyanis a felhasznált villany közel 100 százalékát CO₂-kibocsátás mentesen üzemelő vízerőművekben állítják elő. Ez az energiatermelési mód nyilvánvalóan függ a (hosszútávú) időjárási körülményektől. Júliusban arról cikkeztek, hogy Norvégiában a megszokottnál kevesebb téli csapadék, valamint a hosszú ideje tartó szárazság miatt a víztározókat tápláló folyóvizek és források vízhozama apad, így a víztározókban tárolt vízkészlet, ezáltal a vízerőművekben megtermelhető áram mennyisége folyamatosan csökken. Ez a hatás a villamos energia árát felfelé hajtja, Norvégiában idén történelmi rekordot döntött az áramár. Az áremelkedés oka volt az is, hogy Norvégia nagyobb mértékben kénytelen import villamos energiára támaszkodni a szűkösebb időkben, azonban Európában is magas a villamos energia ára, így csak drágán lehet importálni (ennek okairól lejjebb még írok).

A hőerőművekről

A hőerőművek – így az atomerőművek, a szén- és gázerőművek – által kiadott villamos energia mennyiségét az extrém meleg (és száraz) időjárás több hatáson keresztül is befolyásolni tudja. Az egyik ilyen hatás a végső hőnyelő* hőmérséklet-növekedése miatt, a termodinamika II. főtétele következtében létrejövő hatásfok-csökkenés.

A természetes forrású hűtővízzel hűtött erőművek esetében az erőművek üzemeltetőinek be kell tartani a természetes vizekre vonatkozó, jogszabályokban előírt hőmérsékleti határértékeket. A jogszabályi előírások betartása két esetben kerülhet veszélybe, egyrészt ha a természetes víz hőmérséklete egy bizonyos hőmérsékleti szintet meghaladna, (ilyenkor nem kívánatos, hogy az erőmű az adott tavat, folyót vagy tengervizet tovább melegítse), másrészt ha az aszályos időszak miatt a vízállások alacsonyak, vagyis a természetes közeg már nem alkalmas az erőmű üzeméhez szükséges mennyiségű hűtőközeget szolgáltatni anélkül, hogy ezzel a folyó ökológiai rendszerét veszélyeztetné az erőmű. Megemlítendő, hogy lehetséges lehet olyan alacsony vízállás egy-egy erőműnél, amely esetben a beépített technikai rendszerek (a vízkivételi mű és a benne lévő szivattyúk) már technikailag nem képesek a vizet kiemelni. Az atomerőműveket úgy kell megtervezni, hogy a biztonsági rendszereket hűtővízzel ellátó szivattyúk még ilyen extrém alacsony vízállás esetén is ki tudják emelni a biztonsági rendszerek üzemeléséhez szükséges (a normál üzemben szükségesnél sokkal kisebb mennyiségű) hűtővizet, és kellő tartalékokkal rendelkezzenek.

A fenti két eset természetesen kombinálva is előfordulhat. Mindkét esetben az erőmű által termelt energia fokozatos csökkentése, szélsőséges esetben az erőmű időleges leállítása a megoldás.

Jelentősebb sajtófigyelmet kapott a hír, hogy idén nyáron, augusztus 3-án a Rhone és a Rajna folyók vizének hőmérséklete elérte a 26°C-ot, ezért a folyók túlterhelődésének megelőzése érdekében Németországban és Franciaországban több atomerőművi blokk termelését kellett csökkenteni, illetve franciaországi Bugey 2-3, St. Alban 1, Fessenheim 2 atomerőművi blokkokat le is kellett állítani. Ugyanakkor a következő ábra jól mutatja, hogy Németország a nagy hőség idején is milyen jelentős mértékben támaszkodott a nukleáris energiára – hiszen az időszakos visszaterhelések ellenére beépített kapacitásuk 80-90%-án termeltek az atomerőművek, teljesítménykihasználási tényezőjük a vizsgált időszakban elérte a 84,77%-ot.

Németország atomerőművi blokkjainak termelése 2018. július 14. és augusztus 14. között. (Adatok forrása: https://transparency.entsoe.eu/; https://www.energy-charts.de; saját számítás)

A szénerőművek esetén is előfordulhat, hogy a termelésük csökkentésével vagy teljes leállással tudják betartani a környezetvédelmi előírásokat, ha a rendelkezésre álló hűtővíz hőmérséklete a most tapasztalhatóan magasra emelkedik. A termelés csökkentésére németországi példaként említhető a Rajna-menti, valamint az ENBW 505 MW-os Karlsruhe 7 erőműve, mely utóbbit le is kellett állítani. Németországban a Rajna mentén az RWE által üzemeltetett Westfalen E szénerőművet azért kellett leállítani, mert a vízszint túl alacsony volt ahhoz, hogy a blokkokat az egyébként vízi úton szállított szénnel el lehessen látni.

Az időjárásfüggő megújulókról

Az időjárás hatásai nem hagyják érintetlenül az ingadozó megújuló energiaforrásokat hasznosító termelő egységeket sem. A hosszan tartó meleg idő következtében az Európa fölötti légtérben a légmozgás az átlagosnál sokkal alacsonyabb, ezért a szélerőművek az átlagoshoz képest lényegesen kevesebb villamos energiát képesek a rendszerbe táplálni.

A németországi szélerőművek termelési görbéjét bemutató ábrán látható, hogy a beépített 52.820MW kapacitású szárazföldi szélerőmű-kapacitás az elmúlt egy hónapban szinte folyamatosan 10.000MW-nál kevesebb teljesítményt adott a hálózatra. A termelési adatoknak utánajárva egyébként látható, hogy az idei nyár rendkívül szélcsendes volt. 2018 vizsgált időszakában a német szélenergia-termelés körülbelül 20%-kal maradt el 2017 azonos időszaka alatt mérhető termeléstől, még úgy is, hogy közben 1900MW új szélenergia-termelő kapacitást építettek be a német rendszerbe (a teljes flotta 50.920MW-ról 52.820MW-ra nőtt, a kihasználási tényező 12,77%-ról 9,8%-ra csökkent a vizsgált egy hónapban.)

Németország szélerőműveinek termelése 2018. július 14. és augusztus 14. között. (Adatok forrása: https://transparency.entsoe.eu/; https://www.energy-charts.de; saját számítás)

A folyamatos szárazság természetesen egyúttal azt is jelenti, hogy kevés felhő van az égen. Ez a körülmény, valamint a nyári időszakra jellemző kedvező beesési szög a másik népszerű időjárásfüggő megújuló energiát hasznosító technológia, a napelemek termelését segíti. A napelemek termelése minden bizonnyal rekordot dönt idén nyáron Németországban, még azzal együtt is, hogy a napelem-technológia termelését is érinti a hőség. A napelemek optimális mennyiségű villamos energiát 25°C körüli panel-hőmérséklet esetén képesek leadni, amennyiben a berendezés ennél melegebb, fizikai okok miatt nagyjából lineárisan csökken a kiadható teljesítmény. Mivel a napelemek evidens módon erős napsugárzásnak vannak kitéve, nem ritka, hogy a panelek 60-70°C-os hőmérsékletre hevülnek, ami – gyártótól, a panel minőségtől és elhelyezéstől függően – a névleges teljesítőképességhez képest 10-15%-os teljesítőképesség-csökkenést is eredményezhet. Megfigyelhető az alábbi, németországi napelemek teljesítményét bemutató ábrán is, hogy a maximális kiadott teljesítmény az elmúlt hónapban alig érte el az összes beépített néveleges kapacitás 55-60%-át, pedig napsütésből nem volt hiány. Emellett a technológia egyik legfőbb jellegzetessége természetesen jelentkezik, vagyis a napelem nappal termel csak áramot, éjszaka nem, vagyis az éjszakai fogyasztói igényeket csak valamelyik másik technológia alkalmazásával lehet kielégíteni. Az átlagos teljesítménykihasználási tényező a vizsgált egy hónapban 18,42%-nak adódott.

Németország fotovoltaikus termelése 2018. július 14. és augusztus 14. között. (Adatok forrása: https://transparency.entsoe.eu/; https://www.energy-charts.de; saját számítás)

A villamosenergia-piacra gyakorolt hatás

A fent összegzett, gyakorlatilag minden erőműtípust érintő nehézségek együttesen azt eredményezik, hogy a villamos energia ára megnő. A német villamosenergia-tőzsdén a zsinór villamos energia (base load) napi átlagára 2018 augusztusában hétköznapokon 55-65€/MWh környékén alakult, ugyanez az érték 2017 azonos időszakában 30-40€/MWh volt. Ehhez hozzájárul az is, hogy a fosszilis erőművek kibocsátása után fizetendő európai CO₂-kvóta árfolyama rekord magasan, 18€/tonna értéken van. Egy éve az árfolyam a 6€/tonnát sem érte el.

Az európai CO2 kibocsátási kvóták árának alakulása 2017. augusztus 16. és 2018. augusztus 16. között (Forrás: https://markets.businessinsider.com)

A hőhullám okozta negatív hatások akkor kezelhetők legjobban, ha a villamosenergia-igények kielégítésére az adott országban különböző típusú erőművek egyaránt rendelkezésre állnak, amivel az egy negatív hatás miatti teljes termelés-kiesés valószínűsége csökkenthető. Aki felelősen szeretne eljárni, az több lábon álló villamosenergia-mixben gondolkodik. A Paks II. beruházással mi ezen energiamix egyik alappillérének megépítésén dolgozunk.

Az Európai Unió Bírósága alatt működő Törvényszék elutasította Ausztria keresetét, amely a brit atomerőmű-projekt (versenyjogi) uniós jóváhagyásának megsemmisítését célozta. Az eljárásba a magyar kormányzat is beavatkozott az Európai Bizottság oldalán.

2013. december 18-án az Európai Bizottság állami támogatással kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárást indított az Egyesült Királyság által a Hinkley Point C (továbbiakban: HPC) atomerőmű megépítésére vonatkozó beruházással kapcsolatban, melyet a Bizottság 2014. október 8-án zárt le. Az Európai Bizottság határozatában megállapította, hogy a HPC létesítésére vonatkozó finanszírozási konstrukció ugyan állami támogatásnak minősül, de az kompatibilis az erre vonatkozó európai szabályokkal.

A Hinkely Point C atomerőmű látványterve (Forrás: www.architectsjournal.co.uk)

Ausztria 2015. július 6-án keresetet nyújtott be a Bizottság ellen az Európai Unió Bírósága alatt működő Törvényszékhez a Bizottság HPC-re vonatkozó állami támogatással kapcsolatos döntésének megsemmisítése érdekében. Ausztria oldalán csatlakozott a perhez Luxemburg is. Az osztrák kormány – ahogy a Paks II. projektre vonatkozó bizottsági döntés megtámadásával jelenleg is teszi – energiapolitikai vitát indított az atomenergia ellen.

A HPC atomerőmű létesítésére vonatkozó állami támogatással kapcsolatos Ausztria kontra Bizottság perben a Törvényszék három éves átfogó vizsgálatot követően 2018. július 12-én hozta meg végzését. Ebben a Törvényszék Ausztria keresetét elutasította, igazolva ezzel, hogy az atomenergiának fontos szerepe van és lesz is az Európai Unióban, és elfogadva azt az alapelvet, hogy a tagállamoknak szuverén joga dönteni a villamosenergia-ellátás biztonságát és a klímavédelmet célzó energiapolitikai céljaik megvalósításához szükséges erőművekről, ezek között atomerőművek létesítéséről is. Az Európai Bizottság álláspontját támogatva az eljárásba tagállami szinten Magyarország is beavatkozott, így a Törvényszék mai döntése a magyar álláspont elfogadását is jelenti.

Ahogy az a Törvényszék közleményében olvasható, a HPC atomerőmű megépítésére vonatkozó állami támogatás több elemből állt:

• Egy ún. különbözeti szerződés (Contract for Difference) keretében az állam 35 évre szavatolja az üzemeltetőnek, hogy ha a villamos energia piaci ára alatta maradna a meghatározott 92,5 GBP/MWh határértéknek (ún. strike price), akkor ezen ár és a piaci ár közötti különbözetet az állam megtéríti az üzemeltetőnek.
• Az állam vállalta, hogy az atomerőmű tulajdonosát kártalanítja, ha az atomerőművet politikai okokból idő előtt leállítanák.
• Ezen kívül az állam hitelgarancia formájában vállalta, hogy garantálja a tulajdonos által kibocsátandó kötvények tőkéjének és kamatának időben történő megfizetését, 17 milliárd GBP értékig.

A Törvényszék az ítéletében kimondta, hogy az Európai Bizottság helyesen, megalapozottan és jogszerűen járt el, amikor a fenti állami támogatások tekintetében megállapította, hogy azok összeegyeztethetőek az Európai Unió belső piacával. A Törvényszék azt is kimondta, hogy az Európai Unió Működéséről szóló szerződés értelmében minden tagállamnak joga van arra, hogy saját maga határozza meg energiamixét, hiszen az egyes országok természeti adottságai, geográfiája, gazdasági és ipari lehetőségei jelentősen eltérőek lehetnek.

A brit állásponthoz hasonlóan a Paks II. projekttel hazánk célja nukleáris termelőkapacitásaink hosszú távú fenntartása, és szén-dioxid-kibocsátástól mentes, nagy rendelkezésre állású, olcsón termelő erőművel hozzájárulni a villamosenergia-ellátás biztonságához. A magyar Országgyűlés 2009-től kezdve mindegyik parlamenti ciklusban megerősítette, hogy egyetért a jelenlegi atomenergia-termelés részarányának hosszú távú fenntartásával, hiszen így biztosítható a magyar lakosság és ipar számára az olcsó és biztonságos villamosenergia-ellátás.

Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar projekt állami támogatása más természetű, mint a HPC esetében. A Paks II. projektben befektetési támogatásról van szó, és az állami támogatás abban merül ki, hogy az állam mint tulajdonos kismértékben alacsonyabb megtérülési mutatóval (évi 7,35%) is megelégszik, mint amit egy piaci magánbefektető elvárna (évi 7,88%). A Paks II. projektre vonatkozó állami támogatási vizsgálatban a Bizottság kimondta, hogy a projekt visszahozza a belé fektetett pénzt (ezen felül várhatóan évi 7,35% profitot termel), az állam beavatkozása jogszerű, közös európai érdeket szolgál, az Európai Unió belső piacával összeegyeztethető, az intézkedés arányos, megfelelő, ösztönző hatású és piaci hibát küszöböl ki.

Az Európai Unió Bírósága alatt működő Törvényszék mai döntése azt is előre vetíti, hogy az Európai Bizottság Paks II. projektre vonatkozó pozitív állami támogatási döntését megalapozottan és jól meg lehet majd védeni az Ausztria kontra Európai Bizottság perben.

Néhány háttérinformáció az Egyesült Királyság villamosenergia-iparáról

Az Egyesült Királyság erőműparkján belül a folyamatos, időjárástól függetlenül működni képes szén- és atomerőművek idősek, mindenekelőtt a szénerőművek gyors, 2020-as évek eleji leállítása időszerű. Amint az alábbi ábra jelzi, a brit szénerőművek legnagyobb része 45-50 éves, az atomerőművek életkora 30-40 év közé tehető, ráadásul a brit atomerőművi blokkok – egy kivétellel – olyan gázhűtésű, grafitmoderálású technológián alapulnak, amelyek esetén az üzemidő-hosszabbítás nem vagy csak nagyon korlátozottan lehetséges.

Forrás: saját ábrázolás a Platts World Electric Power Plant Database 2017Q4, nap- és szélerőművekre az EurObserv’ER adatai alapján

A 30 évnél idősebb, azaz a következő 15 évben várhatóan leállítandó brit atom- és szénerőművek beépített teljesítőképessége több, mint 23 ezer megawatt, melyek – ha mind az Egyesült Királyság atomerőműveit 2017-ben jellemző 81%-os kihasználással termelnének – évente akár 163 TWh villamos energia megtermelésére is képesek lennének. 2017-ben mindazonáltal a teljes brit szén- és atomerőműpark közel 90TWh villamos energiát termelt (nettó termelés), és ezek az erőművek adták a mintegy 325TWh-s brit villanyfogyasztás közel 30%-át (Forrás: ENTSO-E Statistical Factsheet 2017).

Mint az ábrából látszik, az elmúlt évtizedben a brit szigeteken leginkább időjárásfüggő erőművek, szél- és naperőművek kerültek üzembe, amelyek azonban az ellátásbiztonságot nem erősítik, hisz villamosenergia-termelésük változó, az időjárástól függő, és nem mindig képesek a fogyasztók rendelkezésére állni, éves csúcskihasználási tényezőjük is sokkal alacsonyabb mint a korszerű konvencionális erőműveké. Jelentős, mintegy 31 ezer MW beépített teljesítőképességük ellenére a brit szél- és naperőművek 2017-ben csak nettó 54TWh áramot termeltek (Forrás: ENTSO-E Statistical Factsheet 2017). Összehasonlításul: az Egyesült Királyságban működő, nettó 9248 MW teljesítőképességű atomerőművek nettó villamosenergia-termelése 2017-ben 65,6 TWh volt, és ahogyan ma Európában, úgy a szigetországban is az atomerőművek azok az erőművek, amelyek villamosenergia-termelésükkel a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a brit klímavédelmi célkitűzések teljesüléséhez.

A brit döntéshozókat ez a problematika, a konvencionális erőműpark idősödése, sürgető leállításuk, az ellátásbiztonság feszítő problémái és a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célok vezérelték akkor, amikor új atomerőművi blokkok előkészítésébe kezdtek. Ebbéli törekvésüket támogatja az Európai Unió Bírósága alatt működő Törvényszék mai döntése is.

A napokban jelent meg az asztraveci telephelyen épülő Belorusz Atomerőmű (BNPP) stressztesztjének szakértői felülvizsgálati jelentése, mely a Paks II. projekt számára is fontos megállapításokat tartalmaz. Erre reagálok most néhány bekezdés erejéig.

A stresszteszt dokumentum angol verzióját Fehéroroszország 2017 őszén adta át az ENSREG-nek és a DG ENER-nek (az úgynevezett nemzeti jelentés itt érhető el). Ez alapján a fehérorosz hatóság 465 darab írásos kérdést kapott, amelyeket a helyszíni felülvizsgálatot („peer review”-t) megelőzően egytől-egyig írásban meg is válaszolt. A helyszíni felülvizsgálatra 2018. március 11-16-ig került sor Fehéroroszországban, amely során a nemzeti jelentés kapcsán felmerült kérdéseken túl még számos kérdésben adott a fehérorosz fél részletes és kimerítő tájékoztatást. A fehérorosz fél a folyamat során végig együttműködő és segítőkész volt, amit a helyszínre látogató szakértői csoport („peer review team”, PRT) számos dicsérettel illetett:

• A nemzeti jelentés az EU stresszteszt előírásoknak megfelelően készült el.
• Említésre méltó volt a belorusz részvételi hajlandóság a stressztesztben, a szűk időkeret ellenére is. A PRT elismeréssel szól a kérdések megválaszolásába fektetett belorusz munkáról.
• A felülvizsgálat során az engedélyes és a hatóság nyíltan és átláthatóan válaszolt minden kérdésre.

A napokban nyilvánosságra hozott felülvizsgálati jelentés ismerteti, hogy az AES-2006 V-491 blokkok műszaki tervei megfelelnek a vonatkozó EU-s, ENSREG és nemzetközi követelményeknek, valamint a NAÜ által támasztott elvárásoknak. A reaktorkoncepció teljes mértékben figyelembe veszi a fukushimai baleset biztonsági relevanciáit és tanulságait. Vannak ugyanakkor hiányosságok is, melyek főként abból adódnak, hogy Fehéroroszországban nem az EU-s szabványok és szabályozások az irányadóak. Mindent összevetve a jelentés arra a megállapításra jut, hogy a BNPP elkészülte után az atomerőművek legújabb, „3+” generációjának tagja lesz.

Az épülő atomerőmű Asztravecben, 2015 (saját fotó)

Örvendetes, hogy a fehérorosz hatóság úgy döntött, aláveti magát ennek az európai uniós felülvizsgálatnak, és az is, hogy ez a folyamat még a Paks II. projekt tervezési fázisában lezajlott. Közös ugyanis az épülő belorusz és az új paksi blokkokban, hogy azonos a referenciablokkjuk (Leningrad-II. NPP), így az asztraveci stresszteszt tapasztalatait és következtetéseit fel lehet használni Paks II. engedélyezése és építése során is.

A jelentés számos pozitívumot emel ki az épülő BNPP-vel kapcsolatban, melyek egyúttal bizonyítják a tervezett paksi blokkok konstrukciójának robosztusságát. A blokkok dizájnját dícséri többek között, hogy a PRT nem fogalmazott meg kritikát a blokkok extrém időjárási körülményeknek való ellenállóképességével kapcsolatban.

A pozitívumok és a jógyakorlatok mellett a PRT jelentése hiányosságokra is felhívja a figyelmet, amelyekre érdemes odafigyelni. Az építés alatt lévő atomerőműben még kidolgozás alatt állnak az üzemzavari eljárások és a balesetelhárítási intézkedési tervek is, amelyeket ugyan a legújabb orosz ajánlásokat figyelembe véve készítenek, de a legfrissebb WENRA ajánlásokat nem veszik figyelembe. Ez nyilván javítandó.

A PRT több jobbító szándékú kritikát fogalmazott meg a teljes feszültségvesztés (SBO) esetével, a végső hőnyelő elvesztésével (LUHS), illetve a súlyosbaleset-kezeléssel kapcsolatban. Itt fontos megjegyezni, hogy a BNPP tervezése még a 2011-es fukushimai atomerőmű-balesetet megelőzően indult el, a tervezési alap meghatározása még nem tükrözi az abból leszűrt tanulságokat. Emiatt a tervezési alap kiterjesztésébe tartozó állapotok esetén a biztonságra vonatkozó egyes kérdések tisztázást és fejlesztést igényelnek. Fontos különbség a fehérorosz és a magyar projekt között, hogy a magyar szabályozás módosításra került a fukushimai baleset tanulságai felhasználásával, és abban szerepelnek a tervezési alap kiterjesztésébe tartozó állapotok. Az új paksi blokkokkal szemben támasztott követelmények teljesítéséhez szükséges a korszerű magyar szabályozásban szereplő követelmények teljesítése.

A PRT-felülvizsgálat legtöbb kritikája a földrengésre való méretezésre vonatkozik, ugyanis a tervezési alap meghatározása orosz és fehérorosz szabványokat, nem pedig az EU és a WENRA metódusát követi. És noha a tervezési alap a PRT előzetes értékelése szerint összhangban van a jelenlegi nemzetközi gyakorlattal, valamint a NAÜ és a WENRA biztonsági előírásaival, a PRT további vizsgálatok elvégzését javasolja a földrengésre való méretezés tekintetében. Ez utóbbi javaslat azért is született meg, mert a BNPP-re tervezési alapként meghatározott földrengés (DBE) értékét az MSK-64 skálán I=7°-nak vették fel (PGA_H=0,1 g), ilyen erősségű földrengés pedig már előfordult korábban a BNPP telephelye közelében. Ezzel összefüggésben kell újra értékelni majd a biztonsági szempontból releváns rendszerelemeket, hogy a szükséges tartalékok igazolva legyenek és a szigorúbb kritériumokat is tükrözze a BNPP terve.

Az engedélyes a PRT javaslatait és a kritikáit figyelembe véve elkészíti a korszerű valószínűségi alapú földrengésveszélyeztetettség-elemzést, valamint a szeizmikus PSA-t, ezek az elemzések csak 2019 nyarán állnak majd rendelkezésre, így a PRT a jelenlegi jelentésében nem tudta értékelni ennek tartalmát.

Az eltérő telephelyi adottságok következtében a földrengésjellemzők nem összehasonlíthatóak, de mint ismert, a telephelyi jellemzők a Paks II. projekt esetében a Földtani Kutatási Programban (FKP) 2014-2016 között részletesen vizsgálva lettek, a telephely-specifikus földrengésveszélyeztetettség-elemzés (benne PSHA elemzéssel) nálunk elkészült, ennek eredményeit pedig a Telephely Biztonsági Jelentés is rögzíti. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) a benyújtott dokumentumok alapján 2017. március 30-án adta ki a telephelyengedélyt, amelyben megállapítja, hogy a paksi telephely alkalmas az új blokkok befogadására. Ezt a témát korábban már többször, részletesen kifejtettem itt, itt, itt és itt. A Paks II projektben tehát a blokkok úgy kerülnek megtervezésre, hogy azok a paksi telephely jellemzőinek feleljenek meg, így képesek lesznek ellenállni a paksi telephely környezetében 100.000 évente vagy annál gyakrabban fellépő földrengések hatásainak. A Paks II. projekt földtani kutatási programja erre a 100.000 éves visszatérési idejű földrengésre 0,34 g maximális vízszintes talajfelszíni gyorsulást adott, így a paksi új blokkok a BNPP-nél jelentősen nagyobb földrengés hatásaira méretezve készülnek el, tehát a paksi blokkok a BNPP-nél még robosztusabbak, a földrengésekkel szemben még ellenállóbbak lesznek.

A PRT részletesen foglalkozott a pihentető medencében esetlegesen kialakuló súlyos baleseti szituációk gyakorlati kizárásának kérdésével, az ehhez szükséges intézkedésekkel. Ugyanígy javasolta a nyitott reaktor esetén bekövetkező súlyos baleseti helyzetek kezelésének részletes értékelését. A PRT az európai uniós erőművek stressztesztjéhez hasonlóan részletesen vizsgálta a teljes feszültségvesztéssel járó állapotokat, és a védelmi rendszer robosztusságának növelésére tett konkrét műszaki javaslatokat. Ebben a rövid írásban terjedelmi okokból természetesen nem tudtam kitérni a PRT jelentésének minden részletére, akit a téma részletesebben érdekel, ajánlom számára az ENSREG PRT 74 oldalas, angol nyelvű jelentését.

Fontos hangsúlyozni, hogy a  Paks II. projekt helyzete alapvetően más, mint fehérorosz társáé, mivel mi kezdetektől a legfrissebb EU-s szabályozás, NAÜ-s ajánlások figyelembevételével készítettük elő a projektet, és ezeket a részletes biztonsági követelményeket rögzítettük a fővállalkozói (EPC) szerződésben. A paksi új blokkok terveinek természetesen ezen legkorszerűbb követelményeknek meg kell felelnie, ezeket a tervező az elejétől kezdve figyelembe veszi, hogy a lehető legmodernebb és legbiztonságosabb atomerőművi blokkok épülhessenek fel Pakson. A fehérorosz atomerőmű stressztesztjének és felülvizsgálatának eredményeit pedig feldolgozzuk, és a Paks II. atomerőmű tervezési, valamint engedélyezési folyamatában hasznosítjuk. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva tehát Pakson olyan erőmű kerül engedélyezésre, ami az EU-s követelményeknek is teljes mértékben megfelel.

Néhány hete a saját otthonomban észleltem, hogy a villamos hálózatra kötött órák (például a hálószobai ébresztőórák, vagy a konyhai sütőkbe épített órák) több perc késést mutattak. Át is kellett őket állítanom, hogy újra pontosak legyenek, de a következő napokban további késést szedtek össze. A dolog szokatlan, komoly, rendszerszintű problémára utal. A jelenség részletesebb magyarázatával és további következményeivel foglalkozik az alábbi írás.

Az ENTSO-E, az európai átviteli rendszerirányítók szövetsége a minap közleményt adott ki arról, hogy a kontinentális európai villamosenergia-hálózaton hetek óta szokatlan frekvencia-eltérés tapasztalható. Ilyen hosszú időtartamú eltérés korábban még sosem történt meg a Közép-Európai hálózat esetében. Az átlagos villanyfelhasználó számára azért vált észrevehetővé a probléma, mert egyes, a villamosenergia-hálózat frekvenciája által vezérelt órák egyszerűen késni kezdtek.

A kontinentális európai villamosenergia-rendszerben az erőművek szinkronizáltan dolgoznak együtt („szinkron járnak”), vagyis minden egyes erőmű generátora azonos időpillanatban azonos frekvencián állít elő villamos energiát, ráadásul ugyanabban a fázisban is vannak ezek a gépek (vagyis minden egyes termelő adott időpillanatban a váltóáram iskolában tanult sinus görbéjének ugyanazon pontján tart, együtt járják be ezt a sinus görbét). Magyarország is tagja az együtt járó rendszernek, sokszorosan össze van kötve Európa többi országával.

A villamosenergia-rendszerben a frekvenciát úgy lehet állandó 50 Hz-es értéken tartani, hogy minden egyes pillanatban fenn kell tartani a termelés és a fogyasztás egyensúlyát. Ez az 50 Hz-es frekvenciaérték egyúttal az előállított villany minőségét is jellemzi. Ettől az értéktől kismértékű eltérés csak rövid ideig megengedett, amennyiben ez bekövetkezik, azt mielőbb meg kell szüntetni, kompenzálni szükséges, a rendszer egyensúlyát helyre kell állítani. Ezt az elvet követve az a jellemző a hálózatra, hogy a frekvencia 50 Hz körül csak kis kilengéseket mutatva nagyjából szimmetrikusan ingadozva mozog, és a hálózati rendszerirányítóknak az a feladata, hogy ha el is tér egy időpillanatban a frekvencia a megkívánt 50 Hz-es értéktől, az eltérést – amint be tudnak avatkozni a termelés vagy a fogyasztás oldalán – kompenzálják, hogy a frekvencia hosszú távú átlaga pontosan kiadja az 50 Hz-es értéket.

Az elmúlt időszakban, január közepe-vége óta azonban ez a helyzet megváltozott.

Nézzük meg, hogy milyen frekvencia-értékeket lehetett megfigyelni a magyar villamosenergia-rendszerben 2018-ban. A vizsgálat tárgya a 2018. január 1. és 2018. március 13. közötti időszak. A MAVIR oldaláról letölthetők – sok egyéb érdekes adat mellett – a villamosenergia-rendszerre jellemző frekvencia-értékek is, negyedórás bontásban (ezek valójában negyedórás átlag frekvencia értékek). 2018. január 1. és március 13. között a frekvencia a következőképpen viselkedett (1. ábra). 

1. ábra: Az európai villamos hálózati frekvencia negyedórás átlagértékei 2018 elején 
(Adatok forrása: mavir.hu, saját számítás)

Az 1. ábrán túl sok izgalmasat még nem figyelhetünk meg, de azt látjuk, hogy az 50 Hz-es megkívánt  frekvencia-érték körül egy kb. ±0,05 Hz-es sávban ingadozik a frekvencia. Az ábrán bemutatott fluktuáció és az adatpontok számossága miatt szabad szemmel nem vehető ki azonnal az az eltérés, amiről a fent hivatkozott ENTSO-E közlemény is beszélt, illetve ami végeredményben a hálózat frekvenciája által vezérelt óráink késését is eredményezte az elmúlt időszakban.

A görbét átlagolással simítva rögtön egyértelmű lesz a helyzet. Az alábbi 2. ábrán ugyanezen időszak frekvencia-adatai láthatók, de a jobb értelmezhetőség érdekében az egyes adatpontok esetében a környező adatpontokat átlagoltam 1 óra, 6 óra, 12 óra, 1 nap, 3 nap és 1 hét intervallumokra.

2. ábra: A hálózati frekvencia különböző periódusokra vonatkozó átlagértékei 
(Adatok forrása: mavir.hu, saját számítás)

A 2. ábra diagramján már látható, hogy bár a január eleji időszakban az 50 Hz körüli szimmetrikus ingadozás megvolt, ezt követően az átlagos eltérés folyamatosan növekedett egészen március elejéig.

Az alábbi 3. ábrán csak az 1 napra és 1 hétre átlagolt értékek látszanak, amin tisztán látható az 50 Hz-től való eltérés mértéke.

3. ábra: A hálózati frekvencia 1 napos és 1 hetes gördülő átlaga 2018. január 1-től 2018. március 13-ig
(Forrás: saját számítás)

Szögezzük le: az eltérés nem nagy. Ahogy az 1. ábrán is látható, nagyon rövid időre az 50 Hz-től lényegesen nagyobb eltérések is megfigyelhetők, mint a fenti 3. ábrán negatív csúcsként jelentkező 0,015 Hz. Az 1. ábrán látható ingadozás hozzátartozik a rendszer normál működéséhez, a gördülő átlagban a 3. ábrán látható csökkenés azonban anomáliát mutat: az 50 Hz-től való átlagos eltérés hosszú, több hetes időtartama nem normális.

Normál esetben az európai villamosenergia-rendszerben üzemelő erőművek generátorai 50 Hz-en termelik a villamos energiát. Hogy egy egyszerű példával érzékeltessem, ez azt jelenti, hogy egy átlagos erőművi generátor 1 perc alatt 3000 fordulatot tesz meg (az 50 Herz frekvencia azt jelenti, hogy a váltóáram sinushulláma másodpercenként 50-szer ismétlődik meg. 50 ciklus másodpercenként az 50*60=3000 ciklus percenként). A frekvencia fent bemutatott eltérése azonban azt jelentette az elmúlt hetekben, hogy átlagosan 1 perc alatt nem 3000-et fordult az adott generátor, hanem csak 2999,5-et. (A példában bemutatott helyzet akkor állt fenn, amikor a rendszer frekvenciája kb. 49,992 Hz volt.) Ez nem tűnik nagy eltérésnek, igaz?

De sok kicsi sokra megy! Mivel a hálózatra kötött ébresztő órákat a hálózat frekvenciája vezérli, ezért az órák azt „feltételezik”, hogy 1 perc alatt 3000 ciklus fut le a villamosenergia-rendszerben. Úgy mérik az időt, hogy számlálják a hálózati ciklusokat, és 3000 ciklus elteltével egyet léptetnek a perc értéken. A fenti példa alapján viszont látható, hogy az óránk valójában 1 perc valós idő elteltével mindössze 2999,5 ciklust érzékelt a hálózaton, így azt „feltételezte”, hogy csak 59,99 másodperc telt el. Ez még mindig nem tűnik soknak. Mivel azonban a negatív frekvencia-eltérés heteken keresztül fennállt, ezért a sok kis eltérés összeadódott, az órák fokozatosan egyre nagyobb késést halmoztak fel. Szintén a fenti időszakra vonatkoztatva a 4. ábrán látható, hogyan alakult ki az óráink mostani közleményekben is szereplő 5-6 perces késése.

4. ábra: Egy hálózatra kötött ébresztőóra halmozódó késése az év eleje óta
(Forrás: saját számítás)

Sokan mondhatják erre, hogy nagy ügy, néhány perc késés még nem számít, maximum utánállítjuk az órákat, és megy minden tovább a megszokott mederben „óramű pontossággal”.

A dolognak ennél jóval nagyobb jelentősége van, nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Ahogy fent már említettem, a villamosenergia-rendszer működésének alapelve, hogy a termelés és a fogyasztás egyensúlyát fenn kell tartani. Ez a kb. 6 percnyi késés az elmúlt 2,5 hónapban azt jelzi, hogy tartósan egyensúlytalanság volt a villamosenergia-rendszerben, az erőművek nem termeltek meg annyi villanyt, mint amennyit a fogyasztók el kívántak fogyasztani, és a rendszer a fizika törvényei értelmében úgy tudta magát kiegyensúlyozni, hogy lecsökkent a frekvencia, a fogyasztók ugyan megkapták az áramot, de kisebb frekvencián. Nem csak az óráink jártak lassabban, hanem ennyivel kevesebbszer fordultak körbe a villanymotorok is, ennyivel kevesebb munkát végeztek az elektromos fogyasztók.

Az ENTSO-E közlemény a rendszer fent bemutatott késése kapcsán 113 GWh hiányzó energiamennyiséggel számol, ez megfelel egy teljes napnyi magyar villamosenergia-fogyasztásnak! A hiányzó mennyiség értéke 50€/MWh nagykereskedelmi villamosenergia-árral számolva körülbelül 5,65 millió €, vagyis 1,76 Mrd Ft!

Jelenleg az ENTSO-E közlemény szerint nem egyértelmű, hogy ki és hogyan fogja pótolni ezt a hiányzó energiamennyiséget, a fő cél eddig elsősorban az eltérés megszüntetése, vagyis a további késés megakadályozása volt.

A kialakult helyzet okozója egyébként egy Koszovó és Szerbia közötti vita. Koszovóban egy erőművet leállították karbantartásra, és bár a két ország közötti egyezség értelmében Szerbiának biztosítania kellett volna a tartalékot a rendszer egyensúlyának fenntartása érdekében, azonban Szerbia ezt nem tette meg. Ezért az egyensúly hiánya miatt a kieső energiát a hálózat a frekvencia csökkenésén keresztül tudta csak kompenzálni. Erre a politikai természetű vitára utalnak az ENTSO-E közlemény végén a politikai megoldások sürgetésére utaló mondatok is.

Bizonyos, hogy a villamosenergia-rendszer üzemeltetői a hiányt ki fogják pótolni, és hosszú távon (néhány hónap alatt) az átlagos frekvenciacsökkenést kompenzálni fogják. Ez azt jelenti, hogy a következő időszakban várhatóan 50 Hz-nél kicsit magasabb frekvencián fog működni a rendszer. Ebből az következik, hogy a hálózatra kötött órák most majd kicsit sietni fognak, és amire a kompenzációs időszak befejeződik, le fogják dolgozni az eddig összeszedett kb. 6 perces késést.

Én pedig állíthatom át újra az órákat, ezúttal a sietséget visszakorrigálva. Ilyen kellemetlen mellékhatásai lehetnek, ha a villamosenergia-rendszerben tartós egyensúlytalanság van.

A hazai villamosenergia-rendszer terhelését, a fogyasztók által épp felvett teljesítményt mutató terhelési görbét a MAVIR honlapjáról letölthető rendszerterhelési adatokból könnyen elő lehet állítani. Az alábbi ábrán a 2013. évi negyedórás adatok alapján erre mutatok példát. A vízszintes tengelyen az időt, a 2013. évet ábrázoljuk negyedórás egységekben, januártól december végéig. Összesen 35040 adatpontunk van (évi 8760 óra, minden órához 4 adatpont, hisz negyedórás adatokról van szó, azaz 8760x4=35040 adatpont). A vízszintes tengely osztásközeit úgy vettem fel, hogy a tengely 12 azonos szélességű szakaszra tagolódjon, így vizuálisan az egyes hónapokat körülbelül el tudjuk különíteni. A görbe az egyes időtartamokhoz tartozó rendszerterhelési értékeket mutatja megawattban kifejezve.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

Az egyes évek közötti változások láttatásához ez a görbe ugyanakkor nem sokat ér, hisz a rengeteg adat és a változások kis mértéke miatt egy ábrán kétévnyi adatsor ábrázolása nehezen elkülöníthető vizuális információt hordozna. Ráadásul az egymást követő években az adott naptári nap a hét másik napjára esik, tipikusan az időjárás sem egyezik az egymást követő évek azonos naptári napjain. Épp ezért a jobb feldolgozhatóság érdekében a fenti görbén felvett terhelési adatpontokat nagyság szerint csökkenő sorrendbe rendezzük, így áll elő az ún. terhelési tartamgörbe. Ez a görbe tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy egy adott rendszerterhelési érték, vagy azt meghaladó rendszerterhelési állapot mennyi ideig, hány negyedórán keresztül állt fenn az adott évben. Több év összehasonlításához ez már jobban használható, azonban a különbségek itt is kicsik. Íme egy példa, amelyen a jobb láthatóság kedvéért a 2013. és 2015. évi terheléseket hasonlítom össze.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

Ennél is hasznosabb azonban, ha a különböző évek tartamgörbéinek különbségeit mutatjuk meg. Az alábbi ábrán 2014-ről 2017-ig az egyes évek terhelési tartamgörbéi és a 2013. évi tartamgörbe különbségeit mutatom meg.

Adatok forrása: MAVIR

Ez már egy igazán sokat mondó ábra. Nem csak azt olvashatjuk le róla, hogy mennyivel volt magasabb az ország villamosenergia-rendszerének terhelése (teljesítményigénye, megawattban kifejezve), hanem azt is, hogy mekkora volt az adott változás a nagyobb terhelésű időszakokban, a csúcsok idején, és/vagy épp a minimumterhelés időszakában. A grafikon bal oldala értelemszerűen a csúcsterhelések, a nagyobb terhelések időszakát mutatja, a jobb oldal pedig az alacsonyabb terhelésű időszakok rendszerteljesítmény-változását jelzi.

A fenti ábra kék görbéje azt mutatja, hogy 2014-ben a rendszer átlagos terhelése 2013-hoz képest körülbelül 50-80 MW-tal nőtt, ezen belül a csúcs- és minimumterhelési időszakokban ez a növekedés 100 MW fölött volt. Az is leolvasható, hogy ezen a terhelési időszakon kívül az alacsonyabb terhelésű időszakok terhelései növekedtek nagyobb mértékben. A piros vonal azt jelzi, hogy 2015-ben a tartamgörbe szinte teljes szakaszán kb. 200 MW-tal nagyobb volt a terhelés, mint 2013-ban. 2016-ban a csúcsigény nagyon megnőtt (2013-hoz képest), az ábra jobb oldalával azonban óvatosan kell bánnunk. Ennek oka, hogy 2016 szökőév volt, azaz egy nappal tovább tartott, mint 2013, és az összehasonlíthatóság miatt a 2016. évi tartamgörbe végét levágtuk, így az ábra a 2016. évi második legalacsonyabb 24 óra adatait veti össze 2013 legalacsonyabb terhelésű 24 órájával. A zöld görbe jobb oldali végéből tehát ne vonjunk le messzemenő következtetéseket!

Ábrázoltam a 2017 és 2013 közötti átlagos tartamgörbe-változást is (sárga görbe), ez azt mutatja, hogy az elmúlt 4 évben a terhelési görbe melyik része és évente átlagosan hány megawattal növekedett. A sárga színű görbe azt jelzi, hogy tulajdonképpen minden terhelési időszak nőtt, így nőtt a csúcsigény, nőttek a nagy és az alacsony terhelésű időszakok és nőttek a minimumterhelésű időszakok terhelései is, azaz a tartamgörbe teljes egésze felfelé csúszott.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az elmúlt 4 évben a hazai villamosenergia-rendszer terhelése úgy alakult, mintha évente átlagosan mintegy 80 MW új zsinórfogyasztó került volna a rendszerbe. A jövőre vonatkozóan további növekedést várok. Az egy főre eső áramfogyasztás Németországban 60%-kal, Ausztriában 100%-kal nagyobb, mint hazánkban. A gazdaság fejlődésével, a háztartások lehetőségeinek növekedésével és az ipar fejlődésével az áramfogyasztás, így a rendszerterhelés növekedése prognosztizálható. Csak néhány jellemző területet kiemelve, az új építésű házaknál, társasházaknál egyre gyakrabban alkalmazott hőszivattyús fűtés a tartamgörbe nagyobb terhelésű időszakait növelik majd (a nagyobb terhelésű időszakok hazánkban általában a fűtési időszakban jelentkeznek). Várható az is, hogy az elektromos autók a tartamgörbe minden részére emelő hatással lesznek, ugyanakkor okos töltők (okos) alkalmazásával ez az emelő hatás az éjszakai, azaz alacsonyabb terhelésű időszakok teljesítményigényére koncentrálódhat. Az ipar folyamatos gépesítése, elektrifikációja várhatóan a tartamgörbe minden szakaszát növeli majd. Az elmúlt négy év tapasztalatai ugyanakkor azt is mutatják, hogy e hatások képesek ellensúlyozni az egyre hatékonyabbá való közvilágítás, valamint az energiahatékonyság általános javulásának terheléscsökkentő hatását is.

Ahogy az elmúlt években folyamatosan nőtt a rendszerterhelés, ugyanígy igénynövekedésre lehet számítani a jövőben is, erőműparkunk pedig elöregedett. Ezek az okok is indokolják az új paksi blokkok megépítését.

1. fólia

Az előadásom tárgya nem csak a Paks 2 projekt volt, hanem annak a hazai és európai villamosenergia-rendszerben betöltött szerepe is.

2. fólia

Minden fejlett országnak – mint amilyen Magyarország is – szüksége van egy olyan alapinfrastruktúrára, ami az ország különböző pontjait elérhetővé teszi. Ezért vannak autópályák, és az autópályákból leágazva különböző rendű és rangú utak. Egy fejlett gazdaság ezek nélkül az utak nélkül, e nélkül az alaphálózat nélkül nem tudna működni, hiszen nem lehetne a gyárak között elosztani, adott esetben a termelőktől a fogyasztókig eljuttatni a különböző termékeket, de a lakosság sem tudná a munkahelyét elérni, vagy adott esetben a pihenés helyéül szolgáló helyszínekre eljutni. Tehát nyilvánvaló, hogy a közlekedési alapinfrastruktúra elengedhetetlen, e nélkül egy ország nem működőképes a XXI. században. Ugyanez a helyzet a villamos energia területén is: ahhoz, hogy az ország, a háztartások, az ipari termelők működni tudjanak, szükség van a villamosenergia-hálózatra, és ebben a hálózatban nem csak magára a „drótra”, ami eljuttatja a villamos energiát a fogyasztókhoz, hanem természetesen szükség van erőművekre is, amelyek – leegyszerűsítve – a „villanyt beleteszik a drótba”. Tehát – hasonlóan az úthálózathoz – a villamosenergia-rendszer egy olyan alapinfrastruktúra, amely nélkül a XXI. században nem működhet korszerű ország.

3. fólia

Ahogy a 3. fólián is látható, nagyon érdekes helyzetben van a magyar villamosenergia-rendszer, ami alapvető fontosságú mind a lakosság, mind pedig a termelő szektorok számára. Március 2-án, pénteken délután, amikor minden korábbi rekordot megdöntve minden eddiginél nagyobb volt Magyarország villamosenergia-igénye,  egy nagyon speciális üzemállapot következett be (erről itt már írtam ezen a blogon is). A 3. fólián látható ábra a MAVIR weblapjáról származik, ahol bárki napról napra, pillanatról pillanatra nyomon követheti, hogy a villamosenergia-rendszer éppen milyen állapotban van. A képen azt láthatjuk, hogy az országhatáron körbemenve minden egyes nyíl az ország belseje felé mutat. Ez azt jelenti, hogy az összes környékbeli országból villamos energiát importáltunk abban az időszakban, amikor a villamosenergia-rendszer minden idők legnagyobb terhelésű állapotát érte el a 6825 MW csúcsértékkel. 3000 MW-ot importáltunk ebben az üzemállapotban, és ez a magas import érték az elmúlt időszakban nagyon jellemző volt. Átlagosan, éves szinten durván 30 %-át importáljuk az elfogyasztott villamos energiának, de sok olyan időpont van, amikor ez az import-arány megközelíti az 50 %-ot.

Miért importálunk? Egyrészről azért, mert a magyar termelő kapacitások meglehetősen korlátozottak, másrészről pedig azért, mert jelenleg a határainkon kívül számos, a hazai forrásoknál olcsóbb villamosenergia-forrás áll rendelkezésre. Ezek a termelők azonban elsősorban öreg fosszilis erőművek (tipikusan széntüzelésű erőművek), amelyek hosszútávon nem maradnak a villamosenergia-rendszerben, egyrészről azért, mert nyugdíjazva lesznek az idős koruk, és az alacsony hatásfokuk következtében, továbbá az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési törekvései következtében ezek az erőművek ki fognak szorulni a piacról. Ez az állapot, amit ezen az fólián látunk, komoly aggodalomra kell, hogy okot adjon mindazoknak, akik a villamosenergia-rendszerrel foglalkoznak, mert rövid időn belül komoly kapacitáshiányos állapot keletkezhet, amikor a jelenleg az import forrásául szolgáló erőművek kikerülnek a rendszerből.

4. fólia

A 4. fólián azt mutatom be, hogy honnan is származik ez az import. Három állapotot hasonlítottam itt össze:

• Az egyik az egy évvel ezelőtti, 2017.01.11-i állapot: Az egy évvel ezelőtti csúcsterhelési állapotban látható, hogy bár sok országból importáltunk, de jelentős, 1000 MW-ot meghaladó exportunk is volt. Tehát ez azt jelenti, hogy körülbelül 3000 MW jött be az országba, és ebből kb. 1000 MW-ot tranzitáltunk, 2000 MW-ot használtunk fel.
• A két idei állapot esetében (mind a február 28-i állapotban, amikor beállítottuk a tavalyi csúcsértéket, mind pedig a március 2-i állapotban, amikor meghaladtuk minden idők legnagyobb terhelését) egyáltalán nem volt tranzit. Mindenhol nettó import volt, ahogy ezt az ország belseje felé mutató nyilak mutatják. Látszik az, hogy az import Ukrajna, Románia, Horvátország, Szerbia irányából is összességében majdnem 50 %-ot tett ki, és látjuk, hogy a Paks I nagyjából 1500 MW-tal vett részt ebben a termelési állapotban (egy blokkja tervezett karbantartáson állt).

Egyértelműen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Ha ebben az állapotban lenne valamilyen komolyabb hálózati üzemzavar, vagy adott esetben egy nagyobb erőművet érintő üzemzavar, biztosak lehetünk benne, hogy a szomszédos országok a saját belső fogyasztóikat priorizálnák, és nem pedig a mi ellátásunkkal foglalkoznának. Erre egyébként a MAVIR is felhívja a figyelmet: a múlt héten a MAVIR rövid elemzést adott ki erről a speciális hálózati állapotról, amelyben felhívta a figyelmet az ellátásbiztonsági kockázatokra és arra, hogy igenis szükség van hazai beruházásokra ahhoz, hogy a magyar villamosenergia-rendszer biztonságos működését biztosítani lehessen. Mi ezt tesszük a Paks II. projekt megvalósításával.

És habár a projekt megvalósításához az Európai Bizottságtól minden engedélyt megszereztünk, az elmúlt két hónapban még nyitva volt az időablak arra, hogy ha valaki úgy gondolja, akkor panasszal éljen az Európai Bizottság állami támogatási döntésével szemben. Ausztria végül is megtámadta az Európai Bizottság döntését.

5. fólia

Fontos kihangsúlyozni, hogy Ausztria nem Magyarországot támadja, hanem az Európai Bizottság döntését. Érdemes a sorok között is olvasni. Az 5. fólián szemlézett osztrák közleményekből kitűnik, hogy Ausztria gyakorlatilag ugyanazt a „receptet” követi a Paks II. projekt tekintetében, mint ahogy néhány évvel ezelőtt a brit Hinkley Point C atomerőműre vonatkozó EU-s döntés ellenében tette. Egyértelműen energiapolitikai vitát exponál az osztrák kormány, és szerintük Magyarországnak Ausztria példáját kellene követnie a villamosenergia-ellátás tekintetében és a megújulók fejlesztésében. Hogy ez mennyire lehetséges, arra később visszatérek. Szeretnék emlékeztetni, hogy az osztrák keresethez annak idején a brit Hinkley Point C atomerőműnél csatlakozott Luxemburg is, most ugyanez megtörtént a Paks II. EU-s döntése esetében. Gyakorlatilag ugyanazt a receptet követi Ausztria és Luxemburg, mit három évvel ezelőtt a Hinkley Point C esetében. És azt látjuk a 2018. február 22-i osztrák kormánykommunikációból is, hogy alapjában véve energiapolitikai vitának tekintik ezt a kérdést. Nem kérdőjelezik meg az állami támogatási döntésnek a jogosságát, és annak a gazdasági részleteit. Bár nem kapott túl nagy figyelmet, de két héttel ezelőtt a Frankfurter Rundschau-ban a német kormány ismertette az álláspontját ebben az ügyben, és azt mondták, hogy Németország nem kíván Ausztriához hasonlóan eljárni, mert úgy gondolják, nincsen olyan jogi hiba az Európai Bizottság döntésében, ami megalapozna egy, a határozatot megsemmisíteni képes jogi fellépést. Ez azt erősíti meg, hogy az Európai Bizottság döntése jó volt, és a Bizottság ezt a döntését az Európai Bíróságon meg fogja tudni védeni. Fontos, hogy az osztrák keresetnek nincs halasztó hatálya, nem bír befolyással a projekt előrehaladására.

6. fólia

Hogy energetikailag mennyire megalapozatlan az, amit az osztrákok ebben az ügyben képviselnek, azt a 6. fóliával vezetném fel. A magyar villamosenergia-rendszerben nagyjából 8200 MW-nyi termelő kapacitás van, ennek durván egynegyede a Paksi Atomerőmű, majdnem fele földgáz bázison áll, és fontos még a mátraaljai lignit erőmű, ami a maga 1000 MW-jával 13 %-ot képvisel a magyarországi termelőkapacitásokban. A kisebb forrásokra részletesebben most nem térnék ki.

7. fólia

A 7. fólián látható, hogy ezek az erőművek durván 28 TWh villanyt állítottak elő 2016-ban, az ország összes fogyasztása 44 TWh környékén volt. Ebből a különbségből jön ki a kb. 30 %-os import. Ha magyarországi erőművek termelését nézzük, látható, hogy ebben 50 % fölötti a Paksi Atomerőmű szerepe, a mátraaljai lignit 19 %, a földgáz pedig 16 %-kal vesz részt a magyarországi villamosenergia-termelésben.

8. fólia

Az osztrák hálózat más helyzetben van. A 8. fólián látható, hogy az osztrák villamosenergia-rendszerben több, mint 24 500 MW-nyi beépített erőművi kapacitás van. Ez azt jelenti, hogy háromszor akkora villamos termelő kapacitás van a méretre kisebb Ausztriában, mint Magyarországon (24 500 MW szemben a 8 200 MW-tal). A 24 000 MW-ból 55 % vízerőmű (43 % hagyományos átfolyós vízerőmű és 12 %-nyi tározós vízerőmű), tehát az osztrák kapacitásokban döntő hányadot a vízerőművek képviselnek. Számottevő az osztrák erőművi kapacitások tekintetében még a földgáz, illetve a szélenergia. Az Ausztriában lévő 2500 MW-nyi szélerőmű elsősorban Burgenland és Niederösterreich tartományban található.

9. fólia

Ahogy ez a 9. fólián is látható, az osztrák erőművek 2016-ban 61 TWh villanyt állítottak elő, szemben a magyar erőművek 28 TWh-jával. A megtermelt villanyt tekintve az osztrák vízerőművek 63 %-át adták az osztrák villamosenergia-termelésnek. Tehát amikor azt mondja Ausztria kormánya, hogy Magyarországnak az osztrák utat kéne követnie, és a megújulókra kéne bazíroznia villamosenergia-termelését, akkor valójában nem fejti ki az igazság minden rétegét, hiszen Ausztria villamosenergia-ellátása valójában döntő többségében vízerőművekre alapozott, Magyarországnak pedig erre nincsen lehetősége.

10. fólia

Ha valaki elővesz egy domborzati térképet, azonnal láthatja, hogy nagyon-nagyon eltérőek a két ország adottságai, például a szintbeli különbségek tekintetében. Nagyon fontos, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés közvetlenül rögzíti, hogy az energiapolitika meghatározása tagállami hatáskör. Ez azért alakult így, mert evidencia, hogy az egyes tagállamok esetében a gazdasági lehetőségek, az energiahordozó-készletek és a földrajzi adottságok elképesztően eltérőek, így nem lehet egyetlen egységes európai energiapolitikát meghatározni.

11. fólia

A 11. fólián térképen láthatók Ausztria vízerőművei, amelyek a fentieknek megfelelően az osztrák villamosenergia-termelésben meghatározó szerepet játszanak. Csak a Dunán 9 nagy átfolyós vízerőmű van (+1 az osztrák-német határon), és az ország déli része is tele van átfolyós, tározós és szivattyús-tározós vízerőművekkel. Magyarországon ezt megvalósítani fizikai képtelenség, lehetetlen.

12. fólia

13. fólia

A 12. fólián láthatóhoz hasonló nagy dunai vízerőművek magyarországi alkalmazását a magyar lakosság és a politika a rendszerváltáskor elutasította, ráadásul a Duna vízenergia-potenciálja a folyó magyar szakaszán sokkal kisebb, mint az osztrák szakaszon. A 13. fólián látható nagy tározós vízerőművek megvalósítása Magyarországon nem lehetséges, így nem lehet elvárni, hogy energiapolitika tekintetében Magyarország az osztrák utat kövesse, vagyis az energiatermelését vízerőművekre alapozza.

14. fólia

Úgy gondolom, hogy ki kell tekintenem Németországra is, hiszen Németországot nem lehet kihagyni, ha energiapolitikáról beszélünk. A 14. fólián a német villamosenergia-rendszer beépített kapacitásai láthatók: itt egy rettentően színes képet látunk. Sokféle erőmű hatalmas kapacitással áll rendelkezésre Németországban. Németország – ami lakosságszámát tekintve körülbelül nyolcszor akkora, mint Magyarország – 200 000 MW erőművi kapacitással bír (Magyarországon kb. 8 200 MW kapacitás van), és a 200 000 MW-ból körülbelül 50%-ot a fotovoltaikus és a szélerőművek adnak.

15. fólia

A villamosenergia-ellátás szempontjából leglényegesebb elemek azonban a feketeszén, a barnaszén, a földgáz és a nukleáris energia. Bár a kapacitások tekintetében úgy tűnik, hogy nem olyan fontosak, de ha megnézzük a  15. fólián a villamosenergia-termelés forrásoldali megoszlását, akkor látható, hogy Németország erőművei 600 TWh villanyt állítanak elő (Magyarországon ez 28 TWh, tehát itt sokkal nagyobb mennyiségekről van szó), és az a szélenergia- és napenergia-potenciál, ami majdnem a felét adja a német beépített kapacitásoknak, mindössze 19%-át adta 2016-ban a megtermelt villanynak Németországban.

16. fólia

A 16. fólián Ausztria, Németország, Dánia és Magyarország esetében összesítve adom meg a hagyományos és az időjárásfüggő kapacitások összesített értékét. Jól látható az ábrából, hogy Németország – és ez valamennyire Ausztriáról is elmondható – két párhuzamos villamosenergia-termelő rendszert épített fel, és két párhuzamos, egymást folyamatosan kiváltani képes rendszert működtet.

Látható, hogy Németország jelenleg a hagyományos erőművekkel (a konvencionális fosszilis-, atom-, biomassza- és vízerőművekkel) bármilyen időpillanatban le tudja fedni a maximális rendszerterhelését, még jelentős tartaléka is van. Emellett párhuzamosan van egy időjárásfüggő megújuló erőművi kapacitása is, amit akkor használ, ha ezek az erőművek éppen rendelkezésre állnak, tehát fúj a szél és/vagy süt a nap. Szó nincsen arról, hogy kiváltaná időjárásfüggő megújulókkal a hagyományos termelőket: két, párhuzamosan működő - a duplikáció miatt nyilván jóval drágább - rendszert működtet. Ausztria hasonló helyzetben van, de a konvencionális vízenergia-kapacitása miatt kevésbé épít az időjárásfüggő megújulókra. Magyarország jelenleg kritikus helyzetben van, tavaly is több olyan üzemállapot volt, amikor Magyarországon a rendszer biztonságos működtetéséhez szükséges hazai tartalékok nem álltak rendelkezésre.

17. fólia

A 17. fólia adatai a helyzetet tovább árnyalják. 2015-ben az európai villamosenergia-rendszerben a villamos energia 25%-át atomerőművek, 36%-át fosszilis erőművek adták, tehát ez azt jelenti, hogy ha amennyiben a fosszilis kapacitások a szén-dioxid kvóták árnövekedése miatt kiszorulnak a piacról, akkor komoly villamosenergia-mennyiség fog hiányozni termelői oldalról.

18-19. ábrák

Ahogy a 18-19. fólián a diagramokról leolvasható, az európai villamosenergia-rendszerben lévő nagyjából 1.000.000 MW kapacitásból nagyjából 600.000 MW a kontinentális területen, nagy erőművekben létezik. Ezeknek a nagy erőműveknek a 41%-a fosszilis erőmű, és ezen erőművek jelentős része (nagyjából 150.000 MW, a nagy erőművek negyede) várhatóan ki fog kerülni a termelésből azért, mert öregek (már jelenleg is 40 évnél idősebbek), és nyugdíjazásra kerülnek. Erre az európai villamosenergia-rendszernek választ kell adnia. Többek között ez az, ami miatt az Európai Bizottság szerint szükség van új erőmű-beruházásokra. A Paks II-ről szóló Európai Bizottsági döntés szerint létezik piaci hiba, a Magyar Állam beavatkozása - azzal, hogy megépíti az új paksi blokkokat - ezt a piaci hibát küszöböli ki. A beavatkozás indokolt, arányos, és szükséges.

20-21. ábrák

Az új paksi blokkok kapacitásának helye van a magyar villamosenergia-rendszerben. A MAVIR forráselemzését (20. fólia) értelmezve látható, hogy 2030-ra komoly kapacitás-hiány várható a rendszerben. 2032 után elkezdenek leállni a mostani paksi blokkok (2032-ben, 2034-ben, 2036-ban és 2037-ben), így a helyzet súlyosbodni is fog. Ezért beszélünk a Paks II. kapcsán kapacitásfenntartásról: gyakorlatilag azt a kapacitást, amit ma a Paks I. a 2000 MW-jával képvisel, azt váltja ki a Paks II. 5-ös és 6-os blokkja. A 20. ábrából látható, hogy a Paks II.-n kívül nagyjából 5000 MW egyéb erőművet kell beépíteni a rendszerbe, hogy egy működőképes, hazai forrásból villamos energiát biztosítani képes villamosenergia-rendszerünk legyen.

22-23. ábrák

A 22. fólia a Paks II projekt legfontosabb engedélyezési lépéseit mutatja be. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy megszereztük a környezetvédelmi- és a telephely-engedélyt, és gőzerővel dolgozunk a létesítési engedélykérelmen, ami a következő lépés a nukleáris létesítmények megvalósítása felé.

24. fólia

A 24. fólia térképén látható a mostani blokkok területe, a Paks II. üzemi területe és a felvonulási terület. A felvonulási területen egy 80 különböző létesítményt (irodákat, különböző üzemeket, raktárakat, étkezdét, tárolótereket) magába foglaló létesítmény-együttes fog megvalósulni, ezt nevezzük felvonulási épületeknek. A Paks II. projekttársaság biztosította az első munkaterület-részt az orosz Fővállalkozónak, ezt a területet kékkel jelöltük az ábrán. Ezen a területen fognak megépülni az első irodaépületek.

25. fólia

Az első ilyen épületegyüttes egy étkezdét és két irodaépületet tartalmaz. A 25. fólián látható, hogy már az ezekre az épületekre vonatkozó építési engedélykérelem volumene is jelentős volt. Ennek oka, hogy az épületek speciális területen, egy atomerőmű biztonsági övezetén belül vannak, itt zajlik majd az építkezés; valamint az, hogy egy atomerőmű építését fogják kiszolgálni, tehát szigorúbb szabályok vonatkoznak rájuk, mint egy bárhol máshol az országban megépített irodára. Ez lesz az egyik legnagyobb feladatunk 2018-ban. A másik fő feladat a létesítési engedélykérelem összeállítása. Ez egy durván 200.000 oldalas dokumentáció, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően tartalmazza az erőmű Előzetes Biztonsági Jelentését, különböző determinisztikus és valószínűségi alapú biztonsági elemzéseket, műszaki dokumentumokat és műszaki terveket, illetve tematikus háttérelemzéseket, amik megalapozzák azt, hogy az erőmű meg tud felelni a magyar szabályozás által előírt követelményeknek.

26. fólia

A 26. fólián a blokkok látványterve látható. Paks II. egy VVER-1200-as típusú, 3+ generációs, nyomottvizes reaktor, duplafalú hermetikus védőépülettel, és minden olyan biztonsági rendszerrel, ami lehetővé teszi a blokkok Európai Unió területén belüli engedélyezését, megépítését és működését. Itt tartunk most, dolgozunk tovább a Paks II projekt megvalósításán.

Az elmúlt héten a hazai villamosenergia-rendszer tekintetében többször is történelmi pillanatot élhettünk át: 2018. február 28-án, szerdán újra történelmi csúcsra ért a hazai rendszerterhelés, a 2017. januárban beállított 6780 MW-os rekordot ismételtük meg, pénteken dél körül pedig új rekordot állítottunk fel: az új csúcs (hitelesített rendszerterhelési adat) 6825 MW. Ez minden idők legnagyobb hazai villamos rendszerterhelése. És mindez a villamos hálózat speciális üzemállapota mellett következett be. Ha megnézzük a lenti ábrát, a nyilak azt mutatják, hogy a múlt péntek koradélutáni rendszerállapotban az összes határmetszéken befelé áramlott a villany, vagyis minden szomszédunktól importáltunk. Hazánk – kis túlzással – úgy viselkedett a villamos hálózatban, mintha egy fekete lyuk lenne.

Határmetszéki áramlások 2018.03.02-án 13:16-kor (Forrás: MAVIR.hu)

Szembetűnő és egyben aggasztó, hogy a hazai fogyasztást az idei csúcsok idején több mint 3000 MW mértékben importból fedeztük, és valódi fekete lyukként viselkedtünk: minden létező környékbeli forrást a magyar hálózat igényeinek fedezésére használtunk, exportra, tranzitra ezúttal nem futotta.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

Nem így volt ez tavaly januárban, akkoriban Horvátország és Szerbia irányába összesen 1088 MW teljesítménnyel exportáltunk villanyt, most erre nem volt lehetőségünk. Ennek oka minden bizonnyal a külföldi erőművek rendelkezésre állásában és az eltérő piaci körülményekben keresendő.

A fenti ábra további következtetéseket is megenged: jól látható, hogy a Szlovákia irányából származó import közel a felére csökkent, 500-600MW-tal alacsonyabb volt, mint tavaly januárban, de a csökkenés elmondható az Ukrajnából és Ausztriából érkező források mennyiségére is. Idén sokkal inkább magunkra voltunk utalva, jól látható ez az alábbi ábrán. Míg 2017 januárjában a nettó importunk (import mínusz export) a terhelés 32%-át adta, addig az idei csúcsterhelések 45-46%-át fedeztük importból.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

A rendszer alapterhelését, ahogy tavaly is, idén is a Paksi Atomerőmű adta, ezúttal az egyik blokk tervezett karbantartása és üzemanyag-átrakása miatt bruttó 1524MW-tal járult hozzá a hazai fogyasztás fedezéséhez (az alacsony környezeti hőmérsékletnek köszönhetően a blokkok képesek kicsivel a névleges teljesítményük felett termelni, így volt ez most is).

Az alábbi ábra alapján az is világos, hogy az időjárásfüggő megújuló erőművek az ellátásbiztonsághoz nem képesek hozzájárulni.

Adatok forrása: MAVIR; saját ábrázolás

A hazánkban üzemelő, mintegy 329 MW beépített teljesítménnyel rendelkező szélerőművek március 2-án, a legnagyobb csúcsterhelés idején tulajdonképpen egyáltalán nem tudtak hozzájárulni a rendszer kisegítéséhez: a szélerőművek termelése a fenti ábrán csak vonalvastagságként látszik a vízszintes tengelyen. A 12.45-kor kezdődő negyedórában átlagos termelésük egészen elképesztően alacsony, nettó 7,65 MW volt, azaz a beépített teljesítmény mintegy 2%-ával álltak a villamos energiát fogyasztók rendelkezésére.

A MAVIR által mért napelemek termelése is egészen abszurdan alacsony, elhanyagolható értéken állt: a csúcs pillanataiban mért 6825 MW-os rendszerigényhez mindössze 1,11 MW teljesítménnyel tudtak hozzájárulni.

Remélem, mindannyiunk számára nyilvánvaló a tény: mindamellett, hogy az időjárásfüggő megújuló erőművek képesek szén-dioxid-kibocsátásmentes módon villamos energiát termelni, a villamosenergia-ellátás biztonságához hozzájárulni nem képesek, és a múlt héten ezt ismét látványosan bizonyították.

Nem kell azonban elvetni ezeket a forrásokat, szó sincs erről, csak értéküket energiapolitikai szempontból a helyén kell tudni kezelni! Minden mértékadó elemzés arra a következtetésre jut, hogy az éghajlatváltozás megfékezéséhez az összes rendelkezésre álló szén-dioxid-mentes technológiát alkalmaznunk kell. Termelési oldalon hosszú távon a szén-dioxid-mentes megújuló energiaforrások és az atomerőművek jönnek szóba, a fogyasztói oldalon pedig az energiatakarékosság és az energiahatékonyság növelése az, ahol a legtöbbet tehetjük.

A hazai csúcsterhelések és az éves villamosenergia-fogyasztás növekvő trendjeit látva azonban úgy tűnik, az energiatakarékos gépek és berendezések egyre fokozódó terjedése ellenére a villamos energia iránti igény folyamatosan növekszik. Az ipari termelés elektrifikációja, az elektromos autók számának növekedése és az egyre terjedő hőszivattyús fűtés láttán az előrejelzések azt mutatják, hogy Magyarországon ez a növekvő trend a jövőben sem fog változni. Az éghajlatváltozás megfékezéséért ezért a termelői oldalon is sokat kell tennünk. A megújulóknak és az atomerőműveknek egyaránt helyük és kulcsfontosságú szerepük lesz a jövő villamosenergia-ellátásában.

Az importra vonatkozóan láthattuk, hogy a hazai importkitettség bizonyos időszakokban egészen drámai értékeket képes elérni. Emlékeztetnék a  MAVIR  közleményére, miszerint:  „(…) a biztonságos ellátás ma garantált, ugyanakkor látszik az is, hogy a felmerülő többlet energiaigények mellett az energiafüggőség csökkentése kizárólag hazai erőművi beruházásokkal érhető el”.

Gondoljuk meg, hogy mi lenne, ha a fenti térképen és ábrákon bemutatott rendszerállapotban egy komolyabb villamos hálózati üzemzavar következne be. Evidencia, hogy minden szomszédos ország a saját fogyasztói ellátását tekintené prioritásnak, mi pedig könnyen forrás nélkül maradhatnánk. Helyzetünk az ellátásbiztonság szempontjából rendkívül kiszolgáltatott. Az idős konvencionális európai erőművek bezárásával pedig a helyzet csak romlani fog.

A Paks II. projekttel éppen azon dolgozunk, hogy a hazai villamosenergia-ellátás biztonságához hazai, szén-dioxid-kibocsátásmentes, nagy rendelkezésre állású, időjárási körülményektől függetlenül működő és olcsón termelő erőművel járuljunk hozzá.

Az elmúlt hetekben néhány sajtótermék ismét megpróbálta felmelegíteni a nyáron egyszer már részletesen és alaposan kitárgyalt témát, vagyis a Paks II. atomerőmű telephelye alkalmasságának kérdését. A téma felvetése és újbóli tárgyalásának módja nem meglepő, kampányidőszakban vagyunk.

Aki követi a projekttel kapcsolatos híreket, annak nem fog meglepetést jelenteni ezen blogbejegyzés tartalma, hiszen ezeket az eredményeket már számos helyen, különböző formákban magam is elmondtam, vagy a Projekttársaság egyéb módon nyilvánosságra hozta. Lehet, hogy a bírálók most ébredtek, de mi nem. A telephely földrengés veszélyeztetettségét, és az azt meghatározó neotektonikai jellemzését az elmúlt harminc évben egymásra épülő geológiai, geofizikai, szeizmológiai kutatások, és az azokat megkoronázó, a korszerű elvárásoknak megfelelő, Földtani Kutatási Program eredményei alapján, minden ismeretet integrálva elemeztük és értékeltük.

A telephely-engedélyezés a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően több lépésben történt, ugyanis a jogszabályi előírások szerint már a telephelyengedély-kérelem megalapozását szolgáltató telephelykutatási programot is engedélyeztetni kell az OAH-val. Ez az engedélyezési folyamat 2014 folyamán zajlott, majd az OAH által 2014. november 14-én kiadott telephely vizsgálati- és értékelési engedéllyel zárult. A magyar hatóságon kívül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a SEED (Site and External Events Design Review Service) misszió keretein belül vizsgálta a telephely-vizsgálati programot, és azt megfelelőnek találta.

Szakértői munka folyik a telephely közelében feltárt kutatóárokban (Fotó: Paks II. Zrt.)

A telephelyvizsgálati kutatási program végrehajtása 2015-2016-ban zajlott, majd a Paks II. projekttársaság – a kutatások eredményeire alapozva – 2016. október 27-én benyújtotta az OAH-hoz a telephelyengedély iránti kérelmét. Az OAH – az engedélykérelem értékelési folyamatába szakértőket és szakhatóságokat is bevonva – az engedélyt 2017. március 30-án adta ki a projekttársaság részére.

Az engedélyezési eljárás kapcsán az OAH – a törvényi előírásoknak megfelelően – közmeghallgatást tartott Pakson, ahol a Paks II. projekttársaság tájékoztatást adott az engedélykérelem tartalmáról, az elvégzett kutatások és vizsgálatok eredményeiről, valamint válaszolt a résztvevők részéről felmerült kérdésekre. A közmeghallgatást megelőzően, 2016. november-decemberében – a környezetvédelmi engedélyezés során szerzett jó tapasztalatok alapján és a transzparencia jegyében eljárva – a Paks II. lakossági fórumokat tartott a régió három legjelentősebb városában, Pakson, Kalocsán és Szekszárdon, hogy tájékoztatást adjon a helyi lakosoknak a kutatás eredményeiről. A közmeghallgatást megelőzően a szükséges dokumentumok nyilvánosan elérhetőek voltak. (Érdekes módon a mostani kritikusok a hatósági eljárás során nem hallatták hangjukat.)

A program tudományos eredményeinek ismertetésére a Magyar Tudományos Akadémia két alakalommal is rendezvénynek adott helyet, ezek célja a tudományos közvélemény szakmai részletességű tájékoztatása volt. Míg 2016 májusában a kutatási eredmények előzetes eredményeiről volt szó, 2017. május 17-én közvetlenül a telephelyengedély-kérelmet megalapozó legfontosabb információk is ismertetésre kerültek. Az előadások után az érdeklődők kérdéseket tehettek fel, amelyekre a szakértők részletesen válaszoltak. Az előadásokon elhangzottak alapján is egyértelműen kijelenthető, hogy az előadásra felkért – egyébként a kutatási program végrehajtásában érdemi részt vállaló – szakértők nem kerülték el a telephely alatt húzódó aktív vetővel kapcsolatos kérdéseket, sőt, ez a témakör kifejezetten hangsúlyos szerepet kapott mind az elemzésekben, mind a konferencián. Ugyanezen alkalommal ismertetésre került az elvégzett vizsgálatok terjedelme is, így egyértelműen kijelenthető, hogy a telephely alatti terület teljes földtörténetét megismerhettük a kutatások eredményeként, beleértve ebbe természetesen a vetők és általánosságban a telephely földtörténeti negyedidőszaki (az elmúlt 2,5 millió, beleértve ebbe az elmúlt százezer év) történetét is. Szintén ismertetésre kerültek a terület földrengés-veszélyeztetettségét vizsgáló számítási módszerek és azok eredményei is, ami alapján a megfelelő tartalékokkal elvégzett számítások mellett meghatározásra kerültek mind a telephelyre jellemző maximális földrengés-értékek, mind az ebből a szabadfelszínre származtatott vízszintes gyorsulási értékek is, amelyeket az atomerőmű tervezése során annak tervezési alapjában figyelembe kell venni.

A rendelkezésre álló adatok elegendőek, az elvégzett vizsgálatok megfelelőek voltak ahhoz, hogy egyértelműen és minden kétséget kizáróan kijelenthető legyen, hogy bár a telephely alatt húzódó vető aktív, de nem képes a mértékadó földrengés hatására a felszínen a létesítményre veszélyt jelentő szignifikáns elmozdulás létrehozására, vagyis a vető nem kapabilis. A vizsgálatok szerint mértékadó földrengés a telephely közvetlen közelében kipattanó, M5.5-6.0 erősségű földrengés, amely a földfelszínen 0,34g nagyságú vízszintes gyorsulást okozhat, 10^-5/év előfordulási gyakoriság mellett. A meghatározott telephelyi jellemzőket – összhangban a jogszabályokkal és a szakma szabályaival – figyelembe kell venni a létesítmény tervezése, építése és működtetése során. A földrengésből származó erőhatásokra tehát az épülő erőművet mérnöki megoldásokkal fel fogjuk készíteni, hiszen a biztonság a legfontosabb egy atomerőmű esetében.

Összességében kijelenthető, hogy a telephely alkalmas a Paks II. erőmű blokkjainak befogadására. Ezt az eredményt adta a sok száz szakember közreműködésével végzett, hatóságok által felügyelt és jóváhagyott vizsgálati program, és a vizsgálatok bázisán lefolytatott telephely engedélyezési eljárás. 

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap bejelentette, hogy a Kormány döntése alapján hazánk él a magyar-orosz államközi szerződésben rögzített jogával és előtörleszti a Paks II beruházásra eddig lehívott orosz hitelt. A pozitív hír azonnal kiváltotta a projektet ellenző ellenzéki pártok heves támadását. Bár pár hete egyesek még azért kiabáltak, hogy miért hívtuk le az orosz hitelt, mert hogy szerintük van olcsóbb forrás, most ugyanazok azért tiltakoznak, hogy miért törlesztjük elő az orosz hitelt. Ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az…

A magyar-orosz államközi szerződés és a hitelszerződés is nyilvános dokumentum: az előbbit a Parlament a 2014. évi II., a finanszírozási megállapodást a 2014. évi XXIV. törvényben fogadta el és hirdette ki. A finanszírozási szerződés a 10. cikkben rendezi az előtörlesztés feltételeit. Ez a hitelmegállapodásnak egy rendkívül fontos és hazánk számára rendkívül hasznos része, hiszen nem kerül plusz pénzünkbe az előtörlesztés. (Banki hiteleknél egyáltalán nem ritka, hogy az előtörlesztés lehetséges, de annak külön díja van, gondoljunk csak a mai lakáshitelekre, ahol az előtörlesztett tőke 1%-a is lehet az előtörlesztési díj. Ez ebben az esetben nem terhel bennünket.)

Az elmúlt nap diskurzusában megszólaló ellenzők valami miatt kizárólag a hitel kamatára koncentráltak, és azt vitatták, hogy az államközi hitel 3,95%-os kamatlába az építési időszakra jó-e az országnak. Szálazzuk szét a problémát, hogy megérthessük a lényeget:

• Egy hitel értékelésénél nem csak a kamat érdekes, hanem egyéb feltételek is, például az előterjesztés lehetősége és költsége, a hitel futamideje, a hitel összege, a törlesztés időzítése is.
  • Itt az előtörlesztés lehetősége tehát adott és ingyenes. Az előtörlesztést névértéken, további költségek nélkül tehetjük meg, ez Magyarország számára kedvező.
  • A hitel futamideje itt összesen 31 év. Ritka az ilyen hosszú futamidő, főleg, ha a hitel összegét (10 milliárd euró) is figyelembe vesszük.
  • A finanszírozásról szóló törvény értelmében az erőmű építésének időszakában nem kell tőkét törlesztenünk, hanem amikor megépül az erőmű és termelni kezd, csak akkortól kell visszafizetnünk a lehívott tőkét. (Ugyanakkor, ha a tőkét korán törleszteni akarjuk, élhetünk az előtörlesztéssel. Ez is a megállapodás rugalmasságát mutatja.)
  • A teljes 10 milliárd eurót nem hívtuk most le. Nem is fogjuk egyben sosem lehívni, hiszen ezt az összeget csak a Paks II projektre lehet felhasználni, a munkálatok előrehaladásának megfelelően. Tehát itt nem arról van szó, hogy Oroszország átutalt nekünk 10 milliárd eurónyi hitelt és abból fizetjük a számlákat, hanem a számlák összegének 80%-át (amikor azok esedékessé válnak) az orosz hitelkeret igénybevételével fedezzük, és a lehívott összeget az orosz fél a magyar állam Oroszországban vezetett számlájára tartozásként bekönyveli.
• Ahogy az egyes országoknak mások a földrajzi adottságai, energiahordozókhoz való hozzáférése, ugyanígy eltérő az országok hitelképessége, finanszírozási lehetősége, ami ráadásul időben is változik.
  • Amikor megkötöttük a magyar-orosz finanszírozási megállapodást, a magyar állam a pénzpiacokon 5-10 éves futamidőre 5-6% kamat mellett tudott forrást bevonni. Az akkori nemzetközi kamatkörnyezet, az ország akkori pénzpiaci megítélése magasabb kamatköltségeket eredményezett. Ma sokkal alacsonyabb költségen tudjuk hazánkat finanszírozni, az Államadósság Kezelő Központ rövid futamidőre 0% átlagkamat közelében,  5-10 éves futamidőre pedig akár 2% alatti kamattal tud forrást bevonni. De ez folyamatosan változik, és nem jelenti azt, hogy a piacról most tudnánk hasonló feltételekkel, 30 évre 10 milliárd eurót bevonni.
  • Van, aki Ausztriához hasonlítja hazánkat, azt mondva, hogy bezzeg az osztrákok 100 éves államkötvény kibocsátására is képesek voltak nemrégiben, 2% körüli kamatszinten. Ez nagyon jól hangzik, csak éppen semmit nem mond arra vonatkozóan, hogy (egy háromszor nagyobb összeg vonatkozásában) Magyarország, Szlovákia vagy bármely más európai ország ugyanezt meg tudná-e tenni a piacról.

A magyar-orosz finanszírozási megállapodás egy biztonsági védőháló, ami a projekt sikeres megvalósítását támogatja. Igazán jelentős pénzpiaci kockázatot éppen az jelentene, ha nem állna rendelkezésre ez a 31 éves futamidejű hitel, s azon kellene aggódnunk, hogy az építkezés legintenzívebb éveiben lesz-e a piacon kellő mennyiségű, megfelelő kondíciókkal rendelkezésre álló forrás.

Egy másik nagyon fontos szempont, hogy a finanszírozás rendelkezésre állása az egyik olyan tényező, amiben a környező országokkal szemben az atomerőművek építésére vonatkozó versenyben érdemi előnnyel rendelkezünk.  Az atomerőmű-építés egyik kulcsa Európában a finanszírozás rendelkezésre állása. Mi ezt a küszöböt már megugrottuk, a finanszírozás biztosított, versenytársaink ebben mögöttünk járnak, náluk ez még nem megoldott. Aki a Paks II finanszírozási eszközrendszerét támadja, éppen ezt a versenyelőnyünket akarja lenullázni. Ez aligha állhat hazánk érdekében.

Szögezzük le: bár úgy tűnik, hogy a projekt finanszírozásának feltételeiről vitatkozunk, de valójában az alapvető vita politikai és energiapolitikai természetű. Politikai, hisz választások előtt állunk, az ellenzék ilyenkor minden kormányzati lépést hevesen kritizál. A vita energiapolitikai is, és a Parlament azon 2011-ben meghozott döntését vitatja, hogy az atomenergiát hosszú távon bent kell tartani az energiamixben. Ez szükségszerűség, e nélkül hazánk biztonságos villamosenergia-ellátása nem biztosítható. Vannak, akik úgy gondolják, hogy inkább még több gázt vagy még több áramot kellene importálni. Van, aki azt hirdeti, hogy nap és szélenergiával mindent meg lehet oldani, miközben evidencia, hogy ez nem igaz, hiszen az időjárásfüggő megújulók nem állnak folyamatosan rendelkezésre, nem alternatívái a folyamatosan termelni képes, nagy rendelkezésre állású atomerőműveknek. Mindenesetre ez a vita rég eldőlt: a 2011-es energiapolitika kijelölte az irányt, az atomenergia hosszú távú megtartását a magyar energiamixben. Ebben az irányban haladunk, mind pénzügyi, mind energiapolitikai szempontból az ország érdekét képviseljük.

Közismert tény, hogy erő hatására az anyagok alakváltozást szenvednek. Ha meghúzunk egy fémrudat, az az erőhatás következtében valamelyest megnyúlik. Ha a nedves homokba lépünk egy folyó vagy a tenger partján, továbblépve láthatjuk a lábunk nyomát, ami a súlyunk következtében a talajban létrejött alakváltozás nyomát őrzi. Ugyanígy, ha nagy súlyt helyezünk el egy tárgyon vagy szerkezeten, az összenyomódik. Ez történik akkor is, ha egy épületet helyezünk el a talajra: az épület súlyának hatására a talaj összenyomódik, melynek következtében az eredeti szinthez képest az épület valamennyire lentebb süllyed. A talaj és a ráhelyezett épület fizikai jellemzőitől függően eltérő mértékű épületmozgást tapasztalhatunk, amely mind az építés, mind pedig a későbbiekben, az épület használata során jelentkezhet.

Az építőmérnökök régóta ismerik ezt a jelenséget, így ezt a hatást a szabályok szerint már a tervezés során figyelembe kell venni. Nagy építményeknél, de egyes esetekben ma már családi házaknál is alapkövetelmény, hogy geotechnikai fúrásokat végeznek az építés tervezett területén, hogy a tervező számára meghatározzák ezeket a jellemzőket.

Az atomerőművi épületek esetén mindez halmozottan így van, hiszen a sok vasbeton és acélszerkezet következtében ezek nagy, nehéz épületek, melyeknek sok évtizeden keresztül biztonságosan be kell tölteniük a funkciójukat.

A talajjellemzők között meg kell említeni a víztartalmat és a talajvíz szintjét, valamint annak éves változását is. Magyarországon a folyóvizek, így pl. Duna sok helyen jelentős hatással bír, hiszen a Dunában a minimális és a maximális vízszint között több, mint 10 méter a különbség, ami azt eredményezi, hogy a Duna melletti területeken a talajvíz szintje is széles határok között változhat. Már a 8. osztályban megtanulják a gyerekek Archimedes törvényét, ami a felhajtóerőre ad magyarázatot. Könnyű elképzelni, hogy ha a talajban szezonálisan változik a talajvíz szintje, akkor a víz felhajtóereje is változik, ami hosszú távon az ennek kitett talajok tömörödését idézi elő.

Többek között ezzel magyarázható, hogy a paksi atomerőmű blokkjainak mozgása nem állt meg az építést követően. A jelenség a szakemberek számára jól ismert, a meglévő blokkok építése óta nyomon követik ezeket a folyamatokat Pakson, ma is több száz ponton mérik az épületek helyzetét és a kis mértékű mozgásukból származó folyamatokat. Az atomtörvénnyel és a nukleáris biztonsági szabályzatok célkitűzéseivel összhangban lévő az, hogy mind a paksi atomerőmű engedélyese, mind pedig az Országos Atomenergia Hivatal odafigyel erre, és –  ahogy az a sajtóban is megjelent – a 2017. decemberében kiadott 4. blokki üzemidő-hosszabbítási engedélyben a Hatóság kritériumokat írt elő az épületek mozgásával kapcsolatban. Ahogy arról korábban többször több helyen beszéltem, az atomerőművi blokkok élettartamát számos dolog korlátozhatja, pl. a nem cserélhető berendezések állapota, a meglévő biztonsági tartalékok mértéke, és adott esetben élettartamot korlátozó tényező lehet az épületek állapota is. Ez jól tükröződik a fent idézett hatósági engedélyben.

Az új paksi blokkok tekintetében a talajjellemzőkkel és az épületetek mozgásának kérdésével két ok kapcsán is foglalkozni kell: tudnunk kell már az új blokkok tervezése során, hogy a talaj hogyan fog viselkedni a rá nehezedő terhelés miatt, és azt is alaposan meg kell tervezni, hogy milyen technológiával épüljenek meg az új blokkok annak érdekében, hogy az építkezés ne gyakoroljon negatív hatást a környezetére, benne a meglévő 1-4. blokkra.

A Paks II. projekt vonatkozásában nagyon összetett és hosszú telephelyvizsgálati programot folytattunk le: vizsgáltuk azt, hogy a létesítményre milyen ember által kiváltott veszélyek, illetve milyen természeti eredetű veszélyek lehetnek hatással, és ezeket a veszélyeket, jellemzőket pontosan leírtuk, számszerűsítettük annak érdekében, hogy a tervezőmérnökök ezeket a paramétereket a létesítmény tervezése során maradéktalanul figyelembe tudják venni. A rendkívül komplex, korunk legmodernebb eszközrendszerét alkalmazó telephelyvizsgálati- és értékelési folyamatot a Társaság 2014-ben kezdte meg, melynek eredményei alapján az illetékes hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) 2017. március 30-án kiadta a Paks II. telephelyengedélyét, azzal a kijelölt telephelyet alkalmasnak ítélve meg az új blokkok befogadására.

Az új blokkokat a jelenlegi blokkoktól északra, mintegy 500 méter távolságban tervezzük megépíteni. A Paks II. telephelyvizsgálata során részletesen megvizsgáltuk, hogy az a terület, ahol az 5. és a 6. blokkok fel lesznek építve, pontosan milyen fizikai jellemzőkkel bír. Ezen fizikai jellemzők ismeretében az 5. és a 6. blokk telepítésének megtervezése is megindult. Számos építőmérnöki és építészeti technológia áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy a paksi telephelyhez hasonló adottságokkal rendelkező területen atomerőművet lehessen építeni.

A Paksi Atomerőmű és az új blokkok telephelye madártávlatból

A Paks II. projekt keretében 2016-ban lezárult telephelyvizsgálati- és értékelési program keretében olyan fúrásokat valósítottunk meg, amelyek egyes helyeken egészen 2 kilométer mélységig hatoltak le annak érdekében, hogy a földkéregnek ezt a felső két kilométeres részét a legkorszerűbb eszközökkel megismerjük, az ottani talajfizikai jellemzőket leírjuk, és a tervezés során ezeket figyelembe tudjuk venni. Azokon a területeken, ahova az 5. és 6. blokkok elhelyezését tervezzük, részletes geotechnikai és hidrogeológiai vizsgálatokat végeztünk: kb. 100 darab sekélyfúrást valósítottunk meg, melyek pontosan feltárták, hogy ott milyen összetételű és szerkezetű talaj található, és részletesen vizsgáltuk a talajvíz viselkedését, áramlását is. Ezen vizsgálatok eredményei figyelembevételre kerülnek a tervezés és az építés során, mellyel biztosítjuk azt, hogy a létesítést biztonságosan meg lehessen valósítani úgy, hogy az a jelenleg üzemelő 1.-4. blokkokat ne érintse.

Fúrómag-raktár a Paks 2 projekt fúrási eredményeinek hosszú távú megőrzésére (összesen kb. 10.000 m hosszban készült kutatófúrás a Paks 2 projekt telephelyvizsgálati programjában)

Az új blokkok a telephelyvizsgálat- és értékelési folyamat során szerzett teljes ismeretanyag birtokában, olyan technológiák alkalmazásával fognak megépülni, amelyek biztosítják mind a meglévő mind pedig az új nukleáris létesítmények maximális biztonságát.